Nónay Dezső : A volt m. kir. szegedi 5. honvéd gyalogezred a világháborúban | ||
24. fejezet | Tartalom | 26. fejezet |
XXV. FEJEZET.
A várvédelem támadólagos szellemben való vezetése a honv. legénységet és tiszteket egyaránt fokozott mérvben vette igénybe. Ez okból kötelességet vélek
teljesíteni, amikor az ezd. azon egyéneiről emlékezem meg, akik a legénység oldalán velük együtt a harc fáradalmait és életveszedelmeit elsősorban
osztották meg. Ezek a tényleges állományú alantos tisztek mellett, a tart. tisztek és zászlósok, akik mint szakasz és részben mint szd. parnokok viselték
a harcok súlyát. A tart. tisztek a várban, mint védmű parnokok igen fontos állást töltöttek be.
A tartalékos tiszti intézmény 1878-ban Bosznia és Hercegovina elfoglalásakor állotta ki a tűzpróbát. A világháború küzdelmei ennek az intézménynek kiválóságát
beigazolták. A m. kir. honvédségnél a háború évében a szd-ok békelétszáma 72 főt tett ki, tehát a zlj. átlagos létszáma 300 főt számlált; ebből a
mozgósításkor felállítandó különböző alakulatokhoz egy bizonyos számú legénységet át kellett adni.
A honvédség tart. tisztjei két évenként öt heti fegyvergyakorlatra vonultak be, amikor mint szakasz parnokoknak a vezetést elsajátítani elég alkalmuk volt.
A m. kir. honvédségnél a magyar állam-eszme egységes szelleme fűzte össze a tisztikar minden egyes tagját, a tartalékos tiszt és zászlós egy test és vérnek
érezte magát a honvédség tényleges állományú tisztjeivel.
Az egységes magyar nemzeti szellem, mely áthatotta a honvéd tisztikart, a Haza és Király magasztos eszméjében egyesítette a honv. ezd-ek legénységét és tisztjeit;
ez volt az a hatalmas emeltyű, amely a harc válságos pillanataiban győzelemre vitte a honvéd fegyvereket.
A négy évnél hosszabb ideig tartó világháborúban a tényleges tisztekben beállott nagy veszteségek következtében nemcsak tartalékos tisztek, hanem zászlósok is
századok élére kerültek.
A Lemberg-i csaták után az 5. honv. gy. ezd. Przemysl vára V. védelmi kerületében, az első vonalban a térköz harcállásokban teljesített szolgálatot és
később egyes szakaszaival a védművekben.
A várban a második ostromzár alatt 1914-ben, a szakasz parságok az 5. honv. gy. ezd-ben, kizárólag tart. tisztek és zászlósok kezébe kerültek, sőt a zlj.
segédtiszti állások is velök töltettek be, mert az összes tényleges tiszteket század és géppuskás osztag parnoki helyeken kellett alkalmazni.
Az V. védőkerületben végrehajtott számos kitörések (dec. 11-ig) az ellenség nyugtalanítására és felderítésére a legkedvezőtlenebb időjárásban is
teljesített mindennapi éjjeli járőrmenetek, de különösen a december 15-től 18-iki és 20–22-iki nagy kitörés, az ezd. tiszti létszámát igen
megapasztotta.
A dec. 20–22-iki véres közelharcokban nemcsak tartalékos tisztek, hanem zászlósok is vezették rohamra az ezd. alosztályait, halált megvető vitéz
magatartásukkal a teljesen kimerült legénységet energiája végső megfeszítésére serkentve.
Ezekben a harcokban a tart. tisztek és zászlósok nagy önfeláldozással teljesített, öt hónapi harctéri teljesítményeinek eredménye tükröződtött vissza. Az V. v.
kerület 7 védműve közül 5-ben az ezd. tartalékos tisztjei, 2-ben tényleges tisztek voltak parancsnokok. Le kellett váltanom a védművek cseh
nemzetiségű parnokait, mert nem láttam bennök, egyesek kivételével kellő biztosítékot a végsőkig való ellentátlásra megtámadtatás esetén. Ebben a
minőségükben igen fontos parancsnokságot töltöttek be a tart. tisztek és zászlósok, mert a vár sorsa a védművek és térköz harcállások elestével
eldöntöttnek volt tekinthető, mivel a védőkerület második állásában, a ruthén tartalékok a beözönlött ellenséget aligha állították volna meg
győzelmes előnyomulásukban.
A tartalékos tiszteknek és zászlósoknak, a várban nemcsak az ütközetekben volt alkalmuk katonai rátermettségüket beigazolni, hanem a térköz állásokban és
védművekben a legénységgel való tartós együttélésben is érvényesíthették befolyásukat.
Erre fényes példát adtak az I/1. erőd és a XIV. védmű parancsnokai a VI. védőkerületben. Az I/1. páncélerőd volt parancsnoka, dr. Bielek István
népfelkelő főhadnagy több sebből vérezve harcképtelen állapotban is nem szünt meg a védelemre vonatkozó parancsait kiadni míndaddig, amig el nem
vitték az erődből.
A XIV. védmű parancsnoka Lahner népfelkelő főhadnagy, vitéz magatartásával és körültekintő intézkedéseivel a védelem lelke volt; személyes
példaadásával hozzájárult ahhoz, hogy az orosz erőszakos támadás a védmű előtt összeomlott. Mindkettő felvidéki születésű, előbbi
szepességi, utóbbi tudtommal mármarosi születésű. Ők méltók arra, hogy tetteik megörökíttessenek és ne merüljenek el a feledés
homályában [23. sz. hiba].
A tartalékos tisztek és zászlósok a tényleges tisztekkel együtt, az előtér állások vizes árkaiban, a legénységnek nemcsak előljárói, hanem atyai
gondviselői is voltak.
A magyar királyi honvédség dicső múltjának, a tényleges tisztek mellett a tartalékos tisztek ezrei a megőrzői, ő reájuk vár a nagy hagyományok,
a harctéri tapasztalatok átültetése a fiatal nemzedékbe, amelynek apáról fiúra kell átszállnia, hogy a késői nemzedékekben is kitörülhetetlenül legyen bevésve
a nagy magyar állameszme, a hármas halom és négy folyam képében.
A múltban a hadsereg és honvédség adta meg az erős kereteket, amely magába szívta fel a tartalékos tisztek és zászlósok ezreit, ma a változott viszonyok
mellett, amikor a múlt szilárd alapra épített keretei helyett zsoldos seregre vagyunk utalva, a hadviselt tisztek és zászlósok lelkes tömegeire alapozva kell
felépíteni a nemzeti védelmet.
Amint a múltban, úgy a jövőben is számíthat a magyar nemzet a hadviselt tartalékos tisztek és zászlósok törhetetlen hazafiságára és áldozatkészségére.
24. fejezet | Tartalom | 26. fejezet |
Nónay Dezső : A volt m. kir. szegedi 5. honvéd gyalogezred a világháborúban |