ÚJFALUSI NÉMETH Jenő

Az Embernek próbája és az Essay on Man

Forrást anulmány

A magyar felvilágosodás kezdeteit irodalomtörténeti tudatunk több-kevesebb önkénnyel 1772-höz és Bessenyi György nevéhez köti (1). Bessenyei életművében azonban vitathatatlanul döntő esztendő. 1772-ben jelenik meg az Eszterházi vígasságok, elkészült a Hunyadi László, a Buda tragédiája, a Hunyadi-eposz, az Ágis, és ebben az évben jelenik meg Az embernek próbája is.

Már ezekben a művekben szembeötlő nem csupán Bessenyei művészetének, hanem a magyar felvilágosodásnak, sőt a korai reformkor irodalmának egy sor jellegzetessége: klasszicizmus és rokokó keveredése a stílusban, a „klasszikus” témák és történetek erős aktualizálása, a nemzeti történeti érdeklődés és mindezt egybekapcsolva a filozófiai távlat keresése.

Ismert, hogy a francia felvilágosodás által kialakított vagy terjesztett gondolatok és attitűdök épültek be a magyarországi főként köznemes kötöttségű nemesi értelmiségiek tudatába Az sem új az irodalomtörténészek számára, hogy a már polgári Hollandiában és Angliában létrejött filozófiai koncepciók és ideológiai magatartásformák beépültek a francia felvilágosodásba és mint francia gondolatok terjedtek tovább. A felvilágosodással találkozó magyar értelmiség nem egyszerűen Voltaire, Montesquieu, Diderot, Rousseau vagy éppen Millot gondolatait „ízlelgeti”, hanem a hollandiai majd angliai győzelem eredményeképp megerősödött, és egy új, Európa képét véglegesen megváltoztató rohamra készülő polgárság heterogénnak tűnő, ám mégis koherens ideológiai rendszerébe kóstol bele.

Az 1772-ben megjelent művek és a velük kapcsolatos filológiai problémák ilyen perspektívában kapják meg igazi jelentőségüket. Enélkül öncélú filologizálásnak tűnhetne annak kutatása, hogy Alexander Pope Essay on Man c. művének melyik átdolgozását ültette át magyarra Bessenyei György.

E hazájában konzervatívnak tekintett szerző szinte minden művét azonnal franciára fordítják, és közülük nem egy válik Franciaországban és azon túl a felvilágosodás „trójai falovává”(2).

Az Essay on Man-t azonban nem egyszerűen lefordítják, hanem átdolgozzák, és újabb nyelvekre már ezeket ültetik át.

Az Essay on Man/ Essai sur l’homme Bessenyei számára is alig több mint katalizátor saját világképének alakításához és kifejtéséhez, mint ahogy az 1872-es magyarítás (Az embernek próbája) is jórészt csupán ihletője az 1803-as változatnak (Az ember poemában)(3).

Minthogy költőnk valószínűleg nehezen olvasott angolul, és maga mondja, hogy Az embernek próbáját franciából fordította, feladatunk annak a francia változatnak a felkutatása, amelyet Bessenyei használt, illetve használhatott.

A problémát és az első hipotézist is Harsányi István fogalmazta meg az Embernek próbája és Az ember poémában 1912. évi kiadásának bevezetésében (4). Az 1703-ban keletkezett második változat Jegyzésének (első és második fogalmazás) és Barcsaihoz írt levelének (1776) és elemzése eredményeként arra a következtetésre jut, hogy Bessenyei francia verses másodforrásból dolgozott, amelynek címe Essai sur l’homme(5). Vagyis nem Voltaire 1738. évi átdolgozása, hisz annak címe: Discours sur l’homme en vers. Ezt már Beöthy Zsolt is így látta (Szépprózai elb. II.59.). De nem is Millot Essai sur l’homme című prózai fordítása, mint azt Eckhardt Sándor (6) sugallja, amikor megállapítja, hogy Bessenyei Az embernek próbája 93. és 98. oldalán Millot abbé Histoire Générale et Ancienne c. művéből idéz. Harsányi konkrét feltételezése az, hogy a magyar költő egy 1761-ben Bécsben a Trattner (7) kiadónál megjelent francia fordítást használt.

Gálos Rezső Eckhardt Sándor hipotézisére is figyelve fogalmaz a következőképpen: „Annak a francia fordítónak a nevét, akinek a verses átültetését (Bessenyei) használta, nem tudjuk. 1761-ben Bécsben is, Lyonban is s 1763-ban Amszterdamban és Lipcsében jelent meg ilyen fordítás, ezeknek egyike volt költőnk kezében (...). (A lyonit) Millot abbé fordította, akinek Bessenyei történeti munkáira mindvégig nagy hatása volt (...). És semmi lehetetlen nincs benne, hogy Bessenyei kezébe nem a bécsi, hanem ez a lyoni kiadás került. Sajnos, Millot fordításához nem fértem, ebben a kérdésben (...) ítéletet mondani nem tudok.” (8)

Ezt az állapotot rögzíti Szauder József is A Magyar Irodalom Története III. kötetének 27. lapján: ”Mindez a (felvilágosult természeti morállal kapcsolatos) tanítás szorosan összefügg Pope Essay on Man (1733-34) című nagyszabású de egyenetlen filozófiai tankölteményével, melyet Bessenyei ismeretlen francia fordításból magyarított, igen szabadon...”(9).

Szauder József összefoglalása óta e sorok írója foglalkozott a kérdéssel francia nyelvű tanulmányában (Les sources françaises de l’Essay on Man hongrois) (10), majd Gergye László adott mértéktartó áttekintést az egész problémakörről a kritikai kiadás (11) Bevezetésében jórészt erre a tanulmányra alapozva.

E két írásra visszautalva csupán azokat a tényeket foglalnám össze, amelyek feltétlenül szükségesek a továbbiak megalapozásához.

Gálos Rezső után két feltételnek kellett teljesülnie az előrelépéshez: meg kellett ismerni Pope műve francia fordításainak és francia nyelvű kiadásainak történetét, valamint módot kellett találni a raconálisan számbavehető fordítások és Bessenyei szövegének összehasonlítására.

E két feltétel teljesülését a British Museum General Catalogue of Printed Books 1963-ban kiadott 193. /Poo—Pot/ kötetének, E. Audra: Les traductions françaises de Pope 1931-ben (12) kiadott diszertációja valamint a Bibliothèque Nationale Pope-anyagának ismételt tanulmányozása tette lehetõvé.

Tapasztalatunk szerint Pope mûveinek propagálása francia nyelven az Essai sur la Crtique (1717.) majd a Péface de l’Homère, La Boucle des Cheveux enlevée és Le Mentor Moderne szárnyrabocsátásával kezdõdik. Az Essai sur la Critique Amszterdamban megjelent változatát még I. György titkára, Robethon /Robotham/ fordította, Le Mentor Moderne-t pedig Van Effen Hágában 1723-ban. Ideológiai harcok tüzébe elõször a Pérelle fordította Préface de l’Homère került. Erre reagált Mme Dacier (Réflexions sur la Préface de M. Pope). 1728-ban már Desfontaines abbé adja ki a Préface-t a Les Remarques sur l’Homère-jével és Pope Homéroszról írt tanulmányával együtt, de ekkor jelenik meg tõle a La Boucle des cheveux enlevée is. Du Resnel abbé pedig 1730-ban publikálja saját Essai sur la Critique fordítását.

A „filozófus” Pope az Essay on Man miatt vált mind a gallikán, a mind a jezsuita, mind pedig a janzenista „ortodoxok” céltáblájává. Ez magyarázza, hogy 1732-tõl részletekben megjelenõ mûvét már 1736-ban lefordítja M. D. Silhouette -- prózában. A szöveg – talán a fordító tudta nélkül – elõbb Párizsban, majd rögtön utána Londonban is megjelenik. Néhány hónappal késõbb, de még mindig 1736-ban egy amszterdami nyomda is piacra dobja. 1737-ben utánnyomások születnek Londonban, Párizsban, Amszterdamban, Utrechtben és Lausanne-ban, ahol már Crousaz Examenjével (13) együtt jelenik meg bizonyítandó a mû istentelen voltát. A janzenista Louis Racine is hasonló véleményt publikál. De még ebben az évben megjelenik Párizsban az Académie Royale des Inscriptions et Belles Lettres engedélyével Du Resnel abbé verses fordítása is Les principes de la Morale cimmel, majd két hónappal késõbb újra, ezúttal az Essaí sur la Critique-el együtt. Az Orleans-i hercegnek ajálja; szükség is van politikai súlyára.

A csatározások ellenére újabb és újabb kiadások követik egymást, és gyakran együtt jelenik meg Silhouette prózai és Du Resnel verses fordítása. Komolyak a kísérletek a „métely” terjedésének megakadályozására. Séré, Seigneur de Rieux verses fordítása ezért kényszerül --legalábbis formálisan – Londonba (14). Pedig ez a fordítás tetszik Pope-nak is.

1771-ig, Bessenyei átdolgozásáig még két fordítást ismerünk. J. C. Schleinitz-tõl származik az egyik, aki M. Brockes német szövegébõl készít francia verses változatot 1746-ban gyöngén, sok hibával(15). Nics utóélete. A másik fordítás Millot abbétól származik, viszonylag gyönge prózai kísérlet, és a szövegegyzetetések alapján semmi jel arra, hogy Bessenyei ezt használta volna. A különbözõség egyik feltûnõ külsõ jele, hogy Az embernek próbája az egyes „leveleken” belül is tagolt, „fejezetelt”, aminek semmi nyoma Millot-nál. Millot a korábbi „torzításokkal” és a kommentárok hiányával igazolja saját fordítása létjogosultságát. Ezért, „...dans quelques notes au bas des pages... J’opposerai aux erreurs de Pope (car il paraît quelquesfois se tromper, même comme philosophe) les principes dont il est dangeureux de s’écarter. Les vérités chrétiennes montreront l’insuffisance de la sagesse profane.” (16). Bessenyeinél viszont ilyen típusú lapvégi jegyzeteknek nincs nyoma.

A hatodik fordítás Saint-Simon márkié (17), de ez 1771-ben jelenik meg Harlemben az Essai de Traduction Littérale et Énergique c. kötetben és alig van esélye, hogy Bessenyei kezébe került.

Az angol szöveghez való hûség szempontjából Saint-Simon márki elviselhetetlenül pedáns forítása a „legjobb”, Silhouette szövegét Pope is elismerte, Millot abbé viszont lényegesen eltér. A két számbajöhetõ verses fordítás közül a Séré de Rieux-é a „hûbb” szöveg, míg a Du Resnelé inkább átdolgozás.

Az eredetihez való viszony vonatkozásában Du Resnel és Bessenyei között fedezhetõ fel rokonság. Mindketten a fordítás költõi erejének szükségességét hangsúlyozzák. ”Soha sem vólt sorrul sorra való fordítás, hanem csak az Iró értelmét követtem. Most is ugyan azon tárgyakra nézek mellyekre az Anglus Poeta szemeit függesztette, de versét ugy, mint a Frantzia forditásban ki tétetet, magyarul találni egyet sem lehet ” (18).

(Schleinitz és az angol szöveg viszonyáról mondhatom a legkevesebbet: mikrofilmen csak az elsõ levél állt rendelkezésemre, s ez a hûségre való törekvést tükrözte.)

Két következtetést fogalmazhatunk meg kutatásunk ezen pontján:

--Bessenyei szövege az angoltól távolabb áll, mint bármelyik francia változat, kivéve Voltaire Essai en vers sur l’homme c. mûvét, amely Pope gondolataira támaszkodó önálló mû, de amely nem jöhet számításba „modellként”.

-- Választékunk éppen úgy, mint Harsányinál Du Resnel verses fordítására szûkült, ám Bessenyei szövegének szerkezete sokkal inkább emlékeztet a Silhouette kiadásokéra.

Bessenyei ama megjegyzése, hogy „Pópnak tsak tárgyai után menek, de a vers és gondolatnak nagyub része mind a magamé...” (l9) egyébként is Silhouette változatára irányítja a figyelmet. Pope angol nyelvű kiadásaiban vagy a mű előtt, vagy az egyes Epistle-ek előtt amolyan tartalomjegyzék értékű tematikai összefoglalást találunk a versszámok jelölésével együtt (20). Du Resnel Sommaire címszó alatt kis filozófiai esszékké alakítja ezeket. Silhouette fordításának különböző kiadásaiban a szöveg megfelelő helyein margójegyzetek formáját kapják a témamegjelölések. Bessenyei A Silhouette-fordítások jegyzeteit követve az egyes „tárgyakat” Levélen belüli fejezetelés formájában választja el egymástól. E „fejezetcímek” rövidebbek és főként az 1803-as változatban ritkábbak is, mint Silhouette-nél.

Közelebb kerülünk a kérdés megoldásához, ha legalább egyetlen szövegegység összehasonlító elemzését elvégezzük.

-- Pope, Silhouette és Bessenyei szövege eléggé szoros kapcsolatot mutat egészen Bessenyei 119. soráig, ( Pope: 113. sor, Silhouette negyedik tematikai egység). Pope 113-150. sorainak (a negyedik témaegység Silhouette-nél) csak halvány visszfényét találjuk Bessenyeinél.

„Go, wiser thou! And, in the scale of sense,

Weigh thy Opinion against Providence;

Call imperfection what thou fancy’st such,

Say, here he gives too little, there too much:

Destroy all creatures for thy sport or gust,

Yet cry, If Man’s unhappy, God’s unjust;

If Man alone ingros not Heav’n’s highe care,

Alone made perfect here, immortal there:

Snatch from his and the balance and the rod,

Re-judge his justice, be the God of God.” (21)

„Toi donc, qui es plus habile pèse dans les balnces de ta raison ton opinion contre la Providence; appelle imperfection ce que tu t’imagines tel; dis, ici Dieu donne trop, là il donne trop peu; détruis toutes les créatures pour ton goût ou pour ton plaisir; et crie cependant, si l’homme est malheureux, s’il n’est le seul être parfait ici-bas, immortel dans le Ciel, Dieu et injuste; arrache de ses mains la balance et le sceptre; Juge la justice même, et soit le Dieu de Dieu.” (22)

Halandó! a’ki már többet tudhatsz e’nél,

‘S föb teremtés kivánsz lenni az Embernél.

Világunknak rendit fontoljad Lelkedbe,

‘S formáld új vóltodat fetrengő éltedbe.

Kiálts rosznak mindent a’mit a’nak láthatsz,

Hidjed hogy vóltodba minden kis részt tudhatsz,

Térítgesd a’ napnak fényes súgárait,

Járd a’ barlangoknak követses gyomrait,

Az Égnek ragyogó kárpitjait dúld-fel;

Számláld-meg tsillagit búja szemeiddel.

Légy szabados ura magadtul magadnak,

Áldozzál fel mindent rút kivánságodnak.

Menj-fel a’ Világnak örök Istenéhez;

Kapdossál mint veszett, hatalmas székéhez.

Királyi páltzáját ragad-ki kezébűl;

Mellyel teremtésit vezérli Egébűl.

Itéljed egyedül a’ nagy Valóságot,

‘S tegyél Világának magad igazságot. (23)

Ha negyediknek bevisszük az összehasonlításba Du Resnel szövegének megfelelő részét, Bessenyei fordításának forrásvidékén vagyunk.

„Va, plus sage que lui dans ta prévention,

Imaginer en tout quelque imperfection;

Prends follement en main ton injuste balance:

Parle, élève ta voix contre la Providence.

Dis que le Créateur, en ses dons inégal,

Là te parait avare, ici trop libéral;

Renverse pour toi seul les lois de la Nature,

Fais divers changemens en chaque créature;

Arbitre souverain des biens et des plaisirs

Réforme l’Univers au gréde tes désirs;

Ose accuser du Ciel l’éternelle sagesse,

S’il n’épuise pour toi ses soins et sa tendresse,

S’il ne joint aux faveurs que te fait sa bonté,

L’irrévocable sceau de l’immortalité;

Sois le Dieu de ton Dieu, ne suis que ton caprice,

Place-toi sur son trône, et juge sa justice.” (24)

Visszafogott hangvétele miatt Bessenyei szövege Du Resnelével rokonítható. Tőle jön két kép: a királyi trón és a királyi pálca („hatalmas székéhez”, „ Királyi páltzáját”), de már a két fordítás keveredik az ”Áldozzál-fel mindent rut kivánságodnak” sorban („Renverse pour toi seul les lois de la Nature” /Du Resnel/ ;”Détruis toutes les créatures pour ton goût ou pour ton plaisir”/Silhouette/. Hiányzik azonban Bessenyei szövegébõl a másik háromban egyaránt jelenlévõ csattanó („...be the God of God”, „...sois le Dieu de Dieu”, „Sois le Dieu de ton Dieu”) és közvetlen környezete.

Hogy mi lett a szövegrész sorsa, arról maga Bessenyei nyilatkozik a Jegyzésben és még részletesebben a Világosításban.

Az utóbbiból idézek:

”Még magyar nyelvünkön ujságnak tettzik az ollyan emberi büszkeség, és esztelen vágyódás mely a Világ Istenét oktatná, kezébül kivánvánná királyi páltzáját ki venni. De ezt, tsak a poétaságnak kell tulajdonitani. Azomban a mennyire lehetet az Anglus elmét változtattam, nem tévén ki hol igy szól: <<Mongyad hát minek utána magad nem lehetz az Egeknek egyedül való tárgya sat. hogy az Isten igasságtalan; ragad ki kezébül itéllö páltzáját, az igasságnak mérö serpenyõjét; Itéllyed magad az örökké való igasságot, és igy Légy Istenednek Istene>>”. (25)

E mozzanatra már Harsányi is felhívta a figyelmet, de nem hasznosította.

A szóban forgó szöveg ugyanis Silhouette prózai szövegévõl származik. bessenyei silhouette forditását adja vissza szó szerint, annak központosításával az eredeti angol szövegtõl való minimális eltéréssel együtt. Azért ebbe a szövegegységbe is becsúszik Du Resnel szövegének egy eleme Bessenyei szövegemlékezetének bizonyítékaként. Mint a fenti idézetekben látni lehet, csak Du Resnelnél fordul elõ birtokos jelzõvel az ominózus kifejezés: „Sois le Dieu de ton Dieu”.

Bizonyos tehát, hogy Bessenyei György két szövegbõl dolgozott: Du Resnel verses és Silhouette prózai szövegébõl.

A kérdés már csak az, hogy a két fordítás milyen kiadását vagy kiadásait tarthatta kezében a magyar költõ.

Harsányi verses forrást tételezve az 1763. évi amszterdam-lipcsei, esetleg az 1761-es bécsi kiadásra gondol „...melynek második kötetében az Essai sur l’homme elõbb prózában (pag. 1-80), majd versben van kiadva (pag. 81-156). E fordítás minden tekintetben hû marad az eredetihez”(26). Ez utóbbi megjegyzés arra utal, hogy a könyv nem volt a kezében. A fordítók nevét sem említi.

A tisztánlátás érdekében célszerû röviden összefoglalni a két fordítás kiadásainak a történetét 1771-ig.

Du Resnel fordítása az elsõ, 1737. évi kiadástól az 1748-as amszterdam-lipcsei Oeuvres diverses-ig, amelyben a két fordítás együtt szerepel, nyolc kiadást és néhány utánnyomást ért meg. Két kiadónál: 1739-ig a párizsi Briasson, majd nála és az Arkstée et Merkus társaságnál (Amsterdam-Leipzig).

Silhouette útja bonyolultabb. Már említettem, hogy 1736-ban egy párizsi, egy londoni, majd egy javított londoni, és még ez évben Lausanne-ban újranyomott londoni kiadás készül. A Préface körüli csatározások miatt a lausanne-i kadó Bousquet 1737-ben már Crousaz Examen de l’Essay de Monsieur Pope kiséretében publikálja újra. De 1737-ben Utrechtben a párizsi kiadást is reprodukálják. Az egymást követõ londoni kiadások P. Dunoyer és az amszterdami Jean Frédéric Bernard közös produkciói. De már 1738-ban újabb amszterdami kiadó, Paul Gautier is érdemesnek látja piacra dobni, majd a londoni Guillaume Darrès teszi ugyanezt 1741-ben és 1742-ben, ezúttal egy válogatás keretében és tapasztalatom szerint jelentõs változtatásokkal. Maga a fordító közben átdolgozta a fordítást; szebb lett a korábbinál. Ezt a variánst még egyszer publikálja Hágában Adrien Moetjens 1742-ben. A londoni Darrès-féle kiadást 1745-ben megjelenteti a Bousquet et Compagnie Genf és Lausanne megjelöléssel, de már angolul és franciául. „Harmadik kiadás”-ként 1760-ban újra kiadja a cég. Van még egy egynyelvû hágai kiadás 1752-bõl. A kétnyelvûek közül említést érdemel a Lausanne-i Marc Chapuis 1662. évi kiadása. Közben, 1761-ben megjelent Lyonban a Duplain testvéreknél Millot abbé (Charles Francois Xavier) fordítása. 1762-ben, Strasbourgban a König kiadónál jelenik meg az elsõ öt nyelvû (angol, latin, francia, német, olasz) kiadás, amelynek van egy amszterdami utánnyomása ugyanebben az évben (Zacharie Chatelain). Ezekben már éppen úgy mint a sorjádzó Oeuvres diverses-ekben Silhouette és Du Resnel fordítása együtt szerepel.

Az Oeuvres diverses kiadásokat az Arkstée et Merkus (Amsterdam - Leipzig) cég monopolizálja. 1749-tõl (1753, 1754, 1758, 1763) kezdve 1767-ig hat állandóan bõvülõ kiadás készül.

Az elsõ Oeuvrese diverses két kötetes, Du Resnel fordítása az elsõ, Silhouetté a második kötetben található. A prózai szöveg az 1742-es Darrès kiadáséval azonos, az elõszó az 1737-es második elõszóval. A lapalji jegyzetek fukciója a spinózizmus vádjának elhárítása, a Pascal (Les Pensées) idézeteké pedid a tragikus világkép demonstrálása.

Az 1754-es kiadást Élie de Jocourt (Hága, 1700?- 1770?) rendezi sajtó alá és jegyzeteli. A Pascal-idézeteket ritkítja, Newtontól és saját Le bonheur d’ignorer l’avenir (Bordeaux, 1740) c. mûvébõl pótolja azokat.

Az 1754. évi kiadás 1758-ban bõvül egy Supplément kötettel majd még mindig ez évben egy új kiadásban egy Pope életrajzzal az elsõ kötetben. Ennek külsõ formájában is alig módosított másolata a Harsányi által említett Trattner-féle kalózkiadás (27). Ezzel majdnem azonos az 1763-as kiadás is. A következõ, 1767-ben már bõvül egy nyolcadik kötettel.

Természetes arra gondolni, hogy a Bécsben tartózkodó magyar költő kezébe egy helyben kiadott könyv került. Audra, a bibliográfia készítője azonban, mivel kezében egy olyan példány járt, amelyen fentebbieken túl ez is szerepelt: Et se vend / A Lyon, chez Jean Marie Bruyset , felveti a lehetőségét annak, hogy dupla csalással van dolgunk; esetleg egy lyoni kereskedő Trattner neve alatt kalózkodott. Ez a kereskedő, Bruyset valóban kért már 1754-ben, és nem kapott engedélyt az Oeuvres diverses kiadására, tehát érdekelt lehetett. Mivel első tanulmányom készítése idején sem Magyarországon, sem a Bibliothèque Nationale-ban nem találtam példányt, így a Lyoni Egyetemi Könyvtár és a British Museum egyik pédányát néztem meg. Azóta sikerült a Budapesti Egyetemi Könyvtár példányát is tanulmányoznom azonos eredménnyel. Az Audra által jelzett kiegészítés egyiken sincs.

Ugyanakkor Szabó József (28) jelzi, hogy Trattner János Tamás fia Mátyás 1764 és 1779 között Párizsban dolgozik, s kiadói tevékenysége elismeréseként Párizs díszpolgára lett.

Ezért francia nyelvű tanulmányomban egyértelműen a kézenfekvőnek tűnő Trattner-féle kiadás mellett döntöttem.

Újabb szövegösszehasonlításaim során azonban feltűnt egy először lényegtelennek látszó két eltérés, Bessenyei két fordításának „fejezetcímei” és akár az 1754-es, akár az 1763-as Arkstée et Merkus, valamint az 1761-es Trattner kiadás „margójegyzetei” között. Az eltérések forrása eddigi kutatásaim szerint az 1762-ben Strasbourgban publikált ötnyelvű kiadás. Ellenőríztem az Oeuvres diverses 1754-ben, és 1763-ban megjelent, valamint Marc Chapuis kétnyelvű kiadását (Lausanne 1762), s mivel az eredmény ugyanaz volt, célszerű részletes összehasonlítást végzeni Trattner és König szövegei valamint mindkét Bessenyei fordítás között az adott szempontból igazán meggyőző eredmény érdekében. Ez a konfrontáció más vonatkozásban is (például a két magyar szöveg egymáshoz való viszonyának az eddigieknél módszeresebb meghatározása szempontjából is) érdekes lehet, ezért közlöm.

(A két francia nyelvű szöveg helyesírási és ékezetelési különbségeit nem jelölöm. A baloldali oszlopban az első lapszám Trattner, a második König szövegét, az aláhúzások a két francia kiadás különbségét, a magyar szövegben a <<...>> a versidézeteket jelöli.)

Trattner, König Az embernek próbája Az Ember poemában

Épitre I	Első levél	Első levél
Nous ne pouvons juger de l’homme que relativement à notre propre sistême, ignorant la relation générale des sistêmes et des choses. p. 4 / p. 306	Az örök Valóság tudatik; de a’nak nagy terrmészete, titokban marad. Az ember magát tökéletesen magya- rázni elégtelen: nem ismervén a’ teremtésnek mély munkáját. p. 234.	A Természet látható, érezhetö, de titkaiban és örökre meghatározott rendiben, fel fedezhetetlen. p. 324.
L’homme n’est point un être imparfait, étant proportionné à la place et au rang qu’il occupe dans la création, et a des fins et des relations qui lui sont inconnues. p. 6. / p.308.	Az ember olly tökélletes munka, mint azt halandó sorsa engedte, és kivánta. p. 238.	<<E szerint rendiben e sok valóságnak / Kellet mint az Ember, lenni olyan ágnak:/ Ugy fordul kérdésre hogy ha a nagy Isten / Kegyetlen teremtést tet-é az emberen.>> p. 327. <<Egy emberenk sok vólt halhattlan lenni /E testben, életét angyalokhoz tenni.>> p.328.
C’est en partie sur l’ignorance des événemens futurs, et en partie sur l’espérance d’un bonheur à venir, qu’est fondé (le bonheur actuel de l’homme p. 8.) tout son bonheur présent. p. 308.	A’ jövendö történeteknek nem tudása, Világ szerént bóldogság. p. 239.	A jövendő történeteknek nem tudása, reánk nézve boldogság. p. 329.
Un orgueil qui vise à de trop hautes connoissances, et qui prétend à une perfection au-dessus de la portée de l’homme, est la cause de sa misère. p. 10 / p.309.	<<Halandó! A’ ki már többet tudhatsz e’nél /’S föb teremtés kivánsz lenni az embernél.>> p. 242.	Meg elégedés az együgyüségben. p. 331.
Impiété de l’homme qui se met en la place de Dieu et qui veut juger de la convenance, ou disconvenance, de la perfection ou de l’imperfection, de la justice ou de l’injustice de ses dispensations. p. 9 / p. 309-310.	A végzések ellen-való panasz helytelenség; ‘s az emberi haszontalan vágyódás tsúfság. p. 248.	A reánk tartozo dolgokban tul vit vágyódásnak semmisége. p. 337. <<Ha minden állatnak birná tehettségét /Tsudába vesztené el emberségét.>> p. 337.
Absurdité de s’estimer l’objet final de la création; et de vouloir dans le monde moral une perfection qui n’est point dans le monde physique, et qui ne peut être dans les choses créées. p. 10. / p. 310.	<<Mind emberért lett ez úgymond a’ büszkeség; / Mert nem tekintett mást itt ‘a Fö-Böltsesség.>> p. 244.	<<Mind emberért van ez, ugy mond a kevélység / Nem tekintet másra az örök böltsesség>>” p.334.
Injustice des plaintes de l’ homme contre la Providence (p. 12), demandant d’une part les perfections des Anges, et de l’autre les qualités corporelles des bètes. p. 311.	Az embernek más alkottatása,mint formál-tatva van, nem lehetett. p. 249. <<Sok Lelkek.../ Angyalok akarnak lenni életekkel,>> p. 243.
Le don de la raison dédommage l’homme de toutes les qualités que les bêtes ont au-dessus de lui: Des facultés sensitives plus délicates le rendroient misérables. p. 13. / p. 311-312.	<<Mint minden állatnál vég nélkül okosab, / Ö legyen é tsupán maga leg-kinosab?>> p.249.	<<Hát?.. mint a baromnál vég nélkül okosab / Az ő Léte legyen köztük leg kinosabb?>> p. 338.
Dans l’Univers visible, il y a un ordre et une gradation générale, d’où résulte une subordination de créatures, et de toutes à l’homme. Gradation de sens, d’instinct, de pensée, de réflexion, et de raison. p. 14. / p.312.	Az állatoknak egymástúl külömböző tehetségek, ‘s alkottatásoknak ren- dei. P. 250. <<Egy utolsó féreg a’ szemetes porba, /’S emberi nemze-tünk a’ leg-első karba,>> p.250. Gondolkodás, érzés, egymáshoz vonszó dolgok. p. 251.	Az állatoknak egymástul külömböző tehettségek, és alkottatásoknak módja. p. 339. Gondolkozás, érzés, mind egymásba rejtet, és magukhoz vonszó dolgok. p. 341.
Cet ordre et cette subordination de cratures peut s’étendre encore beau- coup plus loin tant au dessus qu’an dessous de nous. p. 16. / p. 313.	A teremtés tsudállatos minémüségének elöttünk való el-terjedése, a’nak ditsöséges rendeit mutatja. p. 253	A nagy Rendnek állapottya. p. 343.
Une partie du tout qui sortiroit de sa place, romproit la connéxion de la totalité des choses. La folie et la vanité d’un désir. p. 17. / p. 313.	A teremtésbe egy leg-kiseb bomlás, az örök rendet fel-fordíthatja. p. 253.	Az örökös Rend, leg kisseb esetben is változást nem szenyved. p. 344.
L’homme doit donc, tant par rapport à son état présent, qu’à son état fu- tur, avoir une soumission absolue à la Providence. p. 19. / p. 314.	Az alázatosság elsö kötelessége a halandóságnak; mellybül Istenét tsudálhatja. p. 255.	<<Botsássad Istened tetszésére magad / Békételenségre ne botsád ki szavad.>> p. 346.
Épitre II	Második levél	Második szakasz
L’affaire de l’homme est l’homme. Sa nature, ses puissances, ses foiblesses et les limites de sa capacité. p. 20. / p. 316.	Az halandoknak tudományok tudatlanság, látások vakság. p. 258.	<<Tanuld hát halandó sorsodat ismérni>> p. 348. <<Vagy tudja é a bölts..../Hogy tartja fen szive értelmét testében?>> pp. 350.
Deux principes des actions; l’amour-propre et la raison (p. 24). L’un et l’autre également nécessaires. p. 317.	A maga-szeretet ‘s józan ész, egy másnak örökös barátjai; és az igaz életre egyenlőűl szükségesek: mely-lyeknek helyes gyakorlások minden egyéb mesterségeket ‘s tudomá-nyokat, felűl haladnak. p. 259.	Az élet szeretet, ösztön, és okosság egy tzélra dolgoznak. p. 351.
L’amour-propre est plus fort que la raison; et pourquoi? p. 24. / p. 317.	A’ maga-szeretet az okosság előtt fut: hogy ő minden mozdúlásunkra leg-első indító ok ne legyen, mivel örökös tzéljáúl-mindenkor’ bóldogságunkat veszi. p. 261.	<<A józan okosság, szive ösztöneit / Törvényes utakon viszi, mint hiveit.>> p. 351.
Leur fin est la même. p. 25. / p. 318.	Az igaz maga-szeretet és okosság egymásba keveredvén, munkájokra ‘s valóságokra nézve ugyan azon egy tzélra dolgozó eszközök, és mind kettő egy dolog. p. 263.	<< A Lélek, okosság, és élet szeretet, / Igasság, emberség; mind egy dologgá let.>> p. 352.
Les passions et leur usage. p. 26. / p.318.	Minden indúlat hasznos eszköz lehet az ember bóldogságára; ha a’ Lélektűl úgy vezéreltethetik, mint azt, a’nak szükséges vólta, és for- máltatásásnak tzélja, a’ teremtésre, ‘s egyéb dolgoknak tisztaságokra való nézve kivánják. p.264. A külömb külömb-féle indúlatok oktatnak, és a’ közönséges-jonak elő-mozdítását egyességekkel formálják. p. 265.	Az indulat tsak érzés, és jó, hanem tárgyauiban változik gonosszá. p. 355.
Passion dominante et sa force. p. 28. / p. 320.	A’ leg-erösebben uralkodó indúlat, természet szerint születéssel formáltatik; és a’ szokással idövel nevkedvén, ront vagy segít inkáb, a’ vele dolgozó eszköznek mineműsége szerént. p. 267.	Az uralkodó indulat, születik, és kegyetlenkedik. p. 357.
.	Az uralkodó indúlat, a’ Lélekkel, ‘s okossággal bír. p. 268.	A Lélek, oktat, tanátsol, vezérel, javal, de erzésünkel nem bir. p. 360.
Les passions servent à fixer nos principes, et à les fortifier. p. 30. / p.321.	A’ természet míinden indúlatokat szabadosan meg-kűlömböztetett; mellyeknek a’ Lelket gond-viselések, ‘s józan vezérlésekre, nem pedig el fojtásokra tartja. p. 269.
Mélange du vice et de la vertu dans notre nature: proximité de leurs limites, leur distinction, néanmoins certaine et évidente. (p. 31.) Quel est l’office de la raison. p. 321-322.	A’ teremtésnek örökös Mestere minden jót roszbúl hoz; és minden édességet keserüböl szi; melly dolgok, rosz, vagy jo nevezeteket, tsak az emberi érzékenységekre való nézve, nem pedig az örök rend szerint vehetik. p. 270.	A természet, és annak URA, a roszbul jót, a keserübül édest hoznak ki. p. 362.
Laideur du vice; comment nous y sommes trompés. p. 32. / p. 322.	A’ vétkeknek mineműségébe a’ Világ kétségeskedik: A’ nyilván-való gonoszságot pedig minden természet útálja. p. 274.	A vétkek kérdésbe jönnek. A gonosság, közönséges utállat alá vettetik. p. 367 <<Ugy láttzik hogy a mi bün, az utállatos /E’ széles Világon, egyre kárhozatos>> p. 369.
Nos passions et nos vices sont des instruments de la Prividence, et des moyens du bien général. La sagesse de leur distribution aux différens ordres du genre humain. p. 33. / p. 323.	A’jó a’ rosszal el-keveredve, ugyan azon egy tzélra törekedő magokhoz hasonló egy dolgokká lesznek. p. 271.	A, Jó, és rosz egymásba el-keveredve, ugyan azon tzélra ütnek ki. p. 363.
	A’ teremtésnek örökös tzélja, nem rgy embernek különös gyönyörűsé- geit; de a’ Világnak nagy rendit nézi: mellyet egy kis résznek öröméért vagy szenyvedéséért, meg-nem bont, sem fel-nem forgat. p. 273.	A Világnak tzélja nem egy állatot veszen fel különösön, hanem az örökös Rendnek meg állását tekinti. p. 365.
	Senki az életbe hiba és jóság nélkűl erkőltsi tselekedeteibe, magára, ‘s az igazságra-való nézve nem lehet. p. 275.	<<Minden embernek kel jót, és gonoszt tenni / Életnak e nlkül lehetetlen lenni>> p. 369.
	Az indúlatok a’ közönséges ‘s különös jóknak hív eszközei; mellyeket a’ Fő Böltsesség igazán el-osztott, ‘s haszonná tett. p. 276.	<<Az örök böltsesség minden jól el osztot / Mikor a köz jónak eszközöket adot.>> p. 370.
	Az indúlatoknak ereje, élö eszkö- zeiknek, meg elégedést adatnak: melly szükséges,’s hasznos törvényt, a’ jól tévö természet, ‘s a’nak bölts URA igazán szabtak. p. 279.
Leur utilité pour la société et pour chacun en particulier dans tout état et dans tout âge. p. 34. / p. 323.		A magának való meg elégedés. p. 372.
Épitre III.	Harmadik levél	Harmadik szakasz
Tout l’univers est un sistême de société. p. 38. / p.325.	Az egész Világ egy kut-fő, mellybe a’nak nagy társasága, teremtésének rende szerint formáltatik. p. 280.	<<Tekintsük a Rendet, mely tsak egy magában / Még is annyi részre oszlik el dolgában? /Tüzet, vizet, Földet, Eget egymásba tet / A Mindennel, minden ellenség, ‘s barát let.>> p. 376.
Rien n’est fait ni entièrement pour lui-même, ni entièrement pour les autres. p. 39. / p. 326.	Sem másért sem magáért egészlen semmi egyedűl nem teremtetett; ha- nem minden rész a’ többinek szolgá- latjára köteleztetett; mellyek, Te- remtőjök’ akaratjára egy képen haj- lanak,‘s a’ rendet fen-tartják. p. 282.	Tsupán magáért, vagy más ért, semmi és senki nem teremtetet; valami van, magában lévén, másnak segedelmére köteleztetiik, hogy élete lehessen abban, a mit más ért tselekszik. p. 378.
Bonheur mutuel des animaux. p. 40. / p..326.	A’ teremtet élő-állatoknak külömb-féle bóldogságok; melly szerént-ember, barom, egy természetbe találtatnak. p. 284.	Minden állatnak meg van a maga fen tartására való tehettsége sorsához képpest; ugy, mint az embernek, magára nézve. p. 382.
La raison et l’instinct produisent les mêmes effets par rapport au bien de chaque individu. p. 41. / p. 327.	Az állatokba a’ természet szerint-való indúlat azt tselekszi, a’mit egy halandóba józan okoskodása önnön hasznára, vagy kárára a’ külömbség szerént el-követhet. p. 286.	<<Az állatokban is igen tsak igy te- szen / Az ösztön, értelem, ‘s nállok törvény leszen./ Legyen az ember- nek nagyub böltsessége / De ezer- szer töb is vélle az insége>> p. 383.
La raison et l’instinct forment des liaisons de société dans tous les êtres. p. 43. / p. 328.	Az okosság, és a’ természetnek indúlatjai beléjek alkotott erejek szerént,minden élő teremtett állatok, ‘s emberek között társaságot formálnak. p. 288.
Établissement de la société par l’instinct. p. 44. / p. 328.		A társaságbéli élet, az érzékeny- ségnek ösztöneibül, és elkerülhetet- len szükségébül származik. p. 385.
La raison en resserre ecore plus étroitement les liens. p. 44. / p. 329.	Az okosság szűli, hogy az emberí nemzetbe lévő atyai indúlat egy gyermekhez haláláig meg-maradjon. p. 290.	Az atyai, és fiúi kötelességet, nrm tsupa ösztön, hanem okosság, em- lékezet, költsön segedelem terjesztik ki az életnek végéig: mly dolog az éllatokban fel nem tanáltatik. p. 387.
De l’état de nature. (p. 45.) Du premier état du monde. 329.	A’ Világnak alkottatása-után, mindjárt eredett állapotja. p. 291.	Az emberi természetnek együgyü, és ártatlan állapottya, végzetre romlása. p. 388.
La raison instruite par l’instinct dans l’invention des arts. p. 46. / p. 330.	Az emberi értelem, ‘s okosság, a’ természetnek indúlatjairtúl tanit- tatott mesterségekre; például látván előtte az egyéb állatokat. p. 293.	Okoskodó természet vezette az együgyü és tudatlan Embert mesterségeikhez, mely idöben az állatoktul is oktattatot. p. 390.
Origine des sociétés politiques. p.48. / p. 331.	A’ társaságnak kezdete. p. 294.	<<Természet parantsolt: nem volt járma kemény.>> p. 392.
Origine du gouvernement monarchique. p. 48. / p. 331.	<<De végre a’ község tsak Királyt választott, /Kinek minden törvényí fő hatalmat adott.>> p. 295.	<<Végre osztán a nép tsak Urat választot>>” p. 392.
Gouvernement des Patriarches. p. 49. / p. 331.	Az első Atyák tsendes ‘s szeléd ural- kodásoknak minéműségek. p. 296.	Atyai uralkodás. p. 393.
L’amour est le principe de la religion et (du bon p. 50)d’un vrai gouvernement. p. 332.
La crainte est le principe de la superstition et de la tyrannie. Origine et caractère de l’Idolâtrie. p. 50. / p. 332.	A’ félelem kegyetlenséget szűl, a’ kegyetlenség pedig bálványozást okoz. p. 297.	<<Ki rendelhetet hát ollyan embereket,/ Kik felül mullyanak minden törvényeket?” „Ekként sok kegyetlen.../ A népnek, tapaszbul, Istent csináltatot>> p. 395.
Influence de l’amour propre pour le bien de la société. p. 52. / p.333.	<<A’ maga-szeretet eszközit fel-veszi,/ ‘S Mársnak mezejéről, trónusokra teszi,>> „...”Egynek legelsővé lenni lehetetlen,>> p. 299. A’ maga-szeretet hibás eszközei ellen is formál közönséges jót. p. 300.	A maga-szeretet egyedül magáért nem lehet. Magáért lévén, másokért is kéntelen lenni. p. 396.
Rétablissement de la vraie Religion, et d’un juste gouvernement (p. 52.) sur leur premier principe. p. 334.	Az igazságnak homályosodott Világa, a’ bőltsességbűl új sugárokat ereszt; tündökleni kezd, ‘s törvényeket szab. P. 301.	A bölts természet ki terjeszti Világát, oktat, és törvényeket szab. p. 398.
Gouvernement mixte. p. 53. / p.334.
Diverses formes de gouvernement, et leur but véritable et commun. p.53. / p. 334.
Épitre IV.	Negyedik levél	Negyedik szakasz
Le bonheur mal défini par les philosophe. p. 56. / p. 335.	<<A’ Világ dolgába el-fáradt túdósok, ..>>” p.304.
Le bonheur est le but de tous les hommes et que tous peuvent atteindre. p. 57. / p. 336.	A’ meg-elégedés mindenütt fel-találtathatik. p. 305.	A meg-elégedés kevésben is fel találtatik. p.403.
-Égalité de bonheur. Tout bonheur pariculier dépend du bonheur général. Trattner: p. 57.
	A valóságos bóldogságot az emberi Nemnek nagy része nem érti; sem aztat e’ földön soha nem érezheti. p. 305.	Állandó boldogsága, senkinek sincs. p. 403.
Dieu gouverne par des Loix générales et non particulières. Il veut que le bonheur soit égal, et pour être tel, il doit être social; parce que tout bonheur particulier dépend du bonheur général. p. 336.	Az Isten egy halandónak e’ Világba-valo földi bóldogságáért különös törvényekkel nem dolgozik. p. 307.
Comme il est nécessaire pour l’ordre, la paix et le bien être de la société, que les biens extérieurs soient inégalement distribués: le bonheur ne peut pas consister dans leur possession. p. 58p. / 336-337.	A’ Világi dolgoknak birodalma, egyedül bóldogságot, emberi mód szerint is, senkinek nem adhat; mivel e’ köz jónak maradt: azért minden sorsba is lehet. p. 308.
Nonobstant cette inégalité, la Provi- dence a par les passions de la crainte et de l’espérance balancée le bon- heur parmi les hommes. p. 337./p.60	A’ Világi bóldogság a’ mi van, mindenkor tsak reménységen formáltatik. p. 309.
Ce que c’est que le bonheur de l’homme, comme individu. De l’avantage qu’ont les hommes vertueux. p. 60. / p. 337.	Nyugodalmat, a’ képzelt boldog- ságra e’ földön egésség, ‘s békesség adhat; tsak az szükséges dolgoknak meg-szerzésekben. p. 310.
Erreur d’imputer à la vertu ce qui n’est que foiblesse de la nature ou malheur de la fortune. p. 61 / p. 338.	Sokan, indulataik közt megtéved-vén, a’ kevés értékű igazat szeren- tsétlennek, és a’ kínlódó gazdagot szerentsésnek állítják. p. 311.
Folie de vouloir, que Dieu altère les Loix générales en faveur d’un particulier. p. 65 / p. 339.	Az Isten egy ember életének fenn tartásába, a’ természet rendinek meg-rontásával nem munkálkodik; de minden tselekedetei, tsak önnön törvénye szerint esnek. p. 313.	Az embernek különös kérésére, a természet önnön rendit, és annak állandó örökös folyását, nem változtattya. p. 405.
Les biens extérieurs ne sont pas une vraie récompense. Ils sont souvent incompatibles avec la vertu, et sou- vent ils la détruisent. p. 69. / p. 340.	Egy igaz ember, itt a földön nem Vi- lági javaiba, de Lelkének józan taná- tsaiba, ‘s szívének emberi hü érzé- kenységeibe érzi valóságos javát, és jutalmát. p. 314.
Ils ne peuvent rendre heureux un homme sans vertu. Preuve de détail; Richesses. p. 69 p. / 340.		A kints, és uralkodás, másnál bóldogabbá, nem tesznek. p. 406.
Dignités. p. 70. / p. 341.
		A boldogságnak egy része, reménységben lakozik. p.408.
		A lehetö boldogságot, a természet- nek meg elégitése adgya. p. 409.
		Az ember, szabad akarattyára hagyatik. p. 412.
Naissance. p. 71. / p. 341	Nemesi születés. .p. 315.	A vérnek régisége érdem nélkül nem nemesit. p. 414
Grandeurs. p. 71. / p. 341	Nagyság. p. 315.	Hír, név; és annak nagysága. p.415.
Renommée. p. 72. / p. 342.	Hír világi ditsőség. p. 316.	Ditsőség. p. 416.
Talens supérieurs. p. 73. / p. 343.	Nagy tudomány, böltsesség, s belső érdemek. p. 318
Les hommes sont malheurux avec la possession de tous ces biens. p. 74. / p. 343.
La vertu constitue un bonheur dont l’objet est universel et éternel. p. 76. / p. 344.
La perfection du bonheur consiste dans l’amour de Dieu et dans celui des autres hommes. p. 79. / p. 346.

Az összehasonlító elemzés eredményeként három helyen találunk komolyabb eltérést (aláhúzva táblázatban) a két francia nyelvű kiadás „margójegyzetei” között. – Az első esetben két „tárgy” fordul elő ellenkező sorrendben. Bessenyei a König-féle szöveg (pp. 309-310.) logikáját követi. A második esetben filozófiai tartalmában is markáns a különbség, és a magyar szerző újra a strasbourgi kiadás szövegét veszi át (König: p.329). Nem ilyen tiszta a harmadik példánk. Itt költőnk olyan gondolatsort és „fejezetcímet” visz szövegébe (Bessenyei: p. 305.), amely ilyen tisztasággal nincs egyik francia fordításban sem. Amikor pedig kifejti a Trattnernél az 57. oldalon talált „margójegyzet” által megpendítet gondolatot, már egybemosódik a Könignél (336. oldal) található „margójegyzet” tematikájával. Bessenyei azonban itt is ez utóbbi szöveghez áll közelebb. Csak erősíti meggyőződésünket az, hogy azokban az esetekben, amikor elhagyja a „margójegyzeteket”, akkor magába a szövegbe olvasztja be tartalmukat.

Végkövetkeztetésünk többrétű. Bizonyos, hogy Bessenyei György Silhouette prózai és Du Resnel verses fordítását egyszerre használta. Bizonyos az is, hogy az Arkstée et Merkus Oeuvres diverses-einek szövegével megegyező, „margójegyzeteiben” pedig azoktól nagyon kevéssé eltérő kiadást használt. König strasbourgi ötnyelvű publikációja a legvalószínűbb. Szóba kerülhet még az amszterami Zacharie Chatelain könyve, de ez síma utánnyomás.

Jegyzetek:

1. SZAUDER József, Az Estve és Az Álom, Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1970. p. 5-56.

MEZEI Márta, Periodizáció és korszemlélet. 1772 értékelésének története, in. Irodalom és felvilágosodás, Akadémisi Kiadó, Budapest, 1974. p. 143-177.

2. Richard GOLBERT, The fortunes of Pope’s Essay on man in 18 th century France, Genève, 1971.

3. Bessenyei műveinek címét és a szövegidézeteket a kritikai kiadásból idézem. BESSENYEI

György, Költemények. Kisebb költemények, Az embernek próbája, Az ember, sajtó alá rendezte GERGYE László. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1991.

4. BESSENYEI György, Az embernek próbája. 1772 és 1803, kiadta HARSÁNYI István, Magyar Tudományos Akadámia, Budapest, 1912.

5. Ime a legfiontosabb francia fordítások és forításkiadások:

5/1. Essai sur l’Homme. / Par M. Pope. / Traduit de l’Anglois en François. / par M. D. S.****./

The proper study of Mankind is Man. / L’étude propre de l’Homme est l’Homme. / M.DCC.XXXVI. / in-12. /

A fordító előszava: pp.iii-xxx. Essai sur l’Homme: pp. 1-109.

5/2. Essai sur l’Homme. / Par M. Pope. / Traduit de l’Anglois en François. / Édition revue par le Traducteur. / The proper study... / L’étude propre... / A Londres, chez Pierre Dunoyer, à la tête d’Erasme / dans le Strand / A Amsterdam, chez / Jean Frederic Bernard. / MDCC XXXVI / in-12.

A fordító előszava: pp. (iii)- xxxvi. Essai sur l’Homme: pp. (i)-112

5/3. Examen / de / l’Essay / de / Monsieur Pope / sur l’Homme. / Par Monsieur de Crousaz ... A Lausanne, / chez Marc. Mich. Bousquet et Comp. / M.DCC.XXXVII. in-12.

Ehhez van fűzve lényegében változatlanul Silhouette fordításának londoni kiadása.

5/4. Les Principes de la Morale Et du Goût en deux Poèmes. / Traduit de l’Anglois. / De M. Pope. / Par M. Du Resnel, Abbé de Sept-Fontaines. / chez Briasson Libraire, rue Sainte- Jacques. / A la Sciences./ M.DCC.XXXVII. / Avec Approbation et Privilege du Roy. / in-8. Dédicace au Duc d’Orléans: pp. iii-vi.

Discours préliminaire: pp. vii-ix.

Ez az Essay on Man Du Resnel-féle első verses fordítása.

5/5. Essai / sur / l’Homme. / de M. Pope. / Traduction. / nouvelle. / en Vers François / A / Henry de S. Sean, Comte de Bolingbroke, Ministre et. / Secrétaire d’État de la Reine Anne. / A Londres. De l’Imprimerie de G. Smith, dans Princés- / Street / Spittle-Fields./ M.DCC.XXXIX. / in-8.

Préface de l’Auteur, Traduite de l’Anglois: 2 pp.

Avertissement du Traducteur: 4 pp.

Essai sur l’Homme: pp.1-78.

Ez a Séré-féle verses fordítás.

5/6. Essai / sur la / Critique / et sur / l’Homme / Par M. Pope. / Ouvrage mis de l’Anglois en François / Nouvelle Édition./

But where’s the Man. /Blest with a Taste exact, yet unconfin’d. / A Knowledge both of Books, and Human Kind? / Mais où set l’Homme d’un goût exact sans être borné, / Qui connoit également (sic) les Livres et les Hommes? / A Londres. / Chez Guillaume Darrés, et Claude Du Bosc, Libraires, au Coin / marché au Foin, vulgo, Haymarket, aux trois Fleurs de Lys. / M.DCC. XLI. In-4.

Réflexions préliminaires du Traducteur sur le goût des Traductions: pp. 5-16.

Essai sur la Critique: pp. 17-88.

5/7. Essai sur l’Homme / De / Monsieur Pope /

The proper study of mankind is man. / L’Étude le plus propre à chaque Homme. /

A Helmstedt. / chez Jean Drimborn / M.DCC.XLIX. in-4.

Essai sur l’Homme: pp.89-193.

Postcrit: 3 p. d’errata

Az Schleinitz fordítása németből.

5/8. Oeuvres / Diverses / de M. Pope. / Tome Premier / Contenant / Les Pièces traduites en vers. / A Amsterdam et Leipzig. / Chez Arkstée et Merkus / MDCCXLIX. / in-8.

Oeuvres / Diverses / de M. Pope. / Tome Second / Contenant / Les Pièces traduites en prose. / A Amsterdam et à Leipzig. / Chez Arkstée et Merkus. / MDCCXLIX. / in-8.

5/9. Oeuvres / Diverses De Pope / Traduites de l’Anglois. / Nouvelle Édition. / Considérablement augmentée. / avec de très belles Figures en taille douce. / A Amsterdam et à Leipzig, / chez Arkstée et Merkus. / M. DCC. LIV. / in-12., 6 vol. (Tome second).

5/10. Oeuvres / Diverses De Pope / Traduites de l’Anglois. / Nouvelle Édition. / Augmentéede plusieurs Pieces et de la Vie de l’Auteur / avec de très belles Figures en taille douce. / A Amsterdam et à Leipzig, / chez Arkstée et Merkus. / M. DCC. LVIII. / in-12., 7 vol. (Tome second).

(Ebbõl van még egy 1763-as változatlan utánnyomás)

5/11. Oeuvres / Diverses De Pope / Traduites de l’Anglois. / Nouvelle Édition. / Augmentée de plusieurs Pièces. / avec de très belles Figures en taille douce. / A Vienne en Autriche. / chez Jean Thomas Trattner. / Libraire Imprimeur de la Cour, 1761. in- 12., 7 vol. (Tome second).

Ez a Trattner-féle kiadás.

5/12. Essai / sur/ l’Homme. / Nouvellement traduit / de l’Anglois. / Avec des Notes Critiques. Et un Discours / sur la Philosophie Angloise / A Lyon. Chez les Frères Duplain, Libraires / Grande rue Mercière. / M. DCC. LXI. / Avec Permission du Roi / in-12.

Préface: pp. iii-xiv.

Discours...: pp. 1-47.

Essai sur l’Homme: pp. 49-212.

Épitre sur la Connaissance des Hommes: pp. 215-244.

. Ez Millot abbé prózai fordítása.

5/13. Essai / sur / l’Homme, / Poème Philosophique. / par. / Alexandre Pope, / en. / cinq Langues, / savoir; / Anglois, Latin, Italien, François et Allemand. / A Strasbourg, / chez Armand KÖNIG, Libraire. / M.DCC.LXII. in-8.

(Amszterdamban Zacharie Chatelain még ugyanebben az évben változatlanul újra kiadja.)

5/14. Oeuvres / Diverses / de Pope / Traduites de l’Anglois. / Nouvelle Édition, / Revue et Augmentée d’un grand / nombre de pièces qui n’avoient point encore été traduites. / Avec de très-belles figures en taille-douce. / A Amsterdam et Leipzig. / Chez Arkstée et Merkus. / M.DCC. LXVII. in-12. 8 vol.

5/15. Essai / de / Traduction Littérale / et Énergique. / Par / Le Marquis de Saint-Simon. / Aux Dépens de l’Auteur. / De l’Imprimerie de Jean Enschede, / A Harlem. / M.DCC.LXXI. in-8. En 2 vols.

6. ECKHARDT Sándor, Bessenyei és a francia gondolat. = E.Ph.K. 1919. p.199.

7. Jegyzet: 5/11.

8. GÁLOS Rezső, Bessenyei György életrajza, Budapest, 1951. p. 62.

9. A Magyar Irodalom Története 1772-től 1848-ig, szerk. PÁNDI Pál, Akadémiai Kiadó , Budapest, 1965.

Lásd még: SZAUDER József, Bessenyei, Budapest, 1953.

10. Jenő UJFALUSI NÉMETH, Les sources françaises de l’Essay on Man hongrois, Acta Universitatis Szegediensis de Attila Jozsef Nominatae. Acta Romanica Tomus V. Szeged, 1978. p. 250-285.

11. GERGYE op. cit. (3).

12. E. AUDRA, Les traductions françaises de Pope (1717-1825). Étude de bibliographie, Librairie Ancienne Honoré Champion, 1931.

13. Jegyzet: 5/3.

14. Jegyzet: 5/5.

15. Jegyzet: 5/7.

16. GERGYE, op. cit. Jegyzés, p. 421-422.

17. Jegyzet: 5/15.

18. Essai sur l’Homme. Nouvellement traduit de l’Anglois. Avec des notes critiques. Et un Discours sur la Philosophie Angloise, A Lyon, Chez les Frères Duplain, M. DCC. LXI, (Préface: p. xxv.).

19. GERGYE, op. cit. p. 422.

20. An Essay on Man./ by Alexander Pope, Esq. / A New Edition, Corrected./ Mentz: / Printed for J. F. Shciller. / MDCCLXXXVI. (Gabriel Bathori beírás).

21. Ibid. vv. 113-122.

22. Jegyzet: 5/13. p. 309.

23. GERGYE: op. cit. pp. 242-243. vv. 191-208.

24. Jegyzet 5/13. pp. 164-165, vv.159-174.

25. GERGYE: p. 425-426.

26. HARSÁNYI, op. cit. p. 9.

27. Jegyzet: 5/11.

28. A Trattner-Károlyi nyomda története, Vasárnapi Újság, 1867. 19-20. sz.