(A Délmagyarország munkatársától.) Csütörtök reggel félkilenc órakor a városháza elõtti téren folyt le a háborus emlékérmek kiosztásának diszes ünnepsége. Mintegy 600-800 hadviselt gyült össze, hogy átvegye vitéz dr. Shvoy Kálmán tábornok, vegyesdandárparancsnoktól az emlékérmet. A teret az ünnepség megkezdése elõtt kordonnal zárta le a rendõrség. A kordonon belüli részen gyülekeztek a hadviselteken kivül a vendégek: a hatóságok és hivatalok képviselõi, élükön dr. Aigner Károly fõispánnal és dr. Somogyi Szilveszter polgármesterrel. Az ünnepség fényét emelte a katonai disszázad, a sorfalat álló cserkészek és a katonazenekar.
Kilenc órakor érkezett meg dr. Schvoy [sic!] Kálmán vegyesdandárparancsnok és kezdetét vette az ünnepség. A zenekar a Himnuszt játszotta, utána a tábornok intézett beszédet a hadviseltekhez.
- Az emberi erények legszebbike a kötelességteljesités - mondotta többek között. Ma ezen szép ünnepre jöttünk össze, a hazával szemben fennálló kötelességteljesités erényét ünnepeljük. Az állam minden polgárának kötelessége hazáját minden veszedelemmel szemben - jöjjön az kivülrõl vagy belülrõl - megvédeni. A hazával szemben fennálló kötelességteljesitésnek legnagyobb próbaköve az 1914-1918. évi világháboru és az 1919. évi ellenforradalom ideje volt. Aki ezen idõkben megtette kötelességét, az méltóvá tette magát az ország hálájára. Ezen kötelességteljesités örökre való dokumentálására és a haza köszönetének szimbolizálására alpitotta a kormányzó a háborus emlékérmet, amelyet ma ünnepélyesen átnyujtok.
- Kicsiny, elenyészõen csekély ez az érem ahhoz, amit önök és mindazok, akik ezen éremre illetékesek, teljesitettek. Ne is nézzék az érmet magát, hanem azt, amit az érem jelez: hogy önök a háboruban és az ellenforradalom alatt megtették kötelességüket. Oszlassuk el azt a téves felfogást, hogy csak az szolgálja a hazát a háboruban, aki az elsõ vonalban küzd és vérzik. Mi nem akarunk háborut és nem készülünk semmire, mi csak fejleszteni és nevelni akarjuk a legszebb magyar erények egyikét: a haza iránti szeretetet és kötelességeink

teljesitését, hogy az soha ki ne haljon, hanem mindég éberen õrködjék a hazánkat minden oldalról fenyegetõ veszély ellen.
Shvoy tábornok befejezõ szavait a fiatalsághoz intézte:
- Fiatal barátaim, tisztelettel nézzetek idõsebb polgártársaitokra, mert ezt az érmet, amit ma nekik átadok, a sok szenvedés, nélkülözés és a becsületes munka glóriája veszi körül. Ha bárhol ilyen éremmel feldiszitett férfit láttok, emeljétek meg kalapotokat, mert megérdemli.
Ezután következett az emlékérmek kiosztása: Elõször dr. Aigner Károly, dr. Somogyi Szilveszter és dr. Szalay József kerületi fõkapitányt diszitette fel a tábornok az éremmel, azután került sor a hadviseltekre. Kard és sisak nélküli, háborus jelvények nélküli emlékérmet kaptak: dr. Somogyi Szilveszter, dr. Szalay József, dr. Balogh István, dr. Buócz Béla, Csanády Miklósné, Danner László, dr. Ernyey István, Fehér István, Gárgyán Imréné, Gróf Attila, Grohmann Ferenc, dr. Jugovics István, Jodi Jody Endre, Jovanov Dezsõ, Keresztury Aladár, dr. Lugosi Döme, dr. Pálfy József, Pazár Béla, Rack Lipót, dr. Rónay Sándor, Sztojánovics Vazul, Supicza Ottó, Szloboda János, özvegy Székely Sándorné, Unger Pál, özvegy Vágó Vilmosné és baróti Viha Alajos.
Az ünnepség után a katonai század diszmenetben vonult el a kitüntetettek elõtt.

Facsimile: