Simon Melinda

Intézményi könyvtárak Magyarországon 1526-1730: jegyzékszerű források. Protestáns könyvtárak

Bevezetés

I. Apafi Mihály művelődéspolitikája

A XVII. század végi Erdély viszonylag nyugodt világ volt. Az állandósult zűrzavarban senki sem gondolta volna, I. Apafi Mihály mégis gyorsan megszilárdította helyzetét. A töröktől önkényesen nyert fejedelmi széke Kemény János 1662-ben bekövetkezett halála után végképp biztosan állt. A porta által készenlétben tartott trónkövetelők (Zólyomi Dávid, később Béldi Pál) jelentette veszedelmet ügyesen elhárította, a főurak javarészét megnyerte magának.

A kezdet zökkenői után tehát hosszú, stabil uralkodás vette kezdetét. A stabilitás pedig kedvez a művelődés fellendülésének.

Apafi maga olvasott, könyvszerető ember volt; erről legjobban saját könyvgyűjteménye és feleségének, Bornemissza Annának szép magyar tékája tanúskodik. Tollforgató hajlamának eredménye naplója, könyvfordítása, valamint egy eredeti munkája, a Gyulafehérváron 1645-ben megjelent Az egész keresztyén vallásnak fundamentumai.

Még a közismerten elfogult Apor Péter is elismeri a fejedelem toleráns voltát: "miatta akárki az maga vallásában nyughatott", uralkodása idején egyetlen vallást se korlátozott vagy tiltott be. Ugyanezt az elnéző magatartást tanúsította Apafi a vallásos és tudományos reformirányzatokkal (puritanizmus, coccejanizmus, pietizmus vagy kartezianizmus) kapcsolatban is.

Persze a vallási tolerancia nem zárta ki azt a törekvését, hogy - buzgó reformátusként - saját egyházának kulturális intézményrendszerét minden lehetséges módon támogassa. A feldúlt Gyulafehérvárról elmenekült főiskolát 1662-ben Nagyenyeden telepítette le, s a rendezett anyagi háttér biztosítása mellett a könyvbeszerzést különösen segítette. (A tatárjáráskor Szebenbe menekített kollégiumi bibliotékát ő szállíttatta Nagyenyedre, s az ő költségén vásárolták meg az elhunyt professzor, Basirius könyveit is az új-régi skóla számára.) A Szenci Kertész ábrahám-féle volt váradi nyomdát Kolozsvárra költöztette, és a helyi, valamint a nagyenyedi református kollégiumok közös hasznára rendelte működni. Nagyon szép gesztus volt részéről az is, hogy a Sárospatakról kiűzött református kollégiumot befogadta, Gyulafehérváron működési helyet és rendszeres támogatást biztosított neki. Az 1670-es évektől vissza-visszatérő gondolata és - meg nem valósulhatott - terve volt egy erdélyi Académia megszervezése. De ha ezt nem is vihette véghez, a magasabb szintű tudás külföldi megszerzését igen helyesnek tartotta.

"Külföldi tanulásra kiki szabadon mehet, sőt a külföldi tanulmányi utak tilalma a hazában is perpetuum emlékezetben se legyen" - írta a lefordított Wendelinus-munkához írt előszavában. (A protestáns diákok nyugati peregrinációját valóságos ösztöndíjrendszer segítette.)

A sárospatak-gyulafehérvári kollégium a XVII-XVIII. században

A sárospataki főiskola hagyományosan a Rákócziak által fenntartott, támogatott intézmény volt a XVII. században. A tanítás nyugodt folytonossággal zajlott, s a "kiművelt emberfők " újabb és újabb generációi hagyták el a pataki skólát. A helyzet akkor változott meg drasztikusan, amikor II. Rákóczi György, majd Lorántffy Zsuzsanna halálával nagy tekintélyű patrónus nélkül maradt az intézmény. Az özvegy Báthori Zsófia fiával, I. Rákóczi Ferenccel együtt rekatolizált, és természetes módon inkább a jezsuiták betelepülését és gyarapodását viselte a szívén, mint a protestáns iskola sorsát.

A helyzet egyre inkább kiéleződött, s a mindennapossá vált huzavonák után 1671-ben kenyértörésre került sor: október 20.-án a német fegyveresek távozásra kényszerítették a kollégium tanárait és diákjait. A korabeli protestáns források a felekezeti türelmetlenségnek tulajdonították a lépést, de talán lehetett benne része Thököly katonáinak is (amennyiben ott leltek búvóhelyre a császári csapatok elől és azok a kurucok menedékhelyét akarták kifüstölni).

A száműzöttek több irányba vették útjukat: egy részük Göncre, majd Kassára ment, más részük Kenézlőre, s onnan Debrecenbe. Ez utóbbi társaság vezérei a rektorok: Buzinkai Mihály és Pósaházi János. A telet Debrecenben töltötték, közben - feltételezem - érdeklődtek, hogy hova mehetnének. Mikor Erdélyből, Apafi fejedelemtől kedvező üzenetet kaptak, azonnal felkerekedtek, és az 1672-es év eleje már Gyulafehérváron érte őket. A feldúlt, de akkor sebtiben tatarozott kollégium-épületet kapták meg szállás- és tanítóhelyül. A fejedelem a rendszeres támogatásról is gondoskodott:

"Anno 1685. 13. Augusti. Praefectus uram által az fejérvári collegiumbeli deákoknak annualis sustentatiójokra rendeltetett hatszáz forintnak félesztendőre, a die 24. Julii ad diem 24. Decembris, fl. 300 kiküldtük." (az én kiemelésem. S.M.)

A támogatáshoz természetesen hozzátartozott a tanároknak - természetben és pénzben - adott fizetés is. A főiskola - megtartván eredeti, sárospataki törvényeit - folyamatosan működött Gyulafehérváron 1716-ig, amikor újra vándorlásra kényszerült. Az ok ezúttal: a fehérvári vár felújítása. Rövid ideig Boroskrakkóban vesztegeltek, majd kijelölt tartózkodási helyükre, Marosvásárhelyre mentek. 1718. április 30.-án a vásárhelyi schola particula egyesült a jövevény kollégiummal. Az intézmény neve: Maros-vásárhelyi evangélium szerint reformált főtanoda. Mint azt a mellékelt ábrán látjuk, az új iskola exlibrise őrzi a sárospataki jelképet.

Buzinkai Mihály

Hosszú tanári pályafutása alatt nagy hírnévre tett szert, s ennek köszönhetően elég sokat tudunk életútjáról.

1620 körül született Kövesden, a Bodrogközben, a helyi református lelkész, Buzinkai György fiaként. Tanulmányait Sárospatakon végezte Szentpéteri János, Nógrádi Mátyás, Szölősi János, Váci András és Tolnai János keze alatt. A kollégium anyakönyvébe 1648-ban írta be magát, 1651 március 23.-ától seniori hivatalt töltött be. Az anyakönyv további bejegyzéseiből tudjuk meg, hogy Madarasi János lelkész támogatásával külföldi tanulmányútra indult. Az utrechti akadémiára 1652-ben iratkozott be. A hazatérése utáni időszakról a hagyomány azt állítja, hogy 1654-55 tájától kb. két éven keresztül Nagybányán lett volna a helyi iskola rektora. A legkorábbi forrás, amely ezt így tudja, az Bod Péter Magyar Athenas-a. ő utal ugyan Friedrich Lampe egyháztörténetére, de én ott nem találtam ilyen adatot. Az viszont biztos, hogy a nagybányai iskola rektorainak névsorában a Buzinkai név nem szerepel.

1656-tól Sárospatakon tanár, s az év márciusában már mint Tolnai János igazgatótársa szerepel a seniori számadás vizsgálatakor. Baconi Baló Menyhért halála után, 1662-ben lett első rektor, s akkortól a teológiát is ő tanította a kollégiumban.

Ami a gyulafehérvári korszak anyagi körülményeit illeti, a fejedelem támogatásán kívül a főiskola tanárai más jövedelemforráshoz is jutottak. Tudjuk például, hogy Teleki Mihály évente 100 forintot juttatott Buzinkainak és Pósaházinak. 1679-ben Apafi egy házas jobbágytelket is adományozott Buzinkainak és feleségének a Fejér vármegyei Magyarigenben. Igaz ugyan, hogy a telek három különálló darabból tevődött össze, de mégis értékes volt, mert a fejedelem "mindennemű közteherviselés alól fölmentette", és 400 frt zálogösszeget tábláztatott be rája oly kikötéssel, hogy "az adományosok életében egyáltalában ki nem váltható, mindkét nemü törvényes örököseitől is csak abban az esetben, ha az időközben eszközölt beruházások, például építkezés, méltányos áron megváltatnak."

1680. augusztus 6.-án ő maga vett Magyarigenben egy belső telket és egy darab szőlőt, de 1683 április 11.-én már zálogba kellett adnia azt Kolozsvári Sámuelnek és feleségének.

Buzinkainak feleségétől, Horváth Máriától született három fiúgyermekéről tudunk: Mihályról, Györgyről és Andrásról.

Hosszú pályafutása alatt több tankönyvet írt a kollégiumi diákság használatára, amelyeknek sorozatos új kiadásai azt mutatják, hogy még sokáig tanultak belőlük. Ezek:

Institutionum Rhetoricarum Libri Duo.
Sárospatak, 1658 [RMK II.908]
Lőcse, 1687 [RMK II. 1612]
Lőcse, 1691 [RMK II. 1689]
Lőcse, 1703 [RMK II. 2159]

Institutiones Oratoriae.
Sárospatak, 1659 [RMK II. 937]
Lőcse, 1690 [RMK II. 1662]
Lőcse, 1703 [RMK II. 2158]

Institutionum Dialecticarum libri duo.
Sárospatak, 1659. [RMK II. 938]

Compendii logici libri duo.
Sárospatak, 1661 [RMK II. 974]
Sárospatak, 1668 [RMK II. 1156]
[Lőcse],1696 [RMK II. 1833]
[Lőcse], 1702 [RMK II. 2113]

Tanítási stílusáról egy érdekes - de ellenőrizhetetlen - adoma maradt fenn: "különös traditio az, hogy az ő Logicáját könyvnélkül akarván tanultatni a deákokkal, minthogy igen bajosan boldogulhattak vele, azt írták reája:

Megérdemli Buzinkai
Hogy a kovács Thorotzkay
Bé vesse az Vas Hámorban
és megtörje apró porban."

Haláláról a fejedelemasszony, Bornemissza Anna levélben tudósította Teleki Mihályt, s a következő szavakkal méltatta:

"Igazán, édes Bátyám uram, úgy láttatik Isten a maga ecclesiájával cselekedni rész-szerint, mint a pusztában az Izrael népével: az nép hasznára való Mózest kiveszi a nép közül; mert édes Bátyám uram, mindez hazabeli ecclesiakra nézve, mindaz odakivaló ecclesiakra nézve Isten ő Felsége adhat ugyan, de van-e, lesz-e, ilyen lelkű, tudományu Tanitója ecclesiainknak? ő Felsége tudja. Elég az édes Bátyám uram, hogy az ecclesiabul való kiesése mind ennek a mi hazánkbeli ecclesiának, a ki sok tanitását vötte, mind az odaki valóknak, a kik magok lelkök üdvességét, nem világi dicsőséget néző indulattal óhajtották, bizony siralmára szolgálhat."

Végrendeletének másolata a XVIII. század végén még megvolt a nagyenyedi kollégium könyvtárában, azonban ez az emlékezetes 1849-es pusztuláskor sok más értékes emlékkel együtt odaveszett. Fennmaradt viszont egy pár könyv, ami a tulajdonában volt (ma a marosvásárhelyi Teleki-téka gyűjteményében találhatók):

I. De operibus Dei intra spacium sex dierum creatis opus / Zanchius, Hieronimus. - Hanoviae: Iosua et Wilhelm Harnisiorum, 1597.
Jelzete: B o -1393.

A könyvben található két possessorbejegyzés egyértelművé teszi, hogy Madarasi János lelkésztől kapta ajándékba, majd Buzinkai halála után a kollégiumra maradt: Est Joannis Madarasi, majd: Cl. D. Joh. Madarasi hunc libru[m] offert alumno suo D. Mich. Buzinkai, et eo mortuo confert in Bibliotheca[m] Scholae Saros Patakinae.

II. Disputatio scholastica de divina providentia / Retofortus, Samuel. - Edinburg: haeredes Georgii Andersoni, 1649.
Jelzete: B o -2391.

Az első bejegyzés: Est Joannis P. Somosi. Somosi Petkó János 1625-ben született, sárospataki tanulmányok után Angliában és Németalföldön peregrinált. Franeker és Leyden után 1653-ban iratkozott be az utrechti egyetemre, s lett diáktársa Buzinkai Mihálynak. A második bejegyzés baráti ajándékként határozza meg a könyvet: Dono accepi a Reverendo D[omi]no Johanno Somossi, amico honorando. Michael Buzinkai.

III. Vindiciae gratiae, potestatis ac providentiae Dei / Twiss, Guilielmus. - Amstelodami: Joannes Janssonius, 1648.
Jelzete: B f - 210.

Az első possessorbejegyzés szerint Szepsi L[áni] Mihály vette a könyvet 1651-ben Gröningenben: Michaeli L. Szepsino. Anno separatae Salutis CIC CI LI Idib[us] Jun. Groningae emptus.

A második beírás: Est Michaelis Buzinkai. Anno 1663. Valószínűleg vásárolhatta.

IV. De predestinatione, gratia et libero arbitrio etc. ... animadversiones / Twiss, Guilielmus. - Amstelodami: Joannes Janssonius, 1649.
Jelzete: B f - 211.

A possessorbejegyzések ugyanazt mutatják, mint az előző kötet esetében: Michaelis L. Szepsini comparat[us] A[nn]o 1651 m[ense] Jul. Groningae const.

Tal. 2. és alább: Est Michaelis Buzinkai Anno 1663.

Van továbbá két másik könyv, amelyekről teljes bizonyossággal nem, csak nagy valószínűséggel állíthatom, hogy az övéi voltak:

V. Myrothecium evangelicum / Camero, Johannes. - Genevae: Petrus Aubertus, 1632.
Jelzete: B o -1384.

Bejegyzései arról tanúskodnak, hogy Buzinkai Mihálytól kapta Simoni Márton: Michaelis Buzinkai valet flor. 1., majd: Ex oblatione Clarissi[mi] M. Buzinkai habet Martinus Symoni.

VI. Analysis logico-theologica omnium epistolarum dominicalium / Tungelarius, Johannes. - Wittebergae: Wolffgang Meisner, 1616.
Jelzete: B o - 2714.

A bejegyzések: Est Michaelis Buzinkai, s azután: Matthias Jaz Bereny. Fogaras 1631. Jászberényi Mátyás 1654-ben iratkozott be a sárospataki kollégium anyakönyvébe, hat évvel Buzinkai után, amikor az már megjárta Utrechtet.

Buzinkai György

A legidősebb fiú, a sárospatak-gyulafehérvári kollégiumba 1679. július 19.-én iratkozott be, s 1683-ban a szintaktikai osztály praeceptora lett. Fennmaradt egy levele 1685. január 9.-éről, amelyben a következőket írta Pataki Istvánnak: "... determináltam magamat (látván, hogy medicinára fel nem mehetek), hogy kiállok a scholából, mert ittis csak a sok boszszusággal illetetem, mellyhez képest nem akarnék sokkáig benn lakni."

Minden bizonnyal nem lett semmi a dologból, mert 1687. április 30.-i dátummal nevét megtaláljuk a kollégium seniorainak listáján. De van két ennél korábbi adatom is: egy 1685. augusztus 13.-án írt nyugta, amelyben háromszáz forint átvételét ismerte el a kollégium számára (már itt seniorként írt alá!), valamint az a levél, amelyben a fejedelmet Pósaházi János professzor haláláról tudósította (s hasonlóképpen seniorként írt alá).

Életének további soráról nagyon keveset tudunk, az anyakönyv utólagos beírása szerint "factus est Secularis homo", "Civis Igeniensis est". Ugyanerről tanúskodik az az összeírás, amelyet 1694-ben ejtettek meg Alsó-fehérmegye alsó járásában: "Die 12. nov. Magyar-Igen, Kapronczai György és Buzinkai György portionatusok."

Ma egy könyve található meg a Teleki-tékában:

Exercitationes theologicae vindices / Wendelinus, Marcus Fridericus. - Cassellis: Salomon Schadewitz, 1652.
Jelzete: B o - 958, a következő bejegyzéssel: Ex Libris Georgii Buzinkai.

Ifj. Buzinkai György

Az előbbinek a fia, 1700 körül született Nagybányán. 1718 február 10.-én iratkozott be az immár Marosvásárhelyen működő sárospataki kollégiumba. Később Gyulai Ferenc gróf a fia mellé vette nevelőnek, majd peregrinálni küldte. 1729-től folytatott orvosi tanulmányokat a Németalföldön, míg 1733 februárjában Franekerben elnyerte a doktori címet. Egy pár évig odakint praktizált, utána hazatért és 1737 márciusától debreceni városi orvosként tevékenykedett 1768 március 17.-én bekövetkezett haláláig. Feleségétől, Micskei Baranyi Klárától három gyermeke született: Klára, György és éva. Művei:

Dissertatio historico-medica de venenis eorumque antidotis. Franequerae, 1733.

Theses inaugurales medicae XXXV varii argumenti. Franequerae, 1733.

Elveszett bűnösnek megkerestetése és megtartatása és Krisztus barátságos hívogatása. Amsterdam, 1735. (Két holland nyelvű prédikáció fordítása)

Rövid oktatás, miképpen kellessék magunkat isten segitségével jó praeservativák által a pestis ellen védelmezni, vagy a pestisben lévő betegeket orvosolni. Irattatott ns. szab. kir. Debreczen városa magistratusa rendeletéből, mellyhez toldalékul adattattak a pestis idejére alkalmaztatott egynehány szép könyörgések. Debrecen, 1739.

Buzinkai András

A három ismert gyermek közül ő volt a legfiatalabb, 1691-ben iratkozott be a patak-gönci iskola anyakönyvébe. Egy ideig rektor volt Bodrogkeresztúron, majd külföldi akadémiákat látogatott. 1700 elején tért haza. Ettől kezdve haláláig (1716) a gálszécsi, zempléni, cigándi és petrahovi ekklézsiák lelkésze volt.

Az ő könyvei közül is csak egy maradt fenn:

De symbolis sacramentalibus, et de ritu fractionis in S. eucharistia / Pareus, David. - Ambergae, 1603.
Jelzete: B o - 5905.

Ebben több possessorbejegyzés van. Az első: Ps. 27-1. Jehova illuminatio et protector vitae. Steph. P. Miskolcini. Heidelb[er]g.

Minden bizonnyal Miskolci Csulyak Istvánról, a versszerzőről van szó, hiszen az ő eredeti neve Pásztor volt. Nyugati tanulmányútját Thököly Sebestyén támogatásával tette meg, s pontosan 16O3-tól - ez a könyv kiadási éve - tartózkodott német földön. útinaplójában a szép könyveket mindig megemlítette a nevezetességek között, s hazatérve maga is gyakran mártotta tollát tintába. Feltételezésemet bebizonyítja az, hogy könyveinek összeírásában ott szerepel a tárgyalt Pareus mű.

Így annál érdekesebbé válnak azok a bejegyzések, amelyeket Miskolci Csulyak István a könyv olvasása közben tett. A leghosszabb ezek közül az előszó 9. oldalán található: Vide rhapsodiam meam in disputatione Davidis Parei privata de Libertate Christiana Scriptam 9 Febr. 1605 Heidelb. A 64. oldalon pedig: Hic oculis mei vidi.

A könyvet - a pergamenkötésbe préselt supralibros (S P M 1604) tanúsága szerint - 1604-ben kötette be.

Az ifjabb Buzinkai Mihály

Életéről az első adatunk kétes hitelességű: felsőbb tanulmányai megkezdéséről Koncz József, a hangyaszorgalmú könyvtáros ezt írja:

"[Buzinkai] György neve után közvetlenül következik az anyakönyv ugyanazon lapján (252) a Mihály neve 1683. augusztus 30., betükkel írta ki az év számot is. A név és év száma között apróbb betükkel bejegyezve áll: "Ascitus in numerum alumnorum Celsissimi Principis, Classis etymologicae tandemque syntacticae praeceptor laudatissimus."

Az anyakönyv nyomtatásban közölt változatában azonban ilyen bejegyzést nem találtam. Koncz József szerint még külföldi tanulmányútja előtt egy ideig rektor volt a kassai iskolában.

Buzinkai György 1685. január 9.-én írt levelében fellelhető még egy kis adatforgács az ifj. Buzinkai Mihály életéről:

"Az öcsém Mihály hazament, igen szép Leopoldus tizes aranyat adtunk neki az jószágnak árában. Kérem Uram Kegyelmedet hogy irjon neki, hogy el ne vesztegesse, mert bizony ilyen szép kevés vagyon már nálunk."

Biztos adat viszont az, hogy akkor, amikor a peregrináló Bethlen Mihály az Odera menti Frankfurtban tartózkodott, "anno 1692. Die 9. Septembris itt volt Buzinkai Mihály, ki is még aznap Belgiumban elment."

Az utrechti egyetemre már ebben az évben beiratkozott, Bethlen Mihály is említi naplójában, mint tanulótársát. Visszatérte utánról csak annyit tudni, hogy 1695 és 1708 között Miskolcon viselt lelkészi hivatalt. Nagy segítségünkre szolgál, hogy a marosvásárhelyi Teleki-tékában megvan az ifjabb Buzinkai Mihály egyik könyve:

Cursus theologicus / Scharpius, Iohannes. - Genevae: Petrus et Jacobus Chouet, 1620.
Jelzete: B o -1459.

A könyv kötéstáblájának belsején a következő beírás található: Johannis Molnar Constat tal. imp. duobus et flor. uno Belgico. Lugduni Batavorum 1639., mellette más írással egy M.U.V. monogram, s alább egy hosszabb bibliai idézet.

A címlapon pedig egymás alatt:

" M.U.V. N Enyed[ini] comp. flor. ..." (kivakarva)
"Ex Libris Michaelis Buzinkaj, comparantis A[nn]o 1688 Die 14 Martij Taller..." (kivakarva)
"Ex Libris Pauli Szombathi, Comparantis A 1688. 29. Nov. Flor. 2 Rheneus. "

A második szennylap rectóján pedig ez áll:

" Liber Bibliothecae Ill. Coll. Ev. Ref. S.P. Alb. Agropolitani, emtus e[st] sin-
gulari munificentia et liberalitate pri-
mariae Matronae Exc. ac Ill. Com. Ca-
tharinae Bethleniae Iktariensis,
Exc. ac Ill. Com. Samuelis quond[am]
Kemény Statuum, dum viveret in
Tran[silva]nia prasidentis relictae viduae,
de Sede Musarum optime meri-
tae a[nn]o 1821."

B[iblio]thecario
Georgio Albert mpr.

Mint láthatjuk, elég mozgalmas életű nyomtatványról van szó.

I. Az első possessorbejegyzés nem mástól származik, mint Szenczi Molnár Albert fiától, Jánostól. Ráadásul, ha megismerkedünk az ő életrajzával, meglátjuk majd, hogy ez a pár tollvonás a róla szóló ismereteinket is gazdagítja.

Szenci Molnár János 1612-ben született Marburgban, édesanyja Ferinari (Wildpreter) Kunigunda. Édesapja megható figyelmességgel írja fel gyermekéről a legapróbb dolgokat, de ezek a feljegyzések egy idő mulva megszakadnak. Így hát abban a furcsa helyzetben vagyunk, hogy pontosan tudjuk, mikor bújt ki a kis Jánosnak az első foga, míg későbbi életútját illetően csak hozzávetőleges fogódzóink vannak.

Tanulmányait - míg ott laktak - német földön kezdte, majd feltehetőleg Kassán, Kolozsváron és Gyulafehérváron folytatta. Külföldi akadémiák látogatását I. Rákóczi György fejedelem támogatása tette számára lehetővé. Ezt Gelei Katona István püspöknek egy 1638. december 2.-án írt leveléből tudjuk:

"épen ma jutának kgls uram Belgiumból Molnáréktól a Ngod alumnusitól levelek, melyekben szűkült állapotjukat jelentik; Tsulai uramnak adtam a Molnár levelét in specie, és szorgalmaztatnak bennünköt több segitségnek Ngodtól való impetrálásáért. örömest Ngodnak nehézséget nem szerzenénk ennyiszer való busitásunkkal, csak hogy nyavalyások mi hozzánk esnek, és mivel immár elküldöttük oda, tartásokra és hazajövetelekre is gondot kell kész-kétlen viselnünk, (...) nagy a drágaság mostan azokban a tartományokban." "A Molnárból lenne valami, ha tovább oda lehetne, mely felől instál is."

A holland egyetemeket látogató magyar fiatalok között voltak, akikre mély hatást gyakorolt a frissen kialakult puritán vallási felfogás. Egy Angliába áthajózott lelkes csoportjuk pedig - Tolnai Dali János kezdeményezésére - 1638 februárjában alá is írt egy kötelezvényt, amelyben a puritanizmus gyakorlására és terjesztésére tettek ígéretet. A "Formula Pietatis" (Kegyesség Formulája) tíz aláírója között ott találjuk Molnár Jánost is. Ezután a németalföldi egyetemek következtek - idézem a leydeni akadémia anyakönyvét: "1638. 6 Mai Johannes Molanaer Hung[arus], [annorum] 24. T[heologiae studiosus]". Azután Franeker, 1638. szeptember 15.-étől: "Johannes Molenar Ungarus Theol[ogiae] Stud[iosus]."

Következő adatunk az életéről Petelei Husz István Memoriale-jából származik: a kolozsvári szász református ekklézsia lelkészeinek felsorolásában a második "Molnar Janos. Molnar Albert fia, az kik igaz R[e]f[o]rmátusok voltak. Szaz Varosrol hozatott ide Papnak, ki is az Magyar Püspöktől ordinaltatott."

Nem kell meglepődnünk azon, hogy a szászok papja, hiszen neki anyanyelve a német volt - gyermekkorának környezetében is ezt a nyelvet beszélték; a magyart később tanulhatta meg. Szenczi Molnár Albert is családját, mint "gyenge Német házam népé"-t emlegette. Molnár János 1646. július 25.-én halt meg; lehetséges, hogy az 1646/47-es nagy pestis vitte el.

A Buzinkai-féle könyv possessorbejegyzéséről szerzett új információ életének Franeker és Szászváros közötti időszakát szakítja meg. Azt tudjuk meg belőle, hogy Szenczi Molnár János 1639-ben még Leydenben tartózkodott - csak egy ezutáni időpontban mehetett tehát Erdélybe.

II. A második beírás egy iniciálé: M.U.V.

Két olyan személyt találtam, akikről esetleg szó lehet:

1. Vízaknai Márton 1663-ban iratkozott be Nagyenyedre:
"Martinus Vizaknai, 13. Apr. Rector patriae, contrascriba et senior." 1672. július 24-től 1673. július 8.-ig a partikula igazgatója volt. Ebből az időből fennmaradt egy nyugtája:

"Anno 1672 die 30 Octobr[is] az Fejervarmegy Arenda penzböl levaltam flor. 35 [azaz] harmincz ötet. Martin[us] Vizaknai R[ector] S[cholae]."

Az iskolai év bevégzése előtt Zalatnára ment lelkésznek.

2. Vízaknai Mihály. Ugyancsak Nagyenyedre járt, csak kevéssel később (1669-ben): "Michael U. Vizaknaj. Ad pedagogium spect. Johannis Bethlen, acad. Belgicas inde salutans nunc pastor eccl. Sardiensis, mortuus..." 1680-ban Vízaknán volt pap. Theológiai értekezést írt "De gravioribus legis" címmel.

Minthogy M.U.V.-ről csak annyit tudunk, hogy Nagyenyeden vásárolta a könyveit, bármelyikük lehet (de egy harmadik személy is) - a nyugtán szereplő kézírással kapcsolatban pedig nem merek következtetéseket levonni.

III. Buzinkai Mihály bejegyzését illetően azt az érdekességet szeretném kiemelni, hogy az 1688. március 14.-én vásárolt könyvet már ugyanazon év november 29.-én eladta. Vajon miért? Csak találgatni lehet.

IV. A negyedik ismert tulajdonos Szombati Pál. ő minden bizonnyal kollégiumi ismerőse, tanulótársa volt Buzinkai Mihálynak, hiszen - ha figyelembe vesszük, hogy Szombati 1692. február 1.-étől volt senior - ott-tartózkodásuk időtartamai fedik egymást.

V. A negyedik bejegyzésből már a könyv mai lelőhelyét tudhatjuk meg, hiszen a kollégium könyvei ma a Teleki-téka raktárában sorakoznak.

A kötet azonban még egy nagy meglepetést rejteget.

Ifj. Buzinkai Mihály könyveinek lajstroma 1688-ból

A nyomtatványt végiglapozva, a végén kézírásra lehetünk figyelmesek. Az utolsó szennylap versóján ugyanis, fejjel lefele fordítva a könyvet, az ifjú értelmiségi összeírta addigi könyvszerzeményeit. Hogy mi vezette erre - nem tudhatjuk. Az írás szép, olvasható, az egész lapot betölti.

SERIES LIBRORUM Michaelis BUZINKAI

A[nn]o D[omi]ni 1688 Die 10 Septembr[is]

1. Cursus [theo]logicus Scarpii
2. Biblia latina
3. Systema [theo]logicus Maresii
4. Medulla Amesii
5. Exegetes Amesij duobus tomis
6. Coccejus in Jobum, Danielem et Apocalypsin
7. Amesij Sciagraphia cum explica[tio]ne
Epistolae Divi Petri
8. Libri Historicj Mojsis
9. Catechesis Palatinata
10. Turris Babel destructa
11. Bellarminus Enervatus
12. Tractatij de Summo Bono
13. Impressum
14. Temetési Pompa
15. Testamentum latino Graecum
16. Manuale Graecum Pasoris
17. Compendium Historiae Universalis Joh[annis] Laetii
18. Philosophia Na[tur]alis Clariss[imi] Posahazi
19. Compendium Metaph[isicum] Logicum, Physicum
Geometricum, Astronomicum, Opticum,
Ethicum, Politicum, Arithmeticum Schejbleri
20. Johannis Buchleri Centum Elegantiae
21. Johannis Bilstenij Dialectica
22. Grammatica Alberti Molnar
Rheto[rica] Clar[issimi] Buzinkaj
23. Johannis Despaterij Grammatica
24. Syntaxis
25. Ravisius
26. Ars Versificatoria [etc.]

Feloldás

1. Cursus (theo)logicus Scarpii
SCHARF, Johann (1595-1660) valamelyik műve(?)

2. Biblia latina
Azonosíthatatlan.

3. Systema (theo)logicus Maresii
DESMARETS, Samuel: Collegium theologicum; sive breve systema universae theologiae comprehensum octodecim disputationibus collegialiter habitis in academia provinciali ill. ord. Groningae & Omlandiae, a Samuele Maresio. Groningae, 1649. - Groningae Frisiorum, 1659. - Genevae, 1662.(NUC)

4.Medulla Amesii
AMES, William: Medulla theologica. (S.l.), 1628. - Amstelodami, 1628. - Londini, 1629. - Londini, 1630. - Amstelodami, 1634. - Amstelodami, 1641. - Amstelodami, 1648. - Amstelodami, 1652. - Amstelodami, 1656. (NUC)

5. Exegetes Amesij duobus tomis
Guil. Amesii Rescriptio scholastica brevis ad Nic. Grevinchovii responsum illud prolixum, quod opposuit dissertationi de redemptione generali, electione ex fide praevisa. Accesserunt eiusdem Disceptatio scholastica de circule pontificio, aliique theologici tractatus. Lugduni Batavorum, 1633. (?) (NUC)

6. Coccejus in Jobum, Danielem et Apocalypsin
COCCEJUS, Johannes: Johannis Cocei Observata ad Danielem accedit prefatio exhibens ... prophetiae Mosis et Danielis. Lugduni Batavorum, 1666. (NUC)

7. Amesij Sciagraphia cum explica(tio)ne
AMES, William: Christianae cathecheseos sciagraphia: ubi, sub S. Scripturae texto apposito, singulae dominicae catech. reformatae breviter, solide, docte & perspicue enodantur, & suis documentis, usibus & quaestionibus illustrantur.

Epistolae Divi Petri
AMES, William: Utriusque epistolae divi Petri apostoli explicatio analytica, documentis suis ubique illustrata. Amstelodami, 1609. - Amstelodami, 1635. (NUC)

8. Libri Historicj Mojsis
Azonosíthatatlan.

9. Catechesis Palatinata
Catechesis religionis Christianae. Heydelbergae, 1563. (NUC)

10. Turris Babel destructa
ALSTED, Johann Heinrich: Turris Babel destructa, hoc est refutatio argumentorum quibus utuntur omnis generis gigantes ad stabiliendum confusionem in negotio religionis. Herbornae Nassoviorum, 1639. (NUC)

11. Bellarminus Enervatus
AMES, William: Bellarminus enervatus, sive Disputationes Anti-Bellarminianae. Amstelodami, 1628. - Amstelodami, 1630. - Londini, 1632-33. - Amstelodami, 1658. (NUC)

12. Tractatij de Summo Bono
SZENCI MOLNÁR Albert: Discursus de summo bono, az legföbb iorol, mellyre ez vilag mindenkoron serényen és valóban vágyódik. Az bibliai és sokféle historiákért és példákért olvasásra kedves és hasznos. Ennekelötte Iosquinus Betuleius által Hanoviaban bocsattatot ki, mellyet mostan némellyeknek kérésekre magyarrá forditott Sz.M.A. Löcsen, 1630. (RMNy II. 1483 ; RMK I. 594)

13. Impressum
Azonosíthatatlan.

14. Temetési Pompa
Temetesi pompa, mely amaz io hirrel nevel tündöklö nagysagos iffiu groff iktari Betthlen Istvannak etc. eggyetlen egy magzattyanakaz n. groff Iktari Betthlen Christina kis aszszonynak utolso tisztessegenek megh adasaban hidegh tetemecskejenek felette Eczedben es Bathorban anno 1631 diebus 25. et 26. Novembris ki szolgaltatott, es ... ki bocsattatott az temetesben löt pompanak rendi szerint. Debrecenben, (1631). (RMNy II. 1498. ; RMK I. 612.)

15. Testamentum latino Graecum
Azonosíthatatlan.

16. Manuale Graecum Pasoris
PASOR, Georg: Georgii Pasoris ... Grammatica graeca sacra Novi Testamenti domini nostri Jesu Christi, in tres libros distributa. Gröningae Frisiorum, 1655. (NUC)

17. Compendium Historiae Universalis Joh(annis) Laetii
LAETUS, Johannes: Compendium historiae universalis civilis & ecclesiasticae (Jöcher)

18. Philosophia Na(tur)alis Clariss(imi) Posahazi
PÓSAHÁZI, Johannes: Philosophia Naturalis. Sive Introductio in theatrum naturae. Sárospatak, 1667. (RMK II. 1113.)

19. Compendium Metaph(isicum), Logicum, Physicum, Geometricum, Astronomicum, Opticum, Ethicum, Politicum, Arithmeticum Schejbleri
SCHEIBLER, Christoph: Philosophia compendiosa, exhibens 1.Logicae, 2.Metaphysicae, 3.Physicae, 4.Geometriae, 5.Astronomiae, 6.Opticae, 7.Ethicae, 8.Politicae, & 9.Oeconomicae compendium methodicum. Oxoniae, 1631. - Oxoniae, 1639. - Oxoniae, 1657. - Oxoniae, 1671. - Londini, 1685. (NUC)

20. Johannis Buchleri Centum Elegantiae
BUCHLER, Johann: Elegantiarum centum et undesexaginta regulae; lectissimis scriptorum, maxime Ciceronis exemplis illustratae. Quibus accessere aliquot orationem variandi formae. Coloniae Agrippinae, 1608. - Coloniae Agrippinae, 1620. - Jenae, 1625. (NUC)

21. Johannis Bilstenij Dialectica
BILSTENIUS, Johannes: Syntagma Philipporameum artium liberalium, methodo brevi ac perspicua concinnatum; in gratiam Tyronum partim difficilibus vocibus Germanica adiecta est explicatio. Basileae, 1596. (NUC)

22. Grammatica Alberti Molnar
SZENCI MOLNÁR Albert: Novae grammaticae Ungaricae, succinta methodo comprehensae et perspicuis exemplis illustratae libri duo. Hanoviae, 1610. (RMNy II. 995.; RMK I. 422.)

Rheto(rica) Clar(issimi) Buzinkaj
BUZINKAI, Michael: Institutionum Rhetoricarum Libri Duo. Ex probatis quibusdam Authoribus, potiori ex parte excerpti: Methodo nova illustrati, & ad usum Paedagogii Patachiensis accomodati. (RMK II. 908., 1612., 1689., 2159.)

23. Johannis Despaterij Grammatica
DESPAUTERE, Jean: Grammaticae institutionis. Edinburgi, 1660. - Edinburgi, 1677. - Edinburgi, 1682. (A 25. és a 26. tétellel összekötve!) (NUC)

24. Syntaxis
Azonosíthatatlan.

25. Ravisius
RAVISIUS, Johannes (Textor) azonosíthatatlan műve.

26. Ars Versificatoria
DESPAUTERE, Jean: Ars versificatoria. (?) (NUC)

 

Összefoglalás

Az idősebb Buzinkai Mihály utrechti professzora a nagytekintélyű Gisbertus Voetius (1598-1676) volt. A "Papa Ultrajectinus" a református ortodoxia legnagyobb képviselőjeként kérlelhetetlen ellensége volt úgy Descartes-nak, mint Coccejusnak, vagy ezek tanítványainak."A hagyománytól egy vonalnyira sem volt hajlandó eltérni, s minden újító mozgalmat, vagy csak a szokottól eltérő gondolatot is, az egyházi és társadalmi rend felforgatásának vádjával illetett."

Óriási munkabírása volt: más professzorok heti egy előadásával és egy vitájával szemben ő - magánórái és disputációi mellett - heti nyolc előadást tartott.

Ezenkívül tudjuk még róla, hogy a magyar diákok kedvesek voltak előtte, szívesen és gyakran segített rajtuk. Az ő kezdeményezésére jött létre például a Van Frankendaal-féle 25000 talléros alapítvány, amelynek célja a magyar peregrinusok támogatása volt.

Az idősebb Buzinkai Mihály és tanártársa, Pósaházi János magatartásán és művein meglátszott neveltetésük légköre; mindketten a hagyományos vallásosság harcos védelmezői voltak.

Az erdélyi akadémia létrejöttének meghiúsulását tárgyalva, Pokoly József így ír: "...egy másik ok volt a két gyulafehérvári kollégium tanárainak eltérő szelleme is, ami hamarosan viszályokat idézett elő az egyház kebelében." (Az én kiemelésem. S.M.)

A két menekült professzor feszes felfogása nem sárospataki hagyomány megnyilvánulása volt - talán inkább a folytonos védekező harcban letelt életük következménye. Az általa írt tankönyvekben Buzinkai a ramusi logika követőjének mutatkozik, és a tulajdonában levő könyvek szellemisége is illeszkedik a róla kialakult képünkbe: ortodox felfogást propagáló munkákat olvasott.

Buzinkai György és András egy-egy könyvéből nem hiszem, hogy számottevő következtetéseket lehetne levonni - annál inkább testvérük, az ifjabb Buzinkai Mihály könyvlistájából. (De még előtte, közbevetőleg: ő az 1648 és 1704 között élt Gerardus de Vries rektor idejében iratkozott be Utrechtbe. Ez nem volt egy meghatározó egyéniség, semmi érdemleges adatot sem találtam róla.)

A lajstrom első része (1-15. tétel) az érdekes - a második részben szokványos iskolai segédkönyvek vannak felsorolva. Egyedül Pósaházi Philosophia Naturalis-a méltó az említésre, amely - csak látszólag ellentmondásos módon - Descartes-ot követve íródott.

Figyelemre méltó, hogy az egy ortodox Maresiuson kívül (3.) más mű nem emlékeztet az apja által képviselt felfogásra. A nagy számban meglevő Amesius-művek (4., 5., 7a-b, 11.) a - számításom szerint kb. 23 éves - ifjúnak a puritanizmus iránt érzett rokonszenvét mutatják. Coccejus kommentárjai (6.) ezirányú érdeklődését is bizonyítják; ami viszont nem mondható el a magyar nyelvű könyvek irányában.

Együttvéve: ifj. Buzinkai Mihálynak kevés könyve volt, de megtalálhatóak voltak köztük az újító irányzatok alkotóinak művei. Figyelembe kell vennünk, hogy ezeket az eszméket már az egy generációval korábbi peregrinusok hazahozták Erdélybe, és a professzor fia még külföldre utazása előtt szerezte be könyveit. Ilyen fiatalon is nagy függetlenséget mutat apja szellemi befolyásával szemben: annak szemében eretneknek, vagy legalábbis elhajlónak számító írásokat olvas.

Nagyon érdekes lenne megtudni, hogyan változott és bővült érdeklődése Németalföldön?

 

FELHASZNÁLT IRODALOM

APOR Péter: Metamorphosis Transylvaniae. In: Magyar emlékírók 16-18. század. - Bp., 1982.

BÁN Imre: Apáczai Csere János. Bp., 1958. - (Irodalomtörténeti könyvtár 2.)

BEKE Antal: Geleji Katona István levelei Rákóczyhoz 1638-48. In: Irodalomtörténeti Közlemények 1894.

BENKŐ Ferentz: Parnasszusi időtöltés. Kolozsvár, 1800.

Bethlen Mihály útinaplója. Sajtó alá rendezte Jankovics József. Bp., 1981. - (Bibliotheca Historica)

BOD Péter: Magyar Athenas. Bp., 1982. - (Magyar hírmondó)

DÉZSI Lajos: Szenci Molnár Albert naplója, levelezése és irományai. Bp., 1899.

GULYÁS József: A sárospataki főiskola diákjai. In: Egyháztörténet 1943. 117-125, 223-240, 381-386 és 1944. 127-136, 336-344.

H. TAKÁCS Marianna szerk.: Magyarországi magánkönyvtárak I. Bp.,-Szeged, 1986. - (Adattár 16-18. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 13.)

HARSÁNYI István: Miskolci Csulyak István élete és munkái. In: Magyar Theologiai Szemle 1926.

HELLEBRANT Árpád: A franekerai egyetemen tanult magyarok. In: Történelmi tár 1886.

HELTAI János: Adattár a heidelbergi egyetemen 1595-1621 között tanult magyarországi diákokról és pártfogóikról. Bp., 1980.

HEREPEI János cikkei : Polgári irodalmi és kulturális törekvések a század első felében. Bp.-Szeged, 1965. - (Adattár 17. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 1.)

JAKó Zsigmond: Írás, könyv, értelmiség : Tanulmányok Erdély történelméhez. Bukarest, 1977.

JAKó Zsigmond - JUHáSZ István: Nagyenyedi diákok 1662-1848. Bukarest, 1979.

JÖCHER, Christian Gottlieb: Allgemeines Gelehrten-Lexicon I-IV. Hildesheim-New York, 1981. - Hasonmás kiadás.

KENYERES Ágnes főszerk.: Magyar életrajzi lexikon. Bp., 1967.

KOHN Hillel - ZSAKÓ Gyula: A kolozsvári Házsongárdi temető sírkövei 1700-ig. In: Erdélyi Múzeum 1911.

KONCZ József: A marosvásárhelyi helv. hitv. főtanodai könyvtár ismertetése. In: Magyar Könyvszemle 1879.

KONCZ József: A marosvásárhelyi evang. reform. kollégium története. Marosvásárhely, 1896.

KÖPECZI Béla főszerk.: Erdély története három kötetben. Bp., 1988.

KRAUSE, Gerhard - MüLLER, Gerhard szerk.: Theologische Realencyclopdie. Berlin- New York, 1981.

LAMPE, Frid. Adolphus: Historia ecclesiae reformatae in Hungaria et Transylvania. Trajecti ad Rhenum, 1728.

MISKOLCI CSULYAK István: útinapló. In: Magyar utazási irodalom 16-18. század. Bp., 1990. - (Magyar remekírók)

MONOK István szerk.: Erdélyi könyvesházak III. Szeged, 1994. - (Adattár 16-18. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 16/3.)

NAGY Iván: Magyarország családjai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Pest, 1858.

PÉTER Katalin: Polgárok és nemesek : Magyar művelődéstörténeti tanulmányok a reformációval kezdődő másfél évszázadból. Bp., 1995. - (A Ráday Gyűjtemény tanulmányai 8.)

POKOLY József: Az erdélyi református egyház története. Bp., 1905.

ROMÁN János: Catalogus studiosorum Illustris Scholae S. Patakina. In: Egyháztörténet 1958. 75-81, 231-236, 341-345 és 1959. 293-300.

Sárospataki füzetek 1857.

Sárospataki lapok 1889.

SZABÓ Miklós - TONK Sándor: Erdélyiek egyetemjárása a korai újkorban 1521-1700. Szeged, 1992. - (Fontes rerum scholasticarum 4.)

SZÁDECZKY Béla szerk.: I. Apafi Mihály fejedelem udvartartása. Bp., 1911. - 1. köt.: Bornemisza Anna gazdasági naplói 1667-1690.

SZILÁDI Áron szerk.: Irodalomtörténeti közlemények. Bp., 1984. 4. évf. 4. füzet.

SZILÁDI Áron - SZILÁGYI Sándor szerk.: Török-magyarkori emlékek : Okmánytár. Pest, 1871. 8. köt.

SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1891.

TEUTSCH, Fritz: Die Studierenden aus Ungarn und Siebenbürgen auf der Universitat Leyden. In: Archiv des Vereines für siebenbürgische Landeskunde. Neue Folge. 16. Bd. Hermannstadt, 1881.

THURY Etele szerk.: Iskolatörténeti adattár. Pápa, 1906.

THURZÓ Ferenc: A nagybányai ev. ref. főiskola (Schola Rivulina) története 1547-1577. Nagybánya, 1905.

TONK Sándor: A marosvásárhelyi református kollégium diáksága 1653-1848. Szeged, 1994. - (Fontes rerum scholasticarum 6.)

Történelmi tár 1895 és 1897.

Verzeichniss der Studenten aus Ungarn und Siebenbürgen an der Universitat Utrecht in der Jahren 1643-1885. In: Archiv des Vereines für siebenbürgische Landeskunde. Neue Folge. 22. Bd. Hermannstadt, 1889.

WESZPRÉMI István: Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza. Bp., 1960.

WITTMANN Tibor: Németalföld aranykora. Bp., 1965.

ZOVÁNYI Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Bp., 1977.