A dolgozat végén az alábbi következtetéseket vonhetjuk le. 1714-ben már gyakorlatilag elérte a nagygimnáziumi rangot az intézmény, de teljesen hitelesen bizonyíthatóan csak 1734-1õl mûködött folyamatosan nagygimnáziumi szintû középiskola Mezõtúron. Ez az iskola Debrecen partikulája volt. Az iskolának a század alatt végig volt könyvgyûjteménye, amelyet az iskola, az árvák, vagy az eklézsia könyveikként nevezték. Az eddig feltártakkal szemben most már nemcsak azt tudjuk, hogy a könyvtárat Ertsei Dániel jelentõsen gyarapította, hanem ennél jóval többet. A legfontosabb ezek közül, hogy gyakorlatilag ismerjük a könyvtár állományát. A legkorábbi adat a könyvtárról 1714-bõl származik, míg az eddig ismert legkorábbi adat a XVIII. század második felébõl származott. További lényeges momentum, hogy az eddig ismert elsõ katalógus 1843-44-bõl származott, viszont ezentúl az 1765-ös könyvjegyzék tekinthetõ a könyvtár legelsõ katalógusának. Mindezek mellett kezd kirajzolódni egy olyan kép, miszerint a XVIII. század utolsó harmadában egyfajta szellemi virágzás volt a városban. Ez köszönhetõ volt az állomány gyarapodásának, amely kellõ alapot teremtett ehhez, illetve nagyrészt Ertsei Dánielnek, aki a partikulát és a helyi református egyházat felvirágoztatta. Felfogása az ortodox reformációt és a mély ismereteket tartotta elsõdlegesnek, amellyel a város vezetõire, diákjaira is hatást gyakorolt és meghatározta Mezõtúr mûvelõdési viszonyait.