Az 1921-ben alapított egyetemi könyvtár természetesen nem
rendelkezett jelentős régi könyv- és kéziratgyűjteménnyel.
A Ferenc József Tudományegyetem gazdag bibliotékája ugyanis
az első világháborút lezáró békekötések után Kolozsváron
maradt. Az átköltözés utáni könyvtár a szűkös keretekből
történő vétel, és az Erdélyi Múzeum Egyesülettől megörökölt
kötelespéldány-jog mellett ajándékokból gyarapodott. A nagy
adományozó intézmények (Magyar Nemzeti Múzeum, budapesti
Egyetemi Könyvtár, Magyar Tudományos Akadémia) mellett több
magánszemély is ajándékozott nagyobb mennyiségű könyvet
a régi-új intézménynek. Közöttük voltak az egyetem professzorai,
munkatársai (Dézsi Lajos, Márki Sándor, Imre Sándor, Szádeczky-Kardoss
Lajos) csakúgy, mint olyan, az egyetemen kívül tevékenykedő
tudósok, mint Gohl Ödön, vagy Tarnovszky Géza.
Újabb gyarapodást jelentettek az 1949 és 1952 közötti
évek, amikor az államosított egyházi és főúri gyűjtemények
anyagából az ekkor felállított népkönyvtári elosztó hálózatán
keresztül a egyetem könyvtára is részesült. A szegedi egyházi
gyűjtemények darabjai például ekkor származtak vissza az
anyavárosba.
A könyvtár tulajdonába került régi könyveket hosszú időn
át a modern kiadványokkal közös raktárhelyiségekben tárolták,
és a feldolgozásban sem érvényesültek speciális szempontok.
Az intézmény 1980-ban alapította meg a Különgyűjtemények
Tárát. Ezt több szempont indokolta. A legfontosabbak ezek
közül az egyetemen folyó történeti, művelődéstörténeti,
régi magyar irodalomtörténeti oktatás és kutatás támogatása,
az önálló, könyvtári tudományos műhelymunka európai színvonalú
környezetének , valamint a régi dokumentumokkal kapcsolatos
országos és nemzetközi programokhoz való csatlakozás lehetőségének
megteremtése, nem utolsó sorban pedig az értékes dokumentumok
megőrzése, eleget téve az állományvédelmi kívánalmaknak.
A gyűjtemény középpontjában a régi nyomtatványok és kéziratok
állnak, kiegészülve az iskolai értesítők, országgyűlési
naplók és nem hagyományos dokumentumok anyagával.
Az alapításkor válogattuk ki a könyvtár anyagából a gyűjtőkörbe
tartozó kiadványokat, és kerültek néhány év után jelenlegi,
az állományvédelmi szempoknak is megfelelő helyükre. Az
akkor mintegy tízezres könyvállomány továbbra is gyarapodik.
Az antikváriumok kínálatából igyekszünk szegedi nyomtatványokat,
vagy gyűjteményünk számára egyéb szempontból fontos kiadványokat
megszerezni, és - bár az anyagi lehetőségek korlátozottak
- minden évben gyarapszik ilyen módon is az állomány. Továbbra
is kapunk ajándékokat, legutóbb Dörnyei Sándor adományaként
74 darab RMK-kötetet. Néhány tanszéki könyvtárból is kerülnek
hozzánk anyagok, 1989-ben például a Bölcsészettudományi
Kar Magyar Irodalomtörténeti Könyvtára engedte át gyűjteményünknek
a tulajdonában lévő - többségében reformkori - nyomtatványokat, 2001-2002-ben pedig az Országos Széchényi Könyvtár juttatott a többespéldányaiból 2600 művet Szegedre.
A Régi Könyvek Tára különgyűjteményének ékességei a
Kiepert-ikerglóbuszok, amelyeket a kor egyik legjelentősebb kartográfusa, Heinrich Kiepert szerkesztett. A földgömböket 2009-ben a Könyvtár és az egyetem Földrajzi és Földtani Tanszékcsoportja a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával és az Országos Széchényi Könyvtár szakmai segítségével közösen restauráltatta, s ma - tudománytörténeti jelentőségük mellett - a gyűjtemény helyszínének enteriőrjét is alapvetően meghatározzák.
A Régi Könyvek Tára feladatköre az elmúlt években
tovább bővült, amikor az egyetemi könyvtárosképzés keretein
belül megindult a régi-könyves könyvtáros specializáció.
A hallgatóknak ebben a műhelyben van módjuk a gyakorlatban
elsajátítani azokat az ismeretek, amelyek a régi nyomtatványok
feldolgozásához, a velük kapcsolatos tájékoztatáshoz szükségesek.