Nónay Dezső : A volt m. kir. szegedi 5. honvéd gyalogezred a világháborúban | ||
18. fejezet | Tartalom | 20. fejezet |
Az 5 nap és éj (december 14. délután 5h – 19. dut 12h-ig) teljesítményei után a harcok, igen kedvezőtlen időjárás, hiányos táplálkozás folytán
kimerült ezred tisztjei és legénysége azt remélték, hogy a harctéri fáradalmak után, pihenéshez jutnak.
A West-Zurawicai táborba december 19-én délelőtt 8h-kor ért az ezd. és ott a tábor területén fegyvereket gulába téve, teljesen kimerült állapotban várta
elhelyezését, amelyet sürgetésemre a tábor felügyelő tiszt készített elő. A tisztek kimerültsége is nagyfokú volt.
A tábortiszt munkájának eredménye az volt, hogy kb. 2200 főt számláló ezredből, 1400 főnyi legénység a legszorosabb elhelyezés mellett sem nyerhetett
elhelyezést. A tisztek egyáltalában nem voltak elhelyezhetők, mert a tábortiszt jelentése szerint a galiciai népfelkelő csapatok tisztjei a padláson
kaptak elhelyezést, ahol már szintén nem volt hely. A kimerült legénység a sárban és hólében leheveredve volt kénytelen bevárni a felsőbb intézkedések
eredményét, a tisztek pedig a barakkok oldalaihoz támaszkodva várták sorsuk eldöntését, a IV. védő kerület parancsnokától, akivel telefon összeköttetésbe
léptem; tartózkodási helye West-Zurawicától délre másfél kilométerre a Hgh.-ban az erdő szélén volt. A kimerült legénység és tisztek sürgős elhelyezését
kértem. Miután azt az értesítést kaptam, hogy több hellyel nem rendelkezik és hangsúlyozta azt, hogy most a pihenés a legfontosabb, jelentettem, hogy az én
véleményem is az, ennélfogva kértem, hogy a vár parság figyelmét hívja fel arra, hogy az Ost-Zurawicai táborban az ezred elhagyott férőhelyei üresen állanak,
tehát azokat utalják ki. Del. 11 órakor parancsot kaptam, hogy meneteljek oda. Déli 12-órakor az Ost-Zurawicai táborba érkeztem.
A tényekből kitűnik, hogy a megfelelő előgondoskodás nem történt meg, hogy a harcok és menetekben kimerült ezred pihenéshez jusson. Ugyanakkor a
IV. védő kerület parnoka tudatta velem telefonon, hogy az oroszok a IV. védő kerület előtt fekvő Na-Gorach előállást december 18-án
hajnalban elfoglalták s holnap parságom alatt az 5. ezd. és más csapatok azt megtámadják. Ezek után megértettem, miért hangsúlyozta előttem nyomatékosan a IV.
védőkerület parnoka azt, hogy az ezrednek a pihenés most a legfontosabb, erre azonban módot nem nyújtottak. Közvetlen az Ost-Zurawicai táborba irányítás
mellett már del. 7.30-kor érhetett volna oda az ezred és nem déli 12h-kor, ami 4h 30' pihenési időt vont el az ezd. legénységétől, amely másnap reggel
ismét súlyos harcok előtt állott.
December 19-én dut. 2h 30-kor megkaptam a másnapi támdásra az intézkedést, mely szerint a IV. védő kerület XI. övfőerőd előtt
4 km-re északra fekvő Na-Gorach ellen intézendő támadásra december 20-án del. 6h-kor harcra csoportosítva állania kell az 5 ezd-nek. A kiindulási helyzet
úgy a West, mint az Ost-Zurawicai tábortól egyenlő távolságra 6 km-re volt; nem látszott tehát indokoltnak előbb a West Zurawicai táborba való menetelés,
ahol a kimerült ezred nem volt elhelyezhető. Dut. 3h-kor parancsot kaptam, hogy a tiszti-karral a IV. védő kerület övvonalának kilátástadó pontjairól
megbeszéljem a holnapi támadást. Jelentésemre, hogy a tisztek egyrésze a kimerültség folytán menetképtelen, a IV. védő kerület parnoka kocsikat rendelt ki.
A megbeszélést rövidre vettem, mert a tisztekre még teendők vártak, (veszteségi kimutatás beterjesztése, létszámkiegyenlítés, tölténykiegészítés, orvosi vizsga
stb.) tekintettel a holnapi támadásra. A lábbeliek igen rossz állapotban voltak, s amennyire lehetséges volt segíteni kellett rajta. A legénység és tisztek
késő estig el voltak foglalva az előkészületekkel, tehát a tervbe vett pihenésből egész nap semmi sem lett.
Dec. 20. Ébresztő del. 2h-kor.
A kb. 6 órai pihenési idő nem volt elegendő arra, hogy 5 nap és éj harctéri fáradalmai után a tisztek és legénység igen megcsökkent erőbeli állapotát
pótolhatta volna. A csapatok magasabb szempontok által indokolt végsőkig menő kihasználásának határt szab az emberi szervezet tökéletlensége. Az 5. h.
gye.-nél az utolsó napok teljesítményei, a harc viszonyok szülte hiányos táplálkozás és a harc izgalma, az ezd. teljesítőképességének csökkenését vonta maga
után.
A magasabb parság az adott helyzetet akként ítélte meg, hogy a rendelkezésre álló erőknek azonnali latbavetése mentheti csak meg a várat esetleges súlyosabb
következményektől s ez okból kellett az 5. ezdnek már másnap kora reggel harcba lépnie. Ha már 19-én hajnalban nem történhetett meg az ellentámadás, úgy
célszerűbb lett volna pihent csapatokkal kellő harcászati előkészítés után a Na-Gorach visszavételét megkísérelni, addig pedig a csapatokat
pihentetni; tehát a támadást legkorábban december 21-re kitűzni.
Na-Gorachi előtér állás jelentősége és elfoglalása az oroszok által.
Mielőtt a Na-Gorachi előtér állásnak megtámadására térnék at, ezen előtér fontosságát és annak az oroszok általi elfoglalását röviden ismertetem.
A IV. védő kerület északi arcvonala előtt 4 km-re fekvő Na-Gorach magaslatot az oroszok Ratko Dimitriew erőszakos támadása alkalmával fedett
gyülekezésre használták fel.
Az első körülzárolás alatt a IV. védő kerület egyik főőrse állt a Na-Gorachon, amelynek nyúlványain tábori őrsök állottak; egyúttal
tüzérségi megfigyelő állás volt.
Miután az oroszok a Radimnotól Sosnica és Tapin-nak vezető utakat csapat és vonat eltolásokra használták fel, a vár parság elhatározta, hogy 2 drb. 80-as
mintájú 12 cm-es 8 km-re hordó ágyút helyez el a Na-Gorachra, hogy a fent nevezett utakat tűz alatt tarthassa, mert az övvonalban elhelyezett 80-as mintájú
ágyúkkal nem voltak elérhetők ezen utak. E célból létesítette a Na-Gorachi előtér állást, ahova 2 drb. 80-as ágyút helyezett el november első
felében, amelyeket keskeny vágányú vasúton toltak ki az övvonalból naponkint virradatkor az állásba s este vissza lettek vontatva az övvonal mögé, vagy a
tartalékhoz.
Az ellenség a Radimno-tól délkelet és délnyugat irányban futó útvonalakat ezen intézkedés folytán többé nem használhatta csapatok és vonatok részére, mert a
12 cm-es ágyúk hatáskörlete Radimnoig terjedt.
Az előtér állást 24 órai felváltással egy zlj. gyalogság szállta meg nov. közepétől, amely a IV. védő kerület főtartalékából rendeltetett ki,
azonkívül 4 drb. 75 m. 9 cm-es Uhácius ágyú volt az előtér állásban. Az előtér állás kiépítése nov. és dec. havában rendszerint éjjel történt. Az
időjárás november második felében hidegre fordult, elérte a -16° Reamurt, ami a munkálatoknak nem kedvezett. Az oroszok az első sikertelen támadást
Na-Gorach ellen, már november 28-án intézték.
Az oroszok által december 18-án a Na-Gorach ellen, nagy erőkkel intézett támadás a vár északi oldalán veszedelmet jelentett, mert a főtartalék ekkor a
délnyugati irányban végrehajtott nagy kitörést intézte; segítségre a IV. védőkerület csak december 20-án számíthatott. Az oroszok által intézett támadáskor a
Na-Gorach előtér állás a 16/3/4 I. m. zlj. által volt megszállva, melynek parnoka Csaszkóczy Emil szds. (jelenleg ezredes) volt. Az állás megszállását
s az orosz támadás lefolyását nevezett zlj. parnok az alábbiakban ismerteti:
„A Na-Gorach magaslat az első ostrom előtt egy főőrs felállítási helye volt. Bár a helynek fontossága, mint az orosz részére
legkedvezőbb tüzérségi megfigyelő hely ez alatt felismertetett, a két körülzárolás közti időben az állás kiépítésére nem történt semmi, csak a
második körülzárolás kezdetén lett az állás hevenyében megerősítve olyképen, hogy az eddigi tábori őrsök vonalát egy összefüggő vonallá ásták ki,
mely a főőrs helyével (most tartalékállás) 261 magaslattal, összekötő árokkal volt egybekötve.
Az előtér állást november és december hóban rendesen a kerületi, illetve a főtartalékból 1 zlj. 24 órai felváltással tartotta megszállva.
1914. deecmber 16-án kivételesen a védelmi szakasz övvonalát megszálló 16. honvéd menetezred 1. zlj-a és az ezd. gépp. osztaga Csaszkóczy Emil szds. parsága alatt
lett az előtér állásba rendelve. Felállítási helyünket az övvonalban ez időre a 12. szakaszból odavont honvéd csapatok vették át.
December 16-án dut. a szd. parnokokkal előremenve, az állást végigjártuk. Az első vonal általában térdeplő lövészeknek megfelelő mély
lövészárokból állott és a majdnem 2000 lépésnyi kiterjedés 4 csoporttal volt megszállva, az ezek közti térközök árka még sekélyebb volt. A Rada patakra néző
nyugati rész srapnell ernyőkkel is el volt látva, ezek azonban csak az amúgy is keskeny és szűk árokban való közlekedést akadályozták. Akadályul egyetlen
szál 20-50 cm. magasságban kifeszített drót szolgált az állás előtt pár lépésre.
Az ellenséges gyalogság első vonala a drohojow-i kastélykert szegélyén és a fasoros út mentén – egy előretolt figyelő őrse az állás
közepe előtt mintegy 4–500 lépésre – volt beásva.
Az eddigi gyakorlat szerint az első vonalat két szd. és a gépp. osztag, a középen és a főőrsi állástól jobbra levő külön részt 1 szd. és a
második vonalat mint tartalék egy szd. szállotta meg. Ellenséges támadásnál az első vonal volt tartandó.
Minthogy az alkonyatkor beérkező zlj-m csak 3 századból állott, (a 4. szd. a XI. és a XI./a erőd őrsége volt) az ellentállási első vonalat két
egész századdal és a gépp. osztaggal, a középső és jobb szárny állást két és fél szakasszal szállattam meg, tartalékul csak másfél szakaszt tartottam meg.
Az állás tüzérsége 4 drb. 75 cm-es Uhácius lövegből és 2 drb. 12 cm-es lövegből állott. Előbbiek részére a tartalék állás mögött közvetten két nyilt
lövegállás volt, míg a 12 cm-es ágyúk tábori vasúti kocsira voltak szerelve és nappal a tartalék állás előtti lövegállásban voltak, éjjelre pedig az állás mögé
lettek hátrahúzva.
Az első vonal szd. parnokaival a szd-ok felszereléséből vett, a XI. erődben levő előőrs parsággal (Papházy alezds.) a vár táviró
osztag által kezelt telefon kötött össze.
A dec. 16–17-iki éjszaka csendben telt el, csak virradat felé keletkezett az első vonalban rövid puskatűz, a szd-ok jelentése szerint orosz
járőrökre.
Dec. 17-én del. az ellenség nem zavar. Dut. körülbelül 4h-tól 9h-ig, tehát eddigi szokásától eltérőleg sötétségben és erős esőben, északi, keleti és
nyugati irányból eddig nem tapasztalt heves tüzérségi tüzet intézett az ellenség az egész állásra, veszteségünk azonban csekély volt.
Az éj folyamán munkás osztagok dolgoztak a 264 háromszögelési magaslattól közvetlenül délre levő teknőkben tüzérségi állások építésén, míg a zlj. fokozott
éberségben várta a virradatot.
Dec. 18-án közvetlen virradat előtt, midőn a tartalék másfél szakasz az egyik 12 cm-es ágyút az előttünk levő állásba kivontatta, az első
állás felől heves puskatűz zaja hangzott fel. Telefonkérdésemre a szd. parnokok még nem tudtak feleletet adni, kis idő mulva jelentették, hogy az
oroszok támadnak, később az összeköttetést már hiába kerestem. Az amúgy is gyenge tartalék hovafordítására tehát támpontom nem volt, midőn nemsokára a
tüzelés elől lassan megszünt és az időközben beállott, gyér havazással gyengített reggeli világosságban az első vonal balszárny századát láttam
harcolva visszavonulni a tartalék felé. Valamivel később a közép és jobb szárny felől rajvonalat láttam felém tartani, amit eleinte a saját első
szd-omnak hittem és csak akkor, amidőn ez a Na-Gorach mögötti teknőben közeledő második szd. felé kezdett bekanyarodni és tüzelni, ismertem fel benne
az ellenséget. A tartalék másfél szakasznak erre élénk tüzelést rendeltem el, amivel sikerült is az ellenséget megállítani és a visszavonuló második szd. és
gépp. o.-nak a tartalék állásbajutását lehetővé tenni. Ezekkel egyesülve azután sikerült az ellenségnek az elfoglalt első vonalból való további
előretörését megakadályozni.
A visszavonulóknak az előttünk maradt 12 cm-es ágyú visszahúzását rendeltem el. Ezt meg is kísérelték, de az ellenséges tüzelés miatt és mert a vontató kötél
is elszakadt, a löveget vívő tábori vasúti kocsit az állás előtt körülbelül 50 lépésnyire kellett hagyni. Később a vár tüzér legénység kisérelte
meg a bevontatást, de néhány emberveszteséggel szintén sikertelenül. A del. folyamán azonban az ellenséges tűz megszüntével sikerült az ágyút lassan
hátrahúzni. A hadi-fogságban értesültem róla, hogy egy osztrák vártüzér zászlós (tüzérségi megfigyelő volt az állásban) állítólag ennek az ágyúnak
megmentéseért első osztályú vitézségi érmet kapott. Tény azonban az, hogy ha a megmentésről egyáltalában szó lehet, az az én legénységem érdeme.
Körülbelül 1 óra mulva beérkezett a batyczei tartalékállásból egy Landstrum zlj. erősbítés, de ennek már dolga nem akadt, mert a virradattól a második állásra
és a mögé adott tüzérségi tűz s a puska tüzelés is lassan megszünt. A beérkezett Landstr. zlj-al együtt – a parságot az idősebb Landstr. zlj-parnok
vette át – a tartalékállást tovább kiterjesztve, erősen megszállottuk. Zlj-am az első vonatat tartotta megszállva, míg a másik zlj. nagyobb része
tartalék volt.
A saját első szd-ról eleinte nern tudtam semmit, csak az erősbítés beérkezte után kaptam ezd. parnokomtól (a 11. védő szakasz parnoka) telefon
értesítést, hogy az, a jaroslaui úton az övvonalig vonult vissza és már hozzám útban van. Ehhez csatlakozott, súlyos gerinclövést kapott parnokát magával víve,
a két állás közti kiugróban volt egy szakasz is.
Ezek bevonulása után megállapíttatott, hogy az oroszok a virradat előtti sötétségben előnyomulva nagy erővel támadtak és a térközökben látatlanul
áthatolva a középső két csoportot hátulról is körülfogták, amire a csatlakozó részek is az elvágás által fenyegetve, kénytelenek voltak visszavonulni.
Az említett két csoport, 3 szakasz, 3 tiszt szakasz parnokkal, heves kézi tusa után, – amelyben mint utólag hadi fogságban megtudtam, egy tiszt és sok ember
megsebesült, elesett, – jutott fogságba.
A visszavonulók közül a 2. szd. parnoka, 2 alantos tiszt és több ember megsebesült, néhány ember az állásban, illetve a visszavonulás alatti harcban elesett.
December 18-ika és 19-e általában csendesen telt el. Az ellenség, az elfoglalt első vonalat erősen megszállotta, de további előnyomulási kísérletet
többé nem tett, állásunkat időnkint tüzérséggel lőtte.
December 19-én kaptam kézhez Nónay ezredes úr parancsát, hogy másnap reggel 6 órakor az 5 h. gy. ezd. ellentámadásához, mint ennek jobboldali biztosítása Malkowice
községből a 217 áteresz melletti hullámig előnyomulva, csatlakozzam. 18-án az időközben a Na-Gorachra beérkezett 19. Landwehr ezredtől hasztalan
kértem a dec. 16. óta jóformán semmit sem aludt zlj-m felváltását és így ezt az éjjelt is teljes éberségben töltöttük.”
Kuzmanek szerint: „a december 18-án az északi arcvonal ellen megindult ellenséges támadás komollyá kezdett válni.
Egy egész ellenséges hadosztály, (82. tart.) rohanta meg a Na-Gorach-i előretolt állásunkat, sőt egyes részeibe be is hatolt. E napon egy legalább
3 gy. ezredből és tüzérségből álló erős ellenséges oszlopot figyeltünk meg, mely Nakló-Stubno-Stubienko-n át menetelt és amelynek Sosnica felől
a harcba való beavatkozása igen valószinű volt, ezért december 20-án ellentámadásba mentem át”. Kuzmanek gyalogsági tábornok a vár parnoka, az oroszok
által elfoglalt Na-Gorach előtér állás ellen intézendő támadás végrehajtásával Kaltenecker tábornokot a IV. védőkerület parnokát bizta meg.
Kaltenecker tábornok a IV. védőkerület parnoka által dec. 19-én dut. 2h 30'-kor kiadott intézkedés:
„I. Az 5. honv. gy. ezd. a 19. Landwehr gy. ezd. 16/I. m. zlj. dec. 20-án reggeli szürkületkor a Na-Gorach 264 háromszögelési magaslatot megtámadja azon
feladattal, hogy a december 18-án az előtér állásunk vonalába betört ellenséget onnan kiverje.
II. Ezen támadó csoport felett a parságot Nónay Dezső ezds veszi át.
III. Saját csapataink a következő vonalat szállták meg:
Hid 214 Malkowicetől nyugatra, 261 magassági ponttól északra 500 lépésre a kereszt, Hnatkowice déli szegélye, 271 Batyczé-től északra és 271-nél lévő
kereszt Batyczé-től nyugatra.
IV. Dec. 19-én dut. 5h-kor az előtér állásban csoportosulnak.
a) Na-Gorachi előtér csoport Jent ezds. parsága alatt 19/I. Landwehr és 16/I. menet zlj-ak, a saját csapataink által megszállt vonalban Rada pataktól keletre
és a magaslat M. H. Hnatkowicetől délre.
b) Batycze-i előtér csoport Dworcsák alezds. parsága alatt 34/I. és 35/III. IV. osztr. népf. zlj-ak Rada pataktól nyugatra a Trójczyce-i útig.
V. A támadás Na-Gorachra akként hajtandó végre, hogy a jobboldal biztosítására a 16/I. m. zlj. a 217 hídnál (Malkowice nyugati szegélyétől északra) nyomul
elő; az 5. h. gy. ezd. a 214 híd és a magaslaton fekvő háromszögű erdőcske közepétől északra 500 lépésre eső területből,
a 19. Landwehr ezd. a 261 magassági ponttól északra eső kereszt és Hnatkowice teréből támad.
VI. A támadás a jelzett kerületből december 20-án del. 6h-kor indul meg.
VII. A IV. védőkerület összes Na-Gorach ellen működö tüzérsége december 19-én délután 5h-tól kezdve a Na-Gorachi ellenséges állást szóró tűz alá
veszi, hogy az ellenségnek az állás megerősítését megnehezítse. December 20-án délelőtt 5h-tól kezdve a tüzérség összpontosított és élénk tüzelés alá
veszi az ellenséges állást.
A tüzérségi tűznek áttételét a Na Gorach északi lejtjére és az attól nyugatra eső magaslatokra Nónay ezredes rendeli el, akinek e célból a IV.
védőkerület egy tüzértisztje rendelkezésre bocsájtatik. Ezen tiszt dec. 20-án del. 4h-tól a XI. páncélműben tartózkodik. Az ellenségnek a Radimnoi úton
fekvő 223 magaslatot a Drohojow-i kastéllyal összekötő karbantartott kocsiút és Na-Gorach magaslat között fekvő területből erősítések
bevonását megakadályozandó, ezen terület szóró tűz alatt tartassék. Kaltenecker m. p. General Mjr.”
„Kiadatik az 5. honv. gy. ezd. 19. Landwehr ezrednek, a védő kerület tartalék parnokának Papházy alezdsnek, a IV. védőkerület tüzér parnokának, a 6
mozgó 15 cmt. tarack ütegek, a 9 cmt. 75 m. tábori ütegek parancsnokainak és tudomásvétel végett a vár parnokságnak s a III. és V. védőkerületi
parságoknak.”
12 huszár jelentő szolgálatra beosztva.
A Na-Gorach-i ellentámadást harcjelentésem, Hódy szds.(jelenleg ezredes) adatai, Csaszkóczy szd-os (jelenleg ezredes) és Erdélyi szd-os (jelenleg alezredes)
naplóik és feljegyzéseik alapján írtam meg.
A Kaltenecker tábornok által kiadott intézkedésre az 5. h. gye.-nek dec. 20-án del. 2 órára rendeltem el az ébresztőt. Az esd-nek del. 3h 45-kor az
Ost-Zurawicai barakktábor alakuló vonalán összpontosított felállításban menetkészen kellett állania.
December 20-án del. 3h 45-kor az ezd. vezetésével megbízott Tabódy őrgy-tól a jelentést az arcvonal előtt átvettem. Az ezd-et útba indítottam, magam,
a részemre kijelölt XI. erődbe hajtattam, ahol az összekötő tüzértiszt és Jent ezredes a 19. Landwehr ezd. parnoka nálam intézkedés vétele végett
jelentkeztek. A támadásra kirendelt csapatok a Kaltenecker tábornok által kijelölt területből nem 6 órakor, hanem 6.30-kor indították meg a támadást. Az
ezd. vég zlj-a az 5/II. a koromsötétségben való menetelés alatt az előző fáradalmaktól kimerülve kissé lemaradt és a Radimnoi útelágazás előtt
tévesen korábban tért le jobbra egy mellékútra, mialatt Tabódy őrgy. az oszlop élére rendelt zlj. parnokoknak (Berdenich őrgy. Waldberg és Hódy szds-ok)
intézkedéseit kiadta. Berdenich őrgy. visszalovagolva zlj-t helyes útra térítette. Az ezáltal beállott késedelem azonban a támadást nem befolyásolta
hátrányosan, mert az még a borus reggeli szürkületben indult meg, de különben is a december 19-én dut. 5h-tól kezdődő ágyúzás, mely december 20-án del.
5h-tól kezdve az intézkedés értelmében hevesebb lett, az oroszok figyelmét felhívta és ezért a meglepetést kizártnak kellett tekinteni.
Az 5. ezd. a háromszögletű kis erdő előtt a 261 magassági ponttól északra eső kereszttől jobbra fejlődött harchoz, az 1. és 2. zlj.
első harcvonal 3. zlj. jobbszárnyon kívül lépcsőviszonyban tartalék.
5/I. zlj. balszárnyával irány: 261-es kereszten átvezető keskeny vágányú vasút.
19. Landwehr ezd. a 261-től északra eső kereszt és Hnatkowice között fejlődött harchoz; irány: jobbszárnyával a keskeny vágányú vasút.
A 16/1/2 I. m. zlj. az 5/III. zlj. (Waldberg szd-os) jobbszárnyának meghosszabbítására egy századdal tűzvonalba, 1 szd-al tartalékban Malkowicetől
északra a Radimnoi úttól jobbra fejődött harchoz.
Saját tüzérségünk december 20-án del. 5h-tól fokozott és összpontosított tűz alá vette a Na-Gorachi magaslatot, amelyet az ellenséges tüzérség nem
viszonzott.
A 6h 30-kor megindult támadást az orosz tüzérségi és gyalogsági tűz nem zavarta.
Del. 7h-kor az ellenséges gyalogsági tűz kezedetét vette. Lépcsőzetes előnyomulás.
Del. 7h 20-kor északi irányból ellenséges tüzérség a gerinc mentén előnyomuló gyalogságra megnyitja tüzét; a gyalogság megállás nélkül előre nyomul.
Del. 8h 45'-től Dusowce és Sosnica irányából nehéz tüzérség működésbe lép.
Del. 9h-kor a 264 háromszögelési magaslattól nyugatra a Rada patak felé az oroszok földmunkát végeztek (a fedezék fölé kidobott föld távcsővel látható).
Az orosz tüzérség fölénye s különösen oldalozó tüze mind jobban érvényesül a saját jobbszárnyunkon, ami az 5. ezd-nél nagyobb veszteségeket okoz.
5. ezred segélyhelye a 214 híd alatt. Kötöző hely az övvonal mögött. Az ellenséges állások több vonalban egymás mögött voltak kiemelve. Az oroszok a
rendelkezésre álló időt jól kihasználták, szakadatlanul dolgoztak az állások megerősítésén és újak létesítésén.
Del. 10h-kor az általános támadást elrendeltem az orosz állás ellen, amelyet a gyalogság helyenkint 600 lépésig megközelített. A 19. Landwehr ezred balszárnya a
Hnatkowice tanyától délre eső völgybe ért. A támadás beásott erős orosz állásra talált, a veszteség az orosz géppuska tűzben nagyobbodott,
különösen az 5. ezd. és a 16 1/2 I. m. zlj-nál az orosz oldalozó tüzérség tűzhatása folytán. Tüzérségünk nem képes az orosz tüzérséget lefogni, egyes rövid
lövéseink közvetlenül a csapat előtt, sőt a csapatba csapnak be.
Sebera fhgy. védőkerületi sgt. jelentette, hogy a 19. Landwehr ezred parnoka Jent ezd. jelenti, miszerint ezrede oly kimerült állapotban van, hogy a támadást
sikerre való kilátással nem hajthatja végre. Személyes felhívásomra fenti jelentését megismételte, hozzátéve azt, hogyha be is törne az orosz állásba, azt a
legénység kimerültsége miatt egy orosz ellentámadással szemben nem lenne képes megtartani. (Az ezd. parnok ezen jelentése érthetővé teszi azt, hogy a vár
parnoka miért kért a ruthén nemzetiségű 85. Landwehr ddr. helyett megbízható csapatokat és miért távolította el a várból a 19. galiciai népf. ezd-t, amelynek
hadkiegészítési területe ugyanaz volt, mint a 19. landw. ezredé.
Az ezd. parnok ezen jelentése után nem bízhattam az ezd. sikeres támadásában és nehogy annak visszaözönlése hátrányosan hasson az 5. ezd. balszárnyára, elrendeltem,
hogy a 19. Landwehr ezd. tüzével az orosz jobbszárnyat fogja le és az 5. ezd. térnyerésével azonnal nyomuljon elő.
A támadást az orosz balszárnyon harcbevetett új erő és a Dusowcei orosz tüzérség oldalozó tüze által okozott nagyobb veszteség megakasztotta. A tüzérségnek
elrendeltem, hogy az orosz középre és balszányra tüzét összpontosítsa. Parancsot adtam a Na-Gorach és Drohojów közötti terület záró tűz alá vételére, hogy az
orosz erősbítések első vonalba való dobását megakadályozzam.
A fokozott orosz gyalogsági és géppuska tűz, de különösen az orosz tüzérség oldalozó tüze a térnyerést igen megnehezítette, mégis az 5/I. zlj-nak sikerült
az orosz első állásba betörni s azt elfoglalni. („a” állás) Jobb szárny az oldalozó tűz érvényesülése miatt visszamaradt.
A tüzérséget utasítottam az orosz tüzérség tüzét lefogni.
A hátrább eső orosz állások ellen, amelyekből a pihent orosz csapatok erőteljes gyalogsági és géppuska tüzet fejtettek ki, hatásosan támogatva az
orosz tüzérség által, a további támádást beszüntettem, s dut. 3h 15-kor a beásást elrendeltem.
Be kellett várni a Kaltenecker tábornok által jelzett erősbítések beérkezését, akinek a helyzetről jelentést tettem.
Az oroszok több egymás mögötti állásainak az orosz tüzérség oldalozó tüzében való megtámadása nappal, a már kimerült csapatokkal semmi kilátást nem nyujtott a
sikerre. Ez okból egy árkász (sapeur) szd. kirendelését kértem, a megközelítő árkok kiemelése végett és a gyalogság részére kézi gránátok kiszállítását.
A délután folyamán 60 doboz gyufát szállítottak ki, ami a nyeles kézi gránátok kanócának meggyujtásához volt szükséges. Az est beálltával kiszállított gránátok
(600 drb.), dobozalakú kézigránátok voltak, amelyeket a szalag leszakítása után nyomban el kellett dobni, mert néhány másodperc alatt robbantak.
Miután a legénység csak a nyeles, kanóccal ellátott kézigránátot ismerte, nem tartottam alkalmasnak a dobozalakúaknak kiosztását, mert sötét éjszakában közvetlen
az ellenség előtt a kimerült legénységet annak kezelésében kioktatni nem volt lehetséges. Ez okból az új rendszerű kézigránátot csak az árkászoknak
osztattam ki, akik azt ismerték.
Dut. 7h-kor sötétségben beérkezett a IV. védőkerület övvonalába a 8. h. gye. I. és 3. zlj-a Teljesniczky fhdgy. és Kovács szds. parsága alatt, továbbá egy
árkász század (2/5) Kozmuca századossal az élén és egy munkás osztag (250 fő), mindezen csapatok parságom alá helyeztettek.
18. fejezet | Tartalom | 20. fejezet |
Nónay Dezső : A volt m. kir. szegedi 5. honvéd gyalogezred a világháborúban |