Reizner és műve | 1. kötet | 2. kötet | 3. kötet | 4. kötet | keresés
|
92 napjaiban összesen 7900 ember volt beszállásolva. Nevezetesen a veszprémi 6-ik honvédzászlóalj (900 emberrel), amelynek 4-én a belvárosi egyházban volt zászlószentelése (a felszentelést Kremminger prépost végezte), amikor e zászló alá ismét egy csapat szegedi ifjú, legtöbbnyire tanuló csapott fel; - a székely határőrezred egyik zászlóalja (1100-an); - a hevesi nemzetőrök (3000-en); - a debreczeni honvédzászlóalj 1200 emberrel; - az oláh határőrezredből 1000 ember, a pesti önkénytesektől 600 fő s végül a Württemberg-huszároktól Lenkey százada, mely Galicziából érkezve, a nemzetőrségi zenekartól kísérve, a hölgyek virágzápora között tartotta bevonulását (1). III. A délvidéki szerb mozgalmak; a 33-ik honvédzászlóalj. Az élénk mozgalom a polgárok figyelmét a délvidéki szerb lázadás irányában a legnagyobb mértékben felköltötte, a polgárharcznak és a fajok egymás elleni kegyetlenkedéseinek hírei az izgalmat már tetőpontra emelték, a kedélyek napról-napra nyugtalanabbak lettek. Június 10-én későn este a polgármester Zenta és Kikinda városok hatóságai, úgy Vukovits kormánybiztos által küldött futároktól egymás után arról értesűlt, hogy a szerbek a római sánczokból és Szent-Tamásról kiindultak s mintegy 8-12 ezren Titelt elfoglalták, hol jelentékeny fegyver- és tölténykészlet, úgy 8 ágyú jutott birtokukba; ezenfelűl a csajkások nyíltan a felkelőkhöz csatlakozva, mindenekelőtt Kikindát óhajtják elfoglalni, onnan pedig a magyar városok ellen intéznek támadásokat. Vukovits kormánybiztos egyidejűleg a tábornokhoz küldött levelében Kikindára katonai erő küldését is szorgalmazta. A polgármester e hírek következtében még ugyanazon éjjel a tanács tagjait űlésre hívatta egybe, az ülésen leendő megjelenésre egyúttal Eder tábornokot is felkérte. De még az űlés előtt váratlanúl Csermelyi Lajos honvédfőhadnagy, miniszteri futár megérkezvén, az egybegyűlt tanácscsal tudatta, hogy Szerbiából több ezer fegyveres az országba betört, kik az alvidéki felkelőkkel egyesűlni s az országba előnyomúlni törekednek. Ennek meggátlására a nemzetőrségből több század haladéktalanúl Ó-Becsére induljon. 1) Nemzeti Politikai Hírlap 1848. év 58. és 82. sz. - Közlöny 1848. év 28., 39. és 68. sz. - Márczius tizenötödike 1848. év 131. sz. - Kossuth Hírlapja 1848. év 34. sz. 93 Osztróvszky indítványára a tanács a nemzetőrség mozgósítását egyelőre mellőzte és abban állapodott meg, hogy a harczvágytól égő s már jó ideje Szegeden tétlenségre kárhoztatott 3-ik honvédzászlóalj indítassék Ó-Becsére, amelynek létezéséről is a kormány csaknem megfeledkezett s melynek teljes felszerelése sürgősen elrendeltetett olykép, hogy a nemzetőrség fegyvereit adja át a honvédeknek. A legsürgősebb szükségletekkel azonnal láttassanak el, a többi felszerelés pedig hajón küldessék utánok. A tábornokot felkérték, hogy a veszélyben forgó Kikinda segélyére a helyőrségből 150 főnyi gyalogságot és a környéken beszállásolt lovasságból 400 főnyi csapatot küldjön. S hogy a tábornok annál nyugodtabban teljesíthesse a kérelmet, a tanács biztosította, hogy a helyőrségi szolgálatot egészen a nemzetőrség fogja teljesíteni. S hogy a hatóságnak, a szerbek törekvéseiről, czéljaik és számukról biztos tudomása legyen, Torontál- és Bácsmegyébe kémek kiküldését rendelte el. Bérczy Antal és Nagy Pál képviselő pedig mint futárok még azon éjjel elindultak Pestre, hogy a kormánynak a tanács határozatáról jelentést tegyenek, a helyzetet ismertessék, a 3-ik zászlóalj rendszeres és teljes felszerelését, úgy a nemzetőrség felfegyverzését szorgalmazzák s azon esetre, ha a szerbek valóban Szeged ellen nyomúlnának, a mielőbbi segély küldését biztosítsák: végül a várban lévő nagyszámú olasz foglyoknak máshová leendő elhelyezését kérjék, mivel azok őrizete a nemzetőrség nagy számát folytonosan lekötve tartja. Másnap épen tanácsülés idején a 3-ik zászlóalj a városháza előtt megjelenve, rettenetes zajjal követelte, hogy a nemzetőrök helyett őket bocsássák a szerbek ellen küzdeni. Utassy Károly főhadnagy, mint a zászlóaljhoz ezideig megérkezett egyetlen tiszt, a tanács előtt jelentette, hogy a legénységet nem képes fékezni, mindenáron indulni akar. A tanács tehát Utassyt a zászlóalj ideiglenes parancsnokául nevezte ki oly útasítással, hogy a zászlóalj századokba osztását szervezze s a legénységből ideiglenes tiszteket és altiszteket nevezzen ki. A főhadnagy midőn a széképület előtt álló fogatára felhágva, kihirdette a legénységnek: ."No fiúk, holnap megyünk az ellenségre", egy pillanat alatt a tiszt átkarolására annyi honvéd ugrott fel a kocsira, hogy az a szó szoros értelmében összerogyott. Azután felkapták válaikra a főhadnagyot s úgy vitték örömújjongva lakására. Huszonnégy óra alatt ki volt minden szükséges állítva, négy századot nemzetőri fegyverrel, a többit kaszával látták el s 14-én délután a hölgyek virágzápora és a szülők áldása mellett tomboló öröm közt indultak gőzhajón Ó-Becsére. Néhány nappal később a zászlóaljhoz kinevezett és Szegedre tisztikarával együtt megérkezett 94 Damjanics őrnagy meglepetve hallotta zászlóaljának távozásáról szóló híreket (1). Június 13-án a kémek és a futárok is haza érkeztek. E napra a közgyűlés is egybe volt híva, amelyen a futárok előadták, hogy küldetésükben eljártak, 11-én este a miniszterelnöknél a hatóság intézkedéséről jelentést tettek s kilátásba helyeztetett, hogy a város részére mielőbb 500 fegyver és 3 ágyú fog küldetni (2). Ezenfelül visszatértük alkalmával Kecskemét város hatóságával is értekeztek s onnan azt a biztatást nyerték, hogy a város veszélye esetén az ottani nemzetőrség testvéries segélyére bizton számíthat. A közgyűlés ezután az ott jelen volt tábornoknak a helyőrségi szolgálatok tételére a nemzetőrséget felajánlotta, egyúttal 1000 drb kaszának vásárlását elrendelte (3). Végül Szemere belügyminiszternek azon leirata alkalmából, hogy Szeged táján nagyobb nemzetőrsereg s katonaság fog táborba szállani s annak kormánybiztosául Török Gábor neveztetett ki, a mozgó őrsereg ruházására és élelmezésére Tóth Mihály főbíró elnöklete alatt huszonhárom tagból álló hadi választmány alkottatott, amelynek tagjai voltak Osztróvszky József, Schmidt Ferdinánd, Dáni Ferencz, Rengey Nándor, Lefter Mihály, Bérczy Antal, Vékes Ferencz, Kárász Benő, Rónay Mihály, Korda János, Somogyi Antal, Molnár Pál, Ditzgen József, Réh János, Szávits János, Kőrösy József, Zombory János. Fodor Ádám Ferencz, Ifj. Dobó József, Gombás József és Tary György. E választmány teljhatalmú kiküldést nyert, jegyzőkönyveit azonban a közgyűlésre beterjeszteni tartozott. Június 24-én azonban a hadi választmány Vadász Manó polgármester elnöklete alatt újraalakíttatott s most tagjai lettek: Tóth Mihály, Dáni Ferencz, Farkas János, Lengyel Pál, Bérezi Antal, Korda János, Nagy Pál, Gombás József, Fodor Ádám Ferencz, Réh János, Kőrösy József, választmányi jegyző: Csikós József. A választmánynak utasításul adatott, hogy űléseit zárt ajtóknál tartsa s a határozatokat, mint hivatalos titkokat 1) Ezzel állhat kapcsolatban Mészáros hadügyminiszternek az augusztus 1-én tartott közgyűlésen felolvasott s július 3-án 81. sz. a. kelt levele, amelyben köszönetét fejezi ki a város közönségének azért, hogy a lázadók fékezésére 24 óra alatt 1400 embert és 3 ágyút állított ki. 2) A hadügyminiszternek a június 19-iki közgyűlésen felolvasott s június 14-én 351. sz. alatt kelt leirata ezzel egyetértőleg azt nyilvánítja, hogy a nemzetőrségnek fél ágyúteleppel 500 fegyver s 15,000 töltény útnak indíttatott; Csuha Antal őrnagy a nemzetőrség parancsnokául kineveztetett; az olasz foglyoknak Komáromba kért áthelyezése pedig a munkácsi foglyok elhelyezésének kérdésétől tétetik függővé. 3) Tanácsűlési s közgyűlési jegyzőkönyvek a kitett napokról. - Nemzeti Politikai Hírlap 1848. év 31. sz. - Közlöny 1848. év II. sz. 95 híven őrizze. A hadi választmány részére, illetőleg a nemzetőrség czéljaira szükséges pénznek 1000 frtos részletekben mint előlegnek Korda János kezeihez való utalványozása elrendeltetett. Az alvidéken kitört szerb mozgalom ezalatt a magyar csapatok buzgó működése daczára sem szűnt meg. A magyar csapatoknak nem volt összhangzó és tervszerű működése, ami ismét abból származott, hogy a magyar seregnek nem volt vezére. Hosszas ideig keresett a kormány alkalmas vezért, míg azt végre Bechtold altábornagyban vélte feltalálni. Bechtold, amint elfogadta a magyar sereg vezényletét, azonnal Szegedre jött s itt Eder tábornokkal és Kolowrath ezredessel hosszabb ideig készülődött a tervszerű működés megkezdésére. Tétlensége, ami alatt a szerbek állásukban mind jobban megerősödtek, már bizalmatlanságot keltett, de másrészről a lakásán kifüggesztett nagy nemzeti lobogó népszerűségét mozdította elő. S midőn azon hír is forgalomba jött felőle, hogy kijelentette, miszerint a magyar miniszterium törvényes hatalmának hódolni kíván, valamint a Szegeden átútazó hadseregbeli tiszteknek azt adta volna tudtára, hogy a magyar hazát és alkotmányt védeni kötelességük s ki azt elmulasztja, annak részére "minden helységben van egy oszlop s egy darab kötél", - egészen úgy tűnt fel, mint aki a magyar seregek leghivatottabb vezére. Pedig ezalatt a veszély fenyegetőbb lett s a szerbek kegyetlen pusztításokat vittek véghez a délvidéki magyar községekben, amelyek mindannyian Szegedhez fordultak segélyért. Így Bácsmegye közönsége a magyar községek szenvedéseit tudatva, Szegedről segélyt kért. A június 19-iki közgyűlésen e levél azon indokból, mert az itteni erő kevésbé van még kiképezve s fegyverzete nincs is, a kormányhoz terjesztetett fel, hangsúlyoztatván mind a szorongatott megye segélyezése, mind a szegedi nemzetőrség felfegyverzése. De a június 10-iki közgyűlés a szorongatott délvidéki magyarság védelmére már a tényleges közbelépést rendelte el. A közgyűlésen Torontálmegye levele olvastatott fel, amelyben Uzdin, Padina, Antalfalva, Debeljács községek feldúlása és lakóinak kínos szenvedései voltak lefestve s végül a város segélynyújtásra szólíttatott fel. A városban ekkor már semmiféle katonaság sem volt. A várban a szerb és olasz foglyok őrzése, a helyőrségi szolgálat, fedezet és kíséret, ami eléggé terhes volt, naponta 700 nemzetőrt vett igénybe (1). A közgyűlés főleg a belvárosi 2-ik nemzetőr század önkénytes jelentkezésére a segélynyújtást elrendelte és a nemzetőrség önkény- 1) Az őrállásokra
csupán 240 ember, ágyú, lőpor, fegyver és a rabok kíséretére 40-50,
sőt olykor 100 ember is kellett naponta. (Lásd Közlöny 1848. év 53.
sz. - Kossuth Hírlapja 1848. év 49. sz.) 96 tes mozgósítását kimondotta olykép, hogy a kiindulás nem századonként, hanem csak a századokból önkényt ajánlkozó nemzetőrökre fog szorítkozni (1). A közgyűlés a mozgó nemzetőrök részére az "álladalom" által a kenyér-részlet mellett fizetendő 8 pkr. napi zsoldon kívűl még 30 pkrt, a városi tárból fedezendő pótdíjat szavazott meg s ezen felül kimondta azt is, hogy a harczban elesett vagy megsebesűlt nemzetőrök árváinak és özvegyeinek ellátásáról gondoskodni fog. A nemzetőrség ez önkénytes mozgósítására azonban nem került sor. Bechtold altábornagy ugyanis azon kijelentést tette, hogy a táborban elegendő erő van, ahova már ő is lemegy; azért is a nemzetőrség csak helyben teljesítse a szükséges szolgálatot, s ha épen a szükség úgy hozná magával, 1000 ember legyen fegyver-készenlétben, hogy rendeletére bármikor induljon (2). Bechtold hosszas időzése után valóban elindúlt a sereg vezérletét átvenni, amely elhatározásában leginkább Vukovits kormánybiztossal - ki júl. 10-én érkezett Szegedre - folytatott értekezések voltak reá hatással (3). Amint híre ment, hogy Bechtold július 13-án indul Szegedről az alvidéki táborba, a város népe határtalan örömbe tört ki. 12-dikén este nagyszerű fáklyásmenetet rendeztek a fővezérnek, kit Dáni Ferencz tanácsnok üdvözölt. A fővezér válaszában lelkesedve hangoztatta, hogy a királyért, hazáért és az alkotmányos szabadságért vérét is kész ontani, amire "a tisztes őszt" a lelkesűlt csoport vállra kapva, több perczig körülhordozta. A tisztelgők éjfélkor fáklyafény közt kísérték a fővezért a gőzhajóra, melyen kora hajnalban Becsére indult. A tömeg ezután zene- és fáklyakísérettel Eder Frigyes tábornok és várparancsnok lakásához sietett s őt is a szeretet és bizalom kitörő nyilatkozataival jutalmazta, amit a tábornok lakásából lejőve viszonzott (4). Az alvidéki zavargások Szeged magyar és csekély részben (mintegy másfél ezer lélek) szerbekből álló lakossága közt fennállott jó egyetértést ekkor már megzavarták. A szerb lakosság általában csendes, nyugodt s a magyar lakosság körülményeihez lehetőleg mindenben alkalmazkodó volt; elkülönző törekvései az utóbbi időkben csaknem megszűntek. Viszont a magyarság legnagyobb türelmet tanúsított irántuk, sőt cse- 1) A kormány azonban június 11-én kelt rendeletében az összes nemzetőrség felfegyverzése mellett egyúttal már annak általános mozgósítását is kimondotta, - Lásd Pap D.: Okmánytár I. k. 194. l. 2) Nemzeti Politikai Hírlap 1848. év 58. sz. 3) Kossuth Hírlapja 1848. év 13. sz. 4) Kossuth Hírlapja 1848. év 16. sz. - Közlöny 1848. év 39. sz. Nemzeti Politikai Hírlap 1848. év 59. sz. 97 kély számuk daczára is a régibb időkből fennmaradt előnyeikben és előjogaikban háborítlanul megmaradtak. A tanácsban és a többi hivatalokban több szerb csakis azon indokból nyert állást, mert az illető szerb volt, hogy a szerbeknek semmiféle panasza ne legyen a polgárság érzülete ellen. Az izgalmas napokban a délvidéki szerb mozgalmak azonban éles bírálatokat s kemény kifakadásokat támasztottak a délvidéki szerbek ellenében, ami különben akkor országszerte nem volt máskép, sőt a magyar sajtó hangja is általában ez irányban volt tartva. Az itteni szerb lakosok közűl többen e hangulat miatt érzékenykedésüknek egyszer-másszor kifejezést is adtak; de sajnos, voltak köztük egyesek, kik az új helyzetet becsmérelték, a délvidéki mozgalmak iránt elég botorul rokonszenvet tanúsítottak s a tapintat és ildom követelte alkalmazkodás ellenére egész kihívólag viselkedtek. Így a magyar és szerb lakosok egy része között gyakori surlódás és szenvedélyes ingerültség keletkezett. Egy ifjú, jogvégzett szerb nemzetőr hánytorgatva emlegette, hogy ő szerb testvéreire, bárki parancsolja is, lőni nem fog, sőt esengve várja jövetelöket. Való volt-e ezen nyilatkozat, nem bizonyos; de egyáltalában el volt terjedve. Szrematz Román ellen azonban a tanács már vizsgálatot is tartott azon körülményre nézve, ha vajjon áldozó csütörtökön a mulatozó tanyai népre kiáltotta-e azt, hogy "csak egyetek, igyatok, őszre fejeiteket úgyis vasvillára aggatjuk." A békés egyetértés ily közbejött eseményekre teljesen felbomlott, a fenyegetések kölcsönösen követték egymást s a szerbek immár a bizalmatlanság jeleit tapasztalták, ugyannyira, hogy a június 13-án tartott közgyűlésre nyilatkozatot adtak be, amelyben kijelentették: hogy a délvidéki mozgalommal semmiféle összeköttetésben nem voltak és nincsenek s azt mint törvényellenes merényletet kárhoztatják, annak elnyomásában résztvenni készek is. A közgyűlés örömmel vette tudomásul ezt a nyilatkozatot és a szerb hitközséget minden bántalom esetén oltalmáról biztosította (1). De már a június 19-én tartott közgyűlésen a szerbek hűtlenségéről Nagy Pál képviselő oly tüzes és izgató beszédet tartott, nem kímélve az űlésen jelen volt szerbeket sem, kiket Slawata és Martinitz sorsára kívánt juttatni. A komolyabb következményeket a polgármester erélyes közbeszólása és a statariumra történt hivatkozása akadályozta meg. Az ingerültség különösen Petrovits István volt tanácsnok és a szerb lelkész ellen nyilvánult, akik az újvidéki és karloviczi szerb gyűlésekre több ízben leutaztak s bármily óvatosan tették is azt, a dolog titokban nem maradt. Petrovits a május 23-án tartott tanácsűlésből amint a kimaradt többi tanácstagok is az iránt nyert felhívást, hogy elmaradt 1) Közlöny 1848. év 11. sz. 98 jelentéseit, az általa kezelt hivatalos tárgyakat és értékeket s a titkos levéltári iratokat szolgáltassa be. A felhívás eredmény nélkül maradt s különösen több árva-tömegre vonatkozó számadás beterjesztését hasztalan szorgalmazták. Június 15-16-ika közötti éjjel Szegedről ismét elutazott, 23-án pedig hajnalban - mely nap a számadástétel zárnapja volt - neje is az értékesb javakkal együtt útra kelt. Petrovits ily módon való távozása a gyanút és elkeseredést ellene még jobban felidézte. A tanács még aznap 1643/2717. sz. határozatával javainak zár alá vételét rendelte el, őt magát pedig az ország déli megyéiben köröztette. Ugyanaz időben így távozott el a szerb lelkész és még mások is, közöttük Veszelinovits főjegyző, ki július 27-én Belgrádból küldött levelében azt hozta fel okul, hogy terrorizálva volt s élete megmentése végett kénytelen volt menekülni. Őt azonban a július 3-án tartott közgyűlés már hivatalvesztettnek nyilvánította s főjegyzőnek Molnár Pált választotta meg. Oly tömegesen fordultak elő a szerbek titkos költözködései s közöttük gyanútlan, közbecsülésnek örvendett egyének is, hogy a polgármesternek kelle már közbenjárni, ki az útlevélért folyamodókat a távozásról nagy részben le is beszélte. S hogy a megnyugvás mindkét félre nézve helyreállíttassék, a szerb lakosság elleni gyanú megszünjék s viszont a szerbek bántatlansága biztosíttassék: a hatóság kiáltványt tett közzé, amelyben a szerb lakosságot az ingerlések és bántalmazások ellen biztosította, amire azután a hitközség is a június 13-iki közgyűlésre beterjesztett nyilatkozatát közzétette. A szerbek költözködése erre csakugyan megszünt, a következő évben azonban újra lábra kapott s valóban érthetetlen, hogy miért távozott el április havában a kiválóan kedvelt Lefter Mihály tanácsnok is. A gyanú és bizonytalanság azonban már nem csak a szerbek, hanem mások ellen is lábra kapott. Valóban sajátságos, hogy a kedvezőtlen hírek a nép között mily kapósak voltak s mily erős gyökeret vertek a néphitben. A legtiszteltebb neveket taposták sárba egy-egy lelkiismeretlen rágalom következtében s az egyszer elhangzott hazaárulási vád ellenében hasztalan volt minden tisztálkodás. Pedig e szó: "hazaáruló", oly gyakran, oly semmiségekért röppent ki az ajkakon, hogy csodáljuk, miszerint mégis hatása volt. Akiket a szerbek után a gyanú legjobban terhelt, azok közé tartozott a várparancsnok. Az ellene felkapott bizalmatlanság abból kerekedett, hogy mint katona, a polgári hatóság azon kívánatának teljesítését, hogy a várkapu fekete-sárga színeit nemzeti színűre befestesse, a kétfejű sast eltávolíttassa - megtagadta. Majd az alkotmányra való felesküvés napját halasztgatta. Az augusztus 1-én tartott közgyűlés azonban a főkapitányt útasította, hogy a vár kapujait 99 nemzeti színűre festesse be és a kétfejű sasokat távolíttassa el, ami nyolczadnapra meg is történt (1). A várparancsnok ellen a hatóság később a miniszterelnökhöz intézett panaszt, bizalmatlanságot nyilvánítván iránta már csak annálfogva is, mert még Bechtold nevezte ki, miért is áthelyezését kérték (2). Október 9-én tartott közgyűlésen azonban mind Gieropoldi katonai térparancsnok, mind Szilaveczky Ágoston nemzetőrségi őrnagy, ki november elején már Pozsonyba helyeztetett át, megjelentek s az alkotmányra az esküt letették. Nagyban folyt ezalatt már a csatározás Szent-Tamás és a római sánczok körül s az ifjú hadsereg sebesülteinek száma mind több-több lett. A sebesülteket a legalkalmasb gőzhajóközlekedésnél fogva mind Szegedre szállították. A kormány talán alapos tudomással sem birt az ügyről, mert a sebesültek átvétele s ápolása iránt a város közönségéhez semmiféle rendeletet nem intézett. A sebesültek átvétele és ápolása körül a város közönsége hazafias elhatározással saját ösztöne s legjobb belátása szerint járt el, nem kímélve költséget s fáradságot. Így a július 10-én tartott közgyűlés a felsővárosi zárdában 150 ágygyal felszerelendő katonai kórház nyitását rendelte el. Gál Damascen házfőnök szíves készséggel engedte át a kért helyiségeket, amelyek felszerelésük után sebesültekkel mihamarébb megteltek. Ekkor tehát az alsóvárosi zárdát is katonai kórházul rendezték be s a július 24-iki közgyűlésen tett jelentés szerint már ekkor a felszerelés 530 sebesültre volt készletben. De ez nem mutatkozott elégnek, mert ugyanezen űlésen a terjedelmes "nagy kaszárnya" épületének kórházi czélokra leendő teljes átengedését és kiürítését határozták el annyival is inkább, mert ott úgyis kevés katonaság tanyázott. Még ez sem lett elegendő. Az aug. 13-iki közgyűlés a főgymnasiumnak és az ezzel összefüggő elemi iskolai tantermeknek, valamint a kegyesrendi tanárok lakházának kiürítését és kórházul felszerelését határozta el (3), 1) A várban levő épületek ajtai és kapujai azonban fekete-sárga színűek maradtak. 1849. évi június havában a Szegedi Hírlap 10-ik számában Havi Mihály Fischer várparancsnokot e miatt kíméletlenül megtámadta, - aki védekezésében azt adta elő, hogy az átfestés már régebben elrendeltetett, sőt a festők a munkadíjat előre ki is kapták s a késedelem őket terheli. És csak ekkor festették be nemzeti színűre a várban levő kis és nagy ajtókat. 2) A felterjesztési fogalmazvány szám és kelet nélküli. 3) A kegyesrendi tanárokat magánlakásokba telepítették ki, a gymnasiumi osztályokat pedig a Boldogasszony-sugárúton fekvő Pálfy-házban helyezték el. Sümeghi Pál, a szegedi "föl- és középtanoda" (lyceum és gymnasium) igazgatója ennélfogva 1848. évi nov. 14-én kihirdette, hogy a középtanoda hat osztályában a rendes előadások deczember hó 1-én veendik kezdetüket, ellenben a lyceum megnyitása bizonytalan időre elhalasztatik. - Lásd Kossuth Hírlapja 1848. év 124. sz. 100 amely alkalommal a szomszédos algyevi uradalom is megkerestetett, hogy némely terjedelmesb gazdasági épületét ideiglenes katonai kórházúl leendő felszerelésre átengedni szíveskedjék. Az uradalom a kérelmet nem teljesíthette s így a szeptember 3-án tartott közgyűlés már abban állapodott meg, hogy a várban őrzött foglyok átszállítása sürgettessék annyival is inkább, mert a foglyok őrizete a nemzetőrségre is igen terhes s az így rendelkezésre kerülő tetemes férőhelyiségekben folyton érkező sebesültek majd csak elférnek (1). Szeptember 6-án kelt kimutatás szerint a kórházakban elhelyezett és gondosan ápolt sebesültek száma már 900-ra rugott (2) s a katonai kórházakhoz ekkor már egy külön gyógyszertárat is állítottak, melynek vezetője Hámory Károly hadi gyógyszerész lett. A kórházakon kívül magánházakban, rokonoknál és ismerősöknél is igen nagy volt a sebesültek száma. Úgy ezekben, mint a nyilvános kórházakban ápoltak oly figyelemben, oly gyengéd bánásmódban részesültek, hogy a sebesültek minden bajaikat feledni látszottak, az önfeláldozó gondosság és ápolás pedig legnagyobb részüket mihamarébb újra képessé tette a haza további szolgálatára. A "testvér-egylet" s a "jótékony nőegylet" tagjai vetélkedő buzgalommal hordtak egybe mindent: ágyneműt, öltönyt, kötőszereket, eledeleket s mindazt, ami csak enyhíthette a szenvedők állapotát s a legelőkelőbb úrnők részvevő érzelemmel kötözgették az ifjú hősök dicsőségének emlékhelyeit. Nem is volt senkinek panasza s nem maradt közöttük senki vigasz nélkül, - csak a férgek felszaporodása képezett észrevételt, amely kérdéssel az augusztus 13-án tartott közgyűlés is foglalkozni volt kénytelen. De el is terjedt aztán a sebesültek ápolása körüli hazafias buzgalom híre és Mészáros hadügyminiszter az alvidéki táborba tett útja alkalmával személyesen is meggyőződni óhajtván a sebesültek állapotáról, Szolnokról gőzhajón utazva augusztus 9-én délután Szegeden partra szállt. Nagy közönség lelkesedve fogadta a hadügyminisztert, kit a hölgyek virágzáporral árasztottak el. Mészáros mindenekelőtt a kórházakat látogatta meg s mindenütt rendet tapasztalva, legnagyobb megelégedését nyilvánította; azután több küldöttséget fogadott, közöttük az épen akkoriban ide érkezett erdélyi 2-ik oláh határőrezred egyik zászlóaljának tisztikarát. A miniszternek este a polgárok fáklyás-menetet óhajtottak ren- 1) A várban levő foglyoknak áthelyezését a város, mint fentebb láttuk, már június 10-én a kormányhoz küldött futárok által is kérelmezte. Július 7-én a polgármester ugyanazt a hadügyminiszternél a nemzetőrségi szolgálat könnyebbítése czéljából szorgalmazta. De mint látni fogjuk, a szeptember 3-iki feliratnak sem volt sikere. 2) Közlöny 1848.
év 95. sz. 101 dezni, de azt a miniszter kereken megtiltotta. Amidőn azonban éjfélkor a gőzhajóhoz indult, mégis fáklya-sor közt haladt a parton és Molnár kapitány "Neptun" gőzhajóján Lernle főhadnagy vezetése alatt 32 főből álló válogatott nemzetőr dísz-kísérete mellett Ó-Becsére távozott (1). A miniszter alvidéki útjáról a képviselőházban augusztus 16-án tett jelentést s abban a szegedieknek a sebesültek ápolása körül tanúsított hazafias buzgalmát kiemelni el nem mulasztotta, amire a képviselőház lelkes éljenzésben tört ki. Alig távozott a hadügyminiszter, a június 10-13-iki napokhoz hasonló új izgalom támadt. Ezt az augusztus 9-én (2) érkezett erdélyi oláh határőrezred 2-ik zászlóaljának szökése idézte elő. A zászlóalj szelleméről és tisztikarának gyanús viseletéről Vadász polgármester a hadügyminiszternek itt tartózkodása alkalmával jelentést tett, ki a zászlóaljnak Ó-Becsére szállítását egyelőre függőben is tartotta. Utóbb az indulási parancs mégis megérkezett s augusztus 13-án hajnalban hajón kellett volna Ó-Becsére indulnia. A gőzhajó már felfűtött, indúlni készűlt és éjfél után 2 órakor a zászlóalj a várból kimozdult, de a kikötő helyett a hídon dobszóval átkelve Uj-Szegeden át Szőreghre ért, hol Lausevits ügyvéd gondoskodásából már kocsik álltak készen. Azokon Bébáig eljutva, pihenőben és egyúttal derekas vendégségben részesült. Innen a zászlóalj azután Temesvár felé tartott (3). Reggel villámgyorsan járta be a hír a várost. Árulásról és nagy veszedelemről beszélt mindenki. Azon napra épen közgyűlés volt egybehíva, ahonnan rögtön futárok küldettek a kormányhoz és Kiss Ernő tábornokhoz, hogy az esemény hírét tudtul adják. A futároknak egyúttal megbízásul adatott, hogy 3 ágyút kérjenek Szegednek, sürgessék a várbeli olasz foglyoknak s a 103 kikindai lázadónak mielőbbi máshová való áthelyezését. Csongrádmegyét is értesítették ez eseményről azon felkéréssel, hogy nemzetőrségét készenlétben tartsa és szükség esetén Szegedre indítsa. A helybeli nemzetőrséget fegyverre szólították, századonként összpontosították, Szőregh felé folytonos őrjáratok és kém- 1) Közlöny 1848. év 68. sz. - Nemzeti Politikai Hírlap 1848. év 82. sz. - Kossuth Hírlapja 1848. év 41. sz. 2) A zászlóalj érkezése napját a Nemzeti 82-ik száma aug. 9-ikére teszi, Kossuth Hírlapja 41-ik, s a Nemzeti 85-ik száma ellenben 10-ikére, azonban a hadügyminiszter egyidejű jelenlétét is említik, ami lehetetlen; mert Mészáros még 9-én éjjel távozott. 3) Kossuth Hírlapja 1848. év 41. sz. - Nemzeti Politikai Hírlap 1848. év 5. sz. - Gelich Richárd "Magyarország függetlenségi harcza" I. köt. 255. l. tévesen írja, hogy az ezred Szegedről Pestre küldetett s ott lefegyverezve haza bocsájtatott volna. 102 szemlék tartattak s minden gyanus dolog különös figyelem tárgya lett. Az összes vízi járműveket, hajókat, malmokat mind a jobbpartra rendelték s a hajó-híd minden éjjelre felnyittatott. A legnagyobb izgalmak közt így telt el néhány nap, mígnem mindenki meggyőződött arról, hogy a várost semmiféle veszély nem fenyegeti. A nemzetőrségnek már egy ízben tervezett mozgósítása még e nyugtalan napok alatt csakugyan bekövetkezett. Török Gábor kormánybiztos ugyanis elrendelte, hogy egy zászlóalj nemzetőr (hét század) augusztus 17-én induljon ki Becsére, hol szeptember 4-én leend felváltásuk. - A kirendelt századok ennélfogva készültek, fegyverkeztek; 24 óra alatt 1500 nemzetőr állt készen s indulásuk előtt való napon - augusztus 16-án - közgyűlés is tartatott, amelyen a nemzetőrség ellátása, özvegyeik s árváik sorsának biztosítása tekintetében a július 10-iki közgyűlési határozat megújíttatott. De nyomban a közgyűlés befejezése után a legnagyobb úti készületek között a miniszterelnöknek rendelete érkezett, melyben a nemzetőrség mozgósítására vonatkozó eddigi szabályzat érvényen kívül helyezése mellett a törvényhatóságokat arra szólította fel, hogy a nemzetőrökből önkényt ajánlkozó s a nagyobb fáradalmak elviselésére edzett és kész egyénekből külön "mozgó" csapatokat alakítsanak. E csapatok rendszeresen kiképeztetnek, teljes katonai fegyelem alatt állanak és szolgálatuk által az egész nemzetőrség mozgósításának szüksége mellőzhető leend. E rendelet következtén a másnapon tartott közgyűlés az indulásra kész hét század nemzetőrségnek itthon maradását határozta el és az önkénytes mozgó csapat mielőbbi kiállítását elrendelte. Az önkénytes mozgó csapatba belépőknek a honvédek számára biztosított fizetésen, tartáson és hadi felszerelésen túl 100-100 váltóforint díj tűzetett ki, melynek egy negyede a belépéskor, a hátralék pedig a feloszláskor a városi pénztárból fog az illetőnek kifizettetni. Ha pedig a belépő iparos, amennyiben a vándor éveket már kitöltötte volna, a feloszlás után a mesterek közé való felvételét a remekelés és a szokásos díjak elengedésével igényelheti. Korda elnöklete alatt a toborzó bizottság azonnal megalakult. A csapat létszáma 600 főre állapíttatott és egy vitéznek felszerelése 20 pfrtban számíttatván, a felszerelésre, tartás- és egyéb kiadásokra szükségesnek mutatkozott 40,000 pfrtnak előállítását pótkivetés útján czélozták. Különösen a tőkepénzesek lettek volna legjobban terhelve. Augusztus közepétől szeptember elejéig toborzás útján a csapat létszáma 242 főre emelkedett, melyet miután kellően felszerelve, sőt begyakorolva volt, Szolnokra küldöttek Görgey Arthur őrnagyhoz, 103 ahol is a "tiszáninneni mozgó nemzetőrség" 1-ső zászlóaljába osztották be (1). A szegedi önkénytes mozgó csapat tökéletes felszerelése, katonai fegyelme és szelleme, úgy gyakorlottsága Görgeyt annyira meglepte, hogy erről a "Kossuth Hírlapja" 75-ik számában nyilvánítást tetté közzé, amelyben Szeged hazafiságát a többi törvényhatóságoknak követendő például tünteti fel (2). A mozgó csapatnak 600 főre való kiegészítése iránt megindult toborzás szeptember közepétől fogva szünetelt. A szünetelés oka az volt, hogy az időközben Szegeden felállított 33-ik zászlóalj kiegészítésére a szeptember 17-én tartott közgyűlési határozat ugyancsak a toborzás alkalmazásba vételét rendelte el. De amint a 33-ik honvédzászlóalj megalakult, a mozgó nemzetőrségi intézmény tovább fejlesztését a november 21-iki közgyűlés kimondotta és a csapatnak legalább is 500 főre való felemelését s ezenfelül 100 lovashonvéd kiállítását határozta el. Ezek szolgálati időtartama 4 év leendett, ellátásuk és fenntartásukra szükséges 100,000 vfrt alap most már a nemzetőrségre birtokarányban történendő kivetés útján volt beszerzendő. E határozat a honvédelmi bizottmánynyal is közöltetett, mely azt a deczember 7-én tartott közgyűlésen felolvasott leirata szerint elismeréssel jóváhagyta és a város közönségét határozata mielőbbi foganatosítására felhívta. A deczember 7-iki közgyűlés el is rendelte, hogy addig is, míg az alapot kivetés útján beszerzik, a sótárból 50,000 frt előleg vétessék kölcsön és a toborzás újra megkezdessék; - de az intézmény tovább fejlesztésének munkája ezzel fennakadt. Sok körülmény közre- 1) E zászlóalj több törvényhatóság önkényteseiből alakult és Attila-regimentnek is neveztetett. Görgey után a zászlóalj őrnagya Kökényesy volt. A zászlóalj tisztjei jobbára szegediek voltak, ezek közt Pataky János százados, Müller Imre főhadnagy, Ferenczi Adám, Szűcs Andor hadnagyok; Maczelka Ferencz dobos. 2) Görgeynek nyilatkozata így szól: "Szolnok, szept. 22. Kedves kötelességemnek ismerem, tudatni a hazával, hogy Szeged város volt az, melly a rám ruházott tiszáninneni önkéntes mozgó nemzetőrseregi vezérség alá első küldött 242 főnyi egyenruházott, fölszerelt és fegyverzett önkénytes csapatot; első valamennyi tiszáninneni törvényhatóság közül, első a tetemes távolság daczára; és oly lelkes csapatot küldött, mely megérkeztekor a fegyverfogásban és mozdulatokban már váratlan készültséget hozott magával, melly Pataki századosnak és derék tiszt társainak becsületére válik. Szeged után Kassa város tarthat legközelebb igényt a közméltánylathoz. Szolgáljon e kevés szó méltánylatom kifejezéseül, a nevezett két város iránt, szolgáljon egyuttal ösztönül a lelketlenebb hatóságoknak. - - Stb. - - Görgey Arthur őrnagy." 104 hatása idézte ezt elő, amelyek közül elég legyen azt említeni, hogy október óta már az egész nemzetőrség folytonosan és mindinkább nagyobb arányokban mozgósíttatott és így a mozgók költségeinek viselése ellen tiltakozott. Maguk a különböző törvényhatóságok mozgó csapatai is már szétoszlottak, deczemberben még a jász-kunok is hazatértek és a szegedi csapat majdnem magára maradt. De végül a honvédelmi bizottmány a nemzetőrség mozgósítására vonatkozó eddigi rendeleteket ismét hatályon kívül helyezte s a mozgók helyett négy havi időtartamon át szolgáló újabb mozgó - guerilla - csapatok szervezését rendelte el, miért is a január 22-iki közgyűlés a mozgók feloszlását, fegyverzetük és felszerelésük beszedését határozta el. A szabadságharcz nagy képére éles világosságot vető ez aprólékos mozzanatok felemlítése után a 33-ik honvédzászlóalj alakulását veszszük sorba. A kormány ugyanis a nemzeti haderő szaporítását, új honvéd zászlóaljaknak sorozás útján való felállítását határozta el. Az erre vonatkozó törvényjavaslat az országgyűlés mindkét házában elfogadtatván, a város közönsége augusztus 29-én 8370. sz. alatt kelt rendelettel a sorozási előleges munkálatok foganatosítására felhívatott, amire a tanács szeptember 1-én kelt űléséből a védkötelesek kipuhatolása és összeírására 12 küldöttséget nevezett ki és az összeírásra 7 napot engedve, a munkálatnak szeptember 8-ikára leendő bemutatását kívánta. Ugyanakkor a belügyminiszternek azon rendeletére, amelyben az újonczok felszerelése a törvényhatóságok kötelességévé tétetett - a tanács jelezte, hogy, 14-20 nap alatt 200-700 honvédújonczot lesz képes felszerelni. Az újonczozási törvényjavaslat azonban a legfelsőbb szentesítést már nem nyerhette meg. A fennakadáson a kormány akképen segített, hogy addig is, míg a törvényjavaslat szentesíttetni fog, az új zászló-aljak az "önkénytesség eszméje alapján" állíttassanak elő. Gróf Batthyány Lajos miniszterelnök szeptember 19-én 9762. számú rendeletében a törvényhatóságokat felszólította, hogy minden 127 lélek után két és így Szegedről összesen 550 újoncz állíttassék ki a 19-22 éves korosztályokból, hely adatván egyuttal a toborzásnak is. E rendeletet a szeptember 28-iki közgyűlés tárgyalta és a városra kivetett újonczjutalékból a belvárosra 134, a felsővárosra 148, rókusra 105 és alsóvárosra 163 főnyi illetőséget rovott ki. Kimondotta egyuttal, hogy az állítás a törvényjavaslat értelmében fog keresztülvitetni s ki a rendes időben meg nem jelen, azt 4 helyett 8 évi szolgálatra sorozzák be. Négy városrészi és egy központi sorozó bizottmányt alkottak s a szeptember 17-iki határozat értelmében Korda elnöklete alatt kirendelt küldöttség a toborzásnak is az új honvédzászlóalj részére még azon napon való megkezdésére utasíttatott. A sorshúzás napja október 1-ére tűzetett ki. 105 Október-november hónapokban toborzás útján 26, sorozás útján pedig 420 újoncz állott be, kiket részint a 33-ik honvédzászlóalj, részint a 2-ik számú, vagyis Hannover huszárezred létszámának kiegészítésére osztottak be. A jutalékból hiányzó 130 fő is deczember végéig kitelt (1). Ahány fegyverfogható fia volt a városnak, az a sorozóbizottság előtt megjelenve mind kérte, sürgette besorozását. Volt apa, ki négy honvéd fiával dicsekedhetett. Akinek valami testi fogyatkozása volt, azt eltitkolta. Egyik kispapnál az orvos azt találta, hogy az egyik szeme hibás, nem jól lát és így alkalmatlan. De a lelkes ifjú követelte, hogy besorozzák, mert ha papnak jó és látásának fogyatékosságát ott nem kifogásolták, úgy katonának is alkalmasnak kell lenni. Elvétve akadt csak néhány család, mely hadköteles fia helyett fogadott helyettest állított, ami meg volt engedve. Utóbb azonban az ily czímen felmentettek is önkényt jelentkeztek és besoroztattak. A várost a deczember 18-án 22,875. sz. alatt kelt pénzügyminiszteri rendelet az újonczok avatási díjának fizetése alól felmentette. A pénzügyminiszter küldött e végre 11,000 frtot, minden újoncz számára 20 pfrtot, amelyet azonban legnagyobb részben a szülők közt osztottak ki. A 33-ik zászlóalj felszerelését szintén a város teljesítette s helybeli iparosok állítottak ki minden szükségletet. A nemzetőrségtől beszerzett 1100 drb szuronyos fegyverrel látták el őket, s amint valamenynyire be voltak, gyakorolva Petrovoszellóra, majd Ó-Becsére szállították (2). Ezen zászlóaljat is méltán vallja tehát Szeged magáénak, - a zászlóalj pedig babérai gazdag sorában büszkén mutathat a branyiszkói dicsőségre, mely főként az ő határozó s döntő fellépésének köszönhető. 1) A 2803/4317.
sz. tanácsi iratok közt levő kimutatásban Szeged ez évben a magyar
hadsereget összesen 968 fegyveressel szaporította, nem számítván azokat,
kik vidéken tartózkodva nem a 3-ik vagy 33-ik zászlóaljnál szolgáltak,
vagy pedig a Szegeden átvonuló más, például a 6-ik zászlóaljhoz felcsaptak.
A 968 főt részletesen a következő csoportokban mutatjuk ki: 2) A zászlóaljban
Ó-Becsén a kholera pusztított. Innen a zászlóalj egyharmadát (szerbek
és oláhok) gyanús viselet miatt H.-M.-Vásárhelyre szállították át.
- Pesti Hírlap 1848. év 210. sz. |