A színes szerdai értekezleten körülbelül mind együtt
voltak a meghivottak, a népes szobában zavartalan figyelemmel
hallgatták a közbecsülésben álló fiatal
fõispán meleg megnyitó szavait, amikor kitárult
az oldalajtó s nem civil, hanem katonaember lépett be rajta. Az
elsõ szegedi katona volt, akit csendes de meleg éljenzéssel
fogadtak. A közéleti ember is, az ujságiró is gyakran
van jelen spontán megnyilatkozásoknál. Hát még
az, aki kénytelen viselni mindkét foglalkozás nyügét.
Ez azonban egészen másfajta tünteés volt, mint amilyeneknek
a szegedi városházán voltak tanui például
az utolsó másfél évtizedben. Hiányzott belõle
a szervilizmus minden áron elõtérbe állni akaró
tülekedése és zajossága. Senki nem sivitott, a tenyerét
magasra lóbálva se tapsolt senki, de olyan se volt, aki ne éljenzett
volna s a hangoknak ebbõl a tömör korusából megyõzõdéses
megbecsülést érzett ki. A hivalkodásnak és
törtetésnek szintén minden szine nélkül.
A helyes elnöki tapintattal fegyelmezett tanácskozás pénzügyi
kérdésekrõl s kiállitásokkal kapcsolatos
egyéb nehézségekrõl folyt, amikor felállt
vitéz dr. Shvoy Kálmán és bejelentette, hogy sportünnepélyt
fog rendezni, hogy szerepeltetni fogja a legénységi dalárádkat,
hogy ad munkaerõt és anyagot, hogy adja a zenekart és hogy
szivesen ad - ha szükség lesz rá - egy-két kiállitás
részére helyiséget. Tehát mindig ad. A bejelentést
éljenzés követte. Ugyanolyan spontán, hivalkodás
nélküli, meleg és általános, mint amilyen a
belépésnél fogadta az elsõ szegedi katonát.
Megismétlõdött a diszkrét tüntetés, amikor
vitéz dr. Shvoy Kálmán az értekezletrõl,
a tanácskozás bezárása után, eltávozott.
Shvoy Kálmán magasrangu katonatiszt. Zubbonyának gallérján
egyik legmagasabb katonai rang distinkcióját viseli. Azoktól,
akik ilyen magas állásban vannak, ez a város nincs elkényeztetve.
Shvoy Kálmán azonban mindig odaadó érdeklõdéssel
figyelte a város polgári életének eseményeit
s különösen azóta, amióta mai magas állásában
tevékenykedik, ahol módjában volt, tanáccsal, ahol
tehette, befolyásának a latbavetésével s ahol lehetett,
az együttmüködés vállalásával, sõt
kezdeményezésével sietett a Szegeden mindig szokatlan mértékben
tornyosulni szokott akadályokat leküzdeni segiteni. Itt csak két
feledhetetlen érdemét jegyezzük fel. Nélküle
hozzá se lehetett volna fogni a nagymultu szegedi szabadtéri játékok
felujitásához. A másik az a magatratás, amelyet
a szerdai értekezleten tanusitott s amely formájával ugyanugy
kiemelkedik, mint szellemével.
Egyéb érdemeirõl is sokáig lehetne beszélni.
De legyünk hivek az õ szelleméhez s közérdekü
feladatainkat ne hagyjuk elsikkadni most se, amikor emberi, várospolitikai
és kulturális okokból egy katona valamennyiünkért
szerzett érdemei folytán ünnepi hangulatra hangolunk. Shvoy
Kálmánnak a zeneélet fellenditésérõl
lemondani nem tudó szenvedélye eléggé ismert. Nélküle
az elmult télen az ország második városában
nem lett volna filharmónikus zene. Ebben a mûvészeti ágban
egyedül tartotta a lelket, amióta személyeskedésben
excelláló vezetés végzetes hibái kiszoritották
a harmoniát az egyesületbõl s általánositották
és igazolták a kételyt úgy a mûvészi,
mit az adminisztrativ vezetésben.
Legyünk csak nyersen õszinték most is. Még mindig
vannak, akik azt mondják, hogy Shvoy Kálmán az oka annak,
hogy nem alakulhat meg Szegeden a legmagasabb mûvészi és
idegenforgalmi igényeket is kielégiteni képes nagy zenekar.
Antikulturális tendenciákkal nem vádolják meg, ellenben
azt állitják, hogy a katonazenekar kedvéért akadályozza
a fejlõdést. Ezzel szemben az igazság az, hogy a nagy szegedi
zenekarmár hónapok óta készülhetne feladataira,
ha tõle függött volna. Az igazság az, hogy benne megvolt
ebben a kérdésben is a megértés. Az igazság
az, hogy õ egy nagy zenekarral való viszonylatban a honvédzenekart
törzsnek tekintette, de erõs gyökereket eresztett, számottevõ
törzsnek - s ebben igaza volt - és hamar készen állt
a nagy zenekarrá való kiegészités gazdaságos
tervével. Kizárólag a kínos városházi
vetélkedés és a belõle származó káros
amerikázás egyre jobban elterpeszkedõ szelleme szoritotta
és szoritja vissza a józan mérlegelés szerint gyors
megvalósitásra rég megérett tervnek a megvalósitását.
Szerdán a városházán azt a kijelentést tette
az elsõ szegedi katona, hogy huszonhét éve él Szegeden
s ennek a huszonhét évnek az eseményei elválszthatatlan
kötelékkel füzik õt ide, a szegedi röghöz.
Ugy érezzük, nemcsak a magunk, hanem az egész város
nevében is beszélünk, amikor azzal válaszolunk, hogy
Szeged forró szeretetel fogadja édes fia gyanánt, aki hivatásának
példás betöltése mellett mindig serényen tevékenykedett
városa boldogitásán, aki jó és rossz idõben
erõs vára volt az igaznak s aki a magasrangu katona, a kitünõ
ember és a kiváló polgár minden erényével
ékesen alkot s szerzi meg az egész társadalom osztatlan
elismerését és becsülését.
Facsimile: