A ferencesek

A Ferences-rend is nagy veszteségeket szenvedett a 16-17. században: kolostoraik nagy részét ők is elvesztették, patrónusok szűntették meg támogatásaikat, több rendtag a reformáció lelkes híve, terjesztője lett, a rend szerkezete is megváltozott. Az előző századokban elkezdődött vita a szegénység értelmezéséről tovább folytatódott. A viták ismételt szétváláshoz vezettek. Az egyik ágat az obszervánsok vagy szalvatoriánusok (belőlük váltak ki 1525-ben a kapucinusok) képviselték, a másikat pedig a minoriták vagy konventuálisok.

A ferencesek a hódoltsági területeken kívül Erdélyben és a moldvai csángó magyarok között is tartottak fenn misszós állomásokat. A pusztulást, veszedelmeket átvészelő négy kolostorból irányították munkájukat, bocsátották útjukra a barátokat (Csíksomlyó, Gyöngyös, Szakolca és Szeged).

A 17. században szintén történtek szervezeti változások. A mariánus/minorita/konventuális és a szalvatoriánus/obszerváns rend mellett létrejött a ladislaita (1661, a mariánusokból alakult meg a horvátok követelésére[30]) és a stefanita rendtartomány (1640 a szalvatoriánusokból)[31], valamint a következő század legelején a kapisztránusok rendje.

A négy ferences kolostor fennmaradt könyvtárának állománya tükrözi a 16-17. században betöltött szerepüket, s azt a törekvésüket, hogy missziós feladatukat a Hódoltságban, Erdélyben és Moldvában folyamatosan el tudták látni. Ennek megfelelően a könyvtár gyarapításakor beszédgyűjtemények, bibliakommentárok és vitairatok kapták a nagyobb hangsúlyt a tudományos munkákkal szemben. Katalógus, feljegyzés a könyvekről korszakunkból csak a szakolcai, a gyöngyösi és a németújvári gyűjteményről maradt fenn.

Csíksomlyó

A ferencesek a 1441-ben Hunyadi János támogatásával telepedtek le Csíksomlyón. Templomukat 1448-ban építették fel. A későbbi századok folyamán Csíksomlyó lett az erdélyi katolikusok központja (1551-től 1711-ig az erdélyi püspökség választott püspöki cím volt, tehát a katolicizmus csak a csíki kolostor által volt jelen), innen látták el a katolikus székelyek és a moldvai csángó magyarok lelki gondozását. A 16. században mindvégig igen kevés szerzetes volt itt, állandó létszámhiánnyal küszködtek.

1630-ban bosnyák ferencesek érkeztek Erdélybe, akik egy különálló őrséget akartak létrehozni. Minderre 1640-ben került sor, amikor is felállították az erdélyi ferences kusztódiát, amiből létrejött a stefanita rendtartomány (lásd a 30. jegyzetet!). Az 1661-es török-tatár betöréskor szintén kevesebben lettek, a tűz is nagy pusztításokat végzett.

1663-tól volt házfőnök Kájoni János (1629/30-1697), majd 1675-től tartományfőnök. Műveltsége, igen nagy zenei tudása révén emelkedik ki a 17. század ferences történetéből. Gyűjtötte a kéziratos zenei könyveket, magyar, román és cigány dallamokat, orgonát készített, énekeket írt, a csíki kolostorban pedig nyomdát alapított. A nyomda első kiadványa a Cantionale catholicum (1676) volt, amelyet iskolai könyvek, kisebb imádságoskönyve és kalendárium is követett.[32] A csíksomlyói nyomda jelentősége azon túl, hogy kiadta Kájoni János könyveit és írásait, abban állt, hogy a katolikus székelyeket és a moldvai magyarokat is el tudták látni könyvekkel. A nyomda 1900-ig működött. Megírta az erdélyi ferences kusztódia történetével[33]. A kézirat bőrkötéséről kapta a "Fekete könyv" (Liber niger) nevet. A kötet elején oklevélmásolatok vannak, melyeknek csak egy kis részét írta Kájoni. A dokumentumgyűjtemény után kezdődik el a krónika története, melyben a leírt események jó részének maga is tanúja volt. Rendtársaival éveken keresztül készítettek feljegyzéseket őrségük történetére vonatkozóan. A krónikát magát 1684 tisztázta le, ekkor állt össze végleg az anyag. Az őrség történetének a végén az elöljárók vannak felsorolva 1718-ig. Ezt a névsort 1687-ig, haláláig, maga Kájoni írta.

Csíksomlyó a legjelentősebb magyarországi búcsújáróhelyek közé tartozott s tartozik ma is immár egy másik ország részeként. Bizonytalan adatok szerint már a 13. században máriás kegyhely volt. A csíki katolikusokat János Zsigmond erdélyi fejedelem akarta 1567-ben erőszakkal az unitárius hitre téríteni, de nem sikerült. A somlyói búcsút a győzelem emlékére tartják meg azóta is, melyre a “Kárpátok mindkét lejtőjéről” érkeznek a hívők, a moldvai csángó magyarok is. “A csíksomlyói pünkösdi búcsú arról tanúskodik, hogy a magyar nyelterület keleti végén két régi és eredeti népcsoport: a székelymagyarok és csángómagyarok testvéri egyetértésben élik életüket.”[34]

A könyvtárat többször rendezték, katalógus 1622-ben (233 kötet), 1727-ben (728 kötet) és 1734-ben (755 kötet) készült, ma már azonban csak a két utóbbi ismert. A fennmaradt kötetek Csíkszeredán találhatóak. A ferencesek gyakran változtatták helyüket, így természetes, hogy gyakran ugyanazokkal a possessorbejegyzésekkel találkozunk könyveikben, mint a gyöngyösi, a szakolcai vagy a szegedi kötetekben[35].

Gyöngyös

Gyöngyös a 16-17. században az egyik legfontosabb ferences (szalvatoriánus) rendház volt a királyi Magyarország és a török birodalom határán. A gyöngyösi ferences kolostor és templom a 15. században épült fel, jelentősége azonban a 16-17. században volt a legnagyobb, hiszen azon négy ferences rendház közé tartozott, amelyek ellátták a megmaradt katolikus hívek lelki gondozását. Az, hogy a gyöngyösi kolostor mindvégig megmaradhatott, s a Hódoltságban a szegedi kolostor mellett a legfontosabb volt, majd a 16. század végén a rendtartomány anyaháza lett, azt több dolognak köszönhette: oltalomlevelet kaptak Buda elfoglalása (1541) után II. Szulejmántól, I. Ferdinándtól (1552) és János Zsigmond erdélyi fejedelemtől (1560) is[36]. A gyöngyösi ferencesek szabadon mozoghattak a Hódoltságban, építkezhettek (a kolostor nagyobb nem lehetett!), adókedvezményeket kaptak.

Gyöngyösön a 17. században a katolikus lakosságon kívül létezett egy erős református gyülekezet is, akik Bocskai István támogatásával meg akarták szerezni a ferences templomot és kolostort, amit természetesen sem a törökök, sem a királyi kancellária nem nézett jó szemmel.

A körülményekhez képest kedvező helyzet lehetővé tette a könyvtár gyarapodását, amelynek állománya ekkor már kb. 1000 kötet volt. A könyvtárra vonatkozó legfontosabb adatok a könyvekben lévő possessorbejegyzésekből tudhatók meg[37]. Ezekből kiderül az, hogy sok kötetet a ferencesek pártfogói adományozták, így főurak, főpapok, köznemesek és polgárok. Művelődéstörténeti szempontból Soltész Zoltánné azokat a köteteket tartja a legfontosabbnak, amelyeket a polgárok vettek meg és használtak[38]. Maguknak a ferenceseknek is több kötete maradt fenn ebben a bibliotékában Nádasdi Bálint a legjelentősebb 16. századi magyarországi ferences (szalvatoriánus) könyvgyűjtő volt. Könyveibe sajátos héber-latin megfogalmazással írta be nevét. Gyöngyösön 22 db 16 századi kötete maradt fenn. Személyében a könyvgyűjtők egy új típusát  fedezhetjük fel, akit a könyvgyűjtésben nem társadalmi rangja vagy műveltségének egyfajta reprezentálása vezette. Azért kapott és vásárolt könyveket, mert tanulni akart belőlük[39]. Mohácsi Tamás is Nádasdi Bálinthoz mérhető személyiség volt. Szolgált Csíksomlyón, Szegeden, Egerben és Váradon is. 12 kötete maradt fenn[40]. Továbbá megemlítendő még Újlaki Imre, Mágócsi János, Tövisi Imre, Cserőgyi (Cservölgyi) Benedek Gyöngyösi Imre, Szelevényi Pál, Dusi Jakab és Gyöngyösi Balázs ferencesek neve. A gyöngyösi ferences könyvtárban 43 16. századi ferences possessor 97 kötete maradt fenn[41]. A magyar művelődéstörténet kiemelkedő 16. századi személyeinek egy-egy kötete is megtalálható ebben a gyűjteményben pl. Oláh Miklós esztergomi érsek, Henckel János Mária királyné udvari papja, Liszti János győri püspök, Szántó Arator István jezsuita író, Szikszai Hellopoeus Bálint református lelkész.

Soltészné vizsgálata csak a possessorbejegyzésekre irányult. Célja az volt, hogy felkutassa azokat a köteteket, amelyek bizonyíthatóan Magyarországon voltak a 16. században. A kutatás eredményeként elmondható, hogy a “gyöngyösi antikva-gyűjteményben ferences possessor 97 kötetéről és 74 világi könyvtulajdonos könyvéről sikerült ezt megállapítani.”[42] A bejegyzések azt bizonyítják, hogy a könyvek többségét megjelenésük után Magyarország is olvasták. A könyvgyűjtés tehát a kedvezőtlen körülmények ellenére sem szűnt meg hazánkban. “Ellenkezőleg: a gyöngyösi antikva-állomány bejegyzései éppen azt bizonyítják, hogy a könyvek fokozatosan terjedt, de már nemcsak a tehetős főpapok és tudományos ambíciójú humanisták között, hanem a jóval szerényebb javakkal rendelkező ún. kolduló szerzetesek, a középnemesek és a polgárok körében.”[43]

Egyes kötetekbe bibliofil szerzetesek beleírták saját nevüket, ami azért is érdekes, mert a ferences rendtagoknak nem lehetett saját tulajdonuk, így könyvük sem; ezért írták nevük mellé: “ad usum". Sok kötetet az ország különböző rendházaiból menekülő rendtársak hoztak ide.

A könyvtár könyveit 1613-1620 között írták össze (232 kötet)[44], melynek anyaga igen gazdag, tartalmi megoszlása tükrözi a rend funkcióját: legfontosabbak azok, amelyek a lelkészi teendőket, a napi vallásgyakorlatot segítették elő (így bibliakommentárok, beszédgyűjtemények, vitázó iratok), de jelentősek a szerkönyvek, s a tudós, tudományos munkák, a klasszikus, a természettudományos irodalom és a zenei könyvek is. A szlovák és cseh nyelvű könyvek jelenléte azzal magyarázható, hogy Gyöngyös északi város lévén közel volt a szlovák nyelvterülethez, kapcsolatban volt az ottani szlovákokkal is, s prédikációkat is tartottak számukra. A gyűjtemény értékét növeli az a tény, hogy saját anyaga mellett más ferences rendházak anyagát is megőrizte.

Németújvár

A németújvári Batthyány-család protestáns vallású volt. Batthyány I. Ádám (1609-1659), Batthyány Boldizsár unokája, a 17. században (1629) katolizált - talán Pázmány Péter hatására. Ennek a vallásváltoztatásnak lett a következménye az, hogy megszűntette a protestáns iskolát, elűzte a prédikátorokat és tanárokat, könyveiket és könyvtáraikat lefoglalta, “s buzgón támogatta az igaz catholica hitet”[45]. Rendbehozatta a birtokon lévő templomot, letelepítette a ferenceseket[46], kolostort építtetett, s könyveket rendelt a számukra. 1645-ből és 1648-ből van két könyves feljegyzésünk[47] a németújvári ferences kolostorra vonatkozóan. Az elsőben Batthyány I. Ádám rendelt meg könyveket a ferenceseknek, mert a barátok gyakorta kértek újabb könyveket, amiknek “héjával vannak, s az kik nélkül sem éjjel sem nappal nem lehetnek”. Ezek liturgikus könyvek: egy-egy psalterium, graduálé, antiphonarium, martirologium és három breviárium. A másik jegyzék egy számla, mely igazolja, hogy könyvkereskedője, Haupt Sebestyén Grácban megvásárolta a kért köteteket. A számlán szerepel a könyv címe, mérete és ára.

A könyvek provenienciájuk szerint a németújvári ferences kolostor könyvtárában a következő csoportok különíthetők el:

1. Batthyány Boldizsár könyvei (330 kötet): figyelemreméltó dolog, hogy a főúr könyvtárából a kolostorba került könyvek között több ferences szerzőktől származik.

2. a Beythe-könyvtár könyvei (338 kötet) - Beythe István és fia, Imre a németújvári lutheránus gyülekezet lelkésze volt

3. a protestáns prédikátoroktól éd magánszemélyektől származó könyvek (650 possessort lehet elkülöníteni - Szenci Molnár Albertnek két könyve is megvan a kolostorban[48])

4. a ferences örökség és saját gyarapodás - a két jegyzék igazolja azt, hogy a ferencesek patrónusuk segítségével igyekeztek beszerezni a legszükségesebb könyveket. A jelenlegi gyűjteményben 36 olyan kötet található, amely 1661 előtti, tehát “a bejegyzés dátuma megelőzi az első rendszerezett felállítás idejét”[49].

A németújvári ferencesek jelentős ellensúlyt jelentettek a helyi protestáns iskolával szemben. A rend tagjai valószínűleg részt vettek a Batthyány-birtokon lefolytatott könyvvizsgálatokban, és az ekkor elkobzott könyveket kolostorukba vitték. “A 16. század egyik legjelentősebb könyvtára tehát így hatását vesztette, igaz, hogy a becsületes páterek a könyveket (közel 3000 mű a 16. századból!) a mai napig megőrizték."[50]

Szeged

Szeged a Délvidék egyik legfontosabb városának számított már a közép- és a korai újkorban is. A ferences rend is ezt figyelembe véve kezelte a várost, ahol - szokatlan módon - a 15. századtól kezdve két ferences rend élt: a konventuális minoriták és a obszerváns szalvatoriánusok. Ez utóbbiak az Alsóvárosban építették fel kolostorukat és templomukat. Egyáltalán nem véletlen, hogy a ferences obszervancia egyik legfontosabb központja Szeged lett. A délvidéki huszita mozgalom legnagyobb mértékben a Szerémséget árasztotta el. Szeged és a Szerémség között “régóta sűrűn járt út húzódótt, a dél felé irányuló agitáció tehát innen indulhatott a legkönnyebben”[51]. Szeged az obszerváns ferencesek egyik legfontosabb központja lett. Innen is átjártak a Szerémségen kívül Moldvába és Havasalföldre.

A szegedi obszerváns ferencesek könyvtára olyan könyvgyűjtemény, amelynek eredete a középkorra vezethető vissza, s története csak a huszadik század közepén szakadt meg: 1951-ben az egyházi javak államosításakor szétszóródott. Az állomány rekonstruálásához csak az 1846-ban Dubecz József által összállított több mint ezer kötetet feltüntető katalógust[52] és azt a több mint 500 kötetet használhatjuk fel, amely az 1950-es években visszakerült Szegedre. A Dubecz-jegyzékben 24 ősnyomtatvány találunk, s közel 100 azoknak a műveknek a száma, “amelyek 1562-ig, a bogumil-huszitizmus és a fiatal protestantizmus felett ferences győzelem évéig hagyták el a sajtót”.[53] Bár a jegyzék nem a 16-17. századi állapotot tükrözi, a korai állomány vizsgálatához mégiscsak egyfajta szempontot jelent. Szeged középkori nyelvemlékeinek egyik legbecsesebb darabja a Guilerin-kódex, amelyet sokáig Gyöngyösön őriztek.[54] A ferencesek igen fontos feladatnak tekintették híveik testi és lelki gondozását egyaránt. A beszerzett orvosi és a gyógyításhoz szükséges könyvek azt jelzik, hogy egyes rendtagok alaposabb orvosi ismeretekre tettek szert.[55] A magyar nyelvű könyvek, a beszédgyűjtemények, bibliamagyarázatok hangsúlyosan jelen vannak a franciskánusok szegedi kolostorában is.

A klarisszák

A 16. században Magyarországon hat klarissza kolostor állt: a nagyszombati, a pozsonyi, a sárospataki, a nagyváradi, a kolozsvári és az óbudai. Ez utóbbi négy még ebben a században megszünt, így a 16. század második felére a 14. századhoz hasonlóan ismét csak két zárdájuk volt. A megmaradt nagyszombati és pozsonyi klarisszák sem élhettek nyugodtan, hiszen a 17. században többször is el kellett hagyniuk kolostorukat. A nagyszombatiak Bécsújhelyre (1619), Zágrábba, Kismartonba (1644), Rohoncra (1645), Brünnbe (1683) menekültek, a pozsonyiak pedig Grácba (1605), Bécsbe (1606), Győrbe (1645), Bécsújhelyre (1663). E két zárda fennmaradása földrajzi fekvésükkel magyarázható. Egyik város sem lett a török hódoltság része, továbbá Pozsony a királyi Magyarország  fővárosa volt, Nagyszombat pedig  érseki székhely. Férfi ferences rendtársaikhoz hasonlóan e két város jelentősége mindezeken túl abban állt, hogy ők is befogadták menekülő társaikat, így a váradiakat, az óbudaikat, valamint más rendbelieket, premontrei és domonkos apácákat is. A menekülők pedig általában magukkal vitték értékeiket, köztük könyveik egy részét is. 16. századi pártfogóik közül ki kell emelni Pázmány Péter és Széchényi György esztergomi érsekeket, akik segítettek az apácáknak kolostoraik újjáépítésében, s enyhítettek szigorú szabályaikon. A 17. század végére a zágrábi kolostorral a klarisszáknak már három kolostoruk volt.

A klarisszák könyvei a 16. században túlnyomó részt magyar nyelvű kódexek voltak, s a menekítés következtében a nagyszombati és a pozsonyi zárda lett e könyvek gyűjtőhelye.  A 17. században biztosan a következő kötetek voltak a két zárdában: 1. a klarisszák számára készült: Guary-, Kazinczy-, Nádor-, Simor-, Vitkovics- és Weszprémi-kódex. 2. a domonkos apácák a következő kódexeket őrizték meg és hagyták a pozsonyiakra: Cornides-kódex (ez tartalmazza a Bod-, Könyvecske-, Sándor-kódexet és a Példák-könyvét), az Érsekújvári-, a Horváth-Thewrewk-Virginia- és a Winkler-kódex, valamint Szent Domonkos, Krisztina és Margit legendája. 3. ezekhez a domonkos kódexekhez három eredetileg pálos kódex kapcsolódik: a Czech-, a Festetics- és a Gömöry-kódex. 4. e kódexekhez sorolható még a premontrei eredetű Lányi-kódex és az ismeretlen eredetű Jordánszky-kódex.