Cserkésztiszt Testvéreim!

Mint a "Magyar Cserkész"-ben, úgy e lapokon is közzéteszem és átadom Nektek Kormányzó Urunk Õfõméltóságának köszönetét és elismerését, amely különösképpen szól a cserkésztisztekhez, fõleg azokhoz. akik a jamboree-munkában a legtevékenyebb részt vették ki. De szól mindnyájatokhoz, mert nemcsak azt a munkát emeli ki és dicséri meg, amely a jamboree szervezésével kapcsolatos, de azt is, amely a jamboreet lehetõvé tette: a magyar cserkészel csendes, de céltudatos felépítésének ily nagy eredményt ért munkáját.

Egyebek közt a táborparancsnoki funkciót is másképp gondoltam a jamboree alatt. Jobban a háttérben és komolyabban. Sajnos idegeim nem bírták, hogy nem tudtam a tábor cserkésziességét úgy megvédeni, ahogy szerettem volna. Ezért nem voltam már táborparancsnok komoly vonatkozásokban a jamboreen és sodort el a reprezentáció s lettem zászlórúd. Ha mégis táborparancsnok maradtam - és éreztem egyes ajkakon a kérdést -, tettem, mert nagyobb zavart és fõleg félreértéseket, firtatásokat okozott volna, ha megyek. Keltõs állásom miatt is bajos lett volna. Hisz egyáltalán azért vállaltam a táborparancsnokságot - a ki pedig Sík Sándorral együtt a jamboree-meghívás ellen szavaztunk és kis ujjamat sem mozdítottam érte Badenben -, mert .tudtam, hogy nálunk, - de valószínûleg máshol is -~ kifelé hasznos egy vot miniszterelnök, ki elõtt gyorsabban megnyílnak az ajtók, még oly szimpatikus ügyben is, mint a cserkészet. Csak tempókérdés, de láttuk így is két év ép, hogy elég egy világjamboree megrendezésére.

Ha most már így végig táborparancsnok maradtam - keeping smiling! - reám hárul az a feladat is, hogy összegyûjtsem mindazt a köszönetet, amely összes magyar cserkésztestvéreitek részérõl mindnyájatok, minden egyes felé áramlik, aki a nagy munkában, annak bármely kis vagy nagy posztján és a nagy siker kivívásában résztvett. Mert ha mi, akik a kulisszák mögött is dolgoztunk, sokszor éreztük is a szekér döccenését, a szekér nagyjából oda ért, ahova akartuk vinni, - nemzeti vonatkozásban feljebb is jutott a dombra. mint bárki azt képzelte, akár a kívülállók, akár mi magunk.

[...]