XIV. FEJEZET.

(L. 6. és 7. sz. v.)

Események okt. 13-tól nov. 5-ig a 2. ostromzár kezdetéig. Sebesültek száma. A várkészletek igénybevétele. Németh ezredes zlj-ának beosztása az V. védőkerületbe. 30 1/2 üteg. A XIII. páncélerődöt lövik. Tisztihiány.

Az V. v. kerületet keletről a San határolta, amelynek jobb partja ellenséges kézben maradt.
A 3. hadseregnek a Kárpátokból történt előnyomulása alatt, október 4-től 11-ig rendkívül kedvezőtlen volt az időjárás, csaknem szakadatlanul esett az eső, ami az utakat a vonatok és a tüzérség részére járhatatlanná tette. A védőkerületünkben táborozott tüzérezred parnoka mondotta, hogy a gyalogságnak kellett segíteni, hogy a tüzérség a feneketlen sárban előrejuthasson az utakon. A vonatok, a csapatok mögött igen lemaradtak s ezért az élelmezésben, sőt részben a lőszerben is hiány állott be. A 3. hadsereg csapatai élelmezés tekintetében a vár élelmezési készleteire voltak utalva. A vasuti vonalaknak az ellenség részéről történt elrombolása folytán az utánszállítás egy jó ideig szünetelt, úgy hogy a vasúti vonatok a várig a 2. körülzárás előtt alig néhány napon át közlekedtek, ennélfogva a 3. hadseregnek csaknem mindennemű szükségletét, a várkészletekből kellett fedeznie. Ennek a több mint három héten át tartó kényszerhelyzetnek következménye az lett, hogy a vár élelmezési készletei igen megcsappantak. A 3. hadsereg megjelenése a várat határoló területen azzal a hátránnyal is járt, hogy a vár korházaiban a betegek és a sebesültek létszáma néhány napon belül kb. 10.000 fővel emelkedett, amely szám, bár a lábbadozó és könnyebb sebesültek eltávolíttattak, naponkint nőtt az ujonnan beszállítottak által. A Magiera-i harcokban résztvett csapatoknál napról-napra fokozódott a kolera-gyanus esetek száma, ezek is a várkórházakban nyertek elhelyezést. A betegek részére a fekszalmát és a vár körletében elhelyezést nyert lovassági és gyalogsági csapatok lovainak széna és szalma szükségletét is, a vár körletéből fedezték.
Az V. v. kerületből az árkászszázad egyes szakaszai a megsérült erődök helyreállítási munkálataiban vettek részt.
Okt. 14-én az Eisenbahn St. Zurawicá-nál egy 30 1/2 üteg 2 mozsara lemozdonyozott és néhány lövést adott le Medykára. A rázkódtatás oly erős volt, hogy az állomás épület ablakai betörtek. A 30 1/2 lövedék súlya 500 kgr. ebben 36 kgr. ekrazit és 12 kgr. lőpor van. A tüzérparnok szerint ezekkel lőtték a németek Namürt és Lüttichet. Az ágyúk napok óta dörögnek. Okt. 14-én négy saját repülőgép ért kerületembe. Dut. az oroszok a túlpartról lőtték a XIII. páncélművet. A térképeket ma beszedték. A 3. hadsereg kötelékébe tartozó nehéz tarackezred kerületemben táborozott, tisztjeit meghívtam ebédre. A tüzéralezredes azt mondotta, hogy lovaik tönkrementek s attól tart, hogy Ió nélkül marad. A Duklai szorostól éjjel-nappal jöttek, néha 18 órát meneteltek naponkint térdig érő sárban, a lovak már nem birtak húzni s a gyalogság tolta a tarackokat.
Okt. 15. Ma Németh ezredes 3 századdal bevonult védőkerületembe. Az Urhegyí századát mint 12. századot a III. zlj-hoz osztottam be, a másik kettőt, felosztottam az I. és II. zlj. között.
A századok állománya ezen kiegészítéssel csaknem elérte a 250 főt, azaz a hadi állományt (263).
Okt. 17. Ma ebéden egy amerikai tiszt volt vendégünk. A XIII. erődből az orosz állásokat néztem látcsővel. E. N.: „Tüzérségünk, (80 mintájú ágyú) Szechynie irányába tüzelt az orosz ütegekre. Dut. 9h-kor figyelmeztetés érkezett éberségre, mert az oroszok állítólag betörésre készülnek.”
A páncélmű mögötti 12 cm-es 80-as ágyúk tüzelnek az orosz tüzérségre a Szechynie magaslatra, a felcsapódást jól látni. Uray fhdgy. az 5/II. zlj. s. tisztje lefényképezett bennünket a 12-es ágyúk mellett. Szőke hadnagyot géppuskás tisztnek osztottam be.
Okt. 18. Gránátokkal lőtték a XIII. erődőt, több sebesülés történt. E. N.: „Már reggel 4h-tól kezdve erősebb tüzérségi tűz. Del. 9h-kor Zurawicán lóvizsga. Az első védőszakaszt az orosz tüzérség tűz alá vette. Dél felől igen heves ágyúzás hallható. A M. H.-ban levő II. zlj. tiszti étkezdéjében egy srapnell a segéd tiszt szobájának mindkét falán keresztülvágott és egy gránát a konyhában robbant fel, többen megsebesültek, a szakács azonban a serpenyőben lévő sülthúst megmentette és a szabadba kirohant.”
Uray lefényképezte a tartalékoknak készült gránátmentes fedezékeket a vízmosásban. A tiszti fedezékeket az 5. ezd. utászai készítették, Molnár fhgy. vezetése mellett, kitünően sikerültek.
Okt. 19. A kötött léggömböt, amely a repülőtéren bocsáttatott fel, az oroszok lőtték srapnellel. Unschuld tüzér tábornokot a 23. h. gy. ho. tüzérségi parancsnokát vezérkari tisztjével együtt egy gránát robbantékai ölték meg, ma temették őket. Két gp. állványról lövik az orosz repülőgépeket eredménytelenül. Ma megállapitottam, hogy összesen 54. tiszt. [12. sz. hiba] zászlós, hadapród és hadapród jelölt hiányzik azok közül, akik az ezreddel indultak el a harctérre, elestek, megsebesültek s egyesek megbetegedtek.
Del. 4h-kor erős tüzérségi, gépp. és gyalogsági tűz.
Fesztl altábornagy a 46. honv. gyalog dandár parnoka súlyos betegen hagyta el a várat, a tisztikar részvéttel vette tudomásul ezen kiváló tábornok eltávozását; vele együtt betegen hagyták el a várat Bernácsky ezredes a 7. honv. gy. ezd. parnoka, Németh ezredes és Buchalter gazd. szds.
Nap-nap mellett nagyon sok sebesült érkezik a várba. Nagyon elszomorított és lehangolt bennünket a hír, amelyet a várba jött egyik ujság közölt, hogy Szivy alezredes és Lőcsey Károly őrnagy ezen két közszeretetnek és becsülésnek örvendett szegedi törzstiszt, továbbá Csermák ezredes, aki a pécsi honv. hadapród iskola parancsnokságban utódom volt, Uzsoknál elestek.
E. N.: „Okt. 20. Dut. 8h 45'-kor hirtelen igen élénk gyalogsági tűz fejlődött ki, ennek következtében felriasztás történt. Okt. 22. Térképek visszaadattak. Hosszúnyelű szerszámok ujból kioszttattak. Szemle védőkerületi parnok által. Okt. 23. Ezredes védőkerületi parnok szemléje az 1. védő szakaszban. Okt. 24. Szechynie felől tüzérségi tűz az 1. szakaszra. Okt. 25. Az éjjel igen erős gyalogsági és tüzérségi tűz. Gyufakiosztás. Okt. 26. Kozmovszky fhdgy. kinevezése ho. törzs század parnokává. Okt. 27. Kolera a kint levő csapatok közt pusztít.”
A második védelmi állás és a tartalékok részére férőhelyiségek készitésén szorgalmasan folyik a munka.
Okt. 22. Az elmult napokban váratlan látogatóm volt a parnoki irodában. Szuchanek műszaki alezredes előadta, hogy a műszaki igazgatóságnak tudomására jutott, hogy a munkás századokat a reggeli és délutáni kivonulás előtt foglalkoztatom s hogy a védőkerületben megtartott riadók alkalmával ők is sorakoznak. A műszaki igazgatóság a munkás különítmények külön foglalkoztatásának beszüntetését kéri, mert katonai kiképzésük iránt a vár parság akkor fog intézkedni, ha majd a védelmi munkálatok befejeztetnek. Én figyelmét felhivtam arra, hogy az oroszok esetleg megtámadhatják a védőkerületet mielőtt még a védelmi munkálatok befejezést nyernének, s hogy a védőkerület minden fegyverfogható emberére szükség lehet, tehát a munkásszázadokat is a harcállásokba kell vetnem; riadó esetén pedig a munkásszázadoknak tudniok kell, hogy hol van a helyük s amikor mindenki fegyvert fog, ők nem maradhatnak barakkjaikban. Egyébként a 15'-es foglalkoztatás naponként kétszer, fiatal, erőteljes embereknek csak szórakozás számba mehet s én egyenesen veszélyesnek tartom a védőkerületre, hogy ezer főnyi, puskával felszerelt legénység, komoly támadás esetén beosztás nélkül legyen. Abban a hitben, hogy a műszaki igazgatóságot sikerült meggyőznöm álláspontom helyessége felől, a munkásszázadok 15'-s foglalkoztatását továbbra is fenntartottam. Néhány nap eltelte után, ismét megjelent nálam Szuchanek műszaki alezredes és előadta, hogy a vár parság rendeletére szüntessem be a munkásszázadok külön foglalkoztatását, mert azok kiképzése iránt majd annak idején a a vár parság fog intézkedni. Erre beszüntettem a 15'-s foglalkoztatásokat azzal a megnyugvással, hogyha az oroszok be nem várva a vár teljes védképes állapotba hozását, megtámadnak, eddig szerzett gyakorlati ügyességük mellett, őket végszükségben alkalmazni mégis tudom.
A várban levő mintegy 25.000–30.000 főnyi munkás századok kiképzése tudomásom szerint 1915. január havában vette kezdetét. Az oroszok a decemberi nagy kitörések után, teljes tétlenségbe mentek át s miután kitünő kémszervezetük révén tájékoztatva voltak a vár élelmezési készletei felől, a vár kiéheztetését határozták el s a körülzároló csapatokból is számos egységet vontak el a kárpáti harcokba.
Ennélfogva a munkásszázadok kiképzése nem vált sürgőssé, ami azonban egy mozgékony ellenféllel szemben, alighanem hátrányos következményekkel járt volna.
Nézetem szerint a munkásszázadok teljesen megbizható erőteljes legénysége 8 heti kiképzés után, a védőcsapatok soraiban sokkal jobban megfelelt volna, mint a megbízhatatlan ruthén csapatok. Az utóbbiakat a védőmunkálatoknál lehetett volna felhasználni s ott az ellenséghez való átszökésre kevésbbé kínálkozott volna alkalom, mint az előörs szolgálatban.
E. N.: „Okt. 28. dut. 4h 30'-kor legénység beoltása, kolera ellen. Tisztek tetszés szerint. Dut. 7h 15'-kor érkezik Szalay fhdgy. zlj. s. tiszt. Indulási parancs egyelőre Nehrybkára. Dut. 8h 30'-kor felváltás. 10h 30' indulás.”