Bonyolult összefonódások fedezhetõk fel a város vezetése, a város költségvetése, a helyi református kollégium és a mezõtúri református egyház között. Az ezek között meglévõ kapcsolatot már sokszor publikálták, ezért csak röviden összefoglalom a lényegét.
Mezõtúron, ugyanúgy, mint az ország más református mezõvárosaiban, az egyházi és a városi vezetõség teljesen összefonódott, gyakorlatilag ugyanaz volt. Ebben az összefonódásban egyértelmû volt a világi hatóság fölénye. Az egyház inkább legitimizáló szerepet játszott benne. Az egyház azért volt alárendelt szerepben, mert költségeit az adott település finanszírozta. Ez magától értetõdõen jelentette azt is, hogy a város beleszólt az egyház ügyeibe. Erre legjobb példa, hogy a református lelkészeket, iskolarektorokat a gyakorlatban a város választotta meg és bocsátotta el. Ez a helyzet 1752-tõl megváltozott, amikor Mária Terézia megtiltotta, hogy a települések iskolákat tartsanak fenn. Ez azt jelentette, hogy ekkortól jött létre az igazi egyházi iskola, amely kezdett függetlenedni a világi hatalomtól. A királyi intézkedés nem érte el azonnal, hogy az egyház és a világi vezetés elkülönüljön, mert a presbitériumokban többnyire a városi vezetõk foglaltak helyet. Ennek ellenére a református egyház igen nehéz anyagi helyzetbe került, mert 1752-tõl a saját anyagi forrásaiból kellett fenntartania intézményeit.
Mezõtúron a város vezetése már 1705-ben elvesztette jogát a rektorválasztásra, de egészen 1776-ig a katolikusok visszatelepüléséig nagy befolyással bírt az iskola vezetésére. Bizonyítja ezt az, hogy az 1734-es törvények bevezetését Tóth Dezsõ kutatásai alapján a helyi lelkész, a fõbíró és a rektor együttesen szorgalmazták. Fontos megjegyezni azt is, hogy az 1734-es és 1771-es iskolai törvények rögzítik a helyi református egyház ellenõrzési kötelességét, de nem rögzítik a város jogait. Vagyis az iskolát az egyházkerület alá rendelték.
Témánk szempontjából most az 1752-es változás a legfontosabb, mert az anyagi támogatás megvonása kihatással lehetett a könyvtár fejlesztésére, noha valószínû, hogy könyveket inkább ajándékozással, mint vásárlás útján szerzett az iskola. Az 1752-es királyi elõírás ellenére a város mégis folyamatosan támogatta a kollégiumot anyagilag. Feltehetõleg ebbõl a forrásból ritkán jutott könyvek beszerzésére.
Néhány mondat erejéig ki kell térni a Mezõtúrt is érintõ alföldi parasztmozgalmakra, mivel ezek az iskola mûködését befolyásolták.
1735-ben a Péró- féle és 1753-ban a Törõ Pál-féle két felkelésben mezõtúri diákok is részt vettek. A felkelések idején azonban nem érte támadás az iskola épületét. Mindegyik mozgalmat igen gyorsan elfojtották, de egyik esetben sincs adatunk arról, hogy az iskola ellen is történt volna valamiféle megregulázás. A Törõ Pál féle szervezkedés megtorlásakor Mária Terézia azzal fenyegette meg Mezõtúrt, hogy az egész várost leromboltatja, de természetesen ez nem történt meg. Tehát ezek a megmozdulások nem nagy mértékben zavarták meg az iskola mûködését, és valószínûleg nem pusztították el a könyvtár állományát sem.