[1] [2] [3] [4] [5] [6]

Az öregember maga mellé tette zsíros kalapját, és fejét hátradöntve, csukott szemmel élvezte a napsütést. Ritkás hosszú fürtjei, bozontos õsz szakálla meg-megrezzentek nehézkes, sípoló lélegzetétõl; idõnként elégedetten kuncogott, mintha valami jól sikerült csínyt követett volna el. Csöppet sem zavarta, hogy az utcán nem járt senki, és az adományok számára kitett kalapja üresen tátong. Lábát kinyújtotta, s a felcsúszott nadrágszár sejteni engedte, hogy a rongyos, madzaggal megkötött tornacipõ alá zoknit már nem sikerült kerítenie. Egyik nadrágszára a térdénél fel volt hasadva, de az öreg láthatólag nemigen törõdött vele, mint ahogy azzal sem, hogy méregzöld zakója kivörösödött aranygombjait csak a szentlélek tartotta. A zakó egyik zsebe kenyérhéjjal volt megtömve, a másikból koszos zsebkendõ türemkedett elõ. Az öreg - nyomorúságos kinézése ellenére - egy önmagával és a világgal teljes mértékben elégedett ember benyomását keltette, ahogy mindenrõl megfeledkezve átadta magát a sütkérezésnek, s bár minden kilégzésnél takonykígyó csusszant ki az orrlyukából, annyi fáradságot sem vett, hogy az orrát kifújja. Ám egyszerre bosszúsan felmordult:

- Most zavartam el a felhõket, ki avatkozik már megint a dolgomba? - és kinyitotta vizenyõs kék szemét.

Egy ballonkabátos férfi takarta el elõle a napot.

- Uram, ne haragudj, hogy kénytelen vagyok... - de az öreg rögtön félbeszakította:

- Megmondtam, Gábriel, hogy ilyenkor ne zavarjatok.

- Tudom, Uram, de az Angyalok Tanácsa aggódik, és arra kér, hogy mielõbb...

- Mióta parancsol nekem az Angyalok Tanácsa? - kérdezte az öreg remegõ szájszéllel.

- Bocsásd meg vakmerõségemet, de tudomásunkra jutott, hogy Õ is a városban van.

- Nem érdekel, és ti sem, megértetted? Elegem van belõle, hogy folyton körülöttem szaglásztok ahelyett, hogy a dolgotokat végeznétek.

- De Uram, tudod, hogy innen nem tudod megakadályozni, ha ... és a legutóbbi sakkpartinál is rosszabb formában voltál. És még nem tudtuk megbeszélni veled a taktikai javaslatainkat. Vagy talán már megfeledkeztél róla, hogy a hónap utolsó vasárnapja van?

- Jól van, idejében ott leszek. De most hagyj magamra! - És hogy a férfi nem mozdult, dühösen ráripakodott: - Nem értetted? Dolgom van!

A férfi meghajolt, és távozni készült, de az öregember megállította:

- Várj, forgasd ki a zsebeidet!

Egy kétforintos és három húszfilléres hullott a kalapba. Az öreg elégedetten bólintott, aztán ismét becsukta a szemét, és lassacskán elszenderedett.

[1] [2] [3] [4] [5] [6]

Baka István home page

Kiállítások