Dézsi Lajos

(1868-1932)

Irodalomtörténész, bibliográfus. 1902-tõl a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen magántanár, 1906-tól levelezõ, 1923-tól rendes akadémiai tag. A kolozsvári egyetem Irodalomtörténeti Tanszékének munkatársa 1906-tól. 1921-ben, az egyetemmel költözik Szegedre, ahol haláláig az irodalomtörténeti tanszék vezetõje. Fõ kutatási területe a 16-18. századi irodalomtörténet. Bibliográfusként részt vett a Régi Magyar Könyvtár pótlásainak Apponyi Sándor által kezdeményezett kiegészítésében, szerkesztõje volt a Régi Magyar Költõk Tára VII. kötetének, és a Világirodalmi Lexikonnak .

Hatalmas kéziratos hagyatékának tekintélyes részét koraújkori irodalmi szövegek másolatai, és ezekhez készült jegyzetanyag teszik ki. A másolatok között olyanok is akadnak, amelyek azóta elveszett szövegemlékekrõl készültek (Rákóczi-eposz, Balassi-kódex). Nem kevésbé fontos része a kéziratoknak levelezése, valamint tanulmányai, különféle munkáihoz készített jegyzetei, továbbá egyetemi munkájával, funkcióival kapcsolatos feljegyzései, iratai.

Könyvtára nagyrészt az Irodalomtörténeti Szeminárium állományába, innen részben a szegedi egyetem Irodalomtörténeti Tanszékére, majd az Egyetemi Könyvtárba került. A régi kiadványok feldolgozása során egy olyan antikvát találtunk, amely possessorbejegyzését õrzi.

 

Márki Sándor

(1853-1925)

A kolozsvári, majd szegedi történészprofesszor rendkívül gazdag kézirathagyatéka mellett könyvtárát is az Egyetemi Könyvtárra hagyta. Az eddig feldolgozott anyagnak eddig összesen 16 kötetében találtuk meg jellegzetes possessorbejegyzését.

A tulajdonában lévő kötetek között van szépirodalmi mű (Kisfaludy Sándor, Nagy Imre, Ungvérnémeti Tóth László munkái) is, de többségük a történész könyvgyűjtő válogatása: a Klió című "historiai 'sebkönyv" három évfolyama, Fessler és Budai Ferenc könyvein kívül Curtius Rufus és egy 16. századi Macchiavelli-kiadás is volt többek között a birtokában.

 

 

Gohl Ödön

(1859-1926)

Numizmatikus. Bécsben, majd Budapesten folytatott tanulmányok után először Szabadkán középiskolai tanár, majd 1895-től a Nemzeti Múzeum éremtári osztályának munkatársa, utóbb vezetője. Ő alapította 1902-ben a Numizmatikai Közlönyt, melynek 1926-ig ő volt a szerkesztője. Egyike volt azoknak, akik a huszas években magánkönyvtáruk felajánlásával gyarapították az Egyetemi Könyvtár állományát. Gyűjteményünkbe ebbõl az adományból 19 régi nyomtatvány került: a római klasszikusok Ovidius, Seneca és történeti feldolgozások (a Melanchthon-féle Chronicom Carionis, vagy Rudolph Roth Attiláról szóló munkája) mellett több híres koraújkori heraldikai és numizmatikai kézikönyv (Philipp Jacob Spener Opus Heraldicum-ja, vagy Johann Daniel Majornak a császári Róma érmeiről írott munkája).

 

Marczali Henrik

(1856-1940)

Történész, a budapesti egyetem tanára 1924-ig. Könyvtárából 15 kötetet őriz ma a Régi Könyvek Tára. Ezek főként történelmi, egyháztörténeti, jogtörténeti munkák: a"rerum Gallicarum" és "rerum Germanicarum" történetíróinak szövegkiadásai, Nagy Pál magyar történeti munkája, Brenner könyve a Rákóczi-szabadságharcról, de köztük van Diószegi Sámuel Füvészkönyve, és az Eredeti Játékszín egy kötete is.

 

Tarnovszky Géza

A több, mint 3000 kötetenyi könyv között, melyet az Egyetemi könyvtárnak adományozott, jelenlegi ismereteink szerint 19 régi nyomtatvány van. Ezeknek többsége reformkori magyar nyelvű könyv: Jósika Miklós, Dugonics András, Verseghy Ferenc, Kazinczy Ferenc munkái, de megtalálható köztük Cook útleírásának magyar fordítása is.

 

Imre Sándor

(1877-1945)

Kolozsvári egyetemen szerzett diplomájával elõbb ott, majd Budapesten magántanár. 1925-tõl 1934-ig a szegedi egyetem Pedagógiai Intézetének vezetõje. Az Egyetemi Könyvtárnak adományozott könyvei között 33 régi nyomtatvány van. Ezek kevés kivétellel magyar nyelvű, és kivétel nélkül Magyarországon nyomtatott reformkori kiadványok: a Kisfaludy-Társaság kiadványai, Budai Ézsaiás lexikona és az általa kiadott magyar történet, klasszikusok magyar kiadásai (Cicero, Euripides, Horatius), és az õ könyvtárából való a gyűjteményünkben található Reguly-album is.

 

Szádeczky-Kardoss Lajos

(1859-1935)

Történész, irodalomtörténész. A budapesti Egyetemi Könyvtár munkatársa, 1891-tõl tanít a kolozsvári, utóbb a szegedi egyetem Magyar Történelmi Intézetében, amelynek 1921-1929 között vezetõje. Fõ kutatási területe Erdély 16-18. századi története, művelõdéstörténete. Gyűjteményünk egy kötete õrzi bejegyzését: Melanchthon 1572-ben kiadott Corpus doctrinae christianae címû munkáját eszerint 1918 májusában ajándékozta Ravasz László püspöknek.

 

Csillik Bertalan

(1889-1978)

A Sárospataki Jogakadémián és a kolozsvári egyetem bölcsészkarán végzett tanulmányok után a szegedi Egyetemi Könyvtár munkatársa, 1944-tõl hét éven át igazgatója. Egy 1618-as kiadású, Wittenbergben nyomtatott kétnyelvû Újszövetségben és Budai Ézsaiás írói lexikonának egy példányában található meg tulajdonosi bejegyzése.

 

Horányi Elek

(1736-1809)

Irodalomtörténész, piarista szerzetes. Filozófiai, természettudományi teológiai tanulmányait követőleg több rendháznak volt a tagja, 1767-ben a szegedié. 1778-tól a rendtartomány történetírója. 1775-77-ben jelent meg háromkötetetes írói lexikona, a Memoria Hungarorum et provincialium scriptis editis notorum. Scriptores piarum scholarum címmel a piarista szerzők lexikonát is kiadta. Magyarra fordította a Nádasdy-féle Mausoleum-ot, amely Magyar Országnak ... királyainak ... emlékeztető koporsó épülete címmel jelent meg 1773-ban jelent meg. Számos történeti forrást adott ki, és írt a magyar koronáról, de álnéven megjelentetett egy röplapot is, amelyben II. Józsefet "kitagadta" a magyar királyok sorából.

A Régi Könyvek tárában az eddigi feldolgozó munka során egy olyan kötetet találtunk amelyikben possessorbejegyzése megtalálható: