Kr. e. 216

Karthágóiak : Hannibál, kb. 50.000 fő
Rómaiak : Caius Terentius Varro, Lucius Aemilius Paullus, kb. 86.000 fő

A második pun háború során Hannibál felismerte, hogy Hispániában nem tudja legyőzni Rómát, ezért váratlanul Itália ellen vonult. Több győzelmet aratott, de a rómaiak sokáig halogatták a döntő összecsapást, melyre végül Kr. e. 216 augusztus 2-án került sor Cannae-nál. A római haderő soha nem látott méretű volt, nehéznek bizonyult egységes irányítása, ezért a két konzul naponta váltogatta a parancsnokságot, mely a nevezetes alkalommal Varronak jutott osztályrészül.

Az összecsapás kezdetén a jelentős számbeli fölényben lévő rómaiak jobbszárnyukra állították fel lovasságukat (Paullus), középen, sűrű rendekben a gyalogságot helyezték el, balszárnyon a szövetséges lovasság kapott helyet. Hannibál vegyes nemzetiségekből álló seregének balszárnyán a nehézlovasok foglaltak állást, középen, kissé előreívelő alakzatban a gyalogosok (ezt nevezték később cannaei félholdnak), jobbszárnyon a könnyűlovasság helyezkedett el. A gyalogság felállításánál sajátos módon a legmegbízhatóbb, legjobban felfegyverzett líbiaiakat nem előre középre, hanem kétoldalt hátravonva sorolta hadrendbe.
A könnyűfegyverzetű gyalogságok nyílzáporral járó összecsapása kezdte az ütközetet, amely egészen addig kiegyenlítettnek teszett, míg a karthágói balszárny nehézlovassága meg nem támadta Paullus sokkalta gyengébb harci erőt képviselő lovasságát. Mivel ezen az oldalon a csataeret az Aufidus folyó határolta, és így szűk volt a hely a hagyományos lovas hadviselésre, a karthágóiak lerángatták lovaikról a rómaiakat, majd a földön végeztek velük.
Ezt követte a centrumban a gyalogságok heves összecsapása. Hannibál sikerének több okból is itt volt a titka. Egyrészt elérte, hogy a soknemzetiségű sereg egységes, összetartó, jól irányítható haderőként viselkedett, másrészt zseniális húzással rendezett visszavonulással csapdába csalta a rómaiakat.

A karthágóiak fegyelmezett csapatmozdulatainak következtében a félhold „behorpadt”, a rómaiak sűrű sorai szinte egymást akadályozták az előretörésben, s egy idő után az ő frontvonaluk kezdett kidudorodni középen.Ekkor támadtak két oldalról a líbiaiak. Ennek következtében Hannibálnak sikerült bekerítenie egy, az övénél jóval nagyobb létszámú sereget.
Mindeközben a helyzet még kritikusabbá vált Róma számára: míg a numidiai könnyűlovasság feltartóztatta balszárnyuk lovas egységeit, a karthágói nehézlovasság, miután korábban teljesen szétverte a jobbszárnyat, hátulról nekirontott a balnak is, amely erre megfutamodott. A kökönnyűlovasság vette őket üldözőbe, a nehézlovasság pedig a centrum hátára támadt, még teljesebbé téve a bekerítést.
A csata innentől kezdve gyakorlatilag mészárlássá változott, a római haderő soha nem látott veszteségeket szenvedett, az áldozatok száma 60–70.000 között becsülhető. A két konzul közül Paullus is elesett, mellette Róma számos előkelősége is odaveszett.

Cannae döntő győzelem – lehetett volna. Amint egyik hadvezére, Mahrabál is szemére vetette, Hannibál képes volt a győzelemre, annak kihasználását viszont elmulasztotta. Róma szövetségesei nem lázadtak fel, serege lassan magához tért, Hannibál pedig több évnyi hiábavaló hadakozás után kénytelen volt visszatérni Afrikába, ahol is Záma mellett nemcsak egy csatát, de a háborút is elvesztette.