A ferences rend könyves műveltsége a 16-17. századi Magyarországon

A szerzetesrendek és könyvtáraik a 16-17. századi Magyarországon

A reformáció előtt közel 400-500 római katolikus kolostor és zárda volt Magyarországon. A 16. században a rendtagok és házaik csaknem 95%-a tűnt el[1]. A pusztulás oka több dologra vezethető vissza. Az 1520-as évektől Magyarországon is gyorsan terjedő reformáció hatására sok földesúr és városi tanács maga is protestánssá lett, támogatását pedig megvonta a szerzetesrendektől, akiknek így megszűntek jövedelemforrásaik. Anyagi javaikat szekularizálták. A rendházak egy része a hódoltsági részeken a háborús összecsapások, a török hódítás következtében tűnt el. A következőkben bemutatandó szerzetesi közösségek átvészelték ugyan a 16-17. századot, de mindegyikük nagy károkat szenvedett: szervezetileg szétestek, rendházak néptelenedtek el, közösségek szűntek meg. Egy-két könyvtárkatalógusa majdnem mindegyik közösségnek fennmaradt, de ezek közel sem tükrözik azt a gazdagságot, amit az előző századokban létrehoztak.

A bencéseknek a 17. századból több könyvkatalógusa is fennmaradt. Garamszentbenedeken az 1619-1691 közötti időből 16 jegyzék maradt fenn[2], azonban ezeken csak igen kevés könyvet tüntettek fel, s ezek is többnyire szerkönyvek, beszédgyűjtemények és kéziratok. Dömölkről 1672-ből ismerünk egy öt tételes jegyzéket, amelyeken jogi és gazdasági szakkönyvek, szerkönyvek szerepelnek[3]. Az 1658-as pannonhalmi jegyzék[4] egyedi abból a szempontból, hogy e rendházuknak a könyvtára az egyetlen ebben a korban, amelynek anyagáról összeírás maradt fenn. A katalógust Magger Placid főapát íratta össze. A több mint 2000 tételes anyag 22 szakcsoportba rendezve egy minden szakterületet átfogó könyanyagot mutat be. Ez a nagy tételszám azért is figyelemre méltó, mert Pannonhalma 1594-1638 között szinte teljesen elnéptelenedett, s húsz év múlva már egy több mint kétezer kötetes könyvtárról van tudomásunk. A rend történetírója, Erdélyi László szerint ez az új állomány nem gyűlhetett össze húsz év alatt. “Úgy kell magyaráznunk, hogy a régi készlet fokozatos szaporodása mellett különösen Pálffy Mátyás főapát (1639-1647) és utóda Magger Placzid némileg nyugodtabb kormányzati idejében a könyvtár hatalmasan gyarapodott”[5]. Récsey Viktor, a katalógus kiadója annak ismertetésében a bencések szorgalmának és tudomány-szeretetének tulajdonítja ezt a rövid időn belöl bekövetkezett változást[6]. A gyűjteményt 21 szakba rendezték. Az állomány nagy része vallási munka: liturgikus könyvek, bibliák (Káldy György bibliafordítása három példányban), egyházatyák munkái (pl. Albertus Magnus, Anselmus, Augustinus, Hieronymus), egyházi szentbeszédek (Temesvári Pelbárt, Telegdy Miklós, Káldy György, Pázmány Péter, Lépes Bálint több munkája), “újabb írók” szentírásmagyarázatai (pl. Bellarminus, Brunfeldius), egyházi szentbeszédek, teológiai, apologetikus, aszketikus művek (Pázmány Péter, Nádasdy János, Eszterházy Pál, Malomfalvy György, Telegdi Miklós, Robertus Bellarminus, Edmondus Campianus, Aquinoi Szent Tamás, Johannes Eck, Thomas Kempis). Ezen fő szakok után következnek az egyháztörténeti (Baronius, Xaveri Szt. Ferenc életrajza, Inchofer Menyhért, Justus Lipsius), a világi történeti (Aeneas Sylvius Piccolomini, Pietro Bembo, Bonfini, Busbequius, Caius Julius Caesar, Curtius Rufus, Blondus Flavius, Istvánffy Miklós, Justinus, Justus Lipsius, Titus Livius, Philipp Melachthon, Antonius Possevinus, Révai Péter, Suetonius, Tacitus, Thuróczy János), majd a jogi (Gratianus, Draskovich György, Paulus Laymannus, Kitonich János, Werbőczi István, Pázmány Péter, Justinianus), filozófiai (Agricola, Albertus Magnus, Arisztotelész, Raimondus Lullus, Johannes Piscator, Platon, C. Plinius, J. C. Scaliger, Aquinoi Szent Tamás) tárgyú könyvek, külön a matematika (H. C. Agrippa, Euklidész, Johanne Honterus, Johannes Kepler), az orvosi könyvek (Herbarium Ungaricum, Hippokratész, Lemnius Levinus, Michaelis Savonarola), a vidéki gazdálkodásról szólóak (Cato, Antonius Mizaldus, Terentius); különös módon együtt szerepelnek a moralisztikus, a politikai és a gazdasági tárgyúak (Aesopus, Antonius Guevara, Iszokratész, Paulus Manutius, Petrarca, Seneca, Justus Lipsius). A sor végén vannak a filológiai (Apuleiusz, Arisztotelész, Pietro Bembo, Guilielmus Budae, Calepinus, Cicero, szótárak, köztük Szenczi Molnár Albert latin-magyar-görög szótára, Politianus, Johannes Sturm, Lorenzo Valla, Johannes Ludouicus Vives), a görög, a poétikai (Homérosz, Horatius, Martialis, Ovidius, Seneca, Lope de Vega, Vergilius) művek. Az ún. vegyes (miscellanea) szakban olyan kötetetk vannak, mint például az Index librorum prohibitorum, Bibliothecae-Catalogus omnium Scriptorum Conradi Gesnerij. A végső, 22. szakban a kincsek között lévő liturgikus könyveket találjuk. „... a tisztán lelkészetre hivatott pannonhalmi benczések nem hanyagolták el az akkori tudományok egyik ágát sem”[7]: a katalógust végigtekintve igaznak vélhetjük ezt az állítást, másrészt viszont felekezeti egyoldalúsággal kell illetnünk a bencéseket, hiszen katolikus szerzőkön kívül más felekezethez tartozó szerző nem igazán található. Himmelreich György (1583-1637) korábbi kormányzóapát 1628-ban saját maga összeírt 454 kötetes gyűjteménye valószínűleg bekerült a főapátsági könyvtárba, amit a possessorbejegyzések meg is erősítenek, az 1658-as összeírásban azonban nem szerepelnek. Sólymos László Szilveszter a pannonhalmi könyvtárban folytatott kutatásakor próbálta megkeresni a Himmelreich-köteteket. A katalógusban szereplő műveknek 10-15%-át sikerült megtalálnia. Az előkerült példányok közel felében azonban apja, Tiburtius Himmelreich beírása szerepel[8]. Ebben a könyvtárban őrződött meg Otrokócsi Fóris Ferenc (1648?-1718) néhány könyve. Otrokócsi azon protestáns lelkészek közé tartozott, akiket a gyászévtized korában gályrabságra kényszerítettek. Szabadulása után katolizált.

A cisztercita szerzeteseknek is alig maradt fenn kéziratos vagy nyomtatott formában valamilyen emlékük, holott a Győr egyházmegyei canonica visitaciók arról tanúskodnak, hogy hangsúlyosan jelen voltak a világi pasztorációban[9]. Könyvjegyzékük csak a Borsmonostoron 1700 körül írt ismeretes, melyet Chrystomus Hanthaler elöljáró íratott össze[10]. A 25 tételes jegyzéken bibliák (Újtestamentum és teljes bibliák, német nyelvűek!) szerkönyvek (breviarium, misszálé), beszédgyűjtemények (Georgius Scherer, Szt. Bernát), szentek életrajzai (Vita Sancti Patris Bernardi) és teológiai traktátusok (Paulus de Barry, Georgius Eder) és kegyességi munkák (Kempis Tamás, Auancinus) szerepelnek. A könyvek egy része német nyelvű. A teológiai művek írói jezsuita szerzők. Az összeírás dátumára a kötetek alapján lehet következtetni.

A domonkos rend igen gazdag könyvkultúrájából sem sok emlékünk maradt. Alig vészelte át néhány könyvük ezt a korszakot. Amelyek igazán jelentősek, s átélték a pusztításokat, azok a domonkos apácák számára készült kódexek. “A 15. század második felében hirtelen virágzásnak indult a magyar nyelvű vallásos irodalom”[11], melyek nagy részét a 16. század elején másoltak. A kódexek a csak magyarul tudó apácák és a rendházakban élő laikus testvéreknek készültek. A legtöbb kéziratos könyvek nagy része ferences klarisszáknak és domonkos nővéreknek íródott. Domonkos pl. a Birk-, Cornides-, Horváth-, Thewrewk-kódex, a Margit-legenda, a Példák könyve. Könyvjegyzék pedig csak az egy nagyszombati 1567-es ismeretes[12], amely katalógusnak alig nevezhető, hiszen mindössze 10 tételről van szó, s ezek is csak szerkönyvek. A Nagyvárad melletti szentjánosi bencés monostorban lakó apácák 1567-ben menekültek Nagyszombatba, s vitték magukkal ezt a 10 kötetet.

A jezsuiták 16. századi alapításuktól kezdve jelen voltak a történelmi Magyarország egész területén, így a királyi Magyarországon, Erdélyben és a török hódoltságban is. Jelentős rendházaik, iskoláik, missziós állomásaik voltak ezeken a területeken, s szabályzataiknak, rendi előírásaiknak (Ratio studiosorum 1541, 1586) megfelelően gyarapították könyvtáraikat, melyek anyagáról több jegyzéket is ismerünk (rendházak könyvtárai: Kassa 1660, Sopron 1727, Túróc 1704, Ungvár 1707, Vizkelet 1657, Zsolna 1712; templomkönyvtár: 1707 Sárospatak; iskola, egyetem: Kolozsvár 1591, 1603, Pozsony 1639, 1655-1663). Nagyszombaton 1615-ben nyitották meg a jezsuita kollégiumot, “s egy ígéretes fejlődési szakasszal zárult az Egyetemi Könyvtár korai története, amelynek záróaktusaként megalapították a későbbi egyetemet”[13]. Nagyszombatban nem alapítottak új könyvtárat, a vágsellyei kollégiumnak ideiglenesen Bécsbe menekített bibliotékájának kötetei kerültek ide. “A nagyszombati kollégium könyvtára eszerint nem csupán jogutódja a sellyeinek, hanem egyenesen a znióváraljai alapokon létesített és az első, 1561-i nagyszombati letelepedés korára visszanyúló, vágsellyei könyvtárral azonos.”[14] Az 1632-es katalógust[15] az egyetemalapítás előtt három évvel készítette Némethi Jakab (1573-1644). Nagy valószínűség szerint egy könyvtárrendezéssel egybekötött katalogizálás történt[16]. A katalógus csonka, a címlappal együtt hiányzik az eleje. Az 1690-es összeírás[17] egy “általános rekatalogizálás eredménye”[18]. Az első jegyzék közel 1500, a második már több mint 5000 kötetes. Az igen tagolt könyvjegyzék, a közel 25 szak jó alap arra a vizsgálatra, hogy megismerhessük a jezsuita mentalitást, szemléletet, műveltséget. Továbbá jó összehasonlítási alapot nyújt arra, hogy összehasonlítsunk három szerzetesi közösséget - jezsuiták, bencések, ferencesek - fennmaradt nagy könyvtárkatalógusaik alapján. Gulyás Pál kezdetlegesnek véli az 1690. évi jegyzék szakrendszerét[19], mert szerinte az egyházi és a világi tudományok keverednek, nem válnak el egymástól.

A 17. század közepétől Magyarországon is jelen lévő és sikeres a piaristák első rendházukat Podolinban alapították (1642). Sokáig úgy tudtuk, hogy egyik piarista könyvtárról, így a podoliniről sem, maradt fenn könyvkatalógus - a közelmúltban azonban előkerült két privigyei összeírás, egy 1685-ös és egy 1689-es[20]. A podolini bibliotéka a szakrendje ismeretes, s az is, hogy 1691-ben már 31 szakba rendezték könyveiket (1619 kötet). Tanító rend lévén iskolát is működtettek 1643-tól a rendház mellet. Eleinte csak grammatikai, majd később poétikai és filozófiai osztályokat is indítottak. Könyveiket úgy szerezték be, hogy állományuk az oktatás segítségére legyen. Nagy hangsúlyt fektettek tehát a retorikai (pl. Cicero), a történelmi (pl. Curtius Rufus), a drámai (pl. Seneca, Euripides, Plautus, Jacobus Pontanus) művek, továbbá a költészet (pl. Martialis, Horatius) témakörébe tartozó könyvek beszerzésére. A könyvek eredetének megállapítására a possessorbejegyzések nyújtanak segítséget, melyek segítségével Holl Béla 105 példányt meg is talált[21].

Az egyetlen magyar alapítású, s ezért Magyarországon nagyon népszerű pálosok könyvkultúrájáról még kevesebbet tudunk, hiszen rendes könyvkatalógusuk nem maradt fenn, csak egy 1635-ös nyolc tételes összeírás[22], mely - az 1567-es nagyszombatihoz hasonlóan - csak szerkönyveket tüntet fel.

A premontreieknek a Felvidéken elhelyezkedő rendházai korszakunkban mindvégig fennmaradtak. Az általános egyházi és szerzeteskanonoki hivatáson kívül a premontrei rend nagyobb monostorai Magyarországon a hiteleshelyi működésben bizonyos külön hivatást is nyertek [...] Hazánkban a káptalanok és konventek nagy tekintélye, tagjainak műveltsége, jog- és írástudása, megbízhatósága, házaiknak alkalmassága oklevelek elhelyezésére és megőrzésére voltak azok a tényezők, melyek a hiteleshelyi működés alapját, a közbizalmat feléjük fordították.”[23]. Ebben a munkában a leleszi prépostság tagjai is részt vettek. Az 1550-es évekre a monostorok hiteleshelyi tevékenysége teljesen elsorvadt. Könyvjegyzéke egyedül a leleszi konventnek maradt fenn 1566-ból[24] (29 kötet) és 1569-ből[25] (28 tétel). Teljes könyvkatalógusnak nem nevezhetők, hiszen nagyobb szerepük volt, mintsem hogy csak ennyi könyveik lettek volna - a hiteleshelyi tevékenységüket segítő könyvanyag is hiányzik e jegyzékekből. Az első jegyzéket feltehetőleg Bolusich Ágoston, az utolsó prépost halála miatt készítették el. Az összeírók személye is ismert a jegyzék bevezető szövegéből (Pesthy Ferenc és Mathias Wyczmandy)[26]. A másik katalógus összaállításának oka a commendatori rendszer lehetett. Meghalt a prépost 1566-ban, újat pedig nem neveztek ki. A prépostságot ettől kezdve világi személyek birtokolták[27]. Az összeírók személye itt is ismert[28]. A két jegyzéket összevetve kiderül, hogy az “Insacristia inferiori” és a “Catalogus librorum” címmel ellátott csoprtok a két összeírásban teljesen azonosak, s joggal feltételezhetjük, hogy az 1569-os lista egy része az 1566-es átmásolásával készült. Az utolsó csoportokban eltérésekkel találkozunk, a címük sem azonos: "Libri ibidem existentes" és "Catalogus libroru(m) in domo superiori Domini praepositi" A szerzetesi élethez elengedhetetlenül szükséges könyvek olvashatók a jegyzéken: liturgikus könyvek(misszálé, antifonálé, gradualé, psalterium) egyházatyák egy-egy kötete (Ambrosius, Augustinus), bibliák (latin és cseh), egyházjogi művek (Decretum ecclesiasticum, Liber Gratiani), beszédgyűjtemények (pl. Liber sermonum diversorum dierum), valamint a rend szabályzata (Formular(e) Instrumentorum).

“A ferences rend az egyetlen azok között a rendi közösségek között, amelyek mohácsi csata előtt számos kolostort tartottak fenn,”[29] s a vesztes csata után a Hódoltságban is vállaltak missziós tevékenységet - a jezsuiták és a licenciátusok mellett. Róluk lesz szó a következőkben.