XX. FEJEZET.

[17. sz. hiba]

A beérkezett erősbítések elosztása. Az orosz állások rohammal való bevétele december 21-én. A Na-Gorach keleti részét a honvéd csapat elfoglalja. December 21-én orosz ellentámadás a jobbszárny ellen. Az orosz oldalozó tüzérség hatásos működése. Nagy veszteségek. A saját jobbszárny válságos helyzete, az V. védőkerületi parság átvétele. December 22-iki utolsó roham. Visszavonulás. Veszteségek.

A beérkezett új erők alkalmazásánál a harcászati tekinteteken kívül figyelembe kellett vennem a koromsötétséget, mely a terepen való tájékozódást teljesen kizárta, s a harcban álló egyes csapatokat eddig ért veszteségeket.
Kaltenecker tb. a kimerült 5. h. gy. ezred leváltását javasolta a beérkezett erők által. Jelentettem, hogy a teljes sötétségben az ezred kivonása az első vonalból, a csapatok torlódására és súrlódásokra vezethet, ami éjjel elkerülendő; ez okból az ezred meghagyását a harc állásban javasoltam s ez elfogadtatott.
Az alám rendelt csapatok parancsnokainak a kövétkező telefon parancsot adtam ki: „Elhatároztam a megerősített orosz állást meglepő támadással virradat élőtt kézbe venni. A beérkezett erőket következőleg osztom be: 1. 8/1/2 I. zlj. egy árkász tiszt és 60 ember, irány: a gerinc mentén a 264 háromszögelési magaslaton a 19. Landwehr ezd-hez. 2. 8/1/2 I. zlj. egy árkász tiszt és 30 ember az 5/II. zlj. erősítésére. 3. 8/III. zlj. az 5/III. zlj. jobb szárnyára. 4. Egy árkász tiszt és 30 ember s az 5. honv. ezd. utász osztaga az 5/I. zlj. megerősítésére.
Az árkászok és utászok a rohamot végrehajtó csapatok előtt kézigránátokat dobnak az orosz árkokba. A kiutalt erőknek beérkezése nekem bejelentendő. A támádás megindítását én rendelem el.” Az egyes csapatrészeket vezetők kalauzolták az első vonalba. Dut. 10h-kor a csapat parnokok jelentésének beérkezte után a következő parancsot adtam ki: „előnyomulást megkezdeni, a rohamtáv elérését nekem jelenteni.”
A sötét éjben csak lassan nyertek tért a csapatok és az oroszok második állását del. 2h-kor közelítették meg.
Az oroszoknál észlelt teljes csend kedvező alkalomnak kinálkozott a rajtaütésszerű meglepő támadásra. Elrendeltem az orosz állás megrohanását. A rohamra való előkészületek megtörténte után, a roham oszlopok bár zajtalanul nyomultak előre, a felriasztott oroszok tüzében a roham meghiusult.
A rohamban résztvett csapatok pihentetése és rendezése után 21-én del. 5 órakor következő parancsot adtam ki: „az 5/I. II. zlj. a 8/1/2 I. zlj. megrohanja az orosz állást. 5/III. és 8./III. zlj. egy esetleges orosz ellentámadással szemben biztosítja a jobb szárnyat. A 19. Landwehr ezd. csatlakozik a támadáshoz. A támadást megindítani.” Az éber oroszok gp. és puska tüze dacára, sikerült az állásba betörni, Hódy szds. az 5/I. zlj. parancsnoka indította meg a támadást. A rohamban résztvett árkászok és az 5. honv. gy. ezd. utászai a csapatok élén előnyomulva dobás távolból bevetették az orosz árkokba a kézi gránátokat s a csapatok legénysége minden energiáját összeszedve szuronnyal vetette magát az oroszokra. A rohamlépcsőhöz csatlakozott a 19. Laudwehr ezd. 1. és 3. százada.
Virradatkor kézben volt a második orosz állás („b”). Két tiszt és 89 ember foglyul ejtetett a 327. gy. ezredből. A veszteség mindkét részről nagy volt. Az első vonalban lévő parnokok bár a legénységen igen nagyfokú kimerültség volt észlelhető, pihentetés után saját kezdeményezésükből del. 7h-kor megrohanták az oroszok harmadik („c”) állását, s azt bevéve rövid szünet után, dacára az oroszok által kifejtett erős tűznek a negyedik („d”) állás is rohammal kézbekerült.
A számos rohamok után a csapatok teljes kimerülése következett be, pihentetés rendeltetett el; ez alatt a csapat kötelékek rendeztettek, a sebesültek a futó árkokban elszállíttattak. A futóárkok keskenysége miatt a sebesültek elszállítása csak lassan haladt, mert az árkok nemcsak keskenyek, de részben düledező állapotban is voltak. A halottak és sebesültek száma igen nagy volt, feltünő sok fejlövés volt. A rövid távolságra leadott tűz nagy veszteséget okozott.
Mintaszerű magatartást tanusítottak az első vonalban harcoló összes parancsnokok, amikor a teljes siker elérésére megragadták a kedvező alkalmat és saját elhatározásukból rohamot indítottak az oroszok hátsó állásai ellen.
Az előző harcokban kimerült honvéd legénység elszánt és vitéz magatartása a rohamokban, a legnagyobb elismerést érdemelte ki. A tüzérségi tüzet a nagy közelség miatt végleg be kellett szüntetni. Elrendeltem a tüzérségi tűz összpontosítását az orosz állás nyugati részére. Az oroszok szorgalmasan dolgoztak csak a földet lehetett látni, amint feldobták.
Az 5. ezd. segélyhelye 21-én del. 8h-ig 256 embert kezelt, írásbeli jelentése szerint. 21-én del. 8h-kor Na-Gorach támpont keleti része teljes egészében kezünkben volt. Az árkászok és az 5. honvéd gy. ezd. utászosztaga, megszakítás nélkül dolgoztak s a rohamokban résztvettek. A 19. Landwehr ezd-nek az előnyomulást megkönnyítendő, a tüzérségnek parancsot adtam a géppuskákkal megspékelt orosz állást a 264 magassági ponttól nyugatra tűz alá venni. Az orosz jobbszárnnyal szemben a 19. Landwehr ezd. támadási kisérlete, az orosz gp. tűzben erőtlennek bizonyult, az ezd. elfoglalt állásában maradt, az első és harmadik szd-t kivéve.
A futó árkok általában keskenyek voltak, a hordágyakkal sok helyen alig lehetett közlekedni. Az oroszok dum-dum lövedéket is használtak.
Dec. 20-tól a 16/I. menet zlj. parnokának Csaszkóczy szds-nak feljegyzéseit az alábbiakban közlöm: „dec. 20-án reggel 4h felé egy gyenge Landwehr zlj. végre felváltott, mire a gépp. osztagot a Na-Gorachon hagyva (ez az 5. gy. ezd. kötelékében ott vett részt a harcban) a kötelékek rendezése (2 szd-ot alakítottam) lőszerkiegészítés és a reggeli kávé elfogyasztása után a jaroslaui műútra Malkowice magasságába vonultam és ott az előnyomuló 5. h. gy. ezd-beli Waldberg zlj-nál 6h 30 tájban jelentkeztem.
Malkowice községből egy szd-al tűzvonalba, egy szd-dal tartalékba fejlődve az előnyomulást a Drohojow-Dusowcei úton beásott ellenséges gyalogság tüzében végrehajtattuk és az elrendelt állást a jaroslaui műúttól keletre az 5. ezd. meghosszabbításában elértük. Itt széles kiterjedésben beásást rendeltem el.
A jobboldal biztosítással csak sokára sikerült az összeköttetést felvennem; ez Malkoviceből nem mozdult ki, éppúgy, mint másnap a vasúti töltéstől keletre tudtommal ugyanily rendeltetéssel kiküldött egy zlj. sem nyomult előbbre, úgy hogy jobboldalam Walawa, illetve a vasúti töltés felől állándóan fenyegetve volt. Velem szemben ellenséges rajvonal volt, amellyel egész nap, sőt részben éjjel is tűzharcban állottunk.”
20-ról 21-re menő éjjel és 21-én a del. folyamán Drohojow irányából orosz erősítések érkeztek be, továbbá Zadabrowie és Sosnica irányából nagyobb erők előnyomulása jelentetett, utóbbi erők a 209 magaslati ponton át a saját jobboldalunkba vettek irányt, s azt a legnagyobb mérvben veszélyeztették, miáltal a jobbszárnyon válságos helyzet állott be.
21-én del. 11h-kor Waldberg szd-os az 5/III. zlj. parnoka Tabódy őrgy-nak jelentette, hogy az oroszok jobboldalába a 209 magassági pont mögött gyülekeznek és kérte annak tüzérség által való lövetését. Ezt elrendeltem.
A vár pkság. rendeletére átvettem az V. v. kerület parancsnokságot. Az V. védő kerületi parnokságban való helyettesemet Löwenstein ezredest utasítottam, hogy az V. védő kerületbe tartalékként rendelt 8/II. zlj-t a saját jobbszányom ellen Sosnica felől előnyomuló oroszok bal oldalába előnyomultassa, a 209 magaslat irányába. A zlj. azonban Malkowice északi szegélyét elérve beásta magát.
21-én dut. 1h-kor Waldberg szds. Tabódy őrgy-nak jelentette, hogy a 209 magaslatról az oroszok jobboldalába előnyomulnak.
Ezt a jelentést Tabódy őrgy. nekem továbbította azzal, hogy a 8/II. zlj. még nem nyomult előre s kérte a megfelelő intézkedést. Erre Löwenstein ezds-nek nyomatékos parancsot adtam, hogy a 8/II. zlj-at, mely Malkowice északi szegélyén beásta magát az azonnali előnyomulásra utasítsa. A mintegy 2-3 zlj. erejű orosz csapat a 209 magaslatról a Csaszkóczy harccsoport ellen előnyomulását folytatta.
21 én a 3/3 árkász szd. Hofbauer cs. és kir. fhgy. pksága alatt a 2/5 árk. szd. felváltására beérkezett. A dusowcei orosz tüzérség (15 cm-es lövegek) a leghevesebb oldal és hosszantozó tűz alá vették Csaszkóczy szds. és Waldberg szds. harccsoportjait. Saját tüzérségünknek parcsot adtam összpontosítani a tüzet az előnyomuló oroszok ellen. Lőwenstein ezds-t utasítottam, hogy az V. v. kerület tüzérségével hallgattassa el a dusowcei oldalozó tüzérséget és vegye tűz alá a 209 magaslatról előnyomuló oroszokat. A 30 1/2-es üteggel Sosnica déli részére és Dusowce-ra, az orosz tartalékok gyülekező helyére, néhány leadott lövés nagy pusztítást okozott. Az orosz gyalogság és a tüzérség oldal tüze megingatta Csaszkóczy szds. jobb szárnyát. Nem sikerült a Dusowce-i tüzérséget elhallgattatni.
Csaszkóczy szds. dut. 2h 15'-kor válságos helyzetében kénytelen jobbszárnyát visszavonni, amelyet zlj-a többi részei követnek.
Az oroszok tüzérségi tűzzel elárasztják saját jobbszárnyunkat, amely ellen az orosz gyalogság előnyomulását folytatja s azt mind jobban oldalozva egyes rajok a jobb szárnyon lekapcsolódtak és követték Csaszkóczy zlj-t, mire Waldberg szds. a jobbszárny és oldalban megtámadva s teljes átkarolástól tartva 2h 25'-kor elrendelte harccsoportja a III/5. és III/8. zlj. visszavonását Malkowice-i műút 226 terephullám magasságába. A csapatok ott állást foglaltak. A kimerültség nagyfokú volt.
Segélyhely hátrább rendeltetett. Dut. 6h-kor (a sötétség beálltával) elrendeltem, hogy a visszavonuló csapatok Na-Gorach és a 217-es terepemelkedés magasságában lévő állásaikat újból foglalják el és további parancsomig kitartsanak. A Na-Gorach-ra betört harccsoport Hódy szds. parsága alatt tartotta állását, dacára az ellenség heves tüzének, hozzácsatlakozott a II/5. zlj. egy része. December 21-én Csaszkóczy szds. zlj-ának harc tevékenységét a következőkben adja elő: „December 21-én a 16-ika óta nem pihent legénységem már teljesen kimerült, e mellett a puskák nagyrésze a Na-Gorachi sáros állásban és az esőben annyira besározódott, hogy a töltényhüvelyek bennrekedtek (az altisztek tisztító vesszői a visszahagyott hátbőröndökben maradtak). Az emberek éheztek és szomjaztak. E körülményeket kötelességemnek tartottam Nónay ezds. úrnak írásban bejelenteni s egyben pihenés céljából lehetőleg felváltást kérni, de ez utóbbi kérelem nem volt teljesíthető. Az ellenség velem szemben levő állását ez alatt mindinkább keleti irányban nyujtotta, úgy hogy én is kénytelen voltam balszárnyunkat a rajvonalból kivonva a terephullám mögött a jobb szárny meghosszabbítására áttolni.
Dec. 21-én dél tájban Tabódy őrgy. intézkedésére két 8. honv. gy. ezd-beli. szd-t kaptam erősbítésre, ezekből az egyiket a jobbszárny megerősítésére használtam fel.
A délutáni órák elején az eddigi zavaró dusowcei orosz tüzérség (15 cm-es lövegek) a rajvonalunkat oldalozó erős tüzelést kezdett és a vasúti töltés felől ellenséges rajvonal kezdett felénk nyomulni, amely ellen a jobbszárnynak hátrahúzását rendeltem el. Alig kezdte meg a 8. ezdbeli szárnyszd. e mozdulatot, mire a tőle balra levő rajvonal rész, nyilván félreértve a jobb szárny mozgását (határozott okát nem sikerült megtudnom) hátrálni kezdett s ez a mozgás pár pillanat alatt pánikszerűen tova terjedt a balszárny felé. Minden kisérlet a visszafordításra sikertelen volt, annál is inkább, mert az ellenséges tüzérség a hátrálókat heves tűzzel követte. Csupán a tartózkodási helyem közelében (közel a rajvonal mögött voltam) a műút mentén levő részeket körülbelül 1–1 1/2 szd. erőben sikerült visszatartanom. A visszavonulás Malkowice magasságáig tartott, ahova én is a visszatartott résszel, mintegy fél óra mulva bevonultam.
A kötelélek rendezése után megállapítottam, hogy a december 16-án több mint 600, 20-án 400 főnyi létszámból rajtam kívül csak két tisztem és 200 egy néhány teljesen kimerült és pillanatnyilag teljesen hasznavehetetlen emberem maradt.
Az éjjelt a Malkowice és Na-Gorach állás közti vonalban harc alakzatban töltöttük, miután a két nap óta nem evett legénység a mozgókonyhán előrevont étkezést elfogyasztotta.”
Dec. 21-én éjjel igen hidegre fordult az idő, erősen havazott. A teljesen kimerült legénység végső erejét összeszedve folytatta a beásást. Az árkászok, (3/3. és 2/5. szd-ok) valamint az 5. h. gy. ezd. utászai megszakítás nélkül dolgoztak. A gyalogsági támpont nyugati része a 264 magaslattal orosz kézen volt. Az utászok és árkászok, bár felváltva éjjel nappal folyt a munka, csak lassan lépésről-lépésre haladhattak előre, a 264 magaslat irányában, úgy hogy 21-én délután csak 10 méter tért tudtak nyerni, mert az éber oroszok géppuska tüzében számosan estek el és sebesültek meg. A munkát hátráltatta az ellenség gp. tüze s az árkokban levő elesettek és sebesültek. Na-Gorachi előtér állástól északra mintegy 150 lépésre az oroszok egy 2 méter mély fedezéket ástak s ott már 20-án befészkelték magukat, amely állás számos géppuskával volt ellátva.

Hódy szds. által megindított utolsó roham. Az árkászok és 5. h. gye. utászai a rohamban résztvesznek. Kozmutza árkász szds. három fejsebet kap. A Na-Gorachi állás jobb szárnya orosz kézen marad a 19. Landwehr ezd. tétlen magatartása miatt. A csapatok teljes kimerülése. Dec. 22-iki orosz előnyomulás a jobbszárny és oldal ellen. Parancs kitartani estig. Veszteség. A honvéd csapatok, árkászok, utászok és 16/I. menet zlj. vitéz és önfeláldozó magatartása.

Dec. 22-én del. 7h-kor Hódy szds. harccsoportjával az oroszok utolsó, (e) állása ellen rohamot intézett. A fedezékből kiugorva kardot rántott és ismételt „előre” kiáltására az 5/I. 8/1/2 I. zlj. és az árkászok s az 5. ezd. utász osztagával rohamra indult. Ez a roham az oroszok 150 lépés távolságból leadott heves géppuska és puska tüzében összeomlott. A gyalogság, valamint az árkászok és utászok vesztesége igen nagy volt.
Kozmutza cs. és kir. szds. jelentette nekem személyesen, hogy kivont karddal Hódy szds. oldalán annak „előre” felhívására, a csapat élén intézték a rohamot.
Kozmutza szds. a 2/5 árkász szd. parnoka a 3 surló fejlövéstől vérezve kénytelen volt a harcteret otthagyni; vérző fejsebeivel nálam jelentkezett és a helyzet tarthatatlanságáról nekem részletes jelentést tett. A gyalogság teljes kimerültségére jellemzőnek kellett tekintenem azt a jelentését, hogy a gyalogság annyira kimerült volt, hogy amikor az állásból ki kellett törni, a legénység egy része az ellenséges golyózáporban oly mélyen elaludt, hogy puskatussal is alig lehetett beléjük életet verni, hogy felébredve rohamra induljanak.
Kaltenecker tábornoknak jelentettem, hogy a Na-Gorach-i állás jobbszárnyával szemben a 19. Landwehr ezd. beásta magát. A jobb szárnyon az orosz gyalogság és tüzérség oldalozó tüzében a helyzet válságos, a kimerültség nagy. Kaltenecker tábornok elrendelte a további kitartást.
Dec. 22-én, az éjjel esett friss hó fedte a harcteret. Del. 7h-től Dusowce felől tüzérségi oldalozó tűz vette kezdetét. Del. 8h 30'-kor a Sosnica és Drohojow felől előnyomuló oroszok támadásba mentek át Waldberg szds. jobb szárnya ellen (5/III. 8/III.) Elrendeltem az állásokban való kitartást. A csapatok beásták magukat. Az V. v. kerület helyettes parnokának Löwenstein ezds-nek parcsot adtam, hogy a 8/II. zlj. haladéktalan előnyomulására, az oroszok oldalába parancsot adjon, ennek azonban foganatja nem volt.
Del. 8h 45', az orosz tüzérség hatalmas tüzet nyitott a jobb szárny ellen. Parancsot adtam, hogy az elfoglalt állásokat minden körülmények között a további parancsig tartani kell. A Csaszkóczy csoport a Na-Gorach és 217 magaslat közötti állásig előre és magát ássa be. Ez a parancsom végre lett hajtva. Az oroszok mind több és több friss erőt vetettek harcba tartalékaikból. Ezzel szemben saját csapataink kimerültsége a helyzetet részünkre válságossá tette, amiről Kaltenecker tábornoknak a IV. védő kerület parnokának jelentést tettem. Egyúttal jelentettem, hogy tekintettel a válságos helyzetre, a csapatokat a Na-Gorach-i gyalogsági támpont mögötti régi állásba, amely az első körülzárolás alatt emeltetett ki vissza kell vonni, mert a további kísérletek a 264 gyalogsági támpont teljes elfoglalására eredményre nem vezethetnek, s csak céltalan veszteségeket okoznak. Kaltenecker tb. elrendelte az állásban való kitartást alkony beálltáig, amikor a csapatokat ki kell vonni az elfoglalt állásokból s addig a régi, általam javasolt állást friss erőkkel megszállatja. Jobbszárnyunknak sikerült magát tartania, támogatva saját tüzérségünk által, amely tüzét a Drohojow és Sosnica felől a 209 magaslaton át előnyomuló oroszok ellen összpontosította. Csaszkóczy szds-nak feljegyzései december 22-ről: „Dec. 22-én a lőszert egészítettük ki, s a fegyvermester segélyével az eldugult puskákat hozattam nagyban rendbe, midőn Tabódy őrgy. magához rendelt és azt a szóbeli utasítást adta, hogy a kb. 1500 lépésre előbbre levő és a 217 áteresz és a Na-Gorach közötti hullámig nyomuljak elő és ott tartsak ki. Az előnyomulást körülbelül 10 óra tájt megkezdve, erős ellenséges puskatűz és a Dusowce felől oldalozó tüzérségi tűzhatás következtében elég nagy veszteséggel hajtottuk végre és az elrendelt vonalban a tűzharcot felvettük.
Az állás megszállásának személyes javítása közben jobbkaromat egy ellenséges puskalövedék verte át, sebemet bekötve azonban továbbra a rajvonalban maradtam, míg egy második karlövés és jobb karomnak kezdődő érzéketlensége a segélyhelyre menni nem késztetett. A parancsnokságot egy tart. hadnagynak átadva és a körülményt Tabódy őrgy-nak telefonon jelentve, a segélyhelyre mentem, ahonnan azután a Zurawica-i kötöző helyre illetve a Przemysl-i 1. sz. várkórházba szállítottak be. A zlj. a nap folyamán az állásban kitartott és este az általános visszavonuláskor egy tart. tiszt és egy tart. zászlós parancsnoksága alatt körülbelül 160 főre leolvadt létszámmal teljesen kimerülve bevonult.
Az itt vázolt harcokért tudtommal én és Budaházy Miklós fhdgy. gépe. osztag parnok – miután a legfelsőbb elismerést az első ostromért már megkaptuk, – a 3. oszt. katonai érdemkeresztre Pichovszky József, dr. Selyeby Béla, Csurdár Mihály és Bodnár Lajos tart. hadnagyok a legfelsőbb elismerésre lettünk felterjesztve, e javaslat azonban, épúgy mint az utolsó kitörési kitüntetési javaslatom a várból ki nem jutott. A legénység közül többen első és második oszt. vitézségi érmet és dicsérő elismerést kaptak a vár parságtól. (A 16. honv. menet ezd. ugyanis közvetlen a vár parságnak volt alárendelve és csak január végén lett a 23. honv. gy. ho.-ba olvasztva”.) ^*
Dut. 4h 30'-kor beállott az alkony, kiadtam a csoportonkénti visszavonulásra intézkedéseimet. Az összes csapatok kivonása a sötétségben az állásokból zavartalanul, a kiadott intézkedések szerint megtörtént. Dut. 9h-kor valamennyi csapat az övvonal mögött volt. Veszteség: az 5. honv. gy. ezd. halottakban 149 fő, sebesültekben 502 fő, összesen 651 fő. Ebből az 5/I. zlj.-ra esett a legtöbb veszteség. Itt csupán azon sebesültek vétettek figyelembe, akik a segély és kötöző helyeken kezeltettek s akiknek száma bejelentetett. A könnyebb sebesültek, akiknek sérülései a helyszínen köttettek be és tovább is a harcvonalban küzdöttek, számításba nem vétettek. A 19. Landwehr ezd. vesztesége 45 halott, 215 sebesült.
A 2/5. és 3/3. árkász századoknál á 120 fővel századonkint: 13 halott, 25 sebesült, 3 tiszt és egy zászlós az árkászok közül megsebesült. Az 5 ezd. utász osztagának legénysége közül is számosan megsebesültek. Az árkászok és utászok által a rohamozók élén eldobott és felrobbant gránátok elsősorban biztosították a roham sikerét. Bátor és vitéz magatartásuk példa legyen az ifjabb utász nemzedéknek. A 3/4 I./16. m. zlj. 600 főnyi állománya 160 főre olvadt le, a zlj. parnoka, Csaszkóczy szds. kétszer sebesült meg. A 8/I. és III. zlj. vesztesége szintén nagy volt, bár csak december 20-án este léptek harcba.
A csapatok december 21-én szenvedték a legnagyobb veszteséget. A december 20-tól 22-iki Na-Gorach-i rendkívül véres harcokban résztvett csapatok legénységi állományú egyénei kitüntetve lettek, míg a magukat kiválóan kitüntetett tisztek kitüntetése elmaradt, bár kötelességszerűen beadtam a kitüntetési javaslatokat. Ezek a kitüntetési javaslatok állítólag a várparság iróasztal fiókjaiban várták elintézésüket a vár átadásáig, amikor is 1915. március 19-én a várparságnál felhalmozott összes kitüntetési javaslatokat Kozmutza szerint, aki nálam tisztjei kitüntetése iránt érdeklődött, számszerint 900-at egy repülőgép magával vitte, de motorhiba miatt leszállásra kényszerülve megsemmisíttetett, nehogy orosz kézbe jussanak. Ez volt a csapattisztek kitüntetési sorsa.
Az 5. honv. gy. ezd. mindhárom zlj-a a 3 napos közelharcban, az idő viszontagságaival dacolva vitézül a végkimerülésig harcolt. Ezt a nehéz harcot teljesen kimerült állapotban, magát lépésről lépésre előre küzdve vívta meg az ezred, pihent orosz csapatokkal szemben. Az összes parancsnokok le egész a rajvezetőkig bátor és vitéz magatartásukkal az orosz tüzérség és géppuskák pusztító tüzében fényes példát adtak a legénységnek, amely vitéz magatartásával méltónak bizonyult parancsnokaihoz.
De elsősorban kell kiemelnem mint a csüggedetlen kötelességteljesítés s hősies magatartás példaképeit a 3 zlj. parnokot Berdenich őrgy-ot, Hódy és Waldberg szds-okat. Ebben a három napos véres közelharcban az ezd. balszárnyán harcoló 5/I. zlj. végezte a teljesítmények oroszlánrészét. Hódy szds-nak, a zlj. parnokának fényes példátadó vitéz magatartása, adta a legénységnek az ösztönzést a végsőkig menő kitartásra.
Csaszkóczy Emil szds. elszánt, a végsőkig kitartó vitéz magatartásának tudható be az, hogy a jobb szárnyon túlerők által fenyegetve, csaknem szakadatlanul az ellenséges tüzérség oldaltüzének kitéve, teljesen kimerült fél zlj-val a kapott parancshoz híven helytállott, s a harcteret csak akkor hagyta el, amikor rövid időn belül másodszor is megsebesülve, kénytelen volt a parancsnokságot átadni.
Az összes honvéd és árkász csapatok tisztjei és zászlósai, a 3 napos csaknem megszakítás nélküli súlyos harcokban, a teljesen kimerült legénységnek, vitéz és önfeláldozó magatartásukkal, követendő példát adtak.
Csaszkóczy szds. december 21-én hozzám intézett azon kérelmének, hogy kimerült csapatát leváltassam, nem tudtam eleget tenni azért, mert éppen a fontos jobbszárny biztosítására más csapat rendelkezésemre nem állott. A harcesemények ismertetéséből kitűnik, hogy a 19. gal. ruthén Landwehr ezd. magatartása miatt maradt az előtér állás nyugati része orosz kézen.

*   ^*   *

Különleges vállalatoknál a támadás megindítási idejének megállapításánál a csapat fizikai és lelki állapotának figyelembevétele döntő fontosságú. Az indulási időnek del. 6 órára történt megállapításánál nem vették kellő figyelembe, a sötétségben menet alatt előforduló esetleges surlódásokat sem. A vég zlj. (5/II.) a menet alatt a sötétségben egy mellék útra idő előtt letért, amíg az ezd. vezetésével megbízott Tabódy őrgy. az ezd. élére rendelt zlj. parnokoknak intézkedéseit kiadta. Habár Berdenich őrgy. a zlj-t a helyes útra visszatérítette, mégis a zlj. letérése 30 perc késedelmet okozott a támadás megkezdésében. Célszerűbb lett volna del. 6h-kor az I. és III. zlj-al a támadást megindítani a parancs szerint s a 30 perc késéssel érkezett II. zlj-t jobb szárnyon kívül tartalék viszonyba rendelni, mert ekkor a jobb szárny még biztosítva volt a 16/1/2 I. m. zlj. által és mivel a sűrű nehéz köd teljesen leplezte az előnyomuló csapatokat.
Ha az előnyomulás megkezdése del. 4h 30'-re tűzetett volna ki, ez esetben az előállott 30 percnyi késés dacára, a csapatok még sötétben értek volna az ellenséges állásokhoz.
Jelen esetben a térkép és körző, a fent említett fontos tényezők kellő figyelembevétele nélkül döntötték el a támadás megkezdésének időpontját, már az okból is kizártnak kellett tekinteni az ellenség meglepetését.
A dec. 20-ra tervbe vett támadás sikere megkövetelte volna azt, hogy a IV. v. kerületbe, teljesen kimerült állapotban ért 5. honv. gy. ezd. részére megfelelő férőhely álljon rendelkezésre, hogy az ezd., mely újabb harc előtt állott azonnal pihenéshez jusson. (A vár parság előtt az ezd. állománya ismeretes volt, amit a IV. v. kerületi parság telefonon megtudhatott volna. !)
Dec. 19-én dut. a 23. honv. ho. parság sürgősen bekövetelte a veszteségi kimutatást, amelynek összeállítása tetemes időt vett igénybe. Felsőbb parancs folytán az ezd. tisztjeivel ki kellett mennem a IV. védőkerületbe s ott a terepen a másnapi támadást megbeszélni. A dut. folyamán tartatott meg az orvosi vizsga, az alosztályok között zlj-akon belül a létszámkiegyenlítés, mert egyes szd-ok igen nagy veszteséget szenvedtek, azonkívül igen nagy volt a menetképtelen betegek száma, lőszerkiegészítés és amennyire lehetséges volt a tönkrement lábbeliek pótlása, étkezés stb.
Mindezen fontos ténykedések végrehajtása estig talpon tartotta a legénységet és tiszteket s csak este 7–8 óra között jutottak végre pihenéshez; reggeli 2h-ig, az ébresztőig 6 órát pihenhettek 5 nap és éj harcai és menetei után.
Ez a csekély pihenési idő nem volt elegendő a teljesen kimerült legénység harcképességének helyreállítására.
Eredmény az 5. h. gye. kimerült legénységével csakis a meglepetésszerű rajtaütéssel lett volna elérhető, ha a meglepetés sikerül és az orosz ellentámadás visszautasítására friss erők rendelkezésre állnak. A választott eljárás, a december 19-én megkezdett és 20-án del. 5h-tól összpontosított élénk tüzérségi tűz Na-Gorachra, már eleve kizárta a meglepetést a pihent oroszok ébersége mellett. Az ellenség a rendelkezésre álló két éjszakát, sőt nappalt is (18, 19) alaposan kihasználta az előtérállás megerősítésére s új állások készítésére, valamint friss erők bevonására; nevezetesen sok géppuskát helyezett el az állásokban, azonkívül futóárokkal kötötte össze Na-Gorachot Drohojow-al.
Dusowce irányából az orosz nehéz tüzérség oldal tüze okozott a jobb szárnyon legnagyobb pusztítást. A saját tüzérségünk nem volt képes az orosz tüzérséget elhallgattatni és bár a 30 és 1/2-es üteget is utasítottam annak elnémítására ez nem sikerült (nagy volt már a szórása). Az oroszok pihent csapatainak ellentálló képességét tüzérségünk szakadatlan tüze nem törte meg s amikor a hozzám napifelváltással beosztott tüzérségi tanácsadót utasítottam, hogy a IV. védőkerület, tüzérparnokának rendelje el az orosz állásnak gránáttal való lövetését, titoktartás mellett azt a bizalmas közlést tette, hogy a várban ezidőszerint lövegenként csak 5 drb. gránáttal rendelkeznek, tehát nincs módjukban az állást gránáttal lövetni; e kijelentése igen meglepett engem. Ez a körülmény érthetővé teszi azt, hogy a tüzérségi előkészítő tűznek oly csekély hatása volt. A főlövedék nem [18. sz. hiba] a srapnell volt, bár már az orosz japán háború tapasztalatai szerint, a srapnell, fedezékek s az abban levő csapatok ellen, hatástalannak bizonyult. Az ezd. legénységének s az összes parnokoknak magatartása ebben a pusztító közelharcban, a mindent elsöprő orosz géppuskák tüzében hősiesnek mondható, mert a megszakítás nélküli éjjel és nappal kis távolságokra végrehajtott rohamok, még egy teljesen kipihent csapatot is, a legerősebb próbára tettek volna. Habár a várparság elrendelte, hogy az V. v. kerületből egy különítmény dec. 20-án a radimnói úttól keletre kitörjön, és az előtte levő ellenséges erőket kösse le, hogy annak esetleges bekanyarodását a Na-Gorach ellen támadó saját jobbszárnyunkba megakadályozza s biztosítsa jobb szárnyunkat, ez a cél nem éretett el.
December 20-án dut. nyilvánvaló volt, hogy a kimerült legénységgel a jóval erősebb és pihent orosz csapatokkal szemben a Na-Gorach-i előtér állás visszafoglalása alig remélhető, ez okból. [19. sz. hiba] Kaltenecker tábornok erősbítést helyezett kilátásba, és a kitartást az elfoglalt állásban elrendelte.
Az 5. h. gy. ezd. leváltását a 8. ezd. I. III. zlj-a által az éj folyamán már azért sem tartottam célszerűnek, mert a 8. ezd. előtt a helyzet teljesen ismeretlen volt.
Helyesebbnek tartottam a két 8. ezd-beli zlj-t az árkászokkal együtt a fontosabb arcvonalrészekre elosztani annyival is inkább, mert az 5. ezd. egyes alosztályainak vesztesége a leapadt létszám mellett már igen érezhető volt.
A 8. honv. gy. ezd. zlj-ai dec. 18-ról 19-re menő éjjel már laktáborukban voltak a városban s ekként december 20-án délutánig pihentek, tehát jobb erőben voltak.
A közel harcban a legtöbb ember fejlövést kapott, amiről tanuskodik Kozmutza szds. három fejsérülése is. Dec. 22-én a zurawicai barakkba történt bevonuláskor Hódy szds. a létszámot ellenőrizte, az egyes szd-ok létszáma 15–20 fő volt, holott december 19-én a szd-ok 80–90 fővel vonultak ki. Az 5/I. zlj. vesztsége tehát a december 20–22-iki kitörésnél csaknem 80 % volt. A legnagyobb veszteség a zlj-t 21-én érte, amikor a b., c. és d. állásokba törtek be rohammal. A két tiszt és 89 főnyi legénységi foglyot Hódy szds. a b. állásban ejtette.
Igen nagy veszteséget szenvedtek az orosz nehéz tüzérség oldaltüzében a 16/1/2 I. m. a 8/III. zlj-ak. és az 5/II. III. zlj-ak. A 5/II. zlj. 3 szdal vonult ki, mert a 8. szd. a dec. 15-től 18-i kitöréskor december 18-án a 483-as magaslat hősi védelmében a kapott parancshoz képest végsőig kitartott, s az állás védelmében parnokukkal együtt hősi küzdelemben véreztek el. A 8. szd. amely december 15-én 200 fő létszámmal vonult ki; [20. sz. hiba] december 20-án 35 fővel vonult ki, s ezért a 6. szd. maradványaiba osztatott be.
A sebesültek a gerincen harcoló zlj-k részéről a tűzszünetek alatt a futóárokban szállíttattak vissza.
A legénység nyári öltözékben s a tisztek egyaránt szenvedtek a hidegtől, amihez a legénység kimerültsége is hozzájárult annyira, hogy a puska závárzatát is nehezen kezelték, Waldberg szds. az egyik lábán erős fagyást szenvedett, de végig kitartott. Töltény kellő mennyiségben rendelkezésre állott.
Étkezés december 20-án csak reggeli volt, a legénységnél levő két adag tartalék élelmi készlet 21 és 22-én fogyasztatott el.
A tiszti hiány különösen az 5/II. zlj-nál igen érezhető volt, mert dec. 18-án a II. zlj. 3 szd-a, a négy zlj-ból álló orosz ezd. támadását a harc végső mozzanatáig bevárta a 483 magaslati erdő tisztásán s ott kézi tusában veretett le.

^* Csaszkóczy ezds. írásbeli kérdésemre jelentette a kitüntetési javaslatok mikénti elintézését. [vissza]