A birkenaui tábor 3 részlegből áll. Jelenleg csupán az I. és a II. részleget fogja körbe a „kis őrlánc”, mivel a III. részleg még építés alatt áll, lakatlan. Amikor 1944. április elején elhagytuk Birkenaut, a tábor viszonyait az alábbiak szerint lehet leírni:

A szlovák irodai alkalmazottak neve:
36.832-es számú Walter Spitzer, blokkfelügyelő Nemsovából,
29.867-es számú Josef Neumann „hullakápó” Sninából,
44.989-es számú Josef Zelmanovics „szolga”,
32.407-es számú Luis Eisenstädter „tetováló” Korompáról,
30.049-es számú Luis Solmann „írnok” Kézsmárkról,
Chaim Ketz „cseléd” Sninából.

A birkenaui láger belső adminisztrációját az ezzel megbízott foglyok látják el. A foglyokat nem származási országuknak megfelelően helyezik el, hanem a közös munkakör szerint („kommandók” szerint). Minden blokkban 5 tisztségviselő van:
blokkfelügyelő (blokkelöljáró, Blockältester),
blokkírnok (Blockschreiber),
blokkápoló,
két cseléd.

A blokkelöljáró fehér szalagot visel a bal karján, ezen a barakk száma látható. A barakkban élet és halál ura, és felelős a barakk rendjéért. 1944. február végéig a barakkok közel felének volt zsidó elöljárója. Aztán egy Berlinből érkezett rendelkezés megtiltotta, hogy a zsidók ezt a hivatalt u továbbra is betölthessék, ezért azután leváltották őket. A tilalom ellenére még ma is 3 szlovák zsidó tölti be ezt a tisztséget.
Név szerint: Ernest Rosim Zsolnából, a 25-ös számú barakk elöljárója (takarítóbrigád és benzburgi iparosok),
Dr. Andreas Müller Podolinecből, a 15-ös számú barakk elöljárója a karanténtáborban,
Walter Spitzer, Nemsova, a kórházban lévő 14-es számú barakk elöljárója.

A barakk írnoka a felügyelő végrehajtója. Ő végzi a szükséges papírmunkát, kartotékot vezet és nyilvántartja a mindenkori létszámot. A barakkírnok munkája különösen felelősségteljes. A mindenkori létszámot kínos pontossággal kell nyilvántartania. A foglyok nem nevekkel, hanem számokkal szerepelnek, így nagyon könnyen fordulhat elő tévedés. Egy ilyen tévedés azonban végzetessé válhat. Ha az írnok egy adott számot tévedésből halottnak jelent – ez a magas halálozási aránynál könnyen megtörténhet, és ténylegesen meg is történt –, akkor a hibát úgy korrigálják, hogy a kérdéses szám viselőjét utólag valóban kivégzik. Az átadott jelentést később már nem lehet kijavítani, a jelentett számnak hajszálpontosan meg kell felelnie a tényleges létszámnak. Az írnoki pozíció valódi hatalommal jár, sajnos ezzel nagyon gyakran vissza is élnek.

Az ápolók és a barakkszolgák végzik a szükséges fizikai munkákat a barakkban. Ápolásról természetesen szó sincs.

A „tábori elöljáró” felügyeli az egész lágert. Ő is fogoly. A jelenlegi birkenaui „tábori elöljárót” Franz Danischnak hívják, aki (a 11.182-es számú) politikai fogoly a felső-sziléziai Königshüttéből. A tábori elöljáró az egész láger korlátlan ura. Joga van barakkfelügyelőket és írnokokat kinevezni és leváltani, munkákat kiosztani, stb. Danisch a zsidókkal szemben is korrektül, objektíven és megvesztegethetetlenül viselkedik.

A tábori elöljáró mellett működik a tábori írnok, aki gyakorlatilag a legnagyobb hatalommal rendelkzeik a táborban. Csak ő áll közvetlen kapcsolatban a lágerparancsnoksággal, ő veszi át a parancsokat és adja át a jelentéseket. E tevékenysége révén a lágerparancsnokságra bizonyos mértékben befolyást gyakorolhat. A barakkírnokok közvetlenül neki vannak alárendelve, s jelentéseiket neki kötelesek megtenni. Birkenauban a jelenlegi tábori írnok Kazimir Gork (a 30.029-es számot viseli) lengyel fogoly, egykoron banktisztviselő volt Varsóban. Habár Gork antiszemita beállítottságú, de a zsidóknak mégsem árt.

Az egyes barakkokat 6-8 SS-barakkvezető felügyeli. Ők végzik esténként a létszámellenőrzést, és jelentik a láger vezetőjének, a Tirolból származó Schwarzhuber Untersturmbannführernek. Schwarzhuber részeges és szadista. A lágervezető felettese a lágerparancsnok, aki egyidejűleg az auschwitzi láger parancsnoka is. Az auschwitzi tábor irányítását is egy lágervezető látja el, aki Auschwitz és Birkenau közös lágerparancsnokának van alárendelve. A jelenlegi lágerparancsnok neve: Höss.

A munkacsoportok (itt munkakommandóknak nevezik) parancsnoka a „kápó”, aki a munkaidő alatt korlátlanul rendelkezik a neki alárendelt foglyokkal. Nemritkán előfordul, hogy a „kápó” a munka során megöl egy foglyot. Nagyobb munkacsoportoknál több „kápó” is van. Felettük áll a „főkápó”. Korábban gyakran voltak „kápók” zsidók is. A fent említett berlini parancs ezt megtiltotta. Egy Róth nevezetű nagymihályi zsidó (szerelő) mind a mai napig betölti ezt a tisztséget.
A munkát német szakemberek ellenőrzik.