Amerikai jogász, politikus. 1931-től a demokraták szenátora. 1941-től a legfelsőbb bíróság tagja, majd az amerikai hadba lépést követően
a Gazdasági Stabilizáció Hivatalának, később (1943–45) a Hadi Mozgósítási Hivatalnak a vezetője. Fontos szerepe volt a hátország stabilitásának
megőrzésében, az infláció megfékezésében. 1945-ben megpályázta az alelnökséget, de azt
Truman nyerte el.
Roosevelt magával vitte a
jaltai konferenciára, de ott kevés befolyással bírt az eseményekre. Roosevelt
halála után visszavonult, de Truman kinevezte külügyminiszternek. E minőségében tárgyalt
Potsdamban és Londonban. A Japánnal
szembeni határozott fellépés híveként ismerték. Résztvevője volt a párizsi békekonferenciának. Személyes ellentétek miatt 1947-ben lemondott miniszteri
posztjáról, 1951 és 1955 között Dél-Karolina kormányzójaként dolgozott.
