Az 1734 utáni évekbõl már több forrás maradt fenn az iskoláról és az oktatott tananyagról, amelynek segítségével tisztázni lehet az iskola típusát.
1745-49 közötti évekbõl maradtak ránk a "Statuta pro re nata" címû rendelkezések, amelyek az 1734-es törvények betartására szólítják föl a diákokat. Valamint 1771-ben és 1782-ben hozott magyar nyelvû törvények is, amelyek az 1734-es törvények kiegészítéseinek tekinthetõk. Azért valószínû, hogy ezek a magyar nyelvû törvények csak kiegészítették és nem helyettesítették az eredeti 1734-es szabályokat, mert 1771 után is az 1734-es törvényeket íratták alá a diákokkal. Továbbá ezeket közvetlenül az 1734-es rendelkezések elé írták be az iskolai jegyzõkönyvbe, vagyis ezeket is el kellett olvasniuk a beiratkozó diákoknak. Nagyon fontos, hogy a törvények aláírásai egészen 1820-ig folyamatosan bizonyítják, hogy érvényben voltak mind az 1734-es rendelkezések, mind azok kiegészítései, vagyis a nagygimnáziumi szint folyamatosan fennállt 1820-ig. Tehát az 1734-es törvények elõírásain kívül az 1771-es szabályok is a nagygimnáziumi típus létezését erõsítik meg az elsõ cikkelyével, amely a latin nyelv kötelezõ használatát írta elõ a 4. osztálytól. További fontos bizonyíték az 1782-es törvény 1. cikkelye, amely a rektor által tanított tárgyak között említi a logikát és az oratoriát, amelyek mint tudjuk, a legfõbb jellemzõi a nagygimnázium meglétének. Ezek alapján 1734-1820 között folyamatosan nagygimnáziumként mûködött az iskola Mezõtúron.
További érvként az iskola nagygimnáziumi jellege mellet felsorakoztatható az 1734-es törvény 1734-1820 közötti aláírásainak elemzése más szempontból is. A diákok a törvények aláírásakor sokszor lakóhelyüket is megjelölték. Akad köztük olyan is, aki Veszprémbõl, Pápáról jött. Õk valószínûleg egy gyenge iskola kedvéért nem tanultak volna Mezõtúron, hiszen a környékükön is találhattak volna megfelelõ iskolát.
1764 márciusában Csepregi István rektor oratoriát, retorikát, poétikát, szintaxist, grammatikát tanított a felsõbb éves diákoknak, és az alsóbb szinten Helmeczi József preceptor a conjugistákat és a declinistákat tanította. A csak olvasni tanulókat négy preceptor oktatta. Ez igen meggyõzõen alátámasztja azt, hogy magas szinten folyt az oktatás az iskolában.
1764 után 1777-bõl van konkrét adatunk, hogy a nagygimnáziumi oktatás tantárgyait tanították Mezõtúron. Ekkor a következõ csoportokban folyt az elõadás az intézményben: abcedariusok, collectorok, lectorok, declinisták, conjugisták, szintaxisták, novicius rétorok, veterán rétorok.
A XVIII. század utolsó harmadára vonatkozóan is van forrás az iskoláról, amely a latin, görög és héber tanítását említi újabb bizonyítékot szolgáltatva a kollégium típusáról.
"Az Oskolának és Ekklésiának régibb könyvei között
találtatnak nem tsak Deák, hanem zsidó és görög nyelven
írott könyvek is, mellybõl azt hozhatni ki, hogy ezen
nyelvek is hajdan az ide való oskolában tanitattak:
T. Ertsei Dániel pedig ezt jegyzi meg a M. Turi Reformata
Ekklésia -kéz irásban lévõ- Historiájának 14. oldalán,
hogy: ' esmért hallgatói közt öreg embert ki tsak a
Turi Oskolában tanult, még is a Mi Atyánkot (Uri imádságot)
Sidóul és Görögül minden hiba nélkül tudta mondtani;
mást ollyat ki hasonlóképpen tsak az itt való Oskolá-
ban tanult, még pedig -a mint maga mondta tsak a Gramma-
ticáig, - mégis minden Deák, Theologicus, Philosophicus
és Historicus Könyveket jól értett és Deákul helyesen be-
szélt.' A mi pedig a Görög nyelvet illeti, az tsak 21
esztendõkkel is ez elõtt ( az az 1799. elõtt ) olyan virágzó
vólt ezen Oskolában, hogy a Deákok, vagy az itt
való Oratorok, kik az idõben a Pictét Benedek Theológiá-
jának Medulláját tanulták, az abban lévõ szent-Írásbeli
Hellyeket az Examenben mind Görögül citálták és mondották.
- ( Sit fides pen: Auctor.) -"
Erre a néhány sorra a késõbbiekben is fogok hivatkozni. Ezt a forrást Bodoki Fodor Zoltán gépelt kéziratában találtam, amelyet õ valószínûleg a mezõtúri református egyház 1750. évvel kezdõdõ jegyzõkönyvébõl másolt ki. Az eredetit a Protocollumba Bodoki szerint Szabó Pál - 1815-1855 között helyi református lelkész- részletesen kivonatolva másolta át Lévai Bálint mûvébõl. Lévai Bálint szintén Mezõtúron volt református lelkész 1789-1810 között, aki megírta a mezõtúri református egyház és iskolái történetét. Ezt a mûvet kivonatolta Szabó, majd folytatta is, illetve a Szabó Pál után 1855-tõl itt szolgált lelkészek is továbbírták. Az eredeti Lévai Bálint által írt mû mára már elveszett. Az idézetben említett Ertsei Dániel által írt a "M. Turi Reformata Ekklésia" címû mû szintén nem fellelhetõ.
A fentebbi idézetbõl kiderül, hogy az iskolában voltak latin, görög és héber nyelvû könyvek, amelyek a nagygimnáziumi szint meglétét az eddigiekhez képest csak megerõsítik. A probléma az, hogy nehéz azt az idõszakot behatárolni, amelyre ez a szöveg vonatkozik.
Faragó Bálint is ismerte ezt a forrást és õ a XVIII. század közepére datálta azt, hogy Mezõtúron görögöt, latint, hébert, filozófiát és teológiát oktattak. Ez szerintem nem teljes mértékben igaz. A következõkben megpróbálom meghatározni a forrás keletkezési idejét.
Mind Lévai Bálint, mind Szabó Pál írhatta az általam idézett részt, de 1855 -Szabó nyugdíjba vonulása- után biztosan nem készülhetett, mert a szövegben található 1799-es dátumhoz kapcsolódó sorok bármiféle értelmezése ezt egyértelmûen kizárja. Akármelyikük is írta, a szöveg arra a korszakra elsõdleges forrásértékû, amikor õk itt lelkészként szolgáltak. Ez Lévai esetében 1789-1810, Szabónál 1815-1855-ig. A szöveg keletkezésének pontosabb meghatározását egyelõre nem tudom adni. Feltételezem, hogy 1832 után nem írhatta már Szabó Pál sem, mert az egyházi jegyzõkönyv elsõ kötete, amelybe átmásolta Lévai munkáját, az 1750-1832 közötti évek eseményeit tartalmazza. Abban az esetben, ha ezt a szöveget Szabó Pál írta, akkor 1816-ban jegyezte le, mert az általa kivonatolt és folytatott "A Mezõ-Turi Reformata Szent Ekklésia és a Prédikátorok rövid Históriája" címû kéziratban azt a megjegyzést teszi, hogy az árvák kéregetési szokásai még 1816-ban is megvoltak, vagyis 1816-ban kellett ezeket a sorokat írnia. Azonban figyelembe kell venni, hogy a fentebb, általam idézett szöveg nem a mezõtúri református egyház történetébõl származik, hanem a szintén Lévai és Szabó által írt "Némely jegyzések a M. Turi reformata Fiu Oskolákról s azok Tanitóiról" címû mûbõl. Valószínû, hogy a két mû közel azonos idõben keletkezhetett, mert mindkettõnek ugyanazok a szerzõi. Még egyszer hangsúlyozom az 1816-os dátum csak akkor helyes, ha ezt az általam idézett szöveget Szabó Pál írta. Szabó Pál 1812 elõtt sem jegyezhette le ezeket a sorokat, mert "A Mezõ-Turi Reformata Szent Ekklésia és a Prédikátorok rövid Históriája" címû mûvének elõszavában felsorolja azokat a könyveket, amelyeket felhasznált, és ezek között a legutolsót 1812-ben adták ki, tehát 1812 elõtt fizikai képtelenség lett volna megírnia mûvét. Ehhez társul még az is, hogy Szabó Pál Mezõtúron csak 1815-tõl szolgált. Megint fel kell hívnom az olvasó figyelmét, hogy a fentebb általam idézett szöveget nem "A Mezõ-Turi Reformata Szent Ekklésia..." címû mûben találtam, hanem a "Némely jegyzések a M. Turi reformata Fiu Oskolákról..." címû szövegben. Elõbb már említettem, hogy mindkét mû azonos idõben keletkezhetett. Az 1815-1816 közötti keletkezési dátumot valószínûsíti az is, hogy 1820 után nem írhatta meg Szabó Pál a mûvét, mert a "Protocollum Scholae" 1820 és 1838 között elveszett, õ pedig többször is hivatkozik erre a jegyzõkönyvre az egyháztörténet és iskolatörténet megírásakor. Tehát ha Szabó Pál írta ezt a szöveget, akkor a lehetséges 1815-20 közötti évekbõl 1816 a legvalószínûbb dátum. Abban az esetben, ha Lévai Bálint írta, akkor 1789-1810 között készülhetett, mert õ ekkor szolgált Mezõtúron.
A fentebbi forrásból kiderül, hogy Ertsei Dániel egyháztörténeti mûvébõl is idéz Lévai Bálint és Szabó Pál. Ertsei Dániel szintén Mezõtúron volt református lelkész 1777-1809 között. Soraiból megállapítható, hogy arról az idõszakról ír, amikor õ Mezõtúron szolgált. Bonyolítja a helyzetet az, hogy Ertsei két "öreg embert" említ, akik ezek szerint valamikor 1777-1809 között már idõs fejjel meséltek Ertseinek a városi iskoláról. Ezek alapján a latin, a görög és héber nyelv tanításáról szóló idézet körülbelül az 1750-1760-as évekre vonatkozik.
Az Ertsei idézet után Lévai Bálint bejegyzése van az iskolában zajló görög nyelvi oktatásra vonatkozólag. Meglátásom szerint " az az 1799 elõtt" bejegyzést csak Lévai írhatta, hiszen Szabó ekkor még a városban sem volt. Ezek alapján a szerzõ 1799-ben írta sorait és 21 évvel ezelõtti állapotra gondolt, vagyis 1778-ra. Ezt az 1778-as dátumot alátámasztja az is, hogy 1800-ra és 1801-re vonatkozólag már arról van adatunk, hogy a latin oktatás nagyon gyenge volt, és a görögrõl említés sincsen. Tehát nehezen elképzelhetõ az, hogy 1799-ben még görögül is oktattak és 1800-ban már latinul sem.
Összefoglalva ez a forrás több, különbözõ évben keletkezett szövegbõl áll össze. Az eleje az Ertsei idézetig 1815-1820 vagy 1789-1810 közötti években keletkezett, és erre az idõszakra szolgál bizonyítékként. Az Ertseitõl átvett sorok 1777-1809 között készültek, és egyben saját koráról, illetve körülbelül az 1750-60-as évekrõl adnak információkat. Az utolsó részt 1799-ben írta Lévai és az 1778-as évre vonatkozik. Tehát összességében ez a fentebbi idézet körülbelül az 1750-es évektõl legfeljebb 1820-ig ad adatokat az iskolára vonatkozóan. Ezek alapján a XVIII. század második felében olyan iskola volt Mezõtúron, amelyben latinul, görögül, héberül is tanítottak, vagyis ez egy nagyon jelentõs bizonyíték az iskola nagygimnáziumi típusa mellett.
Az elõzõ elemzésekkel ezt összevetve kiderül, hogy 1714-tõl 1820-ig vannak adataink arról, hogy nagygimnázium mûködött a városban. Az iskola történetével kapcsolatban még további adataink vannak az 1790-es évekrõl.
1792-ben a gimnáziumi oktatásban Tóth Dezsõ állítása szerint 17 rétor, 27 szintaxista és 32 grammatista részesült. Ez már arról tanúskodik, hogy viszonylag nagy létszámú felsõbb szintre járó diák volt Mezõtúron. 1796-ban az iskola élére állandó rektort akartak kinevezni. Ez kezdeményezés volt az önálló kollégium létrehozására, de nem sikerült. Ugyanebben az évben felállították az úgynevezett magyar vagy nemzeti iskolát, amelyrõl nem tudjuk, hogy csak elemi szinten a magyarul való oktatást jelentette, vagy esetleg a gimnáziumban is oktattak egyes tárgyakat magyarul. Valószínû azonban, hogy a gimnáziumi tárgyakat továbbra sem magyarul tanították, mert ugyan az országgyûlés elõírta 1792-ben a magyar oktatását, még Debrecenben is csak 1833-tól tanítottak minden tárgyat magyarul. 1799-ben új iskolaépületet húztak fel. 1800-ban viszont már arról van adatunk, hogy a latin oktatás hanyatlik. Ezután több éven keresztült egészen 1811-ig az iskola színvonala lecsökkent. 1811-tõl viszont már ismét jó hírnek örvendett a mezõtúri gimnázium. Az 1800-1811 közötti színvonalcsökkenés nem fajult odáig, hogy megszûnt volna a nagygimnázium, mert 1803-ban is felsorolják az iskolában lévõ osztályok között a nagygimnázium legfõbb jellemzõit, vagyis a grammatikai, poétikai, oratóriai osztályokat.
Összességében idáig két következtetést vonhatunk le. Az egyik, hogy 1714-1734 között kialakulóban volt az iskola nagygimnáziumi jellege. A másik, hogy 1734-tõl 1820-ig biztosan nagygimnázium rangú partikula volt Mezõtúron.
A továbbiakban még szólni kell a diákok létszámáról, az iskola épületérõl és a partikuláris jellegrõl.