Angolok : Edward, a Fekete Herceg ; kb. 6–7000 fő : 1–2000 lovag, 1000 íjász, 5000 gyalogos.
Franciák : II. János király ; 10.000 fő feletti sereg : 500 lovag, jelentős számú nehézlovas, gyalogosok.

Azt követően, hogy Crécy-nél a franciák súlyos vereséget szenvedtek, nyugalmasabb időszak köszöntött be a százéves háború történetében. Az 1348-ban kitört pestisjárvány elültével csak 1355-ben kezdőtek újra komoly összecsapások. Ebben az évben terveztek az angolok egy jelentősebb hadjáratot, de annak megkezdését kénytelenek voltak elhalasztani a következő évre. Tervük az volt, hogy három irányból indulnak a franciák ellen. A Fekete Herceg vezette portyázó hadjárat ígéretesen indult, de Lancaster grófja nem tudott átkelni a Loire-on, a király serege sem volt képes beavatkozni, így a remélt erőfölény helyett az angolok serege jóval kisebb volt, mint az őket üldöző francia hadé. Szeptember közepén a francia király serege utolérte a Fekete Herceg csapatait, az ütközet elkerülhetetlenné vált.

Az angolok egy kiválóan védhető helyen foglaltak állást. Két szárnyuk felől támadhatatlanok voltak, csapataik egy enyhe emelkedőn, egy galagonyasövény mögött sorakoztak fel. A lovasok gyalogosan küzdöttek, kétoldalt az íjászok helyezkedtek el. A franciák három sorba rendeződtek, és korábbi tapasztalataik alapján úgy döntöttek, a frontális lovasroham helyett az ő lovagjaik is gyalogosan harcolnak majd. Ezt megelőzően viszont a lovasok a két szárnyon megtámadták az angol íjászokat. A Fekete Herceg serege éppen visszavonulóban volt, a legrosszabb pillanatban támadták meg őket. Az angolok nagyon nehezen, de mégis visszaverték a rohamot.

Mivel a domb akadályozta a kilátásban, ezen idő alatt a francia dauphin (trónörökös) vezette lovagok rendületlenül meneteltek az angol arcvonal ellen, megtámadva a sövényen nyíló egyetlen rést. Őket is megsemmisítő nyílzápor fogadta, ezt követően két órán át tartó kézitusa bontakozott ki. A trónörököst és legtöbb emberét ki kellett menteni, a visszavonulást viszont a második vonal úgy értelmezte, hogy vége az ütközetnek, és ők is elvonultak.

A harmadik vonalban magára maradt a király.A Fekete Herceg ezt látva ellentámadásba ment át. János király egysége bátran harcolt, de a legkritikusabb pillanatban az angolok egy lovas alakulata megkerülte őket, és a hátukba támadt. Röviddel ezt követően James Audley lovasai kapták oldalba a franciákat, akiknek nem maradt más választásuk, mint a megadás. A király és egyik fia is fogságba esett, összesen mintegy 2500 ember távozott rabként a harctérről. Ennél valamivel nagyobb volt az elesettek száma, az angoloknak viszont csak néhány száz harcosa veszett oda.

A francia király a Tower-ben sínylődött (később, miután nem tudta előteremteni váltságdíját, önként visszatért, és fogságban is halt meg), a trónörökös nem tudott úrrá lenni az egyre növekvő elégedetlenségen, mely a nevezetes parasztfelkelésben, a Jacqueri-ben csúcsosodott ki. A franciáknak 1360-ban békét kellett kötniük az angolokkal, akiknek szintén voltak problémáik, hiszen az ő kincstáruk is kiürült. A béke viszont nem bizonyult tartósnak, V. Károly újjászervezte hadseregét, a százéves háború hamarosan folytatódott, ám ekkor már a franciák vették át az események irányítását.