Német tengernagy. 1910-ben lépett be a haditengerészetbe. Az első világháború kezdeti időszakában légi megfigyelőként, később
tengeralattjárós tisztként szolgált. 1935-ben ő kezdte el a német tengeralattjáró-flotta újjászervezését. A második világháborúban fontos szerep jutott
az általa irányított U-Bootoknak. Az atlanti csata első fázisában a németek megpróbálták elvágni az Angliába irányuló utánpótlási útvonalakat. Rendkívül sok
kereskedelmi hajót süllyesztettek el, a szövetségeseken a konvojok kialakítása sem segített, Dönitz ugyanis kidolgozta az ún. farkasfalka-harcmodort. 1943
januárjában
Raeder utóda, a haditengerészet főparancsnoka lett. Ebben az időben az U-Bootok (köszönhetően a radartechnológia
fejlődésének és a megfejtett német kódrendszernek) már súlyos veszteségeket szenvedtek. Dönitz kérte
Hitlert, hogy koncentráltan
fejlesszék a tengeralattjárókat, de erre nem került sor. 1945. április 29-én végrendeletében Hitler őt jelölte ki utódául. Megpróbált tárgyalni a
szövetségesekkel, de azok ragaszkodtak a feltétel nélküli megadáshoz. Május 23-án letartóztatták. A
nürnbergi
perben tízévi börtönbüntetésre ítélték, 1956-ban szabadult.
