Bevezetés 8

1. Hangtani alapfogalmak 12
1.1. A hangjelenség fizikai jellemzõi 14
1.2. A hang terjedése 20
1.3. A hangjelenség érzékelése 24
2. A zajmérés 32
2.1. A zajmérés elvi alapjai 32
2.2. A zajmérés végrehajtása 38
2.3. Mérési jegyzõkönyv készítése 42
3. Fõbb zajforrások 50
3.1. Közúti közlekedés 50
3.2. Légiforgalom 52
3.3. Vasúti közlekedés 54
3.4. Ipari eredetõ zajok 54
3.5. Szabadidõs tevékenységek 58
4. A zaj élettani hatásai 60
4.1. Halláskárosodás 60
4.2. Pszichés károsodás 68
4.3. Vegetatív ártalmak 72
4.4. A zajszennyezés helyzete Európában 74
5. Zaj elleni védelem, jogi szabályozás 80
5.1. Védekezés a közlekedés okozta zajok ellen 80
5.2. Védekezés a munkahelyi zajok ellen 84
5.3. A zajvédelem jogi szabályozása 102

Összefoglalás 106

Felhasznált irodalom 109

Zaj és rezgésvédelmi rendeletek, szabványok 114
 
 

A cím, Keresztury Dezsõ kérdése, számunkra úgy tûnik, hogy a XX. század végére már nem költõi, hanem társadalomtudományi kérdés lett. Az emberiség sok egyéb érték mellett elpusztította a Csendet.

Pedig a csend nagyon fontos mind a társadalom, mind az egyén számára. Ha egy társadalom nem gondoskodik elegendõ csendrõl, azaz magányról tagjai számára, amelyben kifejleszthetik személyes bensõ életüket, akkor fellázadnak és hamis magányt keresnek. Fejest ugranak a gépek, a közlekedés, a diszkók zajába.

Teljes mértékben egyetértünk Pierre Emmanuel francia költõvel, aki a könyvünk címében feltett kérdésre a társadalomról és a mûvészetrõl elmélkedve megadja a választ:

"A zaj társadalma, decibelek nagy termelõje. Megszokott terünk nem más, mint képfalak közé bezárt zaj. Magát a természetet is beszennyezete a zaj. A zaj megöli a belsõ csendet, lehetetlenné teszi az eszmélõdést. Mélységünk, miként a tengereké, alkalmatlanná válik az élet számára. A mûvészet küzdelem a szennyezõdés ellen, erõfeszítés, hogy életet adjon a csendnek. De nem jut el erre - errõl egyre inkább meggyõzõdöm -, hacsak nem hívja segítségül a Csendet, amely maga az Élet. Az ember csendje Isten Csendjébõl merít életet."

E mûvel szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy az értelmetlen lárma helyett az Életet válasszuk.

A szerzõk
 
 
 
 
 

Ha gondolkozóba jöttél fel hozzám s nem fecsegni, maradj. Ülj le, ide mellém vagy odébb arra a nagyobb tuskóra. Tölts magadnak az egyik pohárba. Nem üres az az üveg még. Teli van a némaság, a gyöngeség habos italával. És lélekhûsítõ csönddel.

(Bodosi György)
 

Bevezetés

Az emberek kétféle hulladékot termelnek. Az elsõ típusról, az anyagtermészetûekrõl - amelyeknek maradványai hosszú idõn keresztül kézzelfoghatóak pl. a kommunális hulladék, vagy a vízszennyezés - nagyjából minden állampolgár tud valamit. Azonban csak az utóbbi idõben kezd igazán a figyelem a hulladékok második típusa, a nem anyag-, hanem energiatermészetû hulladékok pl. hõszennyezés, vagy éppen a zaj felé fordulni. (A hanghullám is az energiának egy fajtája.)

"A zajjal száz esztendõ múlva több gondunk lesz, mint a fertõzõ betegségekkel..." mondta a múlt század végén ROBERT KOCH, a híres orvos. Eretneki gondolat volt ez az emberek tízezreit pusztító járványok idején. És valóban, napjainkra számos fertõzõ betegséget sikerült legyõznünk, a zaj, a zajártalom ellen azonban nincs univerzális "szérumunk".

Annak ellenére, hogy már Julius Caesar is kitiltotta Róma belvárosának kövezett utcáiról a száguldozó harciszekereket, és hogy 1937-ben volt már Magyarországon Zajellenes Kongresszus, és Csendliga is alakult, a zajt csak igen lassan kezdjük jelentõs környezetszennyezésként, vagy akár csak az élet minõségét kedvezõtlenül befolyásoló tényezõként elfogadni. Ezen okok közül a legfontosabbak:

1. A zaj, mint kellemetlen, nemkívánatos hang rendkívül szubjektív kategória. Kinek mi kellemetlen, az az egyes személyektõl és a körülményektõl függ.
 
 

(Phil Bosmans)

3. A zaj által okozott fiziológiai és pszichológiai károsodások csak hosszú idõ után észlelhetõk, amikor már nagyon nehéz az összefüggést megállapítani a károsodás és a zaj között. Ráadásul legtöbbször azok a személyek, akiknek hallása fokozatosan károsodott, nem is észlelik ezt a problémát. (Újabban a szakemberek véleménye szerint az iparilag fejlett országokban tapasztalt nagymértékû öregkori halláscsökkenésnek nem a meghosszabbodott életkor, hanem az egész életen keresztül elviselt zaj az oka.)

4. Az állampolgárok büszkék nemzetük mûszaki haladására, azokra a dolgokra, amiket a technikai fejlõdés hoz létre: a gyors közlekedésre, az élõmunkát kiváltó gépekre, stb., amelyek azonban a legtöbb esetben zajszennyezéssel járnak együtt. Sajnos az így megnövekedett zajszintet a legtöbb ember hajlamos a technikai haladás eredményeképp felfogni és elfogadni.

A háttér zaj évtizedenként 1 dB-lel növekszik a legújabb mérések szerint, amihez szép lassan hozzászokik az emberiség. Az ENSZ az 1980-as évben kiadott környezetvédelmi jelentésében az emberiség egyik legnagyobb veszélyének nevezi a zajt. A világszervezet felmérése szerint a nagyvárosok zaja ma négyszer nagyobb, mint 1956-ban, és harminckétszer akkora, mint 1932-ben.