XXIV. FEJEZET.

A hadsereg főparancsnokság elrendeli a kitörések beszüntetését. Az 5. honv. gy. ezd. a VIII. védőkerületben 1914. dec. 29 – 1915. jan. 2-ig.

A hadsereg főparnokság 1914. december 28-án elrendelte, hogy a vár parnokság szüntesse be a további kirohanásokat, mert a 3. hads. egyelőre nem folytatja támadását. Ezen rendelet kiadásától kezdve a kitörések abbahagyattak.
Az 1914. december 29-től 1915. március 19-ig, a végkitörésig terjedő időszak, a tiszta védelem jegyében telt el, a kitörések megszüntek.
A 23. honv. gy. ho. egyes csapatai a decemberi kitörések alatt nagy veszteségeket szenvedtek úgy tisztekben mint legénységben, s különösen azok a honvéd csapatok, amelyek a Na-Gorachi (december 20–22) igen véres kitörésben is résztvettek.
A honvéd csapatok kimerülésével egyidejüleg bekövetkezett a vár élelmezésének minőség és mennyiségben való csökkenése, mindez, az emberanyag kímélését szükségessé tette.
A decemberi kitörések után beállott a visszahatás, a kimerültség s a fokozatosan alább szállított élelmi adagok, majd később az előtér állásokban teljesített nehéz szolgálat, az ezd. legénységének elerőtlenedését, sokaknak lassú kimúlását készítette elő.
A hads. főparnokság részéről megkísérelt felmentő hadműveletek, a zord kárpáti téllel nem tudtak megküzdeni. A vár felmentésében való bizakodás napról-napra csökkent, a felszabadítás reménye mindinkább elhalványult és el kellett a lassú, de biztos végnek, a vár feladásának következnie.
Az 5. honv. gy. ezd. december 28-án este a harc után kapta a parancsot, hogy a VIII. védő kerületbe vonuljon. Az ezd. tisztjeinek és a legénységnek összes felszerelése, a puska, kenyérzsák és tölténytáskán kívül az V. védő kerületben volt. Miután a VIII. védőkerületben az ezd. a 2. honv. gy. ezdet váltotta le, a legénység nem volt abban a helyzetben, hogy két napi kitörés alatti erős havazás folytán átázott bakkancsait levetve, száraz kapcát váltson. De meg kellett válnia a saját maga készítette, tűzhelyekkel ellátott meleg óvófedezékektől és a télire elvermelt századonkint átlag 80-100 q burgonya készletétől is. Ez a váratlanul ért áthelyezés a legénységre teljesen lesújtó volt, mert nemcsak megszokott otthonát, hanem, ami a harcosnak legértékesebb volt az elkövetkezett későbbi nehéz időkben, a burgonya készletét is csaknem teljesen elvesztette.
Már az alatt a 8 nap alatt, december 15–22-ig a térköz állásba az ezd. helyett beosztott ruthén csapatok nem hagyták érintetlenül a századok burgonya készleteit.
Az ez iránti panaszhangok hozzám is eljutottak. Miután a legénység nem hagyhatta el a VIII. védőkerületet, szekereken kellett a felszerelési cikkeket elhozatni, s a burgonya készletekből alig sikerült valamit megmenteni; mire azonban a tisztikar és a legénység némileg elrendezkedett új szolgálati helyén, egy újabb parancs a városba rendelte a főtartalékhoz, hova 1915. január 3-án reggel bevonult.
Az ezd. a térköz harcállásokban, csaknem állandóan tüzérségi tűzben, éjjeli és nappali harcjárőr összetűzésekben, 3 és fél hónapig megszakítás nélkül az első vonalban teljesített szolgálat után, különösen a decemberi számos kitörésekben csaknem hadi létszámra kiegészített ütközet állományának több mint felét elveszítve, fedél alá került. A végkitörésig az ezd. többé harcba nem jutott, mert úgy a főtartalék részéről, mint az egyes védőkerületekben általában megszüntek a kitörések s mindenki a téli felszabadításban bízott, amely azonban csak hiú reménynek bizonyult.
A sors úgy akarta, hogy az ezd. tényleges szereplésével egyidejüleg az én működésem is a vár védelmében megszünjék, mert a decemberi kitörésekben szerzett erős hülés következtében fellépett ischiás szolgálatképtelenné tett. Abban a lehangoló tényben, amely a vár védelmében kifejtett tőlem telhető eredményes működésnek végét jelentette, csak az adhatott némi vígaszt, hogy az ezredemnek minden egyes fegyvertényében résztvettem s annak az orosz csapatok előtt elismerést szereztem.
Kötelességemnek tartom azonban az 5. honv. gy. ezd-nek a vár védelmében, az előtér állások vizes, roskatag árkaiban, a hiányos táplálkozás folytán letört szervezetének végső megfeszítésével teljesített szolgálatát, a naplók alapján, bárcsak kivonatosan is ismertetni, hogy az 5-ös honvédek nagy önfeláldozó készségéból, az utódok erőt és hitet merítsenek a küzdelmes jövőre, amelynek végső célja a testvérek felszabadítása kitörölhetetlenül van bevésve minden magyarnak lelke mélyén.