Szombathelyi építészcsaládból származott. A barokk stílust először
Ausztriában, a háború alatt Pozsonyban végzett felmérései, majd később
egri műemlékhelyreállítási munkái során szerette meg. Anyira benne élt
ebben a stílusban, hogy nemcsak alkalmazta formarendjét, hanem valóban új
formákat, díszíréseket talált ki. Egyéni neobarokk stílusát némi
malíciával "Walder-féle iparbarokknak" nevezték el, utalva részben
rengeteg megbízására, részben pedig a takarékosság miatt műkőből
sorozatban előre gyártott épületdíszeire.
Sok köz- és magánépületet épített Szombathelyen, Egerben, Gyöngyösön,
Balassagyarmaton és Miskolcon. Legjelentősebb fővárosi épületegyüttesét a
ciszterci rend számára tervezte 1926-ban. A tervekből csak a gimnázium
(1927-29) és a kéttornyú templom (1936-38) valósult meg, magát a
rendházat nem építették fel.
A harmincas években a tervezett Madách Imre sugárút indulópontjánál fekvő
budapesti Madách tér megkomponálásában (1937) vett részt. Az
épületegyüttes kialakítása az ő nevéhez fűződik, de az egyes
épületszakaszokon különféle megbízók feladatai alapján más építészek is
dolgoztak. Itt már olyan épület- és homlokzatkompozíció érvényesült,
melynek csak részletei barokk stílusúak.