A török kiûzése és a Rákóczi-szabadságharc leverése után a volt hódoltsági területeken is megindult a kulturális fejlõdés. A könyvkultúra meggyökereztetésében fõleg a katolikus egyház vállalt szerepet, mert a Habsburgok egyértelmûen a katolicizmust támogatták. A református kollégiumok a korábbi intézeteiket megtarthatták, de nem terjeszkedhettek. A század közepéig ennek ellenére a katolikusok sem tudtak vidéken nagyobb könyvtárakat létrehozni. A XVIII. század folyamán egyedül Debrecenben és Sárospatakon volt jelentõs könyvgyûjtemény. A többi kollégium állománya országos viszonylatban kicsi és elavult volt. Azt is tudjuk, hogy a XVIII: században mindnen iskolai könyvtárban alapvetõen latin és görög szerzõk mûvei voltak megtalálhatóak. Továbbá általános jellemzõ volt az is, hogy a különbözõ felekezethez tartozó iskolák a másik felekezet dokumnetumait, mûveit nem gyûjtötték. 1777-ben az iskolaügy szabályozásával külön nem rendelkeztek az iskolai könyvtárakról, hanem csak a jutalomkönyvek kiosztásáról. A középfokú oktatási intézmények könyvtárairól elõször az 1806-os Ratio Educationis rendelkezett, amely az állományt az igazgató felügyelete alá helyezte. Ez viszont nem vonatkozott a reformátusokra, mert õk autonómiájukra hivatkozva elutasították ennek végrehajtását. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a XVIII. században önálló könyvtárossal csak az igen nagy állománnyal rendelkezõ könyvtárakban találkozhatunk. Ennek ismeretében kell a mezõtúri állományról is szólni.