A szegedi Pintér
Tibor "Aranyhal öböl" címû novelláskötete az idei
könyvhéten jelent meg. Az író korábban több folyóiratban is publikált, az
Átjáró címû antológia egyik szerzõje. Elsõ önálló kötetében mûfordítóként
is bemutatkozott.Nehéz (ha nem lehetetlen) elfogulatlanul bemutatni egy könyvet, ha az abban megjent írások jó részét már korábban, kézirat formájában megismerhette az ember, mert a szerzõhöz sokéves jóismeretség fûzi. Ezzel persze nem kellene terhelnem az olvasót, ha e ténynek - vagyis annak, hogy az "Aranyhal öböl" novelláinak legtöbbjét már évekkel ezelõtt olvastam - nem lenne mégis jelentõsége.
A tenger miatt mondtam el mindezt.
Mert amikor elõször láttam a tengert, máris több volt régen várt ismerõsnél: úgy éreztem, valamiféle régebbrõl szerzett tudás birtokában vagyok. Talán mások is tapasztaltak már hasonlót - én azonban fölismertem , hogy ez a tudás, amely a tenger lényegerõl szól, Pintér Tibor novelláiból származik.
Az "Aranyhal öböl" címû novelláskötet írásai szinte kivétel nélkül a tengerrõl szólnak - de ez ne ijessze el az olvasót, mert minden történet másképp visz bennünket vissza az õsforráshoz, az élet és halál titkainak õrzõjéhez, a tengerhez, amely természetesen több, mint az evoluciós elméletben meghatározott elsõ állomás: nemcsak valóságos, hanem szimbolikus formájában is föltárul elõttünk.
Egyszerre jelenti a keresést és a megérkezést, a próbatételt, a "másik világba" (másvilágba?) nyíló kaput, s azt a furcsa közeget, ahová megmagyarázhatatlan módon visszavágyunk. Ahová valójában tartozunk.
A mindenek fölött uralkodó, hatalmas tenger szimbóluma méltó azokhoz a kérdésekhez, amelyekre az "Aranyhal öböl" történeteinek szereplõi keresik a választ: az emberi lét legnagyobb törvényeit kutatják, azokat, amelyek megismerése (vagy legalább megsejtése) nélkül nem érdemes eltöltenünk ezt a kevés idõt idefenn.
Azok a bizonyos végsõ kérdések ezek, amelyekre csak töredékes válaszokat kaphatunk. De ettõl még a novellák hõsei, a hajósok, utazók, búvárok, kutatók, szeretõk és más csodabogarak (víz fölötti és víz alatti emberek) kitartóan, újra és újra fölteszik kérdéseiket, s próbálják megérteni a feleletet, amely néha a földbõl, néha az égbõl, máskor az emberiség törtenetének elsõ gyilkosától származik.
És persze a tengertõl, amelynek hullámai fáradhatatlanul érkeznek a végtelen felõl, s szétporladnak a parti sziklákon. Mert Pintér Tibor írásaiban a tenger mindig válaszol - rajtunk áll, hogy megfejtjük-e szavai értelmet.