BEVEZETÉS

I. Alapfogalmak

Digitális: számjegyet használó = minden adatot számjegyekkel rögzít. a természet végtelen jelenségeit nem képes tökéletesen ábrázolni, csak megközelítõen. A képet felbontjuk pontokra, a pontoknak számértéket adunk. Minél sûrûbb a rács, minél több színt határozunk meg, annál jobban becsapható a szemünk. (Korrigálja a hiányosságokat.)
A szám: örök. Amit számmal írunk le: bármikor rekonstruálható.

Számítógépes grafika: virtuális világról készített képeket jelenít meg a felhasználó számára a képernyõn keresztül.

Képfeldolgozó programok: különleges típusú grafikus rendszerek: bemeneti adatként egy digitális képet kapnak, ebbõl általában transzformált képeket, vagy a képek alapján geometriai információt állítanak elõ.

Képszintézis: a memóriában tárolt világról fényképet készít.

Módszerei:

1. Rajzolás

• Mûszaki rajzszerû

2. Természeti folyamatok szimulálása

• háromdimenziós fényhatások fizikai törvényszerûségein alapuló fényképészeti eljárások
• absztrakt világok (elvont fogalmakat tesz láthatóvá, pl. folyamatokat);
  adathalmazokat, függvényt, gráfot

Szereplõi:

1. Számítógépes program: a világleírás alapján szimulálja a virtuális térben bekövetkezõ fényhatásokat és vezérli a grafikus megjelenítõt.
2. Grafikus megjelenítõ: a képernyõ kijelölt pontjait a vezérlés által meghatározott spektrumú fény kibocsátására gerjeszti.
3. Emberi szem: a fényhullámokat felfogja, az agyban színérzetet hoz létre.

Renderelés: látvány vagy hanghatások számítógépes megjelenítése, számítási eljárás útján. Magyar szinonimái lehetnek: leképezés, összeállítás, képkiszámítás.

Raszter: Sorokból és oszlopokból álló adatszerkezet. A cellacsoportok objektumot alkotnak. Minden cella értéke az objektum értékét reprezentálja.

Pixel: kép-elemek. Egy kép felépítéséhez szükséges vizuális információ legkisebb logikai egysége. Minél több pixelbõl (kockából) áll egy kép, annál jobb a kép minõsége.

II. Digitális képkezelés