XIII. FEJEZET.

(L. 6. és 7. sz. v.)

Koleragyanus esetek. Élelmezés. Tűzhelyek készítése. Burgonya elvermelés. Védőkerületi parancsnok ellenőrző tevékenysége. Orosz hadikövet. Október 4-ki kitörés. Oroszok 21 cm-es gránátokkal lövik a XI. erődőt, a IV. védő kerület ellen intézett orosz támadás meghiúsulása, az V. védő kerület csapatainak oldaltámadása. Orosz támadás a VI. v. kerület Hurko (XIV) és Borek (XV) erődök ellen. A 80-as mintájú messzehordó ágyúk és a XIII. páncélmű tűzérsége az V. v. kerületből oldaltűz alá veszi az orosz gyalogságot. Kitörés. A 3. hadsereg felmenti a várat. A főtartaléknak kitörése az V.védőkerületen át.

A hadseregnek a váron át történt visszavonulása után koleragyanus esetek merültek fel. A legszélesebbkörű egészségügyi intézkedések pontos keresztülvitele a kolera elterjedését megakadályozta. Az V. v. kerület egészségügyi főnöke Hollóssy Árpád ezredorvos, az egészségügyi intézkedések keresztülvitelét a legnyomatékosabban ellenőrizte; az ő odaadó orvosi tevékenységének sikerült a kolera továbbterjedésének gátat vetni. A védőkerületben egy gyengélkedő ház volt, amelyben a fekvő betegek nyertek elhelyezést.
A v. kerületben az élelmezési raktárak a barakktábor közelében voltak. Élelmezési készletek (főleg szeszes italok) földalatti építményekben is nyertek elhelyezést.
Az ezred mindhárom kiváló gazdászati tisztje gondoskodott arról, hogy az élelmezés kifogástalan és elég bőséges legyen. E tekintetben kifogás soha sem merült fel, s a legénység, amelyet a lembergi harcokkal járó nélkülözések és a rendkívül fárasztó teljesítmények nagyon igénybe vettek, szemmel láthatólag erőhöz jutott. Miután nem tartoztam azon optimisták közé, akik verőfényes napokon a háború közeli végét jósolgatták s a karácsony estét családi meghitt körben otthon szándékoztak eltölteni, minden igyekezetem odairányult, hogy az első vonalban szolgálatot teljesítő 5. h. gy. e.-nek, amely ellenséges ágyútűzben végezte terhes szolgálatát, helyzetét elviselhetővé tegyem. Ez okból a fősúlyt a jó élelmezés mellett a megfelelő elhelyezésre fektettem. Amikor a századok elhelyezkedése megtörtént, s a férőhelyek félig-meddig elkészültek, Prág fhdgy. g. tisztnek azt a megbízást adtam, hogy az ezred minden szakasza részére tűzhely vasfedő lapot vásároljon a városban, ami 48 drb. vaslapot tett ki összesen. Sok utánjárással sikerült összevásárolnia a városban kapható összes készletet, 50 drb. vaslapot. Prág fhdgy. a neki adott megbízatásnak kitünően megfelelt. Napi parancsilag egyúttal elrendeltem, hogy minden század a Wyszatyceben lerombolt és felgyujtott házakból a szükséges téglamennyiséget tűzhelyépítésre szerezze be s annak elkészítését jelentse be. Ezen intézkedés eredményeként rövid időn belül minden szakasz saját tűzhellyel rendelkezett s a szakaszonkinti óvó férőhelyekben a beállott esős időben s később novemberben, amikor a hideg már -16-18°-t ért el, kellő meleg volt. Ezáltal elértem azt a célt, hogy a legénység az általa készített óvófedezékeket második otthonának tekintse, ahol jól érezze magát s amelyet, ha kell, fokozott elszántsággal védelmezzen meg az ellenség ellen.
Az esős hideg időben földmunkát végzett századoknak, különösen a kitörések és hírszerző szolgálatban átfázott legénységnek ezek a tűzhelyek a belőlük kiáramló meleggel nemcsak tűrhetővé, hanem lakhatóvá és kellemes otthonná tették az óvófedezékeket.
Öröm volt nézni a századok legénységét, amint versenyeztek egymással, hogy saját óvófedezéküket mentől célirányosabban építsék ki és rendezzék be. Egyes századoknál a sok őszi esőzés folytán a gyalogsági állások fenekén víz gyülemlett meg, amelyen saját kezdeményezésükből gyökeresen segítettek azáltal, hogy azt kitéglázták, s eképen az árkokban a legnagyobb esőzés idején is száraz lábbal volt a közlekedés lehetővé téve.
Az ostromzár hosszú időtartamára, a téli hónapokra gondolva, szükségesnek tartottam tartalék élelmi készletek beszerzését, hogy majd akkor, ha a jó táplálkozás megszűnik s bekövetkeznek a nehéz napok, amikor a katonának a legszűkösebb élelmezéssel is meg kell elégednie, legyen mivel pótolni naponkint a hiányos étkezést; mert hiába minden lelkesedés és fegyelem, ha a katonát a hosszas nélkülözés erőtlenné és a háború szigorú követelményeivel szemben a helytállásra képtelenné teszi.
Mint Igló-i zlj. parnok, hogy a legénység élelmezését olcsóbbá és jobbá tehessem, Szabolcs megyéből ősszel vagónszámra rendeltem meg a burgonyát és az ottani 30 fokos téli hónapokra elvermeltettem. Úgy rendelkeztem itt is, azon különbséggel, hogy a burgonyáért mit sem fizettem, amennyiben napiparancsilag elrendeltem, hogy a sötétség beálltakor, a védővonal előtti területen a legénység a be nem takarított burgonyát kiássa és elvermelje saját körletében. Századonkint legalább 60 q-t kellett elvermelni. Ennek a parancsnak akkora buzgalommal tettek eleget a századok, hogy egyik-másik 100 q-a felül is elvermelt; a tűzhelyek lehetővé tették a burgonyasütést a téli hónapokban.
Minden előgondoskodás megtörtént tehát, hogy a legénység télen, az elhelyezési körletben és az első vonalban csaknem állandóan tüzérségi tűznek kitéve, megfelelő otthonra találjon. Prág és Petró g. t. fhdgy.-okat utasítottam, hogy Wyszatycen az előtérben még található gabona, széna és alomszalma készleteket behordassák. Ennek a parancsomnak, elismerésre méltó buzgalommal, ellenséges tüzérségi tűzben is eleget tettek és a tél folyamán az egész védőkerület részére szükséges takarmánnyal el voltam látva.
A védelmi munkálatoknak, az árkászok, a munkásszázadok, s a gyalogcsapatok általi teljesítése, továbbá a szolgálatkezelésnek a védművekben és a gyalogsági vonalakban való mikénti végrehajtása, jelenlétemet a nap különböző óráiban szükségessé tette, hogy személyes meggyőződést szerezzek intézkedéseim pontos végrehajtásáról, s a védelmi munkálatok előhaladásáról, a biztosító szolgálatot teljesítő osztagok magatartásáról.
Esetleges ostromra és a telefon hasznavehetetlenségére számítva, megbíztam Bagossy fhdgy.-ot mindhárom védőszakasz és a védőkerületi parság között létesítendő távjelző berendezés megvalósításával. Ez úgy zászlóval, mint lámpával, tehát nappali és éjjeli jelzésre volt tervezve és végrehajtva. A megfelelő pontokon egy-egy távjelző járőr számára a jelzésre és felvételre alkalmas hely a nyugvóhellyel előre elkészíttetett. Az e célra előre kiképzett járőröknek vagy parancsra, vagy ostrom idején parancs nélkül is fel kellett vonulniok, hogy az összekötő szolgálatot ellássák. Állandó kiképzés illetve gyakorlat tárgyát képezte ezen szolgálat, mely igen jól működött.
A védő kerületi parnokra háruló nagy fefelősség tudatában nem elégedhettem meg a védelem megszervezésére vonatkozó intézkedések kiadásával, mert az ostromzár alatt álló vár keleti arcvonalán bármikor bekövetkezhető komoly támadásra felkészülve kellett lenni, ami a nagyon elkésett védő munkálatok gyors befejezését tette szükségessé; másrészt a megbízhatatlan galíciai ruthén népfelkelő zászlóaljak, amelyek a védművekben s az előterepen teljesítettek biztosító szolgálatot, a fokozott éberséget s így mentől gyakoribb ellenőrzést kötelességemmé tették.
A vár biztonsága elsősorban a védőkerületi parancsnokok kezébe volt letéve; ez a tény, megbízható csapatokat és a védőkerület gyors védképes állapotba helyezését tette szükségessé. Ennek a két követelménynek, a védőkerületi parnok csak eréllyel, körültekintéssel, valamint kezdeményező szellemmel párosult tevékenységgel tehetett eleget. Ha valahol, úgy, egy az ellenség által ostromlott várban volt a legnagyobb szükség minden parancsnok részéről lankadatlan tevékenységre és példás magatartásra, mert az előljárók magatartása, minden ténykedése nyitott könyv volt nemcsak a tisztek, hanem a legénység előtt is a várban, amelyből a saját magatartásra erőt, kitartást és példát merített a nélkülözések nehéz napjaiban a legénység.
Okt. 1-én del. 9h-kor az 5/II. zlj.-nál riadó rendeltetett el a zlj. parnok által.
Okt. 2-án orosz hadikövet a várat feladásra szólította fel. A IV. v. kerületben lépték át a váröv vonalát. Ratkó Dimitriew, az ostromló orosz hadsereg parnoka, írásbeli felszólítást küldött a várparnoknak, amelyben a vár átadására szólította fel, biztosítva a vár védőrségét, a katonai becsületet megóvó feltételekről. A vár parnok Kuzmanek a következő elutasító választ adta: „Méltóságomon alulinak tartom, hogy az Ön szégyenletes ajánlatára érdemleges választ adjak.”
Okt. 3-tól kezdve az oroszok fokozott ágyútüzet intéztek az övvonal ellen.
Okt. 4-én őfelsége I. Ferencz József névnapja köszöntött reánk, amelyet az oroszok ránk nézve azzal iparkodtak ünnepélyesebbé tenni, hogy védőkerületünkre, különösen a IV. v. kerület ellen hatalmas tüzérségi tüzet indítottak. Már 3-án este tüzérparnokom a telefonon jelentette, hogy Chalupki Bandackie-nél egy nagyobb ellenséges vonatot lőtt széjjel. A kiküldött járőrök és a megfigyelők csapatmozgásokról tettek jelentést a San jobb partján. Ezen jelentések s a tényállás tüzetesebb megállapítása céljából, járőrök kiküldését Walawán túl Dusowcere 4-én del. 3h-ra elrendeltem.
Az éj folyamán erős ágyúzás folyt, amely szürkületkor különösen a IV. v. kerület ellen fokozódott. Még az éj folyamán elhatároztam, hogy Dusowce irányában kitörést intézek az 5. ezd. 5 századával s egy Uchatius üteggel. Ehhez a megfelelt intézkedéseket kiadtam. Indulás 4-én del. 4h-kor a védővonalból. Az I. zlj-tól 2 szd. és gépp. osztag az üteggel vett részt. A II. zlj-tól 2 század és gépp. a XIII. erőd mellől indult, a III. zlj-tól a XII 1/2 erődtől a vasút mentén 1 század. 4-én del. 4h-kor jelentést kaptam, hogy a IV. v. kerület ellen a Radymnoi út mentén, ennek mindkét oldalán és Malkowice községtől délre nagyobb orosz erők előnyomulnak. Az V. v. ker-ben riadót rendeltem el s a 35. Landstr. zlj. 4 századát és a Landstr. gépp. osztagot 4 géppuskával Gossler alezr. parnoksága alatt a XII 1/2 erőd mellé készenlétbe helyeztem, a védő ker. főtartalékát képező 5/12. szd-ot és a 3. v. szakasz tartalékát az 5/11. szd-t is odarendeltem. Gossler alezr. parancsot kapott zlj-val és a 4 géppuskával, amely parasztszekéren szállíttatott, az előnyomuló ellenség baloldalát megtámadni, s azt visszavetni; mint tartalék az 5/11. szd. a jobb szárnyon nyert beosztást. Magam a XII 1/2 erőd sikamán, honnan áttekintésem volt az előnyomuló csapatok felett, tartózkodtam. Sebera fhdgy. védőkerületi s. tisztet és Loránt szds. ezred sgt.-et egy erős lovas járőrrel a vasúti töltés nyugati oldalán Malkowice-t keletről megkerülve, azzal a paranccsal küldtem ki, hogy állapítsák meg Malkowice-n túl vannak-e orosz erők előnyomulóban. Az orosz tüzérség a IV. v. ker. XI. erődjét gránátokkal lőtte. A tüzér parnoknak elrendeltem, hogy tüzét az előnyomuló orosz gyalogságra összpontosítsa. A Dusowce ellen előnyomuló saját századok erős tüzérségi tűzben hatoltak be Walawára s attól északra az előnyomuló orosz gyalogságot visszavetették. A tartalékban lévő 5/11. és 5/12. szd. a vasúti töltés és Malkowice közt azzal a meghagyással nyomult elő, hogy a Malkowicetől délre előnyomuló orosz erők oldalába és hátába támadjon. Az erődök és a térköz ütegek tüzének támogatása mellett előnyomuló Gossler 4 szd. a 2 honv. szd. és a gépp. osztag az oroszok bal oldalában tért nyert, s az oroszok előnyomulását megállította. Habár a nap folyamán az oroszok újabb erőket vontak a harcba, mégis a IV. és V. v. kerület tüzérségének működése, s a 4 géppuskával támogatott másfél zlj. oldaltámadása eredménnyel járt, mert a dut. folyamán az orosz gyalogság visszavonulását megkezdette. Ezen támadás alatt a Landstr. gépp. osztag jó eredménnyel működött.
Az arcban előnyomult 5. ezdbeli szd-ok támadása is sikerrel járt, amennyiben a Dusowce-ről előrenyomuló oroszokat visszavetette és az V. v. kerülettel szemben lévő orosz erőket teljesen lekötötte. A kitörés célja eléretett. Alkonyat beálltával elrendeltem az általános visszavonulást. Ezen kitöréskor a 35. Landstr. szd-ok és a Landstr. gépp. osztag magatartásán, a velök való beható kiképzés eredményei észlelhetők voltak. 21 cm. gránátokkal tüzeltek az oroszok, s a telitalálatok a XI. erődben nagy kárt tettek.
Késő este, a vár eligazítástól jött Sebera fhdgy-tól azt a hírt vettük, hogy a vár felmentése céljából a 3. hadsereg ismét megkezdette előnyomulását, ami érthetővé tette az oroszok támadását és a vár átadására vonatkozó felszólítást. Okt. 5-én a keleti és északkeleti front, de különösen a jobbról szomszédos VI. v. ker. ellen fokozott erővel indult meg az orosz erőszakos támadás s az orosz tüzérség tüzelése. Széles kiterjedésben orosz gyalogság közeledése jelentetett a VI. v. kerületben.
Az V. v. kerület XIII. páncélmű sikamáról szabad szemmel is, de látcsővel jól kivehettem az orosz vonalak közeledését. A tegnapi IV. védőkerület elleni támadás tehát csak előjátéka volt a ma megindított nagyszabású orosz támadásnak. Minden arra vallott, hogy Ratkó Dimitriew, a 3. hadsereg beérkezte előtt, erőszakos támadással akarja a várat bevenni s emberáldozatot nem kimélve, akarja szándékát megvalósítani. A VI. v. kerület bal szárnyán fekvő erődök ellen intézett orosz támadást, saját tüzérségemmel hathatósan tudtam ellensúlyozni. Ezt a támadást, a XIII. páncélműből történt megfigyelés és a jelentések alapján ismertetni fogom. Az oroszok Medyka, Szechynie, Na Blonje és a Bykow mögött fekvő erdő vonalából nyomultak elő.
Az oroszok az I/1 őv főerődöt a XIV. Hurkó és a XV. Borek erődöket tűz alá vették. A 2. honv. tábori ágyús ezred 4 ütege okt. 5-én éjjel Hurko közelében hevenyészett tüzérségi állásból megkezdette oldalozó tüzelését az előretörő gyalogság ellen.
A VI. v. kerület összes tüzérsége működésbe lépett. Tüzérségi parnokommal folytatott megbeszélés alapján a 8 km-re hordó 80-as mintájú ágyúk, a XIII. páncél erődtől délkeletre két terebélyes fa által leplezve jutottak állásba. Ezen két fa egyikén tüzérségi megfigyelő állás volt berendezve, mert a magaslaton lévő fatetőről különösen a San túlpartján Medyka, Szechynie, Na Blonje irányában a terep messze megfigyelhető volt.
Ezen állásból a 80-as ágyúkkal teljesen oldalozni lehetett a vasúti vonal és Bykow között előnyomuló orosz csapatokat, továbbá a Szechynie, Medyka-nál állásban levő orosz ütegeket.
Az itt működésbe jutott 80-as ágyúink oldalzó tüze az orosz gyalogság ellen igen hatásos volt. A Hurkó-i csoport tüzérsége a 2. h. ágyús ezreddel október 6-án egész éjjel tüzelt.
Október 6-án 2 szd-ot a hajnali órákban kémszemlére küldöttem Walawán át Dusowce irányába tüzérséggel támogatva. Walawa északi részén tűzharc fejlődött ki.
Az oroszok az éj folyamán a VI. v. kerületben Hurkó és az I/1 erőd között előnyomulásukat folytatták és beásták magukat.
Blazsek Antal szds.-nak a 21. osztr. népi. ezd. (Alsó-Ausztria) utász osztaga parnokának mint szemtanúnak harcjelentése, továbbá saját megfigyelésem és a XIII. páncélmű közelében lévő tüzér megfigyelőmnek jelentései alapján a VI. v. kerületnek a XIV. Hurkó és XV. Borek erődök ellen intézett erőszakos támadásnak egyes fontosabb részleteit a következőkben röviden ismertetem:
Ratko Dimitriew a vár átadására vonatkozó ajánlatának visszautasítása után, a tüzérségi tűz október 4-én Ferenc József névnapján tetőpontját érte el, a vár északi frontján.
Október 4-én a VI. v. kerület egyes erődeit is lőtték. A tüzérségi tűz a keleti és részben az északi erődök ellen október 7-én estig megszakítás nélkül tartott.
Az összes erődök tűz és puskapor felhőben voltak és tüzet okádtak. 72 órát tartott az oroszok rohama, amely azonban a védők vitéz magatartásán megtört.
Blazsek Antal százados harcjelentése Rudolph Völker, Przemysl. „Sieg und Untergang der Festung am San” című munkájában közöltetett. A harcjelentés a Hurkó XIV. és Borek XV. erődök ellen intézett orosz erőszakos támadást írja le, amely támadás visszautasításában az V. v. kerület 8 km-re hordó 80-as m. ágyúinak és részben a XIII. páncélmű tüzérségének is része volt, miután mindkettő az orosz gyalogságot oldalozta. Borek 6 km-re, Hurkó erőd 4 km. távolságban volt az V. v. kerület fentjelzett tüzérségétől.
Október 4-én este a Borek XV. erőd előtti főörsöt az oroszok visszavetették s a Hurkó és Borektől keletre eső magaslatokat Medyka és Szechynie-nél megszállták. Október 5-én este 10 órakor a 2. honv. tábori ágyúsezred 24 löveggel a Hurkó-i Mayerhofnál állásba ment, beásás után dut. 10h 30 perckor a tüzet megnyitotta az oroszok ellen. Egész éjjel folyt a tüzelés a Hurkó-i csoport tüzérségével együtt. Október 6-án az egész vonalon a tüzérségi harc folytatódott.
A térköz harcállását és Hurkó erődöt az oroszok gránát és srapnell tűzzel elárasztották. D. u. 2h-kor orosz nehéz tüzérség 21 cm-es gránátokkal tűz alá vette Hurkót. Felriasztás, egész éjjel várták a megrohanást.
Október 7-én d. e. 3h-kor jelentés, hogy a drótakadály előtt, a vasút és a Lemberg-i út között, oroszok közelednek. Könnyű köd fedte a terepet.
Előrekúszó gyanus szürke tömeg volt észrevehető Borek erőd előtt. Egy szellő fellebbentette a tömeget fedő fátyolt s az orosz tányérsapkák feltüntek, egyben láthatóvá vált, amint a puskákra erősített ollókkal, a drótakadályokat átdöfni iparkodtak.
A mellvéden elhelyezett géppuskával elrendeltetett az oroszok ellen a gyorstüzelés, a gp. azonban felmondta a szolgálatot éppen a döntő pillanatban, csak öt lövést adott le. Mindazonáltal a legénység felriasztva, a mellvéden gyors-tüzet fejtett ki, a az oroszok visszaözönlöttek. Amint a köd végleg eloszlott, a drótakadály előtt közvetlen az állás előtt 200 lépésre, egy sűrű orosz rajvonal tűnt fel, amely azonnal az egész védővonal által tűz alá vétetett, az oroszok 7–800 lépésre visszavonultak, az általuk ásott lövészárkokba.
Október 7-én világosságban megállapítható volt, hogy az éj folyamán az oroszok sok lövészárkot és lyukat ástak, melyek oldaltűz ellen is biztosítást nyujtottak s csak időnkint tüntek fel az orosz fejalakok.
A Szechynie magaslatról szakadatlanul jöttek le nagy térközökkel az orosz csatárok s beásták magukat. Az oroszok a gyalogsági vonalat az erődtől jobbra, mintegy 300 lépésre megközelítették. Sikerült az oroszoknak a lövészárkok egész rendszerével az előteret átszeldelni, amelyek 2–3 ezrednek fedezéket adhattak. Sebesültek mondották, hogy Hurkó ellen a 230, 231 és egy kaukázusi ezred intézett támadást.
Újabb és újabb rajvonalak özönlöttek elő a Szechynie-magaslatról és a Na Blonje erdőből a Borek erődnek, valamint Medyka felől Hurkónak, igen mozgékony és bizonytalan célokat adva a gyalogság és tüzérségnek. Az orosz gyalogság támadását, tüzérségük szakadatlan srapnell és gránát tüze támogatta.
Hurkó parancsnoka Lahner, a 11. honv. népf. ezred főhadnagya volt. Az oroszok megtévesztése céljából az erőd koronájára kék alakcéltáblákat erősíttetett, amelyeket a fedezékben levő népfelkelők mozgattak, a távolból sűrű rajvonal benyomását keltette. Ezen ügyes fogással elérte azt, hogy az oroszok tüzüket ezekre az alakokra összpontosították s így a mellvéd lőrései mögött lévőket kevesebb veszteség érte.
Október 7-én d. u. 4 órakor megkezdték az oroszok a térköz harcállásokat és az öv támpontokat gránáttűz alá venni, 21 cm-es nehéz tüzérséggel, különösen Hurkót vették tűz alá. A mellvéd gyalogság kénytelen volt a férőhelyekben menedéket keresni. Egyes telitalálatok a mellvédet átszakították s betemették földdel az ágyúkat, a lőszerrel együtt. A telitalálatok az erőd csaknem minden pontját érték.
Az első telitalálatra az összes lámpák leestek a mennyezetről, minden üvegnemű összetört. A telitalálatokra az erőd megreszketett, toronymagasságra szökött fel a földtömeg, amely összeomolva 50 méter körzetben szórta szét a vas-, kő- és betonzáport. A vastag betonfalak megrepedtek, de mégis kitartották a gyilkos gránáttüzet, mert két gránát sohasem csapott be egy pontra. Az összes kapuk és ablakok vasdorongokkal elreteszeltettek s a lőrések megszállattak.
A mű belső védképes állapotba tételére az összes intézkedések a parancsnok által megtétettek arra az eshetőségre, ha az oroszok a gyalogsági megrohanást megkisérelnék.
Eközben beállt az est és a teljes sötétség. Egy tüzérségi tűzszünet alatt a mellvédet ismét megszállták és világító pisztolyokkal lőttek, mire ujabb erővel megnyilt az orosz ágyútűz.
Dut. 9h-kor megszünt az orosz ágyútüzelés. Összesen 250 gránátlövést adtak le Borekre, amelyből a fele 16 1/2 cm. fele 21 cm-es volt. Hurkóra 140 lövés irányult, ebböl 33 telitalálat. A mű annyira megrongálódott, hogy nem volt védképes állapotban.
A telefonösszeköttetések megszakadtak, azt küldöncökkel kellett fenntartani. A 11. honv. népf. ezd. II. zászlóaljának küldöncei a legnagyobb gránáttűzben vitték a jelentéseket és teljesítették szolgálatukat. Mihelyt szünetelt az ellenséges ágyúzás, világító pisztolyokkal megvilágították az előterepet a védművekből és a térközvonalakból.
A Hurkó elleni roham elmaradt, ámbár az oroszok pisztolyokkal és gp. tűzzel hátulról ösztönözték a gyalogságot az előretörésre, de az oroszok közt beállott pánik még a drótakadályok előtt visszafordulásra kényszerítette a gyalogságot. 8-án a reggeli szürkületben még láthatók voltak az oroszok, amint a Szechynie magaslatokon Medyka és a Na-Blonje erdőn át csoportonkint visszavonultak saját tüzérségünk tüzében.
Az oroszok visszavonulása után, vöröskereszt zászlóval a sebesültek és a halottak felszedettek.
Igen nagy volt hadiszerekben a zsákmány, amelynek összeszedését az orosz tüzérség zavarni iparkodott. Tíz nehéz rohamlétrát találtak, tíz-tizenkét méter hosszban, ezeket alkony beálltával az utászok behozták. Október 8-ról 9-re menő éjjel csend volt. 9-én szürkületkor folytattatott az előtér feltakarítása és az árkok betemetése.
A Na-Blonje erdőben, mint a learatott gabona, hevertek a hullák és sebesültek.
Az oroszok később nem vették figyelembe a vöröskereszt zászlót s ezért a drótakadályok előtt csak 5–600 lépésig lehetett az előteret megtisztítani.
Az oroszok veszteségeit az erőszakas támadás alatt 40.000 főben állapították meg.
Az oroszok Siedliskai csoportjának támadási iránya Przemysl délkeleti sarkának irányult, a másik Hurkának, mint jobbszárny támadó csoport, a Lembergi út mentén.
A Borek előtti Na-Blonje erdő tartalékokkal tömve volt, ezért az odairányított tüzérségi és gp. tűz ott nagy pusztítást végzett. A tetemek okozta bűz még a télen át is érezhető volt. Az erőd előtt kb. 1000 lépésre egy szép ló volt látható egy tiszt teteme előtt, amely heteken át ott állott, míg végre gazdája mellett éhen kimult.
Az orosz tömegtámadás összeomlott a védők vitézségén. A gyalogsági támadást gp. és kozák ütegek támogatták. Az orosz gyalogság egyenkint és csoportonkint jött előre és már nagy távolságban beásta magát, célt nem adott sem éjjel sem nappal. A puska közép és kis hordtávján belül, rendszerint éjjel nyomultak elő s nagy erőkkel 4–500 lépésig közelítették meg a drótakadályokat és erődöket lövészfedezékeikkel. A rohamokat a reggeli vagy esti szürkület beállta után hajtották végre közvetlen-közelből nagy tömegekben, de a roham minden alkalommal ősszeomlott. Az oldalozó tüzérségi tűz nagyjelentőségű volt. Az V. v. kerületben a 80-as ágyúk működése az orosz tüzérség ellen Szechynie-nél és az orosz gyalogság ellen Borek, de különösen Hurkó előtt a XIII. páncélmű tüzérségi tüze is igen hatásos volt. Lövegtűzzel éjjel-nappal tűz alatt tartották a gyalogságot, hogy ne dolgozhasson nyugodtan. A terephullámok távolságai ismeretesek voltak. A erődparancsnokok nagy erélyt fejtettek ki. A drótakadály előtt 100 és 150 lépésre egyes karók térdmagasságban spárgákkal összekötve, rajta konzerv csengők.

*   *   *

Okt. 9-én del. 5h kor kitörést rendeltem el, amelyben minden védőszakaszból 1-2 szd. vett részt Berdenich őrnagy parnoksága alatt és egy üteg tüzérség, a IV. v. kerület kitörésének támogatására.
A kitörés célja eléretvén, a csapatokat a déli órákban bevonultattam. Egy hírszerző járőr a 3. hadseregtől a várba jött.
Okt. 10. E. N.: „A várparság az orosz halottak eltakarításához 6 munkásosztagot rendelt ki. Dut. 3h kor Zablocien keresztül a San felé egy 30 1/2 mozsarat vittek, hogy éjjel Dusowcet lője.”
Okt. 11. Ulánus járőr jelentése szerint a 3. hadsereg részei támadnak Przemysl-től északra.
A vár főtartaléka, megerősítve néhány Landstr. zlj-al, köztük a 35/I. zlj-al Tamássy altábornagy parsága alatt az V. v. kerületen át támadott, hogy a 3. hadseregnek a vártól északra való előnyomulását elősegítse. Az ellenség a San jobb partjára visszavettetett. A kitörő csapatok okt. 12-én tértek vissza a várba.
A 3. hadsereg bevonult a vár-körletbe, a vár felmentése megtörtént s ezzel az első ostromzár befejezést nyert. A vár védőseregében a felmentés nagy örömet keltett, mert az teljesen váratlanul érte és mindenki végérvényesnek tartotta a felmentést.