DORNIER Do 217 (D)
TECHNIKAI ADATOK (Do 217E-2)
Legénység: 4 fő | Motor: 2 db 18 hengeres BMW 801ML, 1580 LE | Sebesség: 515 km/h (5200 m-en) |
Fegyverzet: 1 db 15 mm-es MG 151/15 géppuska, 2 db 13 mm-es MG 131-es géppuska, 3 db 7,92 mm-es MG 15 géppuska, max. 4000 kg bomba (1500 kg külső bombateherrel) | ||
Súly: 8850 kg (üresen); 15.000 kg (harckészen) | Csúcsmagasság: 9000 m | Hatótávolság: 2800 km (póttankkal) |
Fesztávolság: 19,00 m | Hossz: 18,20 m | Magasság: 5,03 m |
TÖRTÉNETE
A Do 17-es bombázó exportváltozatának, a Do 215-ösnek megnagyobbított, valamint megerősített motorú és fegyverzetű változata. Első repülését 1938-ban végezte. Számtalan probléma merült fel a típussal kapcsolatban, ezek korrigálása után 1940-ben kerültek az első altípusok a légierőhöz, de ekkor még csak felderítésre használták, a harci bevetésekre 1941-től került sor. Kiváló bombázónak bizonyult, annál is inkább, mivel alkalmassá tudták tenni irányított siklóbombák és rakéták hordozására. A típus legnagyobb sikere a szövetségesekhez átállt olasz Roma csatahajó elsüllyesztése volt 1943-ban, de egyébként is hatékony eszköz volt a hajók elleni támadások során. A K jelű változatoknál jelentősebb módosításokat vezettek be, többek között újratervezték a törzs elejét. Kísérleteket végeztek zuhanóbombázóként való felhasználással is. Erre a feladatra alkalmatlannak bizonyult, annál inkább bevált éjszakai vadásznak (J és N sorozat). Az E és M sorozatból kialakított különböző verziók egyre kevesebb bombatérrel és egyre több beépített elektronikával rendelkeztek. 1943-ban ezt a modellt szerelték fel először a bombázók ellen roppant hatékony schräge Musik rendszerrel. A háború végére már egyre inkább elavult, de végig hadrendben maradt.
KÉPEK