Potsdami konferencia : A nyolcadik ülés
1945. július 24.
TRUMAN megnyitja az ülést.
(A külügyminiszterek üléséről
az amerikai küldöttség számolt be, s az
alábbiakat közölte:
A három miniszter ülésén megállapították,
hogy a gazdasági kérdésekkel és a
jóvátétel kérdéseivel foglalkozó
bizottság egyelőre még nem készült
el a jelentésével. A szovjet küldöttség
azt javasolta, hogy adják át ennek a bizottságnak
az olaszországi és az ausztriai jóvátétel
kérdéseit is, s két rövid okmányt
nyújtott át e két ország jóvátételére
vonatkozólag.
Úgy döntöttek, hogy holnapra halasztják
a Németország vonatkozásában követendő
gazdasági alapelvek kérdését és
Németország jóvátételének
kérdését, valamint az olaszországi
és az ausztriai jóvátétel kérdését.
A gazdasági kérdésekkel foglalkozó
bizottság közölte a külügyminiszterekkel,
hogy ma este összeül, és be akarja fejezni munkáját.
Július 20-án az Egyesült Államok küldöttsége
előterjesztett egy okmányt Európa kőolajellátására
vonatkozólag. Úgy döntöttek, hogy ezt
a kérdést is a gazdasági kérdésekkel
foglalkozó bizottságnak adják át;
mivel azonban a bizottság nem foglalkozott vele, a miniszterek
megállapodtak abban, hogy elhalasztják ennek a kérdésnek
a tárgyalását.
A miniszterek megtárgyalták a felszabadított
Európára és a csatlós államokra
vonatkozó jaltai
nyilatkozat végrehajtásának problémáját
is. Leszögezték, hogy az e kérdéssel
foglalkozó bizottság még nem fejezte be munkáját,
s a kérdés tárgyalását elhalasztották.
A továbbiakban tárgyaltak Olaszországnak
és más országoknak az Egyesült Nemzetek
Szervezetébe való felvételéről.
Mivel az e kérdéssel foglalkozó bizottságban
nem jutottak megegyezésre, az Egyesült Államok
küldöttsége azt javasolta, hogy tárgyalják
meg ezt a kérdést a külügyminiszterek
ülésén annak az okmánynak az alapján,
amelyen a bizottság dolgozott.
A szovjet küldöttség közölte, hogy
nem vehet részt ebben a vitában, mivel a szóban
forgó okmányban nem történik említés
Romániának, Bulgáriának, Magyarországnak
és Finnországnak az Egyesült Nemzetek Szervezetébe
való bevonásáról.
Az angol küldöttség azt javasolta, hogy töröljék
az okmány első pontjának utolsó mondatát.
Az Egyesült Államok küldöttsége hozzájárult
ehhez. Az angol küldöttség javasolta továbbá,
hogy fogalmazzák meg másként az okmány
2. pontját, figyelembe véve az Olaszországgal
kötendő békeszerződésben érintett
más szövetséges országok érdekeit.
Az amerikai küldöttség beleegyezett, hogy az
angol javaslatot érvényesítsék az
Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvétel
kérdésével foglalkozó módosított
okmányban.
Az Egyesült Államok küldöttsége azt
javasolta, hogy vegyenek be az okmányba még egy
pontot, tekintettel a szovjet küldöttség kívánságára.
Ez a pont így hangzik: „A három kormány úgyszintén
reméli, hogy a Külügyminiszterek Tanácsa
minden felesleges késlekedés nélkül
hozzáfog a Romániával, Bulgáriával,
Magyarországgal és Finnországgal kötendő
békeszerződés előkészítéséhez.
A szóban forgó országok megfelelő
demokratikus kormányaival való békeszerződés
megkötése után támogatni kívánják
ezen országok kérelmét az Egyesült Nemzetek
Szervezetének tagjai sorába való felvétele
iránt.”
A szovjet küldöttség ragaszkodott ahhoz, hogy
Bulgária, Románia, Magyarország és
Finnország az Egyesült Nemzetek Szervezetébe
való felvétele szempontjából ne kerüljön
hátrányosabb helyzetbe, mint Olaszország.
Az amerikai küldöttség kifejezte azt a reményét,
hogy az általa javasolt kiegészítő
pont kielégíti a szovjet küldöttséget.
A miniszterek, mivel nem tudtak teljes megegyezésre jutni,
úgy határoztak, hogy döntés végett
a kormányfők elé terjesztik a kérdést.
Ezért fel is vették a három kormányfő
mai értekezletének napirendjére.
Megállapodtak abban, hogy a kormányfőknek
a következő kérdések megvitatását
ajánlják a mai ülésen:
1. Az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvétel.
A külügyminiszterek által ma reggel beterjesztett
okmány a három kormányfő vitájának
alapjául szolgálhat.
2. A fekete-tengeri szorosok és a szabad, korlátozás
nélküli hajózás a nemzetközi belvízi
utakon. A kormányfők tegnapi ülésén
elhalasztották a vitát, hogy lehetővé
tegyék az elnök javaslatának tanulmányozását.
A miniszterek megállapodtak továbbá abban,
hogy a három kormányfő holnap reggeli ülésére
a következő kérdések napirendre tűzését
ajánlják:
1. A német haditengerészet és kereskedelmi
flotta.
2. A németországi jóvátétel.
Az amerikai küldöttség ezután bejelentette,
hogy az Egyesült Államok elnöke által
a három kormányfő megállapodása
értelmében július 22-én elküldött
meghívásra Potsdamba érkezett az ideiglenes
lengyel kormány képviselőinek küldöttsége
Bierut elnök vezetésével. A lengyel küldöttség
a külügyminiszterek értekezletén kifejtette
véleményét Lengyelország nyugati határait
illetően. Ez röviden a következőkben foglalható
össze.
A lengyel küldöttség úgy véli,
hogy Lengyelország határának a Balti-tengertől
Swinemündén át kell húzódnia
úgy, hogy Stettin Lengyelországhoz kerüljön,
majd tovább, az Odera-folyó mentén a nyugati
Neisséig és a nyugati Neisse mentén a csehszlovák
határig kell haladnia.
Lengyelország új, megnövekedett területe
lehetővé tenné, hogy a lengyel lakosságnak
ne kelljen kivándorolnia más országokba,
s emellett teljes mértékben fel lehetne használni
azoknak a lengyeleknek a munkáját is, akik régebben
kénytelenek voltak más országokba vándorolni.
Az ország biztonsága szempontjából
nagy jelentősége van annak, hogy a lengyel küldöttség
által javasolt határvonal a lehető legrövidebb
határ Lengyelország és Németország
között, s így könnyebben védhető lesz.
A németek megpróbálták kiirtani a
lengyel lakosságot és szétrombolni a lengyel
kultúrát. Történelmi szempontból
igazságos lenne, ha egy olyan hatalmas lengyel állam
jönne létre, amely megvédhetné magát
bármilyen német agresszióval szemben.
A szóban forgó vidékek a német hadiipar
és a német imperializmus egyik legjelentősebb
bázisát alkották. A javasolt megoldás
megfosztaná Németországot a keleti felvonulási
területtől és a rajta levő hadianyagipari
bázistól.
Lengyelország olyan állammá válna,
amelyben nincsenek nemzeti kisebbségek.
A háború előtt Lengyelországban fölös
számú falusi lakosság volt, amelyet az iparban
sem lehetett felhasználni, mivel az ipar nem volt elég
fejlett. Ezeknek a terüteteknek a megszerzése lehetővé
teszi, hogy a falusi lakosokat városi munkára használjuk
fel, azok pedig, akik kivándoroltak Lengyelországból,
hazatérhetnek és munkát kaphatnak.
A lengyel képviselők rámutattak továbbá
arra, hogy az Odera folyó medencéjét teljes
egészében át kell adni Lengyelországnak,
mivel maga az Odera-folyó nem elég bővizű,
és vízfelvételi forrásai vannak a
nyugati Neisse térségében.
A lengyel küldöttség végül kijelentette:
minél előbb döntést kell hozni és
megegyzésre kell jutni ebben a kérdésben,
hogy a lengyel kormány minél előbb hozzáfoghasson
a külföldi lengyelek hazatelepítéséhez,
hogy azok is részt vehessenek Lengyelország helyreállításában.)
TRUMAN: A napirenden szereplő első kérdés Olaszországnak és más csatlós államoknak az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvétele, Finnországot is beleértve.
BYRNES: Ebben a kérdésben a brit és az amerikai küldöttség egyetért.
BYRNES: Ezt az új
szövegezést abban a reményben terjesztettem
elő, hogy ezáltal sikerül kompromisszumos megoldást
találni, s elébe mehetünk a szovjet küldöttség
ama kívánságának, hogy az Egyesült
Nemzetek Szervezetébe való felvétel szempontjából
a többi csatlós állam ne kerüljön
kedvezőtlenebb helyzetbe, mint Olaszország. Mindamellett
szeretném felhívni az angol küldöttség
figyelmét arra, hogy az új szövegezés
nem támaszt semmiféle kétséget a jelenlegi
olasz kormányt illetően.
Szövegezésünk csupán azt irányozza
elő, hogy a békeszerződést felelős
demokratikus kormánnyal kötjük meg. Ez a jövő
feladata. Már maga az a tény, hogy az Egyesült
Államok kormánya felvette a diplomáciai kapcsolatot
a jelenlegi olasz kormánnyal, elég világosan
mutatja e kormányhoz való viszonyunkat.
EDEN: Úgy érezzük, hogy álláspontunk csaknem teljesen megegyezik az önökével, csupán a szövegezés körül lehetnek problémák.
SZTÁLIN:
Ha arról van szó, hogy könnyítsünk
a csatlós államok helyzetén, akkor ezt az
adott határozatban le kell szögezni. Olaszország
tehát könnyebbségekhez jut; ezellen aligha
lehetne kifogás. Csakhogy Olaszország helyzetének
megkönnyítése nem jár együtt Németország
más, egykori csatlósainak hasonló megsegítésével.
Ebből az a benyomás adódik, hogy itt mesterségesen
különbséget tesznek egyrészt a könnyítésekben
részesítendő Olaszország, másrészt
Románia, Bulgária, Magyarország és
Finnország között, amelynek helyzetén
nem szándékoznak könnyíteni. Ez könnyen
diszkreditálhatná határozatunkat: tulajdonképpen
mennyiben vannak Olaszországnak nagyobb érdemei,
mint a többi országnak? Egyetlen „érdeme” Olaszországnak
az, hogy elsőként kapitulált. Minden egyéb
szempontból Olaszország hitványabbul szerepelt,
és nagyobb kárt okozott, mint bármely más
csatlós állam.
Nem kétséges, hogy a négy csatlós
állam – Románia, Bulgária, Magyarország,
Finnország – közül egyik sem okozott megközelítően
sem annyi kárt, mint Olaszország. Ami pedig Olaszország
kormányát illeti, az talán demokratikusabb,
mint Románia, Bulgária vagy Magyarország
kormánya? Természetesen nem az. Talán Olaszországnak
felelősebb kormánya van, mint Romániának
vagy Bulgáriának? Demokratikus választások
nem voltak sem Olaszországban, sem a többi államban.
Ebből a szempontból egyenlők. Ezért
nem értem, honnan ez a jóakarat Olaszország
iránt s ez a negatív magatartás Németország
valamennyi többi egykori csatlósával szemben.
Olaszország esetében a könnyítés
azzal kezdődött, hogy helyreállították
vele a diplomáciai kapcsolatokat. Most második lépésként
Olaszországnak az Egyesült Nemzetek Szervezetébe
való felvételét ajánlják. Rendben
van, tegyük meg ezt a második lépést
is Olaszországot illetően, de ez esetben azt javaslom,
hogy a többi említett országot illetően
viszont tegyük meg az első lépést, amely
Olaszország vonatkozásában néhány
hónappal ezelőtt megtörtént, vagyis
állítsuk helyre velük a diplomáciai
kapcsolatokat. Ez igazságos lenne, s így meglenne
a fokozatosság is: az első helyen Olaszország,
a másodikon valamennyi többi ország.
Ellenkező esetben kiderül, hogy Olaszországot
illetően megtörtént az első lépés,
most ajánlják megtenni a második lépést,
s mindez csak azért, mert Olaszország elsőként
kapitulált, jóllehet Olaszország sokkal nagyobb
károkat okozott a szövetségeseknek, mint Németország
bármely más csatlós állama. Ez a lényege
a szovjet küldöttség javaslatának.
CHURCHILL: Mi nagy vonásokban egyetértünk az Egyesült Államok álláspontjával ebben a kérdésben.
TRUMAN: Meg szeretném
mondani, hogy egyrészt Olaszország kormányával,
másrészt Románia, Bulgária és
Magyarország kormányával kapcsolatban elfoglalt
álláspontunk azért nem azonos, mert képviselőinknek
nem állt módjukban kellő információkat
szerezni ez utóbbi országokról. Olaszországban
nem ez volt a helyzet, mivel ott mindannyiunk kormányának
– az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a
Szovjetunió kormányának – megvolt a lehetősége
a szabad tájékozódásra.
Nem mondhatjuk ugyanezt Romániát, Bulgáriát
és Magyarországot illetően, ahol nem volt
meg a lehetőségünk a szabad információszerzésre.
Emellett ezen országok mai kormányzatának
jellege nem teszi lehetővé, hogy haladéktalanul
felvegyük velük a diplomáciai kapcsolatot. A
tárgyalásra előterjesztett okmányban
mégis igyekeztünk eleget tenni a szovjet küldöttség
kívánságának és biztosítani
azt, hogy a többi csatlós állam ne kerüljön
kedvezőtlenebb helyzetbe, mint Olaszország.
SZTÁLIN: De Olaszországgal van diplomáciai kapcsolatuk, ezekkel az országokkal pedig nincs.
TRUMAN: Márpedig a többi csatlós állam is elnyerheti elismerésünket, ha kormánya megfelel igényeinknek.
SZTÁLIN: Miféle igényeknek?
TRUMAN: A szabad mozgást és a szabad tájékozódást illetően.
SZTÁLIN: E kormányok
közül egyik sem gátolja és nem is gátolhatja
a szövetséges sajtó képviselőit
a szabad mozgásban és a szabad tájékozódásban.
Itt valami félreértés van. A háború
befejeződése után javult a helyzet. A szovjet
képviselők tevékénységét
is korlátozták Olaszországban.
TRUMAN: Azt szeretnénk, ha ezeket a kormányokat újjászerveznék, s ha felelősebb és demokratikusabb kormányokká lesznek, el fogjuk ismerni őket.
SZTÁLIN: Biztosíthatom önt, hogy Bulgária kormánya demokratikusabb, mint Olaszország kormánya.
TRUMAN: Hogy elébe menjünk a szovjet óhajoknak, Romániát, Bulgáriát és Magyarországot illetően is ugyanazt a szövegezést javasoltuk, mint Olaszországot illetően.
SZTÁLIN: Csakhogy ez a javaslat nem foglalja magában a diplomáriai kapcsolatok helyreállítását.
BYRNES: Az egyetlen, amit Olaszország helyzetének könnyítésére javasoltunk, az volt, hogy támogassuk az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvételi kérelmét. Szeretném felhívni az ön figyelmét javaslatunknak arra a pontjára, amely ugyanebben a megszövegezésben a többi csatlós állammal foglalkozik. Ily módon Olaszország helyzetének könnyítése együtt jár a többi csatlós helyzetének könnyítésével. Azon voltunk, hogy figyelembe vegyük a szovjet küldöttség óhaját.
SZTÁLIN: Azt javaslom, hogy az olasz kormány vonatkozásában használt „felelős” szót töröljük minden előfordulási helyen. Ez bizonytalanságot kelt az olasz kormány helyzetét illetően.
TRUMAN: Nem támogathatjuk olyan kormánynak az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvételét, amely nem felelős és demokratikus.
SZTÁLIN:
Argentínában a kormány kevésbé
demokratikus, mint Olaszországban, Argentína mégis
tagja az Egyesült Nemzetek Szervezetének. Ha már
kormány, legyen demokratikus, de ha hozzátesszük,
hogy „felelős”, úgy tűnik, mintha ez valamilyen
más kormány volna. Emellett szólni kell a
diplomáciai kapcsolatok felvételéről
is.
Azt javaslom, hogy a Romániáról, Bulgáriáról,
Magyarországról és Finnországról
szóló pontba vegyünk be egy olyan kitételt,
amely szerint mindhármunk kormánya megvizsgálja
a velük való diplomáciai kapcsolatok helyreállításának
kérdését. Ez nem jelenti azt, hogy egyidejűleg
cselekszünk, és mindhárman egyszerre állítjuk
helyre a diplomáciai kapcsolatokat, de azt jelenti, hogy
a három kormány mindegyike megvizsgálja a
kapcsolatok helyreállításának kérdését.
Az egyik előbb, a másik később. Hadd
hozzak fel egy példát: ma Olaszországban
diplomáciai képviselője van az Egyesült
Államoknak és a Szovjetuniónak, de nincs
diplomáciai képviselője ott sem Nagy-Britanniának,
sem Franciaországnak. Ezeknek az országoknak nincs
nagykövetük Olaszországban.
CHURCHILL: Úgy véljük, olaszországi képviselőnk teljes mértékben akkreditált. Mivel formailag Olaszországgal még mindig hadiállapotban vagyunk, ennek a képviselőnek a helyzete nem lehet teljesen azonos egy nagykövet helyzetével; a brit alkotmány szerint ilyen körülmények között nem lehetnek normális diplomáciai kapcsolatok. Ezt a képviselőt mégis nagykövetnek nevezzük.
SZTÁLIN: De ez nem olyan nagykövet, amilyennel a Szovjetunió és az Egyesült Államok rendelkezik Olaszországban.
CHURCHILL: Nem egészen. Mondjuk, 90 százalékban olyan.
SZTÁLIN: Nem egészen, ez helyes.
CHURCHILL: De ennek okai formálisak és technikai jellegűek.
SZTÁLIN: Lám, ugyanilyen nagykövetet kellene küldeni Romániába, ilyen „nem egészen nagykövetet”. (Általános derültség.)
CHURCHILL: Ezt egyelőre
nem tettük meg.
TRUMAN: Mindent el akarunk követni, hogy olyan helyzet alakuljon ki, amely lehetővé tenné a diplomáciai kapcsolatok helyreállítását ezekkel a kormányokkal. Már kifejtettem, milyen nehézségekbe ütközik ennek a kérdésnek a megoldása.
SZTÁLIN: Nehézségek azelőtt csakugyan voltak, de most nincsenek. Nagyon nehezen tudnánk elfogadni ezt a határozatot, mostani formájában. Nem is akarjuk ezt így elfogadni.
CHURCHILL: Nincs szándékunkban olyan szavakat használni, amelyek bármelyikünkre árnyékot vethetnének. Csupán szeretnék közbenjárni Olaszország érdekében, s nemcsak azért, mert elsőként lépett ki a háborúból. Sok idő telt el azóta, hogy kilépett a háborúból; ha nem tévedek, már két esztendeje annak. De a többi ország igen rövid ideje szüntette be a háborút – négy-öt hónapja; valamivel előbb lépett ki a háborúból Románia.
SZTÁLIN: Románia, majd Finnország. Olaszországgal pedig kapitulációja után 7-8 hónappal állítottuk helyre a diplomáciai kapcsolatokat.
CHURCHILL: Olaszországgal
a következő a helyzet. Két évvel ezelőtt
lépett ki a háborúból, s azóta
a mi oldalunkon harcol, amennyire tud. Emellett meg kell említenem,
hogy ott vagyunk Olaszországban, és ismerjük
politikai körülményeit. Nem mondhatjuk ugyanezt
Bulgáriáról, Romániáról
és a többi országról. Olaszország
nem volt egységes ország: északi része
az ellenség igája alatt maradt, és alig két
hónapja szabadult fel. Ott együtt harcoltunk Olaszországgal,
amely nagy segítséget nyújtott nekünk.
Ennek ellenére mindig azt tartottuk, hogy Olaszországnak
addig nem lehet igazán demokratikus kormánya, amíg
északi része fel nem szabadul. Ugyanakkor elismertük
az olasz kormányt, együttműködtünk
vele. Megállapodtam a szovjet kormánnyal abban,
hogy támogatjuk Badoglio tábornok kormányát. Nem értettem egyet
amerikai barátainkkal, támogatni kívántam
ezt a kormányt, amíg az ország északi
része is fel nem szabadul, hogy azután szélesebb
alapokon jöhessen létre egy olasz kormány.
Ám az események menete másként alakult.
Baráti kapcsolatokat létesítettünk Olaszországgal.
Ott nincs politikai cenzúra. Az olasz sajtó gyakran
támadott engem, alig néhány hónappal
az ország feltétel nélküli kapitulációja
után. Olaszországban a szabadság további
növekedése figyelhető meg. Most, hogy az északi
rész felszabadult, az olaszok demokratikus választásokra
készülnek. Éppen ezért nem tudom, miért
ne tárgyalhatnánk meg már most az olaszországi
békeszerződés kérdését.
Meg kell mondanom, hogy Romániát illetően,
de még inkább Bulgáriát illetően
teljesen tájékozatlanok vagyunk. Bukaresti missziónkat
annyira elszigetelték, hogy ez már internálásra
emlékeztet.
SZTÁLIN: Hogy lehet megfelelő ellenőrzés nélkül ilyet állítani?
CHURCHILL: Saját ottani képviselőnktől kaptuk ezt az információt. Bizonyos vagyok benne, hogy a generalisszimusz is elcsodálkozna, ha értesülne azokról a dolgokról, amelyek bukaresti missziónkkal történtek.
SZTÁLIN: Mese.
CHURCHILL: Ön természetesen mesének minősítheti kijelentéseinket, de én teljesen megbízom politikai képviselőinkben és Stevensonban, a légierők marsalljában. A marsallt évek óta személyesen ismerem. Missziónk igen nehéz körülmények között dolgozott. Többször feltartóztatták a missziónkhoz küldött repülőgépeket. Szovjet barátaink panaszokkal ostromoltak bennünket a misszió létszáma miatt, pedig az nem is volt olyan nagy. Az Ellenőrző Bizottság, amelynek három tagból kellett volna állnia, csaknem mindig két tag részvételével ülésezett. A szovjet főparancsnok, az Ellenőrző Bizottság elnöke, olykor az amerikai képviselővel találkozott, olykor az angollal, de mindkettővel együtt nagyon ritkán. Ami viszont Olaszországot illeti, ott sok szovjet képviselő járt.
SZTÁLIN: Szó sincs róla, Olaszországban nem voltak semmiféle jogaink.
CHURCHILL: Mindenesetre ott olyan a helyzet, hogy önök teljesen szabadon odautazhatnak. Éppen ezért nem hiszem, hogy össze lehetne hasonlítani Olaszország helyzetét Románia, Bulgária és más országok helyzetével.
TRUMAN: Meg kell mondanunk, hogy ezekben az országokban a mi misszióink is nagy nehézségekbe ütköztek munkájuk ellátása során. De nem szeretnék itt ezzel bővebben foglalkozni.
BYRNES: A megegyezés reményében azt javaslom, hogy a „felelős kormány” kifejezés helyett használjuk az „elismert kormány” kifejezést.
SZTÁLIN: Ez elfogadhatóbb. De véleményem szerint határozatot kellene hozni arról is, hogy a három kormány kész megvizsgálni az ezzel a négy országgal létesítendő diplomáciai kapcsolatok kérdését. Azt javaslom, hogy annak a pontnak a végéhez, amelyet Byrnes úr a négy országra vonatkozólag javasolt, fűzzük hozzá: „A három kormány, külön-külön, kész a legközelebbi jövőben megvizsgálni a Romániával, Bulgáriával, Magyarországgal és Finnországgal való diplomáciai kapcsolatok felvételének kérdését.”
CHURCHILL: S ez nem kerül ellentmondásba azzal, amiről az imént beszéltünk?
SZTÁLIN: Nincs ellentmondásban vele, mert ha a Romániával, Bulgáriával és más országokkal kötendő békeszerződések kérdésének előkészítése mellett döntünk, s ugyanakkor ezeket az országokat el sem ismertük, nyilvánvaló, hogy az elismerés kérdését minden kormány önállóan veti majd fel.
TRUMAN: Nincs semmi ellenvetésem.
SZTÁLIN: Akkor nekünk sincs ellenvetésünk.
CHURCHILL: Szerintem itt mégis van ellentmondás. Úgy értettem az elnököt, hogy nem óhajtja most elismerni Románia, Bulgária és a többi csatlós állam kormányát.
TRUMAN: Itt arról van szó, hogy csupán a kérdés megvizsgálására kötelezzük magunkat.
CHURCHILL: Ez félrevezeti a közvéleményt.
SZTÁLIN: Miért?
CHURCHILL: Azért, mert a nyilatkozat szövegéből az tűnik ki, hogy hamarosan elismerjük ezeket a kormányokat; márpedig tudom, hogy ez nem felel meg sem az amerikai kormány, sem a brit kormány álláspontjának.
SZTÁLIN: Én egyetértek az elnökkel, s ugyanakkor vitába kell szállnom Churchill úrral. Megegyeztünk abban, hogy a Külügyminiszterek Tanácsát megbízzuk a Romániával, Bulgáriával, Magyarországgal és Finnországgal kötendő békeszerződések előkészítésével. Valamennyiünknek az a véleménye, hogy békeszerződést csakis elismert kormánnyal lehet kötni. Ezért mondanunk kell valamit az elismerésről, s ebből nem keletkezik semmiféle ellentmondás. Ha nem szögezzük le, hogy a három kormánynak szándékában áll a közeljövőben felvetni az elismerés kérdését, akkor törölni kell az ezekkel az országokkal kötendő békeszerződések előkészítéséről szóló pontot is.
CHURCHILL: Szeretném megkérdezni az elnöktől: feltételezi-e, hogy az idén ősszel Románia, Bulgária és a többi ország mostani kormányának képviselői megjelennek a Külügyminiszterek Tanácsa előtt, s mi megtárgyaljuk velük a békeszerződéseket?
TRUMAN: A Külügyminiszterek Tanácsába csakis olyan kormány küldheti el képviselőit, amelyet elismertünk.
SZTÁLIN: Helyes.
CHURCHILL: A mostani kormányokat nem fogják elismerni, s így nem lehet majd velük előkészíteni a békeszerződéseket.
SZTÁLIN: Ezt mire
alapozza?
CHURCHILL: Logikusan következik az elmondottakból.
SZTÁLIN: Szó sincs róla.
CHURCHILL: Lehet, hogy nincs igazam, de szerintem ez a logikus.
SZTÁLIN: Lehet, hogy ezeket a kormányokat elismerik, s lehet, hogy nem ismerik el őket. Senki nem tudja, hogy elismerik-e őket avagy sem. Így kell értelmezni azt a kitételt, hogy „megvizsgálják az elismerés kérdését”. Békeszerződést pedig akkor lehet kötni velük, amikor már elismerték őket.
CHURCHILL: Az, aki ezt a pontot olvassa, nem látja belőle, hogy az Egyesült Államok nem óhajtja elismerni Románia és Bulgária jelenlegi kormányát. Ha ellenben olyan másik kormány alakul, amelyet mi elismerhetünk, akkor hozzáfogunk a velük való békeszerződések előkészítéséhez. Elnézést kérek azért, hogy ennyit lovagolok ezen a ponton, de gondoljanak arra, hogyha ezt az okmányt közzétesszük, meg is kell magyaráznunk, kiváltképp nekem a parlamentben. Azt mondjuk, hogy békeszerződést csak olyan kormánnyal kötünk, amelyet elismerünk, ezeket a kormányokat azonban nem szándékszunk elismerni. Nekem ez csaknem érthetetlennek tűnik.
TRUMAN: Azt ajánlom, adjuk vissza ezt a kérdést a külügyminisztereknek, hogy vizsgálják meg még egyszer.
SZTÁLIN: Churchill úrnak nincs igaza. Itt egyáltalán nem a békeszerződések megkötéséről van szó, hanem csupán azok előkészítéséről. Miért ne lehetne békeszerződést előkészíteni, még ha az illető kormányt nem is ismertük el?
CHURCHILL: Természetesen magunk is előkészíthetjük a békeszerződéseket. De ez esetben a szövegezés némi módosítását javasolnám: ne azt mondjuk, hogy „békeszerződések Romániával, Bulgáriával stb.”, hanem azt, hogy „békeszerződések Románia, Bulgária stb. számára”.
SZTÁLIN: Nincs kifogásom a „számára” ellen.
CHURCHILL: Köszönöm.
SZTÁLIN: Nincs mit. (Általános derültség.)
CHURCHILL: Jó lenne, ha a külügyminiszterek még egyszer átnéznék ezt az okmányt.
SZTÁLIN: Kérem, nem ellenzem.
TRUMAN: Figyelembe kell venniük a ma itt lezajlott vitát.
SZTÁLIN: Rendben van.
TRUMAN: A következő kérdés a fekete-tengeri szorosok és a nemzetközi belvízi utakon való szabad hajózás kérdése. Az amerikai küldöttség előterjesztette javaslatát erre vonatkozólag.
[ . . .] SZTÁLIN: Talán vannak halaszthatatlanabb kérdések is a tengerszorosok kérdésénél, s ezt el lehetne halasztani.
CHURCHILL: Ezt a kérdést Nagy-Britannia vetette fel, attól a szándéktól vezérelve, hogy helyesbítsük a montreux-i egyezményt. Nem ellenzem az elhalasztását, ha a szovjet fél így kívánja.
SZTÁLIN: Jobb lenne
elhalasztani ezt a kérdést. Tárgyalni kell
előbb Törökországgal is.
TRUMAN: A nemzetközi ellenőrzésre vonatkozó javaslatunknak megfelelően a tengerszorosok nem lennének egyetlen fél kezén. Igyekszünk majd meggyőzni a törököket ebben a kérdésben elfoglalt álláspontunk helyességéről.
SZTÁLIN: Tessék.
TRUMAN: Szeretnék egy javaslatot tenni a konferenciának. Úgy hiszem, ideje lenne foglalkozni a konferencia munkájáról kiadandó közlemény előkészítésével. Azt ajánlom, hogy küldjünk ki egy különbizottságot a közlemény előkészítésére.
SZTÁLIN: Rendben van.
TRUMAN: Meg kell állapodnunk a bizottság összetételében.
SZTÁLIN: Rendben van.
TRUMAN: Bízzuk meg a külügyminisztereket, hogy tegyenek javaslatot a bizottság összetételére vonatkozólag.
SZTÁLIN: Jól van. De holnap 11 órakor lesz az ülés.
TRUMAN: Akkor.
SZTÁLIN: Churchill úrnak aggályai voltak ezzel kapcsolatban.
EDEN: Ma a reggelinél arról beszéltünk, hogy a holnapi üléshez esetleg nem lesz elegendő kérdés. De mivel a mai napirendet nem merítették ki, a meg nem tárgyalt kérdések átkerülnek a holnapi ülésre.
TRUMAN: Mihelyt úgy látjuk, hogy nincs több dolgunk, hazamegyünk. (Derültség.) Egyelőre azonban akad éppen elég.
CHURCHILL: Attlee úrnak meg nekem augusztus 8-ra, a parlament megnyitására vissza kell érnünk Londonba. Augusztus 6-nál tovább tehát semmiképp sem maradhatok itt.
SZTÁLIN: Nem végeztünk még Lengyelország nyugati határainak kérdésével, a mai ülés utolsó kérdésével.
CHURCHILL: Emellett a szovjet küldöttség felvetette az olaszországi tábor kérdését. Szeretnék most erre vonatkozóan magyarázatot adni.
SZTÁLIN: Van ma még időnk és kedvünk ahhoz, hogy megtárgyaljuk Lengyelország nyugati határainak a kérdését?
CHURCHILL: Holnap reggel találkozunk a lengyelekkel, és megbeszéléseket folytatunk Bierut úrral.
SZTÁLIN: Akkor halasszuk el a kérdést.
CHURCHILL: Néhány
szóban összefoglalva, a következő a helyzet
az olaszországi táborral. Ebben a táborban
csakugyan tízezer ember van. De ne felejtsük el, hogy
nemrég egymillió embert ejtettünk foglyul.
Ezzel a tízezer emberrel most a római szovjet misszió
foglalkozik, s a missziónak szabad bejárása
van a táborba. Információim szerint a táborban
levő személyek többségükben ukránok,
de nem szovjet állampolgárok. Van a táborban
bizonyos számú lengyel is, akik – amennyire meg
tudtuk állapítani – az 1939-es Lengyelország
területén éltek. 665 személy haladéktalanul
vissza akar térni a Szovjetunióba, s intézkedések
is történtek hazaszállitásukra. Készek
vagyunk elbocsátani mindazokat, akik vissza kívánnak
térni.
Ez a tízezer ember csaknem teljes katonai egységként
adta meg magát, s úgy is hagytuk, saját parancsnokainak
vezetése alatt, kizárólag adminisztratív
megfontolásokból. Nagyon örülnénk,
ha Golikov tábornok Alexander tábornagyhoz, vagy
a főhadiszállásra küldené panaszait.
ALEXANDER: Nem sok hozzáfűznivalóm van ahhoz, amit a miniszterelnök mondott. Szeretném, ha a jelenlevők tudnák, hogy az oroszoknak Olaszországban mindig teljes mozgási szabadságot biztosítottam, és módot adtam arra, hogy megtekintsenek bármit, amit csak óhajtanak. S ezt célszerűnek is tartom, mert olyan esetekben, amikor nagyszámú orosz katona van a kezünkön, az illetékes orosz képviselők tanácsai nagyon hasznosak lehetnek számunkra. Ha a generalisszimusz egyetért vele, továbbra is olyan szellemben járnék el, mint eddig.
SZTÁLIN: Ilyen esetekben szerződésben vállalt kötelességünk, hogy segítsük egymást, és ne gáncsoljuk, hanem ellenkezőleg, segítsük egymás állampolgárainak hazatérését.
CHURCHILL: Ha az ön képviselője elküldi a tábornokot, vagy maga megy el a főhadiszállásra a dolog megtárgyalására, minden szükséges intézkedés meg fog történni.
TRUMAN és CHURCHILL: Nagyon köszönjük.
CHURCHILL: Felmerült az a kérdés, hogy Renner közigazgatását esetleg ki kellene terjeszteni a brit és az amerikai övezetekre is.
SZTÁLIN: Nagyon jó
lenne, ha illetékessége kiterjedne valamennyi
övezetre.
CHURCHILL: Úgy vélem, ez lesz az egyik legelső probléma, amellyel behatóan foglalkoznunk kell, mihelyt bevonultunk Bécsbe. Elvben egyetértünk azzal, hogy kívánatos lenne egy egységes osztrák közigazgatással együttműködni.
SZTÁLIN: Persze, ez lenne a legjobb.
CHURCHILL: Nem szándékunk akadályozni a helyi igazgatást.
SZTÁLIN: Ez jó lesz.
Forrás : Teherán, Jalta, Potsdam, 307-322. p.