Keramikus, szobrász, a modern magyar
kerámiaművészet egyik megteremtője.
Budapesti, bécsi, müncheni iskolák után Dániában és Franciaországban volt
tanulmányúton.
Egyaránt mestere a körplasztikának és a domborműnek, az agyagbavésett
rajzos csempéknek, korongolt és felrakott edényeknek, a mázak finoman
árnyalt keverésének. Alkotómunkásságának középpontjában az ember áll.
Témaköre kifogyhatatlanul gazdag, változatos: reális hangvételű portrék,
biblikus kompozíciók, groteszk figurák és zsánerképek,
népdalillusztrációk, zsúfolt díszű korsók, tálak.
Világa összességében egységes hatasú, sajátosan egyéni
hangú, hazai talajban gyökerezik, ugyanakkor modern és európai. |