Elhagyatva
Ragyogó fehér kristályok
Megtörik a fényt
Elvakít a gyönyör
S nem látom a pusztulást
Egyedül e kietlen tájon
Végtelenbe nyúló hófödte sík
Holtak tanyája ez
Suttogásuk egyre csak hív
Zordon felhők igázzák le
A fakó Nap halvány korongját
Ahogy sötétség borítá be
Vágyaink haldokló templomát
Elfogyott erőm, megfagyott vérem
Már halott vagyok, nincs mitől félnem
Őrült táncba kezdtek a gyötrődő lelkek
Lágy sóhajaik halálsikolyként visszhangzanak
Elfogyott erőm, megfagyott vérem
Már halott vagyok, nincs mitől félnem
Légy üdvözölve vándor az
elhagyatottság földjén
Ahol örök magányba temetkezve
A reménytelenség fog elkísérni
Végtelen utadon
Ragyogó fehér kristályok
Megtörik a fényt
Elvakít a gyönyör
S nem látom a pusztulást
Zordon felhők igázzák le
A fakó Nap halvány korongját
Ahogy sötétség borítá be
Vágyaink haldokló templomát
Körforgás
Önmagát teremtő
Örökké megújuló
Állandó körforgás
Semmiből született
Vég nélkül létező
Ellentétek által
Megformált erő
Porszemek vagyunk csak
És mi vagyunk a mindenség
Halhatatlan lelkünk
A fény és a sötétség
És eljön értünk a hajnal
Lángoló tűzlován
Hogy elszakítson az éjtől
Kiragadva a sötét mélyből
Beragyogja létünk
Izzó koronája
Lehullva fejéről
A Hold ezüstös fátyla
Elmerülve lassan
Az árnyékok tavában
Eggyé válunk az éjjel
Az ébenkirálynővel
Visszatérünk hozzá
Végtelen időkre
Halált hozó angyal
Lelkünk szeretője
Önmagát teremtő…
Porszemek vagyunk csak
És mi vagyunk a mindenség…
Én, a kígyó
Egyedül vagyok
Ahol én vagyok, ott nincs isten
Én, a kígyó
Enyém a Föld gyönyöre
Szépség és erő
Gyönyörűséges kábultság
Fénylő dicsőségben
Féktelen bujaság
Kívánd, élvezd
És engem szolgálsz
Taposd el, ki gyengébb nálad
Alázd meg, tedd rabszolgádnak
Királyok közt király leszel
Ha engem szeretsz lobogó tűzzel
Ne ismerj alázatot
Vesd meg a bánatot
A hála csak a gyengék erénye
Egy fennkölt lélek szenved tőle
Bízd rá magad a szenvedélyre
"Tégy amit akarsz, az legyen
a Törvény teljessége"
A Bűn szava a korlátozás
Csak az akarat számít és semmi más
Szépség és erő
Gyönyörűséges kábultság
Fénylő dicsőségben
Féktelen bujaság
Egyedül vagyok
Ahol én vagyok, ott nincs isten
Én, a kígyó
Enyém a bölcsesség
Enyém a tűz
Enyém a Föld gyönyöre
Véres tőr
Napfény csillan a pengén
Ahogy éhesen arcába vág
A gyűlölet szikrája lobban
Elhervadt minden virág
Kóbor lélek sehol sincs helyed
Mindenli gyűlöl, tova kell menned
Senki sincs már, kit igazán szeretsz
Pusztíts el mindent, semmit se veszthetsz
Véres tőr kezemben
Gyilkos láng szememben
Szenvedés, fájdalom
Félelem az arcokon
Bíbor az ég a kialvó napfénytől
Bíbor a föld a tengernyi vértől
Fáklyákként máglyák égnek
Máglyákból száll halálos ének
A Földet immár láng borítja
Nincs ott más, csak gyilkos harag
Vonagló hullák vérben ázva
Túlvilági sikolyuk az egekig szállva
Feketék a lelkek izzó gyűlölettől
Hamuvá porladnak a semmiből
Rongyos arcuk mosolyra fakad
Hervadó testük lassan szétszakad
Leáldozott az utolsó csillag
Kialudt az élet fénye
S az elkárhozott lelkek útján
Felragyog egy új lét reménye
Bíbor az ég…
Véres tőr…
Égi látomás
Fehér istenek és fekete angyalok
Hízelgik be magukat életünkbe
Szeretetre éhes lelkek hadait
Könnyen fojtják folyójukba
A kioltott élet fénye
A gyilkolás szenvedélye
Az értelem ragyogása
Az erő lángolása
A harag, a kéjvágy heve
Az isteni vágy szikrája
Sáros arcukon "igazság" csillog
Melyet fátyolos tekintetek hada figyel:
"Csak előre nézz az alagútban
S az égben biztos nyugalomra lelsz"
A kioltott élet…
Mert csak te vagy egyedül az éjben
"Nincs szeretet, nincs isten"
Gonoszt éltető beteges eszme
Ártatlan gyermek kiontott vére
Ébredő homályban
Kifordult világban
A hazugság vára
Gyengéknek menedék
Az igazság kioltott tüzében
Elhamvadt értelem
Sötétből a semmibe
Tátongó szakadék
Fehér istenek…
A kioltott élet…
Szelek királynője
Ősi erők szülöttei
A sötét ég, a tombolás fiai
Elhagyott sziklák között süvítők
Tajtékos hullámokat vadul perzselők
Rombolva át keresztül mindenen
A hegyek gerincén, a fakó földeken
Pusztuljon minden, mit atyáink szültek
Könyörtelenül rombolni mindent
Ezer arcú sötét leány
Ébreszd fel lelkem, mely csupa talány
Elhagyott sziklák között süvítő
Tajtékos hullámokat vadul perzselő
Rombolva át…
Gyönyörű arcán ezer ránc
Egy fekete hajnal, egy fekete tánc
Kézen fogva a viharral
Szállunk alá a pokolba
A pokol bugyraiban fürdünk együtt
Lángok csókolják izzó testünk
Síró kentaurok nyílzáporában
Égő testünk vadul egyesül
Rombolva át…
Áhitatos ének
Fekete hajnalra nyílik meg a szemem.
Jajgató asszonyok sikolya vágja fel a csendet…
Zokogó arcokról fakadó könnyek,
Lassan marják szét fehér bõrömet…
Jõvõképeim már rég nincsenek… halál…
Szétszakadt agyamban sötét csend honol
Hideg szivem már régen nem dobog…
Áhitatos ének,
Szent kereszt, fekete mágia.
Porból nevelt gyermekek,
Életének korhadt fája
Jajgató ég, dübörgõ föld,
Szent kereszt, fekete mágia.
Eképpen szól a törvény szent szava:
Szeretetet ne adj soha…
Halotti torok kélyes illata,
Szeretett ajkak hívó szava.
Áhitatos ének
Ördögök, angyalok harca
Rekedt kiáltások
Fáradt fuvallata
Jajgató ég, dübörgõ föld
Szent kereszt, fekete mágia.
A halott istenek fakó szemében,
Magány s csend honol már régen.
Ezer arcot öltenek nekem
S én véres tõrömmel sebzem halálra õket…