A két világháború közötti új magyar építészet kimagasló képviselője.
Műveiben az ötletességet és az akkor megkívánt fegyelmezett
tartózkodást ötvözte. Tehetsége minden egyes alkotásában
megmutatkozott, megfelelő jelentőségű megbízás hiányában azonban
teljesen kibontakoztatni nem tudta.
Az első világháború idején iratkozott be a Budapesti Műszaki
Egyetemre, majd 1919-ben beállt vöröskatonának. A tanácsköztársaság
bukása után külföldre távozott, ekkor lett Weimarban a Bauhaus
tanítványa. Az itt töltött 5 esztendő (1920-1925) a tehetséges
építészben megérlelte az új építészet iránti lelkesedést. |
|