A Churchill,
Roosevelt és Sztálin részvételével 1945. február 2-a és 12-e
között megtartott második nagy konferencián szóba
kerültek a háború végső szakaszának
kérdései, valamint szó volt Európa új politikai
arculatának kialakításáról. A katonai szakértők
közreműködésével összehangolták
a végső hadműveleteket Európában. A Szovjetunió
kötelezettséget vállalt, hogy az európai háború
vége után 3 hónappal hadat üzen Japánnak.
Kialakították Németország megszállási
övezeteit, létrehozták a Szövetséges Ellenőrző
Bizottságot, melybe meghívták a Szabad Franciaországot
is. Szóba került a német jóvátétel
is, de az ország felosztásának kérdését
nyitva hagyták. Heves viták során nagyjából
megegyeztek Lengyelország határairól: Sztálin elérte, hogy az oroszok megtarthassák az elfoglalt kelet-lengyel
területeket, valamint azt is, hogy a londoni emigráns kormánnyal
szemben a szovjet irányítás alatt álló
lublini kormányt támogassák. A nyugat-lengyel határt
nem véglegesítették. Megállapodás született
a háborús főbűnösök bíróság
elé állításáról.
Sokak szerint a már nagybeteg Roosevelt erősen Sztálin befolyása
alá került a tanácskozáson. Az elnök gyengeségét
kihasználva a szovjet diktátor a vitás kérdések
többségében érvényesíteni tudta akaratát Churchill-lel szemben.