Jaltai konferencia : A nyolcadik ülés

1945. február 11.

CHURCHILL azt javasolja, hogy a második mondatban töröljék a „közösen” szót.

(Eden javaslatát elfogadják. A konferencia áttér a németországi jóvátételről szóló III. fejezet tárgyalására.)

CHURCHILL azt kéri, mutassák meg neki a németországi jóvátételről szóló külön jegyzőkönyv tervezetét, amelyet ma reggel terjesztett be a szovjet küldöttség.
Miután a jegyzőkönyv szövegét elolvasta, Churchill megjegyzi, hogy az angolban sokkal jobban hangzik és kifejezőbb a „jóvátétel” (kártérítés) szó, mint a „jóvátételek”.
Churchill egyetért azzal, hogy a nyilatkozat III. fejezetében csak általános formában utaljanak arra, hogy Németország köteles megtéríteni a szövetséges országoknak okozott károkat.

ROOSEVELT egyetért a III. fejezet szövegével és Churchill e fejezetre vonatkozó megjegyzéseivel.

EDENNEK sincs ellenvetése a jóvátételről szóló szovjet jegyzőkönyv szövegével szemben, de azt javasolja, hogy végleges megtárgyalására a nyilatkozat egész szövegének megvizsgálása után térjenek vissza.

(A konferencia áttér az Egyesült Nemzetek értekezletével foglalkozó IV. fejezet tárgyalására.
A szovjet küldöttség azt javasolja, hogy az első két bekezdés után iktassanak be egy új bekezdést, a következő tartalommal: „Úgy döntöttünk, hogy javasolni fogjuk a konferenciának, hívja meg a nemzetközi biztonsági szervezet alapító tagjai közé Ukrajnát és Belorussziát.”)

ROOSEVELT kijelenti, hogy ennek a határozatnak a nyilvánosságra hozatala jelenleg neki személyesen politikai nehézségeket támasztana az Egyesült Államokon belül. Ezért azt ajánlja, elégedjenek meg azzal a konferencián kötött megállapodással, hogy az amerikaiak támogatni fogják a két szovjet köztársaságnak a szervezet alapító tagjaiként való meghívására vonatkozó javaslatot.

CHURCHILL is úgy véli, hogy a szovjet köztársaságokra vonatkozó határozat nyilvánosságra hozatala nagy nehézségeket és vitákat támasztana. A brit domíniumok óvást emelhetnének az ellen, hogy egy államnak egynél több szavazata legyen. Neki, Churchillnek, érintkezésbe kell lépnie a domíniumokkal, és elő kell készítenie őket arra, hogy Ukrajna és Belorusszia alapító tagként részt vesz majd a nemzetközi biztonsági szervezetben. Éppen ezért azt ajánlja, hogy az Ukrajnára és Belorussziára vonatkozó megállapodást a konferencia határozataiba vegyék be.

SZTÁLIN azt mondja, hogy ez esetben a szovjet küldöttség visszavonhatja javaslatát. Azt ajánlja, hogy menjenek tovább.

ROOSEVELT kijelenti, hogy Sztálinnak a szovjet kiegészítés visszavonásához való hozzájárulása segítségére van abban, hogy az Egyesült Államokba elkerülje a bevándorolt írekkel való háborúskodást.

(A konferencia áttér az V. fejezet – felszabadított Európáról szóló nyilatkozat – tárgyalására.)

CHURCHILL kijelenti, hogy nincs megjegyzése vagy módosító javaslata.

ROOSEVELT és SZTÁLIN közli, hogy ugyancsak nincs módosítása.

(Elfogadják az V. fejezet szövegét. A konferencia áttér a Lengyelországról szóló VI. fejezet tárgyalására. A Lengyelországról szóló nyilatkozatot változtatás nélkül elfogadják.)

CHURCHILL megjegyzi, hogy már előre látja, mennyi bírálat éri majd ezzel a fejezettel kapcsolatban az angol kormányt, különösen a londoni lengyelek részéről: azzal fogják vádolni őt, hogy feladta pozícióit a Szovjetunió előtt.

ROOSEVELT megállapítja, hogy nála az Egyesült Államokban tízszer annyi a lengyel, mint Churchillnél Angliában, de ő mégis minden erejével védeni fogja a Lengyelországról szóló nyilatkozatot.

(A konferencia áttér a Jugoszláviáról szóló VII. fejezet tárgyalására. Elfogadják a VII. fejezet szövegét. A konferencia áttér a külügyminiszterek tanácskozásairól szóló VIII. fejezet tárgyalására.)

SZTÁLIN azt javasolja, hogy a hadifoglyokról szóló fejezetet ne vegyék be a nyilatkozatba, hanem fogadják el mint külön határozatot.

CHURCHILL megkérdezi: nyilvánosságra hozhatjuk-e a hadifoglyokról szóló megállapodást, amelyet ma, a délutáni ülés után írunk alá?

SZTÁLIN azt válaszolja, hogy a megállapodást nyilvánosságra lehet hozni.

(A konferencia áttér a IX. fejezet tárgyalására, amelynek témája az egység a béke megszervezésében, akárcsak a háború viselésében. Az e fejezetre vonatkozó angol-amerikai tervezet szövegét mindennemű ellenvetés és megjegyzés nélkül elfogadják. A konferencia áttér az amerikai nyilatkozattervezet utolsó fejezetének, az „Eredmények”-nek a tárgyalására.)

SZTÁLIN felveti, nem lenne-e jobb elhagyni az „Eredmények”-et, mivel tartalma gyengébb magánál a nyilatkozatnál.

ROOSEVELT és CHURCHILL egyetért ezzel.

SZTÁLIN ellenvetést tesz. Rámutat arra, hogy az Egyesült Államoknak epés sajtója van, amely úgy tüntethetné fel a dolgot, hogy Sztálin magával rántotta az elnököt és a miniszterelnököt. Éppen ezért azt javasolja, hogy a nyilatkozatot írják alá alfabetikus sorrendben, tehát elsőként Roosevelt, másodiknak Sztálin, harmadiknak Churchill.

CHURCHILL közbeveti, hogyha az angol ábécét veszik, akkor az ő aláírása lesz az első.

Visszatérve a németországi jóvátételről szóló jegyzőkönyv kérdésére, Roosevelt megállapítja, hogy a szovjet küldöttség által javasolt jegyzőkönyvet elfogadhatónak tartja.

CHURCHILL kijelenti, hogy szeretné újra elolvasni a jegyzőkönyv tervezetének szövegét, mert úgy emlékszik, hogy szükség van bizonyos stiláris módosításokra, jóllehet ezek mit sem változtatnak a jegyzőkönyv tartalmán. A tervezet elolvasása után Churchill közli, hogy néhány stiláris módosítástól eltekintve egyetért a jegyzőkönyv tervezetével.
Churchill azt javasolja, állapodjanak meg a nyilatkozat nyilvánosságra hozatalának időpontjában.

ARLEY azt javasodja, hogy a nyilatkozatot tegyék közzé február 13-án, washingtoni idő szerint reggel 8 órakor.

(A kormányfők megvitatták ezt a kérdést, és úgy döntöttek, hogy a nyilatkozat szövegét rádió útján hozzák nyilvánosságra moszkvai idő szerint február 12-én 23 óra 30 perckor Moszkvában, Londonban és Washingtonban egyidejűleg.)

Forrás : Teherán, Jalta, Potsdam, 173-177. p.