[1] [2] [3] [4] [5] [6]

A kemeneci vadászházban savanyú csend terjengett. Dél elmúlt, de doktor Hunfalvy és doktor Magyary még az igazak álmát aludta. Elõzõleg késõ éjszakáig ültek a leshelyen, és a csodaszarvas megjelenését várták, ám az nem mutatkozott. Csodaszarvasnak azért hívták, mert a vadászmester szerint, aki egy holdas éjszakán pontban éjfélkor találkozott vele, minden eddigi világrekordot felülmúló agancskorona ékesítette a homlokát: harminckét ágból álló királyi fejdísz, melynek szélessége valamivel meghaladta az állat hosszát. Az agancs és a vad szõrzete egyaránt ezüstfehéren szikrázott, bár lehet, hogy ez csak a holdfény okozta érzékcsalódás volt. A vadászmesternek sikerült észrevétlenül meglapulnia egy fa mögött, így percekig gyönyörködhetett a rendkívüli látványban. A szarvasbika méltóságteljesen lépkedett az erdei tisztáson, a közepe táján megállt, és a telihold felé fordítva fejét, elbõdült. Egészen más hang volt ez, mint a párzási idõszakban hallható szarvasbõgés - inkább fájdalmas, mint harcias: mintha egy lélek sírna a mennyország küszöbén, ahová nem nyert bebocsáttatást. A vadászmesternek a hideg futkosott a hátán, és a kísérteties élmény hatása alatt megfogadta, hogy soha többé...! Ez a soha többé annyi mindenre vonatkozhatott volna, hogy másnap már maga sem tudta, mire gondolt abban a riasztóan fenséges pillanatban, s egy hét elteltével lelkifurdalás nélkül számolt be Róth elvtárs helyettesének, doktor Magyarynak a csodálatos tüneményrõl.

Róth, illetve ahogy királyi tartása miatt a háta mögött nevezték: Ménrót elvtárs hajdanán maga is híres vadász volt, de mióta egy sajnálatos baleset következtében elvesztette a szeme világát - tisztítás közben elsült a vaddisznósörétre töltött fegyvere -, errõl a szenvedélyrõl le kellett mondania. A baleset még elõzõ állomáshelyén történt, és sokan - teljesen alaptalanul - kapcsolatba hozták egy balsikerû toronyház-építkezéssel. A negyvenemeletes toronyház kivitelezésével különbözõ hazai és külföldi vállalatok voltak megbízva, s a munkálatok félbemaradását állítólag nyelvi nehézségek okozták. Róth elvtársat a baleset után áthelyezték, s az új helyen már csak helyettesei, doktor Magyary és doktor Hunfalvy hódoltak a vadüldözés nemes passziójának. Ezért jelentette a vadászmester a csodaszarvas feltûnését doktor Magyarynak, aki azon nyomban elhatározta, hogy megszerzi a kivételes trófeát. A dicsõséget természetesen meg kellett osztania doktor Hunfalvyval, mert jó munkatársak lévén, egymás jogait a legmesszebbmenõkig tiszteletben tartották. Ugyanez vonatkozott a kötelességekre is, s ezért, hogy minden vitát és hatásköri túllépést elkerüljenek, a következõképpen osztották fel maguk között a város irányításának területeit: doktor Magyaryé lett minden, ami a föld felett van - a mezõgazdasági gépgyártól a kéményseprõ vállalatig, doktor Hunfalvy pedig rendelkezett mindazzal, ami a föld alatt van - a csatornázási mûvektõl az állami borgazdaság pincehálózatáig. Harmadik hete járták az erdõt eredménytelenül, míg doktor Hunfalvynak eszébe nem jutott, hogy éjszaka kellene próbálkozniuk. Hiába, a bika ezúttal sem jött elõ a sûrûbõl, s ezért éjjel kettõkor, a vadászházba visszatérve, elkeseredett ivászatba fogtak. Már világosodott, amikor az utolsó demizson bor elfogyasztása és az utolsó rókázás után ágyba dõltek. Reggel megérkezett a vadászmester, eltakarította a tivornya nyomait, aztán kiült a ház elé, és csendesen cigarettázva várta a vendégek ébredését - neki kellett õket visszafuvaroznia a városba.

Fél kettõ lehetett, amikor meghallotta azt a különös hangot, ugyanazt a borzongató kárhozottlélek-jajongást, mint azon a rettenetes éjszakán.

- Itt van, itt van, keljenek fel gyorsan! - rohant be a házba, és kezdte rázni az alvókat, akik vérben úszó szemmel, püffedten és hányingerrel küszködve tápászkodtak fel, és sehogyan sem tudták megérteni, mi hozhatta õt ilyen szörnyû izgalomba. Aztán meghallották õk is.

- Ez az? - kérdezte doktor Magyary, és tüstént kiszökött az álom a szemébõl.

- Igen, igen - lihegte a vadászmester.

- Nosza, rajta, gyors legények! - pattant föl doktor Magyary.

- Érjük utol azt a gímet! - visszhangozta doktor Hunfalvy, és már kint is voltak a házból, felugrottak a terepjáróra, és berobogtak a sûrûbe, a kísérteties hang irányába. Alig értek be a fák közé, amikor egy hatalmas fehér test bukkant fel elõttük, majdnem derékba kapták, de nem, a szarvas átrepült a gépkocsi fölött, és a vadászháztól nem messze, a kövesúton ért földet. A terepjáró is visszakanyarodott az útra, és megkezdõdött a hajsza. A szarvasbika, világbajnoki koronáját hátraszegezve, szélnél sebesebben vágtatott a város felé.

[1] [2] [3] [4] [5] [6]

Baka István home page

Kiállítások