Potsdami konferencia : A tizenharmadik (záró) ülés

TRUMAN megnyitja az ülést.

BYRNES: A gazdasági bizottság elkészítette jelentését a jóvátételről. Sikerült olyan javaslatot kidolgoznia, amely valamennyi küldöttség számára elfogadható. Az 1. pontban az áll, hogy a Szovjetunió jóvátételi igényeit Németországnak a Szovjetunió által megszállt övezetéből és a megfelelő külföldi német befektetésekből elégítik ki.
Felhívnám a figyelmet az okmány 8. és 9. pontjára. Most már nagyon nem szívesen ajánlok módosítást, de ez valamennyiünk közös érdeke. A 8. pontban ez áll : „A Szovjetunió nem támaszt semmiféle igényt . . . német vállalatok részvényeire stb.” Azt javaslom, hogy a „nem támaszt semmiféle igényt” szavak elé írjuk be, hogy „jóvátétel címén”. E módosítás révén elkerülhetjük, hogy olyan benyomás keletkezzék, mintha a Szovjetuniónak a jóvátételen kívül bármiféle más igényei is volnának a német vállalatokkal szemben. Ugyanezt a módosítást kell elvégezni a 9. pontban is, ahol az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság igényeiről van szó.

BEVIN: De mi legyen egyes speciális esetekben; például brit alattvalók tulajdonát képező olyan gyárakkal, amelyeket a németek 1939 előtt katonai célokra lefoglaltak? Ilyen esetekben az angolok e módosítás folytán elvesztik tulajdonukat.

BYRNES: A Bevin úr által említett esetben a módosítás nem változtat a helyzeten.

BEVIN: Nincs ellenvetésem.

BYRNES: Most megtárgyalhatnánk a szövetségesek tulajdonának jóvátételként vagy hadizsákmányként való felhasználását, ha a szovjet küldöttségnek sikerült tanulmányoznia a javaslatot.

SZTÁLIN: Nem jutottunk még hozzá, hogy megtárgyaljuk ennek a tervezetnek a szövegét. A következő határozatot javaslom: „A konferencia úgy döntött, hogy elvben elfogadja az amerikai küldöttség javaslatát. E javaslat szövegét diplomáciai úton kell majd összeegyeztetni.”
Nem volt időnk átgondolni a javaslat szövegét, de lényegében egyetértünk vele.

BYRNES: Közölték velem, hogy a jegyzőkönyvet összeállító bizottság is megegyezésre jutott. Nézetem szerint felesleges felolvasni az egész jegyzőkönyvet, elég azokra a pontokra szorítkozni, amelyekben valamilyen nézeteltérés volt. Természetesen még be kell vennünk a szovjet küldöttségnek a hadizsákmányra vonatkozó javaslatát, amelyet csak az imént kaptam meg. Más módosítás nem érkezett.

SZTÁLIN: Nekem van módosítási javaslatom. A Lengyelország nyugati határaira vonatkozó kérdésben a második szakaszban az áll, hogy a határvonalnak a Balti-tengertől, Swinemündén át kell húzódnia, mintha ez a vonal magán a városon haladna át. Éppen ezért olyan fogalmazást ajánlok, hogy a határvonalnak a Balti-tengertől, Swinemündétől kissé nyugatra vagy valamivel nyugatabbra kell húzódnia. A térképen ezt tisztáztuk.

SZTÁLIN: A második módosításom a königsbergi terület határaira vonatkozik. A második szakaszban az áll, hogy a pontos határvonalat szakértőknek kell megállapítaniuk. A következő szövegezést javaslom: „A pontos helyszíni határvonalat mindamellett a Szovjetuniót és Lengyelországot képviselő szakértőknek kell megállapítaniuk.”

SZTÁLIN: De hiszen a Lengyelország és Oroszország között húzódó határvonalról van szó.

BEVIN: Csakhogy ezt el kell ismerniük az Egyesült Nemzeteknek. Megegyeztünk abban, hogy a békekonferencián támogatjuk az erre a határra vonatkozó szovjet javaslatot, most pedig ön azt mondja, hogy ezt a határt a Szovjetunió és Lengyelország fogja megjelölni, s hogy ehhez nekünk semmi közünk.

SZTÁLIN: Félreértenek engem. Az általános határvonalat a békekonferencia határozza meg. De van egy másik fogalom is: a helyszíni határvonal. Megadják az általános határvonalat, de a helyszíni határvonal eltérhet az elképzelt vonaltól erre vagy amarra fél kilométernyi vagy még kisebb mértékben. Például a határvonal egy kis falun húzódik át. Miért kellene ezt a falut a határvonallal kettévágni? A helyszíni határmegállapításban csakis Lengyelország és Oroszország érdekelt. Ha önök ebben nem látnak kellő garanciát, vajon kit akarnak a bizottságba bevonni? Valakit Anglia vagy az Egyesült Államok részéről? Ahogy önöknek tetszik; nekünk nincs ellene kifogásunk.

ATTLEE: Azt hiszem, a kérdés lényege a következő. Megegyeztünk abban, hogy elvben elfogadjuk a határvonalra vonatkozó javaslatot. Ami a területek végleges elhatárolását, a határvonal pontos megállapítását illeti, ez a békekonferenciára tartozik. Ha ezt az ügyet most Lengyelország és Oroszország szakértőinek adjuk át, ezzel felborítjuk a békekonferencia munka rendjét.

SZTÁLIN: Nem értem, mire jó ez.

BYRNES: Azt hiszem, javasolhatnánk a következő szövegezést: ha a békekonferencia idejére Lengyelország és a Szovjetunió már megegyezett a határvonalban, akkor ezzel az ügy lezárul, és nincs szükség semmiféle szakértőkre. De ha a békekonferencia idején Lengyelország és a Szovjetunió között nézeteltérések lesznek, szakértő bizottságot kell kiküldeni, amelynek összetételét a Külügyminiszterek Tanácsa vagy maga a békekonferencia állapítja meg. Erre azonban csak a Lengyelország és a Szovjetunió közötti nézeteltérések esetén van szükség.

SZTÁLIN: Akkor maradjon a régi fogalmazás. Bár ott nincs szó arról, hogy milyen szakértőkből álljon a bizottság.

(Ezután a szovjet küldöttség módosítási javaslatot tett a közlemény azon részéhez, ahol a békeszerződések megkötéséről és az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvételről esik szó. A szovjet küldöttség rámutatott arra, hogy ennek az okmánynak az első és a harmadik bekezdése között ellentmondás van. Az első bekezdésben arról van szó, hogy a három kormány kívánatosnak tartja, hogy Olaszország, Bulgária, Románia, Magyarország és Finnország mostani rendezetlen helyzetének a békeszerződések megkötése után véget vessen, a harmadik bekezdés pedig lehetségesnek nyilvánítja, hogy Finnországgal, Romániával, Bulgáriával és Magyarországgal helyreállítják a diplomáciai kapcsolatokat, még a velük való békeszerződés megkötése előtt. A szovjet küldöttség azt javasolta, hogy az első bekezdésből töröljék „a békeszerződések megkötése után” szavakat.)

ATTLEE: Azt hiszem, ez helytelen lenne, mert amikor a harmadik bekezdést összeállítottuk, a diplomáciai kapcsolatoknak „a lehetséges mértékben” való helyreállítására gondoltunk. Ha az első bekezdésből törölnénk „a békeszerződések megkötése után” szavakat, ez azt jelentené, hogy tovább megyünk, mintsem akarunk.

SZTÁLIN: De az első bekezdésben az áll, hogy a diplomáciai kapcsolatokat csak a békeszerződések megkötése után lehet helyreállítani, a harmadik bekezdés viszont mást állapít meg. Ebből ellentmondás adódik.

ATTLEE: Az angolok éppen ezért akarják bevenni ezeket a szavakat. Az első bekezdés kötelező tevékenységet irányoz elő – nevezetesen a diplomáciai kapcsolatok megteremtését a békeszerződések megkötése után –, a harmadik bekezdésben pedig vállaljuk, hogy ezt, amennyire lehetséges, már a békeszerződések létrejötte előtt megpróbáljuk megtenni.

SZTÁLIN: Ezzel nem érthetünk egyet, mivel a harmadik bekezdésben a diplomáciai kapcsolatok felvételére kinyilvánított hajlandóságot az első bekezdésben kereken megtagadják. Ez megváltoztatja az egész döntés értelmét. Hogyan lehetne ebbe belemenni?

ATTLEE: Én nem találok itt ellentmondást. Az első esetben a normális kapcsolatok, vagyis a teljes diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról van szó, a másodikban arról, hogy igyekszünk a lehetőségekhez képest minél közelebb kerülni e kapcsolatok helyreállításához.

SZTÁLIN: Semmiképp sem érthetek egyet ezzel a magyarázattal. Vegyünk egy konkrét példát: Finnországot. Semmi alapja sincs annak, hogy továbbra is ellenezzék a diplomáciai kapcsolatok felvételét Finnországgal, márpedig az első bekezdésben „a békeszerződések megkötése után” szavak kereken megtiltják a diplomáciai kapcsolatok felvételét. Ez teljesen helytelen.

ATTLEE: Finnországgal még hadiállapotban vagyunk:

SZTÁLIN: Olaszországgal sem ért még véget a hadiállapot, ugyanakkor Amerikának vannak diplomáciai kapcsolatai Olaszországgal, s nekünk is vannak vele diplomáciai kapcsolataink.

ATTLEE: Úgy látom, most visszatérünk ahhoz, amit néhány nappal ezelőtt már megtárgyaltunk. Teljes mértékben megmagyaráztuk álláspontunkat, és elébe mentünk a Szojetuniónak, amennyire ezt alkotmányunk alapján tehettük. Úgy véljük, nagy engedményeket tettünk, s ennél tovább nem mehetünk.

SZTÁLIN: Nem sül ebből ki semmi. Finnországnak jóval több joga van arra, hogy felvegyék vele a diplomáciai kapcsolatokat, mint Olaszországnak. Finnországnak van szabadon választott kormánya, régen beszüntette a szövetségesek elleni háborút, és hadat üzent Németországnak. Olaszországnak nincs szabadon választott kormánya, a kapituláció után pedig a Németország elleni háborúban való részvétele minimális volt. Milyen alapon halogathatnánk továbbra is a Finnországgal való diplomáciai kapcsolatok felvételét? Hol itt a logika?

BEVIN: Szeretnék megegyezésre jutni, s ezért a következő javaslatot terjesztem elő. Azt javaslom, hogy az első bekezdést szövegezzük meg a következőképpen: „A három kormány kívánatosnak tartja, hogy Olaszország, Bulgária, Finnország, Magyarország és Románia rendezetlen helyzetének a békeszerződések megkötésével véget vessenek. Bizonyosak abban, hogy a többi érdekelt szövetséges kormány is egyetért álláspontjukkal.”

BEVIN: Hurrá! (Általános derültség.)

BYRNES: Következik a közlemény kérdése. Az angol küldöttségtől új szövegezést kaptunk a bevezető részhez. Nekünk nincs semmi ellenvetésünk.

SZTÁLIN: Nagy a különbség? Miben rejlik?

BYRNES: A második oldalon vannak szerkesztési jellegű módosítások, de a szöveg értelme nem változik.

SZTÁLIN: Talán a következőképpen járhatnánk el: ezt a módosítást lefordítják oroszra, s mi megvizsgáljuk; most pedig áttérünk a következő részre.

BYRNES: III. rész – Németországról. Az első bekezdésben kifogásolják a „lelkesen tapsolt” szavakat.

SZTÁLIN: A következő szövegezést javasolnám: „akiknek a sikerek idején nyíltan helyeselt és vakon engedelmeskedett”.

BEVIN: A gazdasági alapelvek 12. pontjában megismételjük azt, amit a politikai alapelvek IV/9. pontjában már megállapítottunk.

BYRNES: IV. rész – a Németország által teljesítendő jóvátételről. Módosítás nincs.
V. rész – Németország haditengerészeti és kereskedelmi flottájáról.

BYRNES: VII. rész – a háborús bűnösökről.

SZTÁLIN: Úgy gondolom, hogy törölni kellene az első, bevezető bekezdést, és csak a második részt kellene meghagyni, ezektől a szavaktól kezdve: „A három kormány foglalkozott” stb.

BYRNES: VIII. rész – Ausztriáról.

(A szovjet küldöttség azt javasolja, hogy az Ausztriával foglalkozó részben töröljék az utolsó mondatot, amely a jóvátételre vonatkozik, s csak a jegyzőkönyvben hagyják meg.)

TRUMAN: Elfogadjuk a szovjet küldöttség javaslatát: a közleményben töröljük ezt az utolsó mondatot.

BEVIN: Egy apró szerkesztési módosítást szeretnék javasolni. A második bekezdésben az „álláspontját a következő nyilatkozat fogalmazta meg” szavak helyett ezt kellene írni: „a következő nyilatkozatban fogalmazta meg álláspontját”.

SZTÁLIN: Lehet.

BEVIN : A második oldalon, ugyancsak a Lengyelországról szóló részben, a „Lengyelország nyugati határaira vonatkozólag a következő egyezmény jött létre” bevezető szavak helyett ezt kellene írni : „Lengyelország nyugati határaira vonatkozólag a következő álláspontot rögzítették.”

TRUMAN: Már közöltem a lengyel kormány képviselőivel, hogy megállapodtunk az előbbi fogalmazásban.

SZTÁLIN: Akkor inkább maradjon a régi fogalmazás.

BEVIN: A generalisszimusz javaslata, hogy azt írjuk: „Swinemündétől valamivel nyugatabbra”, nézetem szerint nagyon helyénvaló.

SZTÁLIN: Ez csakugyan jobb lesz így. Vegyük a X. részt.

BEVIN: Itt volna egy kis, elsősorban lélektani jellegű módosításom. A X. rész bevezető bekezdését a következőképpen fogalmaznám meg: „A konferencia úgy döntött, hogy a következő nyilatkozattal meghatározza közös politikáját az európai háború győzelmes befejezése utáni tartós béke feltételeinek mielőbbi megteremtése céljából.” Ez jobban hangzik.

TRUMAN: Ez is, az is elfogadható.

SZTÁLIN: Az előző fogalmazás is ugyanazt a gondolatot fejezi ki, mint Bevin úré, s rövidebb is. Mindamellett természetesen akármelyiket el lehet fogadni.

SZTÁLIN: Ha Bevin úr ragaszkodik hozzá, fogadjuk hát el az ő megfogalmazását.

TRUMAN: Egyetértek. A XII. rész – a romániai, a bulgáriai és a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság munkarendjének felülvizsgálásáról.

SZTÁLIN: Elfogadtuk.

TRUMAN: A XIII. rész – a német lakosság áttelepítése.

SZTÁLIN: Itt jobb lenne azt mondani: „rendezett áttelepítése”.

TRUMAN: A katonai tárgyalások kérdése.

SZTÁLIN: Ez általános érdeklődésre tarthat számot. Nem ellenzem, hogy bekerüljön a közleménybe.

BEVIN: Az angol küldöttségnek van egy kérdése a XII. részhez, a romániai, a bulgáriai és a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság munkarendjének felülvizsgálását illetően. A három utolsó sorban ez áll: „és a három országot illetően a szovjet kormány által a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság számára előterjesztett javaslatokat véve alapul”. De nem mondjuk meg, miben állnak ezek a javaslatok. Éppen ezért ehelyett a következő fogalmazást javasolnám: „és alapul véve az összeegyeztetett javaslatokat”.

SZTÁLIN: Elfogadhatjuk. Milyen aláírások szerepelnek majd a közlemény végén?

SZTÁLIN: Rendben van.

BYRNES: Most még néhány szót a Ruhr-vidékről. A jegyzőkönyv orosz szövegében az áll, hogy a konferencia megvizsgálta a Ruhr iparvidékére vonatkozó szovjet javaslatokat, és úgy döntött, hogy ezt a kérdést a Londonban összeülő Külügyminiszterek Tanácsának adja át megvizsgálás végett. A jegyzőkönyv angol szövegében nem történik említés a Ruhr-vidékről. Ahogy én értettem, ilyen döntés nem volt, de az elnök azt mondja, hogy az ő javaslatára fogadták el. Éppen ezért ennek pontosabb megfogalmazását javaslom. Itt nincs szó arról, hogy mit tartalmaznak a szovjet küldöttség javaslatai, amelyeket átadtunk a Londonban összeülő Külügyminiszterek Tanácsának.

ATTLEE: Azt ajánlom, hogy az angol nyelvű táviratot írják alá az elnök és a generalisszimusz.

SZTÁLIN: Nem írhatná alá elsőnek az elnök, mivel ő elnökölt a konferencián?

BYRNES: Úgy gondolom, ki kellene jelölni képviselőinket, akik ellenőrzik majd a jegyzőkönyv szövegét.

TRUMAN: Ezennel berekesztem a berlini konferenciát. Viszontlátásra a következő találkozón, amelyre remélhetőleg hamarosan sor kerül.

SZTÁLIN: Adja isten.

ATTLEE: Elnök úr, mielőtt elválnánk, szeretném köszönetünket kifejezni a generalisszimusznak, amiért oly nagyszerűen gondoskodtak itteni elhelyezésünkről és oly nagy kényelmet biztosítottak a munkához, s köszönjük önnek is, elnök úr, hogy olyan nagy hozzáértéssel vezette konferenciánkat.
Szerezném kifejezni azt a reményemet, hogy ez a konferencia fontos mérföldkő lesz azon az úton, amelyen hármunk népe együtt halad a tartós béke felé, s hogy itt kötött barátságunk tartós és szilárd lesz.

SZTÁLIN: Ezt kívánjuk mi is.

TRUMAN: Az amerikai küldöttség nevében szeretnék köszönetet mondani a generalisszimusznak mindazért, amit értünk tett, s szeretnék csatlakozni ahhoz, amit Attlee úr kifejtett.

SZTÁLIN: Az orosz küldöttség is, Attlee úrhoz csatlakozva, köszönetet mond az elnöknek, amiért oly nagy hozzáértéssel vezette az értekezleteket.

TRUMAN: Köszönöm a jó együttműködést az összes fontos kérdések megoldásában.

BYRNES: Mélyen meghatnak a generalisszimusz szívélyes szavai, és remélem, hogy kollégáimmal együtt hasznos munkát végeztünk ezen a konferencián.

TRUMAN: Szeretnék köszönetet mondani a külügyminisztereknek és mindazoknak, akiktől segítséget kaptunk munkánkhoz.

Potsdami konferencia : A tizenharmadik (záró) ülés 1945. augusztus 1.

Potsdami konferencia : A tizenharmadik (záró) ülés

1945. augusztus 1.