Potsdami konferencia : A tizedik ülés
1945. július 28.
TRUMAN megnyitja az ülést.
(A Szovjetunió, az Egyesült Államok és
Nagy-Britannia külügyminisztereinek 1945. július
25-i üléséről beszámolva
a szovjet küldöttség a következőket
közölte:
1. Az amerikai küldöttség azt javasolta,
hogy vitassák meg az ülésen a belvízi
közlekedési utak kérdését,
mégpedig úgy, hogy előzőleg adják
át megvizsgálásra egy bizottságnak.
Az angol és a szovjet küldöttség elfogadta
ezt a javaslatot, s így bizottságot alakítottak
a következő összetételben: az Egyesült
Államokat Russel és Riddelberger, Nagy-Britanniát
Word, a Szovjetuniót Grascsenko és Lavriscsev
képviseli.
2. Az amerikai küldöttség felvetette továbbá
a csehszlovákiai német lakosság áttelepítésének
kérdését.
3. Az angol küldöttség leszögezte, hogy
nemcsak a csehszlovákiai németek áttelepítéséről
van szó, hanem a nyugat-lengyelországi és
a magyarországi németek áttelepítéséről
is. Annak a véleményének adott hangot,
hogy az áttelepítésnek a Szövetséges
Ellenőrző Tanács felügyelete alatt
kell végbe mennie, s a tanácsnak együtt
kell működnie Lengyelország, Csehszlovákia
és Magyarország kormányával.
A szovjet küldöttség azt javasolta, hogy
adják át a kérdést előzetes
megvizsgálásra egy bizottságnak, s a
bizottság által készített tervezetet
vizsgálja meg azután a három miniszter
értekezlete. Bizottság alakult tehát
a következő összetételben: az Egyesült
Államokat Kennan, Nagy-Britanniát Harrison,
a Szovjetuniót Szobolev és Szemjonov képviseli.
3. Az angol bizottság javasolta, hogy alakítsanak
bizottságot a konferencia munkájáról
szóló közlemény tervezetének
összeállítására, és
egy bizottságot a konferencia határozatait magában
foglaló általános jegyzőkönyv
tervezetének előkészítésére.
A Szovjetunió és az Egyesült Államok
küldöttsége elfogadta a javaslatot, s így
a következő bizottságok megalakítására
hoztak határozatot:
a) A konferencia munkájáról szóló
közlemény tervezetét előkészítő
bizottság. Ebben az Egyesült Államokat
Walter Brown és Wilder Foot, a Szovjetuniót
Szobolev és Golunszkij képviseli.
b) A konferencia határozatait magában
foglaló általános jegyzőkönyvet
előkészítő bizottság. Tagjai
az Egyesült Államok részéről
Dunn, Matthews és Cohen, a Szovjetunió részéről
Gromiko, Kozirev és Gribanov, Nagy-Britannita részéről
pedig (mindkét bizottságban) Bridges, Brooke,
Heiter és Dean.
Beszámolva a külügyminiszterek 1945. július
27-i üléséről, a szovjet küldöttség
közölte, hogy a három miniszter értekezletének
napirendjén a következő kérdések
szerepeltek:
I. A még nyitva maradt kérdések.
Megállapították, hogy eddig a következő
kérdések tárgyalása nem fejeződött
még be:
1. A Németországgal szemben alkalmazandó
gazdasági alapelvek.
2. A németországi jóvátétel.
3. Az olaszországi és az ausztriai jóvátétel.
4. Európa olajellátása.
5. Olaszországnak és más volt csatlós
országoknak az Egyesült Nemzetek Szervezetébe
való felvétele.
6. A felszabadított Európáról
szóló jaltai
nyilatkozat teljesítése.
7. Olaszország és más országok
fegyverszüneti feltételeinek enyhítése.
8. Lengyelország nyugati határai.
9. Az európai gazdasági problémák
mielőbbi megoldásában való együttműködés.
10. A háborús bűnösök.
11. Németek áttelepítése Lengyelországból,
Csehszlovákiából és Magyarországról.
12. A Németországgal szemben alkalmazandó
politikai alapelvek kiegészítése két
ponttal a gazdasági alapelvekre vonatkozó tervezet
13. pontjából.
13. A német flotta.
14. A nemzetközi belvízi utak.
II. Olaszországnak és más olyan országoknak
az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való
bevonása, amelyek fegyverszünetet kötöttek,
majd a szövetségesek oldalán részt
vettek a háborúban.
Az Egyesült Államok küldöttsége
bejelentette: ha a szovjet s az angol küldöttség
az e kérdésre vonatkozó okmány
megszövegezésében nem tud megegyezésre
jutni, a maga részéről az Egyesült
Államok elnökének beleegyezésével
azt ajánlja, hogy vegyék le teljesen ezt a kérdést
a konferencia napirendjéről. Elsősorban
az életbevágóan fontos kérdéseket
kell megtárgyalni – fűzte hozzá az amerikai
küldöttség –, nevezetesen a jóvátételnek,
a német flottának és Lengyelország
nyugati határainak a kérdését.
Az angol küldöttség a harmadik szakasz utolsó
mondatának a szovjet küldöttség által
javasolt megfogalmazása helyett a következő
fogalmazást ajánlotta:
„A szóban forgó államok felelős
demokratikus kormányaival való békeszerződés
megkötése lehetővé teszi a három
kormánynak, hogy újra felvegye velük a
normális diplomáciai kapcsolatokat, és
támogassa felvételi kérelmüket az
Egyesült Nemzetek Szervezetébe.”
A szovjet küldöttség kijelentette, hogy ezt
a módosítást elfogadhatatlannak tartja.
Mivel a három miniszter értekezletén
nem sikerült megállapodást elérni,
úgy határoztak, hogy döntés végett
a három kormányfő elé terjesztik
a kérdést.
III. A németországi jóvátétel.
A szovjet küldöttség közölte, hogy
a Jóvátételi Bizottság munkáját
nem tartja kielégítőnek, és azt
javasolta, hogy a németországi jóvátétel
kérdését közvetlenül a három
miniszter értekezletén tárgyalják
meg. A javaslattal szemben nem volt ellenvetés. Ezt
követően a szovjet küldöttség
felolvasta a krími jegyzókönyvnek a jóvátételekről
szóló 4. pontját, és az amerikai
képviselőnek a Jóvátételi
Bizottságban tett ama nyilatkozatára hivatkozva,
amely szerint visszavonja az Egyesült Államok
kormányának hozzájárulását
az e pontban kifejtett döntéshez, a következő
kérdéssel fordult az amerikai küldöttséghez:
vajon kitart-e ebben a kérdésben a krími
döntések mellett, vagy pedig megváltoztatja
álláspontját?
Az amerikai küldöttség azt válaszolta,
hogy félreértésről lehet szó.
Az Egyesült Államok kormánya a Krímben
elfogadta a 20 milliárd dolláros összeget
mint tárgyalási alapot, de azóta a szovjet
és a szövetséges hadseregek Németországban
nagy pusztításokat végeztek, egyes területek
leváltak Németországról, s most
már gyakorlatilag nem lehet abból az általános
összegből kiindulni, amelyet az amerikai küldöttség
a Krímben elfogadott mint lehetséges tárgyalási
alapot.
Az angol küldöttség kijelentette, hogy tartózkodik
mindennemű javaslattételtől.
Az amerikai küldöttség javaslatára
célszerűnek látták, ha a kérdés
megtárgyalását elhalasztják a
három miniszter következő értekezletéig
azzal, hogy utána tesznek majd jelentést ebben
a kérdésben a három kormányfőnek.
IV. Az ausztriai és az olaszországi jóvátétel.
A szovjet küldöttség azt ajánlotta,
hogy e kérdés további tárgyalásánál
vegyék alapul az ausztriai jóvátételre
és az olaszországi jóvátételre
vonatkozólag előterjesztett javaslatait.
Az amerikai küldöttség kijelentette, hogy
Ausztria és Olaszország esetében nem
tartja lehetségesnek a folyó termelésből
való szállítás formájában
teljesítendő jóvátételt.
Véleménye szerint itt csak olyan hadiipari berendezések
egyszeri elszállításáról
lehet szó, amelyek nem használhatók fel
békés célokra. Az angol küldöttség
bejelentette, hogy csatlakozik az Egyesült Államok
küldöttségének véleményéhez.
Mivel nem sikerült megegyezésre jutni, úgy
határoztak, hogy nézeteltéréseikről
jelentést tesznek a három kormányfőnek.
V. A Németországgal szemben alkalmazandó
gazdasági alapelvek.
Az Egyesült Államok küldöttségének
javaslatára elhalasztották a kérdés
megtárgyalását.
VI. Európa olajellátása.
E kérdés megtárgyalását
is elhalasztották, mivel a bizottság még
nem fejezte be munkáját.
VII. Gazdasági együttműködés
Európában.
Úgy határoztak, hogy jóváhagyják
az e kérdésben kiküldött bizottság
jelentését, és ezt közlik a három
kormányfővel.)
TRUMAN: Most melyik kérdést fogjuk megtárgyalni: Lengyelország nyugati határainak kérdését vagy valamilyen más kérdést?
SZTÁLIN: Tárgyalhatjuk akár ezt a kérdést, akár Olaszország és a többi ország kérdését. Mennyi idejük van ma önöknek? Egy órát rászánhatunk?
TRUMAN: Nekem ez megfelel. Dolgozzunk 12 óráig.
SZTÁLIN: Szeretném közölni, hogy az orosz küldöttség ma újabb ajánlatot kapott Japántól. Bár szövetségeseink nem tájékoztatnak bennünket kellőképpen, amikor valamilyen új okmányt készítenek Japánra vonatkozólag, mi mégis szükségesnek tartjuk, hogy tájékoztassuk egymást az újabb ajánlatokról. (Angol nyelven felolvassák Japán közvetítést kérő jegyzékét.) Ebben a dokumentumban nincs semmi új. Csupán egyetlen javaslatot tartalmaz: Japán felajánlja nekünk az együttműködést. Ugyanolyan szellemben kívánunk válaszolni most is, mint a múltkor.
TRUMAN: Nincs ellene kifogásom.
ATTLEE: Mi is egyetértünk.
SZTÁLIN: Az információt
befejeztem.
TRUMAN: Van két kérdés, amelyeket a szovjet küldöttség mint elsőrendűeket ajánlott a figyelmünkbe. Az egyik Olaszországnak és a többi csatlósnak a kérdése, a másik az ausztriai és az olaszországi jóvátétel kérdése.
SZTÁLIN: Emellett kívánatos lenne napirendre tűzni a német flotta kérdését és Lengyelország nyugati határainak kérdését.
TRUMAN: Úgy gondolom, hogy bármilyen kérdést megtárgyalhatunk, s kész vagyok meghallgatni bármilyen javaslatot, hogy aztán kifejtsem véleményemet.
ATTLEE: Szeretném megmondani, hogy kész vagyok megtárgyalni mindezeket a kérdéseket. Ugyanakkor szeretném kifejezni sajnálkozásomat afelett, hogy az angliai események megzavarták a konferencia munkáját, de készek vagyunk most itt maradni akármeddig, és hajlandók vagyunk akármilyen kérdést megtárgyalni.
TRUMAN: Kérem Byrnes urat, nyilatkozzék ebben a kérdésben.
BYRNES: A három
külügyminiszter tanácskozásán
a szovjet küldöttség kijelentette, hogy értelmezése
szerint az Egyesült Államok küldöttsége
elfogadta javaslatát. Az amerikai küldöttség
nevében kijelentettem, hogy az elnök elvben elfogadta
a szovjet küldöttség javaslatát, és
egyúttal azt mondotta, hogy a javaslatot megszerkesztés
végett át kell adni a külügyminisztereknek: az elnök egyetlen szó megváltoztatására
gondolt, nevezetesen arra, hogy „megvizsgálás”
helyett „tanulmányozást” írjunk (az angolban
ennek van jelentősége). Éppen ezért
az amerikai és a szovjet küldöttség
között ebben a kérdésben nem volt semmiféle
nézeteltérés.
Ezután azonban közöltem a külügyminiszterekkel,
hogyha jól értettem, Churchill úrnak kifogása volt a szovjet küldöttség
azon javaslata ellen, hogy tanulmányozni kell a csatlós
országokban uralmon levő kormányok elismerésének
kérdését. A három kormányfő
értekezletének befejeztével Churchill úr közölte velem, hogy ezzel a javaslattal
nem ért egyet. Elmondottam a külügyminisztereknek
azt is, hogy az amerikai küldöttség eredetileg
Olaszországra vonatkozólag nyújtotta be
javaslatát, hogy valamelyest könnyítsen annak
helyzetén. A javaslatban csupán arról volt
szó, hogy a három hatalom nyilatkozatot tesz közzé,
amelyben támogatja Olaszország belépését
az Egyesült Nemzetek Szervezetébe.
Az angol küldöttség azt javasolta, hogy vegyünk
be néhány semleges országot is azon országok
közé, amelyeknek az Egyesült Nemzetek Szervezetébe
való felvételét támogatjuk. Mi egyetértettünk
ezzel. A szovjet küldöttség azt javasolta,
hogy iktassunk ebbe az okmányba egy pontot a Franco-rezsimre
vonatkozólag. Mi, hogy elébe menjünk a szovjet
küldöttség javaslatának, be is vettünk
egy olyan pontot, amely szerint a három kormány
nem támogatja Spanyolország felvételét
az Egyesült Nemzetek Szervezete tagjai közé,
amíg ott fennmarad a Franco-rezsim.
A szovjet küldöttség ezután azt javasolta,
hogy iktassunk be egy pontot Bulgária, Románia,
Magyarország és Finnország kormányára
vonatkozólag. Bizonyos módosításokkal
elfogadtuk ezt a pontot is. Majd elhangzott az a javaslat, hogy
hajtsunk végre szerkesztési módosítást
az ezekről az országokról szóló
ponton. Ebbe is beleegyeztünk.
Sajnálatos módon valahogy az a helyzet állt
elő, hogyha egyetértünk szovjet barátainkkal,
az angol küldöttség nem adja hozzá beleegyezését,
ha pedig angol barátainkkal értünk egyet,
a szovjet küldöttségtől nem kapjuk meg
a beleegyezést. (Derültség.) Most
is az a helyzet, hogyha a szovjet és az angol küldöttség
megegyezésre jutna, mi készek lennénk elfogadni
az okmányt, de ha nem tudnak megegyezésre jutni,
hajlandók vagyunk visszavonni Olaszország vonatkozásában
tett szerény javaslatainkat.
ATTLEE: Kérem, elnök úr, engedje meg, hogy Cadogan úr kifejtse álláspontunkat ebben a kérdésben.
CADOGAN: A szóban forgó okmány
Olaszországnak és a többi csatlós
országnak az Egyesült Nemzetek Szervezetébe
való felvételére vonatkozik, valamint esetleg
néhány semleges állam felvételére
is. Tudomásom szerint az okmány szövegét
két pont kivételével hagyták jóvá.
Sztálin generalisszimusz már beszélt e
pontok egyikéről, nevezetesen a „felelős
kormányok” szavaknak az „elismert kormányok” szavakkal
való felcseréléséről. Ha
jól emlékszem, két nappal ezelőtt,
amikor a kérdést tárgyaltuk, elfogadtuk
ezt a módosítást.
A másik kérdés bonyolultabb. A harmadik
pontra vonatkozik, amelyben arról van szó, hogy
a három kormány kész a legközelebbi
jövőben megvizsgálni a Finnországgal,
Bulgáriával, Romániával és
Magyarországgal való diplomáciai kapcsolatok
újrafelvételének problémáját. Churchill úr megmagyarázta,
hogy kész ugyan megvizsgálni a szóban forgó
országokkal való diplomáciai kapcsolatok
újrafelvételének kérdését,
de ennek a pontnak a nyilatkozatba való felvétele
félreértéshez vezethetne, mivel az alkotmány
szerint az angolok nem vehetik fel a teljes diplomáciai
kapcsolatokat olyan országokkal, amelyekkel technikailag
még hadiállapotban vannak. Felmerült egy
olyan értelmű kompromisszumos javaslat, hogy a
békeszerződések aláírása
után felvehetnénk a teljes diplomáciai
kapcsolatokat ezekkel az országokkal. De úgy emlékszem,
hogy ezzel a javaslattal szemben a szovjet küldöttségnek
volt ellenvetése.
SZTÁLIN: Úgy értettem Cadogan úr szavait, hogy kész „elismert kormányokat” mondani „felelős kormányok” helyett.
CADOGAN: Igen.
BYRNES: Számunkra is elfogadható az „elismert” a „felelős” helyett.
SZTÁLIN:
Ebből a szempontból egyrészt az Olaszország
és a szövetségesek, másrészt
a többi ország és a szövetségesek
közötti viszony nem eltérő. Sem Olaszországban,
sem Romániában, sem Magyarországon, sem
Bulgáriában nincs szabadon választott kormány.
Csupán Finnországnak van ilyen kormánya.
Mindezekben az országokban, köztük Olaszországban
is, a kormány a főbb pártok közötti
megegyezés alapján jött létre.
Ha Olaszországot az Egyesült Államok és
a Szovjetunió elismerte, az angol kormány pedig
90 százalékosan elismerte, akkor miért
ne lehetne felvetni azt, hogy vizsgáljuk meg a diplomáciai
kapcsolatok felvételének lehetőségét
mondjuk Romániával, Bulgáriával
és Magyarországgal? A demokrácia szempontjából
ezekben az országokban is ugyanolyan a helyzet, mint
Olaszországban. Olaszországot pedig elismerte
a három hatalom. Itt nem arról van szó,
hogy fel kell venni a teljes diplomáciai kapcsolatokat.
Tulajdonképpen nem látom az értelmét
annak a módosításnak, amelyről Cadogan
úr beszélt. Miért különböztetik
meg így Olaszországot, amelynek nincs szabadon
választott kormánya, a többi országtól,
amelyeknek Finnországot kivéve, szintén
nincs szabadon választott kormányuk?
BEVIN: Talán nincs különbség abban, hogy az olaszországi állapotokat ismerjük, a többi ország helyzetéről viszont nem tudunk semmit?
SZTÁLIN: Önöktől nem azt várják, hogy kötelezettséget vállaljanak ezeknek a kormányoknak az elismerésére. Egyelőre csak megtárgyalják az elismerés kérdését, s időközben lehetőségük lesz megismerni ezeknek az országoknak a helyzetét.
BEVIN: De miért kellene ilyen kötelezettséget vállalnunk, mielőtt megismerjük a helyzetet ezekben az országokban?
SZTÁLIN: Mi is keveset
tudtunk Olaszországról, amikor felvettük
vele a diplomáciai kapcsolatokat – talán még
kevesebbet, mint amennyit önök ma ezekről
az országokról tudnak. Arról van szó,
hogy az érintett országoknak, Olaszországtól
Bulgáriáig, valamiképp lehetőséget
nyújtsunk helyzetük könnyítésére.
Olaszország vonatkozásában itt már
kirajzolódott az Egyesült Nemzetek Szervezetébe
való belépés perspektívája.
Ez már a második lépést jelenti
helyzetének könnyítése útján;
az első lépés az volt, hogy hat vagy
nyolc hónappal kapitulációja után
felvettük vele a diplomáciai kapcsolatokat. A
második lépés tehát Olaszország
helyzetének könnyítése útján
az, hogy két évvel kapitulációja
után lehetővé tesszük számára
az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való
belépést.
Most az a feladat, hogy a többi országot illetően
megtegyük az első lépést, vagyis
biztosítsuk azt, hogy a három hatalom megtárgyalja
elismerésük kérdését. Ezt
tíz hónappal kapitulációjuk után
javasoljuk Ha megegyeztünk abban, hogy könnyítünk
Olaszország helyzetén, akkor kell valamit tennünk
a többi ország érdekében is.
ATTLEE: Ha jól tudom, itt már tisztázódott, miért nem vehetjük fel a teljes diplomáciai kapcsolatot ezekkel az országokkal a békeszerződés aláírása előtt. A nehézség abban rejlik, hogy a szovjet javaslat elfogadása azt a látszatot keltené, mintha ezeknek az országoknak az esetében olyasmire vállalkoznánk, ami számunkra lehetetlen. Az angol küldöttség által javasolt módosítás, amely kimondja, hogy ezekkel az országokkal a teljes diplomáciai kapcsolatot a békeszerződés megkötése után újítjuk fel, olyasmit állapít meg, ami lehetséges.
SZTÁLIN: És ha olyasmit mondanánk, hogy a három állam külön-külön megvizsgálja a teljes vagy a nem teljes diplomáciai kapcsolatok helyreállításának kérdését? Finnországgal mindenképpen fel kell már venni a diplomáciai kapcsolatot; ez a kérdés nem halogatható tovább, mivel ott szabadon választott kormány alakult. Itt most a többi országról van szó.
ATTLEE: Azt hiszem, ez a javaslat nem felel meg a valóságnak.
SZTÁLIN: Rendben van, fogadják el akkor az amerikaiak fogalmazását: „megvizsgálás” helyett mondjunk „tanulmányozást”.
SZTÁLIN: Nincs is mit titkolnunk. Mire derülhet itt fény? Más a megvizsgálás és más a tanulmányozás. Mindenképp tanulmányozni fogjuk ezt a kérdést. Furcsa is lenne, ha nem tanulmányoznánk ezen kormányok elismerésének a kérdését. Mi van ebben olyan szörnyű vagy újszerű? Azt hiszem, az angolok belemehetnének az amerikai fogalmazásba. Ettől semmit sem veszítenének, inkább csak nyernének ezeknek az országoknak a közvéleménye előtt.
BEVIN: Mihelyt hazatérünk, a parlamentben megkérdezik tőlünk, mit jelentsen az, amit tettünk. Én pedig teljes becsületességgel akarok válaszolni a népnek. Ha elismerek egy kormányt, akkor azt valóban elismerem, s nem akarom a dolgokat olyan szavakkal leplezni, amelyek másképp is érthetők. Az amerikaiak legutóbbi javaslatát tartom a leginkább elfogadhatónak, s a kérdés megoldásának elhalasztását javasolnám.
SZTÁLIN: Halasszuk hát el.
TRUMAN: Milyen kérdést tárgyaljunk ezután? Lengyelország nyugati határainak a kérdését vagy az olaszországi és az ausztriai jóvátétel kérdését?
(Úgy döntöttek, hogy a jóvátétel kérdését tárgyalják.)
TRUMAN: Ez esetben szeretnék egy nyilatkozatot tenni az olaszországi jóvátételről. Amint ezt már az Olaszországra, helyesebben az olaszországi fegyverszüneti feltételek enyhítésére vonatkozó kérdés tárgyalásának első napján is közöltem, a brit kormánnyal együtt mintegy 500 millió dollárt kellett Olaszország rendelkezésére bocsátanunk gazdaságának helyreállításához. Körülbelül még egy félmilliárd dollárt szándékszunk adni Olaszországnak ugyanerre a célra. Az Egyesült Államok kormánya a már említett, meghatározott cél érdekében hajlandó ezeket az eszközöket rendelkezésre bocsátani, de nem azért, hogy Olaszország jóvátételt fizessen belőlük szövetséges és más országoknak. Ha vannak Olaszországban hadiüzemek olyan nehézipari berendezésekkel, amelyekre a Szovjetuniónak szüksége van, hozzájárulunk ahhoz, hogy a Szovjetunió elszállítsa ezeket a berendezéseket. De azokat az összegeket, amelyeket Olaszország rendelkezésére bocsátunk, Olaszországnak elsősorban exportjából kell fedeznie.
SZTÁLIN: Megegyezhetnénk abban, hogy Ausztriától nem szedünk jóvátételt, mivel Ausztria nem volt önálló állam. A mi szovjet népünk azonban igen nehezen tudná megérteni, miért nem fizet semmiféle jóvátételt Olaszország, amely önálló állam volt, s amelynek csapatai eljutottak a Volgáig, és részt vettek országunk pusztításában. Ausztriának nem voltak önálló fegyveres erői, az ő esetében el lehet tekinteni a jóvátételtől, de Olaszországnak voltak fegyveres erői, s jóvátételt kell fizetnie.
TRUMAN: Ha Olaszországban vannak jóvátétel fejében elszállítható dolgok, teljes mértékben egyetértek azzal, hogy ezeket a Szovjetunió kapja meg. Abba viszont nem megyünk és nem is mehetünk bele, hogy Olaszország a tőlünk kapott pénzből jóvátételt fizessen szövetséges és más országoknak.
SZTÁLIN: Megértem az elnök álláspontját, de azt szeretném, ha az elnök is megértené az én álláspontomat. Mi ad a szovjet népnek erkölcsi alapot arra, hogy jóvátételről beszéljen? Az, hogy a Szovjetunió területének jelentős részét megszállták az ellenséges csapatok. Szovjet emberek három és fél éven át a megszállók csizmája alatt nyögtek. Ha nem lett volna megszállás, az oroszoknak talán nem lenne joguk jóvátételről beszélni.
TRUMAN: Tökéletesen egyetértek ezzel.
SZTÁLIN: Az elnök azt mondotta, hogy Olaszországban esetleg vannak olyan berendezések, amelyekre az oroszoknak szükségük van, s hogy ezek a berendezések jóvátételbe mehetnének. Rendben van, nem óhajtok túlságosan sokat követelni, de szeretném meghatározni ennek a jóvátételnek a hozzávetőleges összegét. Olaszország nagy ország. Milyen összeget lehetne kapni Olaszországtól, mekkora lehetne értékben kifejezve a jóvátétel? Ha az elnök nem kíván válaszolni erre a kérdésre, hajlandó vagyok várni, de valamilyen jóvátételi összeget mindenképp meg kell állapítani.
TRUMAN: Erre a kérdésre most nem tudok válaszolni.
BEVIN: Javaslom, hogy a jóvátételi összeg megállapításánál ne vegyék számításba azt, amit Olaszország Amerikától és Nagy-Britanniától kap, hanem csupán azt, amivel ma rendelkezik.
SZTÁLIN: Magától értetődik, hogy Amerika és Anglia érdekeit nem akarom figyelmen kívül hagyni.
ATTLEE: Meg szeretném mondani, hogy teljes mértékben egyetértek azzal, amit az elnök úr mondott. Ugyanakkor teljesen együttérzek az orosz néppel is, amely oly sokat szenvedett. Nekünk is sok szenvedést okozott Olaszország, miután ránk támadt. Nálunk is vannak romok, s gondolják csak el, mit érezne az angol nép, ha Olaszország olyan pénzből fizetne jóvátételt, amelyet gyakorlatilag Amerikától és Nagy-Britanniától kapott. Persze, ha Olaszországnak vannak elszállítható berendezései, ez más lapra tartozik, de abba népünk sohasem egyezne bele, hogy Olaszország olyan eszközökből fizessen jóvátételt, amelyeket tőlünk és Amerikától kapott.
SZTÁLIN: Készek vagyunk berendezéseket átvenni.
ATTLEE: Haiipari berendezéseket?
SZTÁLIN: Hadiipari berendezéseket.
ATTLEE: Tehát hadiipari berendezések egyszeri elszállításáról van szó, nem pedig a folyó termelésből teljesítendő jóvátételről?
SZTÁLIN: Egyszeri
elszállításról.
BEVIN: Szeretném megkérdezni: hadianyag gyártására szolgáló hadiipari berendezésekről van szó?
SZTÁLIN: Hogyisne! Hadiipari üzemek olyan berendezéseiről van szó, amelyeket békés termelésre használunk majd fel; ilyen berendezéseket szállítunk el Németországból is.
ATTLEE: Én olyan hadiipari berendezésekre gondoltam, amelyek nem használhatók fel békés termelésre.
SZTÁLIN: Minden berendezést fel lehet használni békés termelésre. Saját hadiipari üzemeinket is átállítjuk. Nincs olyan hadiipari berendezés, amelyet ne lehetne békés célokra felhasználni. Például, harckocsigyáraink most gépkocsikat gyártanak.
BEVIN: Így igen nehezen lehet meghatározni, hogy mit is szállítanak el.
SZTÁLIN: Most természetesen nem tudjuk megnevezni ezeket a berendezéseket. Csak azt szeretnénk, ha itt elvben döntést hoznánk, azután majd meghatározzuk igényeinket.
TRUMAN: Ha jól értettem, ön azt kívánja, hogy itt egyezzünk meg abban az elvben, hogy Olaszországnak jóvátételt kell fizetnie.
SZTÁLIN: Úgy van. Meg kell határozni a jóvátétel összegét; én kész vagyok egy csekély összeget elfogadni.
TRUMAN: Úgy látom, elvileg nincsenek nagy nézeteltérések közöttünk ebben a kérdésben. Csak azt szeretném, ha Olaszországnak nyújtott kölcsöneinket ez nem érintené.
SZTÁLIN: Én nem is gondolok ezekre a kölcsönökre.
BEVIN: Felmerül a kérdés: milyen igényeket
kell elsősorban kielégítenie Olaszországnak?
Elsősorban Nagy-Britannia és az Egyesült
Államok igényeit kell kielégítenie,
mivel tőlük kölcsönt kapott, másodsorban
pedig a jóvátételi igényeket.
SZTÁLIN: Nem bátoríthatjuk fel Olaszországot és a többi agresszort azzal, hogy büntetlenül kerülnek ki a háborúból, anélkül, hogy akár csak részben is megtérítenék azt, amit leromboltak. Ebből az sülne ki, hogy megjutalmazzuk őket a háborúért.
TRUMAN: Tökéletesen egyetértek önnel.
BEVIN: Nem hallok jól a repülőgépzúgástól. (Bevinnek megismétlik Sztálin kijelentését.)
TRUMAN: Egyetértek a generalisszimusznak azzal a megállapításával, hogy az agresszort nem jutalmazni, hanem büntetni kell.
SZTÁLIN: Az angoloknak különösen sokat ártott Olaszország.
ATTLEE: Ezt nem is felejtjük el.
TRUMAN: Állapodjunk meg következő ülésünk időpontjában. Mint rendesen, öt órakor?
SZTÁLIN: Kérem.
TRUMAN: Esetleg elkezdhetnénk munkánkat négy órakor is? Közös beleegyezéssel tehát négy órakor fogunk összeülni.
Forrás : Teherán, Jalta, Potsdam, 329-343. p.