Potsdami konferencia : A tizenkettedik ülés

TRUMAN: A külügyminiszterek üléséről ma Byrnes úr számol be.

BYRNES: A németországi jóvátétel kérdésével foglalkozó bizottság azt jelentette, hogy nem tudott a jóvátételi egyezménytervezet valamennyi kérdésében megállapodásra jutni. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia képviselői úgy értették, hogy a 4. pont szerint a Szovjetuniónak szállítandó ipari berendezések megállapított százaléka fejében a Szovjetunió képviselői lemondtak a külföldi német aktívákra, a németektől lefoglalt aranyra és a nyugati övezetekben működő német vállalatok részvényeire támasztott igényeikről. Éppen ezért az Egyesült Államok és Anglia képviselői úgy vélték, hogy Németország külföldi aktíváit a 3. pontba kell bevenni mint jóvátételi forrást más országok, nem pedig a Szovjetunió számára. Kijelentették, hogyha ez nem történik meg, akkor az ipari berendezésekre vonatkozólag a 4. pontban megállapított százalékok az Egyesült Államok és Anglia képviselői számára elfogadhatatlanok.
A szovjet képviselő úgy vélte: még nem döntötték el véglegesen, hogy a Szovjetunió lemond a külföldi német aktívákra, az aranyra és a részvényekre támasztott igényeiről. Éppen ezért a szovjet képviselő nem egyezett bele abba, hogy a külföldi n met aktívákat bevegyék a 3. pontba, és azt ajánlotta, hogy terjesszék ezt a kérdést a kormányfők elé döntés végett.
Az Egyesült Államok és Anglia képviselői kijelentették, hogy a jóvátételre vonatkozó egyezmény tervezete számukra elfogadható lenne azzal a feltétellel, ha a szovjet képviselő elfogadná a külföldi német aktívákra, az aranyra és a részvényekre vonatkozó fenti javaslatukat. A szovjet képviselő kijelentette, hogy nem fogadhatja el azt a megoldást, amelyet ebben a kérdésben az Egyesült Államok és Anglia képviselői javasolnak.
A kérdés tehát az: vajon úgy lehet-e tekinteni, hogy a „nagy hármas” tegnap megegyezésre jutott a jóvátétel kérdésében, amikor a szovjet képviselő kijelentette, hogy nem ragaszkodik ahhoz, hogy a Szovjetuniónak adják a német arany, a külföldi aktívák és a részvények 30 százalékát.

SZTÁLIN: Hogyan értelmezik önök a javaslataikban azt, hogy a Szovjetunió nem támaszt igényt az ipari részvényekre? Ez csak a nyugati övezetre vonatkozik?

TRUMAN: Úgy gondolom, hogy amikor a külügyminiszteren nyugati övezetről beszéltek, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország övezeteire gondoltak.

SZTÁLIN: Nem lehetne-e a következőképpen megállapodni: az aranyról lemond a szovjet küldöttség; ami a nyugati övezetben működő iparvállalatok részvényeit illeti, ezekről is lemondunk, és úgy vesszük, hogy Nyugat-Németország egész térsége az önök kezén van, ami pedig Kelet-Németországot illeti, ez a mi kezünkön van.

TRUMAN: Csak az európai német befektetésekről van szó, vagy az egyéb országokban eszközölt befektetésekről is?

SZTÁLIN: Hadd fejezzem ki magam még konkrétabban: a romániai, bulgáriai, magyarországi és finnországi német befektetések a mi kezünkön maradnak, a többi pedig az önök kezén.

SZTÁLIN: Minden, ami a többi országban – Dél-Afrikában, Kanadában stb. – van, az mind az önöké.

BEVIN: Ezek szerint valamennyi német befektetés a németországi megszállási övezetektől nyugatra fekvő országokban az Egyesült Államokat, Nagy-Britanniát és a többi országot illeti meg? Vonatkozik ez Görögországra is?

SZTÁLIN: A mi övezetünkben a miéink, az önök övezetében önökéi. Van egy nyugati és egy keleti övezet.

BYRNES: Az ön tegnapi javaslatát úgy értettük, hogy nem támaszt igényt a nyugati övezetben levő vállalatok részvényeire.

BYRNES: Második javaslatát – külföldi befektetésekre vonatkozólag – szintén visszavonja?

SZTÁLIN: Itt már némileg más a helyzet.

BEVIN: Tegnap, amikor a jóvátétel kérdésében döntöttünk, én úgy értettem, hogy a szovjet küldöttség lemond a külföldi német befektetésekre támasztott igényeiről.

SZTÁLIN: Úgy gondoltam, hogy a keleti övezetben levő befektetések nekünk maradnak. A nyugati övezetre gondoltunk, amikor arról beszéltünk, hogy lemondtunk a befektetésekről. Lemondunk a Nyugat-Európában és minden más országban eszközölt befektetésekről. Ismeretes, hogy Nyugat-Európában és Amerikában sokkal több volt a német befektetés, mint keleten. Eredetileg azt reméltük, hogy megkapjuk a befektetések 30 százalékát, de azután eltekintettünk ettől. Ezzel szemben önöknek is le kell mondaniuk kelet-európai igényeikről.

BEVIN: Meg kell mondanom, hogy amikor elfogadtam a generalisszimusz javaslatát, ezt úgy értettem, hogy a szovjet küldöttség lemond általában minden külföldi befektetésről.

SZTÁLIN: De nem a romániai, bulgáriai, magyarországi és finnországi befektetésekről.

BYRNES: Ez érthető. Szeretnék pontosabban fogalmazni a németországi ipari vagy közlekedési vállalatok részvényeit illetően. Ha például egy ilyen vállalat igazgatósága Berlinben van, maga a vállalat és minden vagyona viszont a nyugati övezetben vagy az Egyesült Államokban, vajon igényeket támaszt-e egy ilyen vállalatra?

SZTÁLIN: Ha a vállalat nyugaton van, semmiféle igényt nem támasztunk. Az igazgatóság akár Berlinben is lehet, nem ez a fontos, hanem az, hogy maga a vállalat hol van.

BYRNES: Ha tehát a vállalat nem Kelet-Európában van, hanem Nyugat-Európában vagy bármely más világrészben, akkor ez a vállalat nekünk jut?

SZTÁLIN: Ami az Egyesült Államokban, Norvégiában, Svájcban, Svédországban, Argentínában (általános derültség) stb. van, mind az önöké.

BEVIN: Szeretném megkérdezni a generalisszimusztól: vajon kész-e lemondani minden igényről az orosz megszálló csapatok övezetén kívül eső külföldi német aktívákra?

BYRNES: Azt hiszem, igen fontos, hogy megértsük egymást. Bevin úr kérdésének az az értelme, hogy az orosz igények az orosz hadsereg által megszállt övezetre korlátozódnak-e. Szeretném, ha elfogadnák Bevin úr álláspontját.

SZTÁLIN: Elfogadjuk.

BYRNES: Néhány perccel ezelőtt ön a Bulgáriában, Romániában, Magyarországon és Finnországban levő aktívákról beszélt.. Szeretném teljesen tisztázni ezt a kérdést, nehogy később bármiféle félreértés lehessen. Az ön javaslata azt jelenti, hogy nem támasztanak semmiféle igényeket a megszállási övezetükön kívül eső aktívákra? Önök csakis azokra az aktívákra tartanak igényt, amelyek a szovjet megszállási övezetben vannak?

SZTÁLIN: Igen. Csehszlovákia nem tartozik ide, Jugoszlávia nem tartozik ide, Ausztria keleti fele viszont idetartozik.

BEVIN: Nyilvánvaló, hogy Nagy-Britanniának és az Egyesült Államoknak ebben az övezetben levő aktíváit ez nem érinti.

SZTÁLIN: Nyilvánvaló. Nagy-Britanniával és az Egyesült Államokkal nem állunk hadiállapotban. (Általános derültség.)

BEVIN: De előfordulhatott, hogy a háború alatt ezeket az aktívákat lefoglalták a németek.

SZTÁLIN: Mi nem fogunk igényt tartani a csehszlovákiai, jugoszláviai és nyugat-ausztriai német aktívákra.
Esetleg bevehetnénk ezt a döntést a jegyzőkönyvbe?

BYRNES: Szeretném felhívni a figyelmet a Jóvátételi Bizottság jelentésének 3. pontjában arra a mondatra, amelyben arról van szó, hogy az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és más, jóvátételre jogosult országok jóvátételi igényeit a nyugati övezetből és a külföldi német aktívákból kell kielégíteni. A most létrejött megegyezés után úgy hiszem, nem lesznek nézeteltérések e pont megszövegezésekor.

BYRNES: Bízzuk a szerkesztő bizottságra ennek a javaslatnak a megfogalmazását.

SZTÁLIN: És miért ne lehetne meghívni Lengyelországot is?

TRUMAN: Tegnap megegyeztünk abban, hogy a Szovjetunió magára vállalja Lengyelország jóvátételi igényeinek kielégítését, mi viszont magunkra vállaljuk Franciaország és a többi ország igényeinek kielégítését. Franciaországnak e bizottságba való bevonása nézetem szerint bizonyos zavart keltene.

SZTÁLIN: Rendben van, nincs ellene kifogásom.

ATTLEE: A második kérdés a következő: emlékiratot nyújtottam át arra vonatkozólag, hogy az angol és az amerikai parancsnoknak havonta 40.000 tonna élelmiszert és napi 2400 tonna szenet kell irányítania Berlin brit és amerikai övezetébe július 15-től kezdve, 30 napon át. Az Ellenőrző Tanácsot meg kell bízni, hogy haladéktalanul állítsa össze a nagy-berlini térség élelmiszerrel, szénnel és más tüzelőanyaggal való ellátásának programját a következő 6 hónapra. Ezt a mennyiséget a szovjet kormány szállítja majd Nagy-Berlin térségébe mint előleget a jóvátételi egyezmény 4 a) pontja értemében. Ezek gyakorlati intézkedések a folyó szükségletek kielégítése céljából.

SZTÁLIN: A kérdés nincs előkészítve, nem foglalkoztunk vele, nem tudjuk, mi a véleménye róla az Ellenőrző Tanácsnak. Éppen ezért most nagy nehézségekbe ütközne a kérdés eldöntése. Úgy vélem, hogy előbb meg kell tudni, mi az Ellenőrző Tanács álláspontja a lakosság szükségleteinek kielégítését illetően, s mik a tervei az ellátásra vonatkozólag.

ATTLEE: Úgy értettem, hogy a Ruhr-vidékről már most meg kell kezdeni az ipari berendezések elszállítását, s ezért úgy gondoltam, hogy a Nagy-Berlin térségében szükséges élelmiszer és tüzelőanyag szállítását is most kell kezdeni. A mennyiséget persze az Ellenőrző Tanács állapíthatja meg.

SZTÁLIN: Megegyezésre természetesen szükség van, de meg kell nevezni a mennyiséget, ezt viszont nem tehetjük meg, amíg az Ellenőrző Tanács jelentést nem tesz erre vonatkozó terveiről. Meg kell mondanom, hogy az Ellenőrző Tanács jobban oldja meg ezt a kérdést, mint ahogy mi itt meg tudnánk oldani, mert gyakorlatilag foglalkozik e kérdés megoldásával.

ATTLEE: Éppen ezt szeretném. Kérem, hogy az Ellenőrző Tanács állítson össze egy programot, de elvben nekünk kell megállapodásra jutnunk.

SZTÁLIN: Nem tudom, mi a helyzet. Semmiféle döntést nem hozhatok, ha nem áll rendelkezésemre a megfelelő anyag. Nem szophatom az ujjamból a számokat. A számoknak megalapozottaknak kell lenniük.

ATTLEE: Ezeket a számokat összeegyeztettük, és gyakorlatilag ma is ilyen mérvű szállítás folyik.

SZTÁLIN: Ki egyezett meg ebben?

BEVIN: Az Ellenőrző Tanácsban ideiglenes egyezményt kötöttek a szállításokra vonatkozólag, amely szerint a brit és az amerikai hatóságok egy hónapra vállalták ennek a mennyiségnek a szállítását Berlinbe, s ezt most teljesítik is. Azt javasoljuk, hogy az Ellenőrző Tanács állítsa össze elvben a szükséges programot, a szovjet hatóságok pedig az egyhónapos határidő leteltével kezdjék meg az említett mennyiségek szállítását. Miután a hónap letelt, ismét felmerül a kérdés, ki szállítja majd tovább az élelmiszert és a tüzelőanyagot.

SZTÁLIN: Meg kell hallgatni az Ellenőrző Tanácsot, mik az elgondolásai, s akkor lehet majd dönteni.

ATTLEE: Úgy értettem, ön azt akarja, hogy a Ruhr-vidéki ipari berendezések szállítását kezdjék meg már most. Mi is ugyanezt kérjük az élelmiszer és a tüzelőanyag szállítását illetően.

SZTÁLIN: Ezt értem, de szeretném megismerni az Ellenőrző Tanács elgondolásait, hogy megtárgyalhassuk azokat és úgy dönthessünk. Azt hiszem, ezt a kérdést el kell halasztani.

BEVIN: Csak azért szerettünk volna közös megegyezésre jutni, hogy segíthessük egymást.

SZTÁLIN: Erre a kérdésre nem készültünk fel. Nem volt alkalmam megbeszéléseket folytatni az Ellenőrző Tanáccsal, hogy megismerjem elgondolásait.

TRUMAN: Azt hiszem, nincs több nézeteltérésünk a jóvátétel kérdésében.

ATTLEE: Úgy értettem a generalisszimuszt, hogy Ausztriától nem igénylünk jóvátételt. Ezt talán bevehetnénk a jegyzőkönyvbe.

SZTÁLIN: Bevehetjük a jegyzőkönyvbe.

BYRNES: A következő kérdés a Németország vonatkozásában alkalmazandó gazdasági alapelvek kérdése. Az Egyesült Államok és Anglia képviselője azt javasolja, hogy vegyünk be az okmányba egy pontot a külföldi német aktívákról. Ez lenne a 18. pont, és a következőképpen hangzana: „Az Ellenőrző Tanácsnak meg kell tennie a szükséges lépéseket az olyan külföldi német aktívák ellenőrzés alá vétele és sorsának eldöntése végett, amelyek még nem kerültek a Németország elleni háborúban részt vett Egyesült Nemzetek ellenőrzése alá.”

SZTÁLIN: Nem kellene módosítani ezt a pontot, tekintettel arra, hogy a jóvátételről már döntöttünk? E pontról csak azután szereztünk tudomást, hogy a jóvátétel kérdésében már megállapodtunk.

BYRNES: A gazdasági bizottságban a szovjet képviselők kijelentették, hogy kevéssé érdekeltek ebben a kérdésben, s állásfoglalásukban csupán a kérdés tanulmányozására szorítkoztak. Ez a kérdés az ellenőrzésre vonatkozik.

BYRNES: A bizottságnak nem sikerült megegyezésre jutnia a gazdasági alapelvekről szóló tervezet 19. pontját illetően, amely a németországi import kifizetésének kérdését illeti. Emellett a szovjet küldöttség kijelentette, hogy egyelőre még nem készült fel ennek a kérdésnek a tárgyalására, a Nyugat-Európába irányuló olajszállításokat leszámítva.

BYRNES: Úgy értettem, hogy az angol képviselők megállapodtak az amerikai képviselőkkel abban, hogyha elfogadják a 19. pontot, ezt ki kell egészíteni az amerikai képviselő által javasolt ama megállapítással, hogy az ebben a pontban foglalt rendelkezés nem alkalmazandó a német jóvátételről szóló egyezmény 4 a) és 4 b) pontjában említett berendezésekre és termékekre. Úgy gondolom, hogy ez a kiegészítés a jóvátételre vonatkozólag tegnap kötött egyezményből adódik.

BYRNES: Ilyen módon végeztünk a gazdasági alapelvekre vonatkozó tervel kapcsolatban felmerült összes nézeteltérésekkel.
A következő kérdés a háborús bűnösök kérdése.

BEVIN: Elnézést kérek, de az a véleményem, hogy ezekről a gazdasági alapelvekről tájékoztatni kellene a franciákat.

BYRNES: Következik a háborús bűnösök kérdése. Az egyetlen, még eldöntetlen probléma az, hogy megemlítsünk-e név szerint néhányat a legfőbb német háborús bűnösök közül. Az Egyesült Államok és Anglia képviselői a külügyminiszterek mai értekezletén annak az álláspontnak adtak hangot, hogy helyesebb lenne neveket nem említeni, meghagyva ezt a jogot az ügyésznek. Megállapodtak abban is, hogy az angol szöveget kellene elfogadni. A szovjet képviselők kijelentették, hogy egyetértenek az angol szöveggel, azzal a feltétellel, hogy azt kiegészítik néhány névvel.

SZTÁLIN: Szerintem szükség van nevekre. Ezt követeli a közvélemény. Az embereknek tudomást kell szerezniük a dolgokról. Bíróság elé állítunk-e néhány német nagyiparost? Azt hiszem, igen. Megnevezhetnénk Kruppot. Ha Krupp nem alkalmas, nevezzünk meg másvalakit.

TRUMAN: Nekem egyik sem tetszik. (Derültség.) Ha megnevezünk néhány személyt, másokat viszont nem nevezünk meg, szerintem az a vélemény alakulhat ki, hogy ez utóbbiakat nem szándékszunk felelősségre vonni.

SZTÁLIN: Ezeket a neveket példaképpen sorolnánk fel. Meglepő például, hogy Hess mindmáig ott ül Angliában, teljes ellátást kap, és nem vonják őt felelősségre. Fel kell sorolni neveket, ez fontos a közvélemény szempontjából.

BEVIN: Ha önöknek bármilyen kételyeik volnának Hesst illetően, kötelező ígéretet tehetek arra, hogy bíróság elé fog kerülni.

SZTÁLIN: Nem kérek kötelező ígéretet Bevin úrtól, puszta kijelentésére is elhiszem, hogy ez meg fog történni. De nem erről van szó, hanem a népekről, a közvéleményről.

TRUMAN: Mint ön is tudja, Jackson bírót neveztük ki képviselőnknek a londoni bizottságba. Egyik legjelesebb bírónk, és igen tapasztalt jogász. Jól ismeri a perrendtartást. Jackson ellenzi a háborús bűnösök nevének említését; azt mondja, hogy ez zavarná munkájukat. Megígéri, hogy 30 napon belül előkészítik a bírósági tárgyalást, és kéri, ne legyenek senkinek se kételyei ezekre az emberekre vonatkozó nézeteinket illetően.

SZTÁLIN: A mieinknek meg épp az ellenkezője. De talán megállapodhatnánk abban, hogy legkésőbb egy hónap múlva nyilvánosságra kerül a bíróság elé állítandó német háborús bűnösök első névjegyzéke?

TRUMAN és ATTLEE elfogadja Sztálin javaslatát.

BYRNES: A következő kérdés a szövetségesek vagyonának a csatlós államok jóvátételeként vagy hadizsákmányként való felhasználására vonatkozik. Tegnap átnyújtottam ezt a javaslatot. A mai ülésen a szovjet küldöttség lehetőséget kért arra, hogy valamivel behatóbban megismerkedhessék ezzel a javaslattal.

(A szovjet küldöttség kijelentette, hogy mivel ma gyakorlatilag nem volt szünet a két ülés között, nem állt módjában tanulmányozni e javaslat megszövegezését. Megállapította, hogy lényegében helyesnek és elfogadhatónak látszik ez a javaslat, de szövegét mégis tanulmányozni kellene.)

BYRNES: A következő kérdés Nyugat-Európa olajjal való ellátására vonatkozik. Ezt most tárgyalja a gazdasági bizottság.
A következő kérdés: orosz fehéremigránsoknak és a Szovjetunióval szemben ellenséges más személyeknek és szervezeteknek a Szovjetunió ellen irányuló ellenséges tevékenysége Németország és Ausztria amerikai és brit megszállási övezetében. Az angol-amerikai képviselők megígérték, hogy kivizsgálják a szovjet okmányban ezzel kapcsolatban ismertetett helyzetet és tényeket, és haladéktalanul értesítik a Szovjetuniót a vizsgálat eredményeiről, ezt követően pedig készek megtárgyalni az ilyen tevékenység beszüntetése céljából foganatosítandó intézkedéseket.
A szovjet küldöttség felhívta a figyelmet arra a szovjet állampolgárok repatriálásával foglalkozó emlékiratra, amelyet a brit és az amerikai küldöttségnek átnyújtott. A brit képviselők kijelentették, hogy tisztázni kívánják a szovjet okmányban vázolt helyzetet, és Londonba való visszatérésük után haladéktalanul foglalkoznak ezzel a kérdéssel.
A szovjet képviselők egy újabb okmányt terjesztettek be ebben a kérdésben, s hangsúlyozták, milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak ennek az ügynek. Az amerikai és a brit képviselő kijelentette, hogy minél előbb foglalkozni kívánnak ezzel a kérdéssel.
A külügyminiszterek megtárgyalták a konferencia jegyzőkönyvének összeállításával foglalkozó bizottság jelentését. A bizottság négy kérdésben nem tudott megállapodásra jutni, de a külügyminisztereknek sikerült megegyezniük ezekben a kérdésekben. Megállapodtak abban is, hogy csak a fontos döntéseket veszik be a jegyzőkönyvbe. Felhívták a jegyzőkönyvet készítő bizottság figyelmét arra, hogy a jegyzőkönyvbe be kell venni a konferencia újabb döntéseit is.
A következő kérdés: a bulgáriai, a romániai és a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság munkarendjének felülvizsgálása. Elfogadták az Egyesült Államok erre vonatkozó tervezetét, törölve a második mondatot. Úgy döntöttek, hogy ezt a mondatot helyettesítik annak a levélnek a 3., 4. és 5. pontjával, amelyet a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottságban a szovjet képviselő nyújtott át az Egyesült Államok és Nagy-Britannia képviselőjének. A kérdést átadták a szerkesztő bizottságnak, az megtárgyalta, s a következő szöveget javasolja: „A három kormány megállapította, hogy a romániai, a bulgáriai és a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottságban a szovjet képviselők az Egyesült Királyságot és az Egyesült Államokat képviselő kollégáiknak olyan javaslatokat nyújtottak át, amelyek az európai hadi cselekmények befejezésére való tekintettel az Ellenőrző Bizottságok munkájának javítását célozzák.
A három kormány megegyezett abban, hogy felülvizsgálják az ezekben az országokban működő Szövetséges Ellenőrző Bizottságok munkarendjét, figyelembe véve annak a három kormánynak az érdekeit és felelősségét, amelyek közösen szabták meg az illető országok fegyverszüneti feltételeit, és alapul véve valamennyi országot illetően azt a javaslatot, amelyet a szovjet képviselő tett a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak.”
Elfogadható-e a szerkesztő bizottság javaslata ebben a formájában?

SZTÁLIN: Nincs ellenvetésem.

TRUMAN: Ma fogadtam Lengyelország elnökét és az ideiglenes lengyel kormány négy tagját. Közöltem velük a Lengyelországra vonatkozólag hozott döntéseket, és átnyújtottam nekik e döntések másolatát. A döntésekkel kapcsolatban tartózkodni fognak minden megnyilatkozástól mindaddig, amíg ezek a sajtóban meg nem jelennek. Megkértek, hogy a lengyel kormány nevében mondjak köszönetet a konferencián képviselt mindhárom kormánynak.

BEVIN: Szeretném megemlíteni, hogy a London-Varsó katonai légi útvonallal kapcsolatos nehézségeket, amelyekről tegnap beszéltem, azóta sikerült elhárítani. Megállapodtunk Lengyelországgal ebben a kérdésben.

BYRNES: A külügyminiszterek értekezletén azt javasoltam, hogy a Lengyelországról és az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvételről szóló okmányba, ott, ahol a szövetséges sajtó képviselőinek biztosítandó lehetőségekről van szó, vegyük be az „és a rádió képviselőinek” szavakat.

TRUMAN: Nálunk, Amerikában, a rádióval más a helyzet, mint a többi országban, mint például Angliában. Az angol rádió a kormány ellenőrzése alatt áll, Amerikában viszont a rádió ugyanolyan helyzetben van, mint a lapok. Azt szeretnénk, ha a rádió képviselői is ugyanolyan jogokat élveznének, mint a lapok tudósítói.

BEVIN: De önnek nincs kifogása azellen, hogy az illető kormányokkal ilyen értelmű egyezményeket kössünk?

BYRNES: Abban is megállapodtunk, hogy ennek a döntésnek a szövegét később hozzuk nyilvánosságra.

BEVIN: Elnök úr, megszövegeztem a Lengyelországnak és a többi országnak jutó résszel foglalkozó pontot, s úgy gondolom, hogy ebben megegyezhetnénk. Így hangzik: „Az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok a kapitulált német kereskedelmi hajók rájuk eső részéből bizonyos számú hajót juttatnak más olyan szövetséges államoknak, amelyeknek kereskedelmi hajózása súlyos veszteségeket szenvedett a közös ügyért Németország ellen vívott harcban, kivéve Lengyelországot, amelynek a Szovjetunió juttat hajókat a maga részéből.”

ATTLEE: A szünet előtt szeretném megkérdezni, nem találnák-e helyénvalónak a kormányfők, ha Churchill úrnak és Eden úrnak táviratban kifejeznénk köszönetünket konferenciánk első részében és más konferenciákon való részvételükért.

SZTÁLIN: Nem látom semmi akadályát annak, hogy e kérdésben érdemileg döntsünk, de a fogalmazást illetően még tanácskoznom kell.

ATTLEE: Azt hiszem, ez a kérdés bizonyos fokig tanulmányozásra szorul, mivel nem minden tétele fogadható el teljesen.

BYRNES: Milyen tekintetben nem elfogadható ez a tervezet?

ATTLEE: Ha a szövetséges országok tulajdonát képező vagyont a csatlós országokban mint hadizsákmányt lefoglalták, akkor ez természetes, mivel a csatlós országok kötelesek kártérítést adni a szövetséges országoknak, amelyeknek a tulajdonát ez a vagyon képezte. De ha ezt a vagyont egy harmadik fél foglalta le, felmerül a kérdés: vajon ő köteles-e fizetni ezért a vagyonért a szövetséges országoknak, vagy pedig a csatlós államokkal kell fizettetnünk érte. Emellett úgy gondolom, hogy a valutára vonatkozó 3. pontot is meg kell még tárgyalni. Nekem az a véleményem, hogy az egész kérdés még tanulmányozásra szorul.

ATTLEE: Azt ajánlanám, hogy a jegyzőkönyvet készítő bizottság és a közleményt készítő bizottság most azonnal foglalkozzék ezekkel a kérdésekkel, mi pedig függesszük fel az ülést, és akkor üljünk össze újra, amikor ezek a bizottságok befejezték munkájukat. Hogy mikor találkozhatnánk ismét, azt megbeszélhetnénk telefonon. A kormányfők foglalkozhatnának a nyilatkozat problémáival, a külügyminiszterek pedig a jegyzőkönyv problémáival.

SZTÁLIN: Jó lenne az ülést 8 óra 30 perckor vagy 9 órakor kez deni. Ez az időpont serkentené a bizottságokat, s így jobban igyekeznének.

TRUMAN: A kérdést a Külügyminiszterek Tanácsának londoni ülése elé utaltuk, de számomra fontos, hogy erről szóljunk a nyilatkozatban. Kérném, hogy a nyilatkozatban tegyenek említést erről.

SZTÁLIN: Ez nem szerepelt a kérdések listáján. Mi nem készültünk fel rá, nem állt rendelkezésünkre semmiféle anyag, s az ezzel a kérdéssel foglalkozó szakembereink Moszkvában vannak. Minek ez a sietség, miért kellene annyira sietnünk?

TRUMAN: Most nem hozunk döntést; a kérdést a Külügyminiszterek Tanácsának londoni ülése elé utaljuk megtárgyalás végett.

SZTÁLIN: A fekete-tengeri szorosokról szintén nem történik említés a közleményben, jóllehet ez a kérdés szerepelt a napirenden. A vízi utak kérdése csak amolyan ráadás volt a tengerszorosok problematikájához. Nem értem, miért részesítenénk a belvízi utak kérdését ilyen előnyben a tengerszorosok kérdésével szemben.

TRUMAN: A fekete-tengeri szorosok kérdése szerepelni fog mind a közleményben, mind a jegyzőkönyvben.

SZTÁLIN: Nézetem szerint nincs szükség arra, hogy bekerüljön a közleménybe, elég, ha a jegyzőkönyvben szerepel.
Azt javaslom, hogy a közleményben ne tegyünk említést se a tengerszorosokról, se a belvízi utakról; mindkettőt csak a jegyzőkönyvbe vegyük be.

TRUMAN: Szeretnék felvetni egy kérdést: lesznek-e titkos egyezmények ezen a konferencián?

SZTÁLIN: Nem lesznek.

BYRNES: Szeretném hangsúlyozni, hogy döntésünk szerint a belvízi utak kérdését a Külügyminiszterek Tanácsa elé utaljuk megvizsgálás végett. Ebben a kérdésben tehát megállapodhatunk. Jogunk van-e nyilvánosságra hozni ezt a döntést? Ha nem szerepel a közleményben, hanem csak a jegyzőkönyvben, módunkban áll-e hivatalosan a Külügyminiszterek Tanácsa elé utalni ezt a kérdést?

SZTÁLIN: Vegyük csak elő a krími konferencia vagy a teheráni konferencia anyagát. A teheráni konferencián egy sor kérdést felvettünk a jegyzőkönyvbe, de volt sok olyan döntés is, amelyhez közös érdekeink fűződtek, és amelyek meghatározták politikánkat a legfontosabb kérdésekben. Ezeket a döntéseket bevettük a közleménybe.
Vagy vegyük a krími konferenciát. Ott is kétféle formában rögzítettük a döntéseket. A döntések egyik része – a nagyobbik rész – a jegyzőkönyvbe került, és senki sem követelte, hogy ezeket bevegyük a közleménybe. A döntések másik része – egy sokkal kisebb rész – a közleménybe került. Ezek a politikánkat meghatározó döntések voltak. Azt ajánlom, hogy kövessük ezt a jó szabályt, mert különben nem egy közlemény, hanem egy vaskos kötet lesz az eredmény.
A döntések egy részének nincs nagyobb jelentősége; a kérdések közül néhányat, mint például a belvízi utakkal kapcsolatos kérdést, meg sem tárgyaltunk; ezek bekerülnek a jegyzőkönyvbe, és senki nem vetheti majd a szemünkre, hogy véka alá rejtjük ezeket a kérdéseket. Más a helyzet a Németországra, az Olaszországra, a jóvátételre stb. vonatkozó nagy jelentőségű kérdésekkel; ezek bekerülnek a közleménybe. Azt hiszem, nem kell változtatnunk ezen a jó hagyományon; nincs értelme annak, hogy minden kérdést bevegyünk a közleménybe. Más a közlemény és más a jegyzőkönyv.

TRUMAN: Nincs kifogásom ez ellen az eljárás ellen, ha minden döntésünkre egyaránt vonatkoztatjuk. De ha a szenátus előtt nyilatkozatot kell tennem arra vonatkozólag, hogy ezt a kérdést a Külügyminiszterek Tanácsa elé utaltuk megvizsgálásra, vajon jogom lesz-e erre?

Potsdami konferencia : A tizenkettedik ülés 1945. augusztus 1.

Potsdami konferencia : A tizenkettedik ülés

1945. augusztus 1.