A fenti címmel
megjelent kiadvány 2002-ben 267 oldalon látott napvilágot a Móra Ferenc
Múzeum tudományos mûhelyében. A szögedi nemzetbõl származó Bálint
Sándor
néprajztudós szellemi örökségét tudatosan felvállalva adták kötetüknek a
fenti címet, mint azt jelzi is a szerkesztõ, Lengyel András az
utószóban
(267. p.). Valóban múltunk régészeti, történeti, iparmûvészeti,
irodalomtörténeti, néprajzi, akár képzõmûvészeti, akár a helyi flóra,
fauna etc. tárgyi (s a hozzájuk fûzõdõ kultúrális hagyományok) emlékeit ki
is õrízné s prezentálná hívebben, mint éppen a szakértõ muzeológusok.
A kötet nem egyszerûen "csak" tudós és filológiailag teljeséggel megalapozott munka, hanem nagyon érdekes olvasmány is. Egyszerûen nem lehet letenni. Életszerûek a korábbi szegedi múzeumigazgatók portrévázlatai. Kiderül Tömörkény Istvánról, hogy múzeumigazgatóként nemcsak szépírói tevékenységet folytatott, hanem jelentékenyen, s mintegy "jól idõzítve" (1899-1917) begyûjtötte az éppen "elmúló/átalakuló paraszti világ tárgyi" (77. p.) emlékeit. A régész Móra Ferenc, a régész Trogmayer Ottó bemutatása ugyancsak izgalmas, a Dömötör torony megmentõjének Cs. Sebestyén Károlynak sokoldalú tevékenységére szintén fény derül. Bepillanthatunk nemcsak a Móra Ferenc Múzeum központi épületeinek mûhelyeibe és kincseibe, de valamennyi szegedi múzeum (Kass Galéria, Varga Mátyás színháztörténeti háza), s tágabb hazánk, a megye hódmezõvásárhelyi Tornyai János Múzeuma, a makói József Attila Múzeum, a szentesi Koszta József Múzeum, a csongrádi Tari László Múzeum is bemutatásra kerül avatott kezek által.
Minden szögedi nemzethez tartozó ember polcára illik e kötet, a tágabb értelemben vett régió iránt érdeklõdõk szintén megtalálják a nekik kedves olvasmányt, de valamennyi múltunkat, hagyományainkat, kultúránkat tisztelõ ember haszonnal forgathatja. Manapság öröm kézbe venni egy formailag és tartalmilag egységes, hibátlan és szép könyvet.