3. kötet - Zene- és énekművészet

Vágó Pál

400

"Caverlet"-ben vendégül Prielle Cornélia lépett fel. Az évad vége még jó távol volt, de a vízveszély ekkor már oly izgatottságot szült, hogy a színházat is bezárták. Márczius 12-én hajnalban betört a víz s behatolt a színházba is, de ott kevés kárt okozott. Aradi árvizes társulata ekkor elhagyta Szegedet (1).

IV. Zene- és énekművészet.

A zene művelése nem csupán a kedély megnyilatkozása, hanem egyúttal a műveltségnek is egyik fokmérője; - s ahol a zene- és énekművészet kiterjedtebb művelésének nyomaira akadunk, ott egyúttal a polgárisodásnak, a közműveltségnek már bizonyos fejlettebb, előrehaladottabb viszonyait kell föltennünk.

Zeneművészeti tekintetben Szeged multja nem oly sívár, mint gondolnék (2). A város már a mult század első negyedében szervezett egy 6-10 tagból álló egyházi ének- és zenekart. Ezeket a város muzsikásainak hívták s gyakorlataikat a város által rendelkezésre adott "muzsikusok házában" vagy "iskolájában" tartották (3). Itt őrizték a zeneszereket is (4) s a szülők kívánságához képest a zene különféle nemeiben

1) Lásd Reizner J.: Szeged színészete 1719-1860. (Szegedi Napló 1890. évf. 231-339. sz.) A színház és színészet történetéhez tartoznék az előadott darabok teljes felsorolása s azoknak és a szereplőknek az egykorú kritika alapján való tüzetes méltatása, úgy a szereplő színészek kimerítő névjegyzéke, szerepköre és fellépése. Koltai Virgil: Győr színészete czímű, Győrött 1890. évben megjelent két kötetes művében mindezekre, - Klestinszky László: A kassai színház története. Kassa, 1881. művében ezenfelül még egyéb érdekes dolgokra is kiterjeszkedik. Munkánk korlátolt terjedelménél fogva nekünk ezekre gondolni sem lehetett.

2) Az 1522. évi egyházi tizedlajstromban a szegedi lakosok névsorában ott találjuk a Sípos családnevet ötször, a Lantost négyszer, a Kobzost (Pulsator), Kürtöst (Tubicinator) és Hegedűst egyszer-egyszer, a Cziterás (Citarista) és Kántor neveket pedig kétszer, ami azt igazolja, hogy az említett esztendőben Szegeden a hivatásos zeneművelők száma nem csekély volt s hogy a város polgárisult lakossága már azidőben az ének- és zeneművészettel kiterjedtebb mérvben foglalkozott. (Lásd: Oklevéltár LXI. sz. a.)

3) Szeged v. számvevőségi levéltárában az 1724-30. évi számadások közt. A muzsikusok háza a palánki kis kapu előtt (a Gizella-téren, a jelenlegi kápolna helyén) volt. A zenészek évenkinti fizetése 30 frtban volt megállapítva. (Szeged v. tanácsi jegyzökönyve. 1724. év. 67. lap. 1726. év 352. lap s 1729. év 516. lap.)

4) 1735-ben 101 frt, a következő évben 28 frt 51 dr. költségen vásároltak fúvó és vonó zeneszereket. (Lásd az idézett évi városi számadásokat a számvevőségi levéltárban.)

401

itt nyert oktatást az ifjúság is (1). A tanítók egynémelyike is itt tanított éneket vagy zenét; de ezzel jobbára csak a német, cseh vagy olasz származású karzenészek foglalkoztak, kik az idegen iránynak és ízlésnek hódoltak. Magyar zenéről s a magyar zene műveléséről tehát szó annál kevésbé lehetett, mivel az első szegedi népzenekar csak a jelen század első negyedében keletkezett (2).

A régi egyházi zenekar fenntartása kezdetben csak 260 frtba került (3). A legutóbbi időszakban már 3000 frt kiadást vett igénybe s olykor-olykor kielégítő fellépései voltak, mint például az ötvenes évek elején, Hahnel Frigyes karnagy vezetése alatt; de az utóbbi időszakban a készületlenség és a tagok fegyelmezetlensége miatt oly gyarlón mutatkozott be, hogy 1876-ban az intézményt fel kelle oszlatni s megszüntetni.

A zenei oktatás tehát hosszas időn át ezen egyházi zenekar tagjainak magán vállalkozását képezte. A város hatósága ugyan már a lyceum felállítása alkalmával, a mult század végén szándékozott egy nyilvános zeneiskolát felállítani (4), sőt az akadémia részére emelni óhajtott palotában a zenetanításra szolgáló tágas helyiségekről is gondoskodni akart; de mint láttuk, az akadémia s vele együtt a conservatórium felállítási terve, lassankint elposványosodva, megbukott.

A zeneoktatás ügyét ekkor a társadalom karolta fel. Miskolczy István aljegyző mindenek előtt az "első polgári zenekart" szervezte, mely Tirnauer György vezetése alatt 18 egyenruházott tagból állt. Ez már hangversenyeket is rendezett s a többi közt 1835. évi október 1-én az átutazó török követ, Achmed Ferik basa előtt is tetszéssel játszott (5). Később a polgári őrsereg zenekarává alakult át. Miskolczy 1838-ban egyúttal "hangászati iskolát" alapított, melynek fentartását 124 részvényes biztosította. A tagok alapszabályszerűleg 6 éven át 4 frt 60 kr. pártoló-illetmény fizetésére voltak kötelezve (6) s ebből, valamint a növendékek által havonkint fizetett tandíjból tartatott fenn az iskola-utczában megnyílt zenede, hol a növendékeket nemenként elkü-

1) Az 1733. évi júl. 13-án kelt tanácsi határozat szerint Hammer György pesti egyházi zenészt 40 frt fizetés és szabad lakás javadalmazással ép azon indokból hozatta le a város, hogy az ifjúságot a zenében képezze. (Szeged v. tanácsi jkve 1733. év 188. és 196. lap.)

2) Ezt ifjú Erdélyi Náczi nagyatyja Erdélyi Mihály szervezte. (Lásd: Szeged v. tanácsi jkve 1809. évi decz. 29-én.)

3) Szeged v. számvevöségi levéltárában az 1735. évi számadások közt.

4) Lásd a főgymnasium történetéről szóló fejezetben az erre vonatkozó terjedelmesebb jegyzetet. III. köt. 317. és köv. lap.

5) Jelenkor. 1835. évf. 651. sz.

6) A szegedi hangászati iskolának alapszabályai. Szeged, 1838.

402

lönítve tanították. A zenetanítók 200 frt évi fizetést nyertek s a tanítás a zongora-, hegedű- és fuvola-hangszerekre terjedt, melyekből félévenkint nyilvános vizsgákat tartottak. Bár a látogatás élénk volt, az első zenede néhány év mulva mégis feloszlott s a zenetanítás egy negyed századon át újra a magántanítók vállalkozása lett.

A második zeneiskola ugyancsak társadalmi úton jött létre. A szegedi dalárda működésének második éve alatt, 1865. év június 18-án határozta el a zenede felállítását. A dalárda tehát "szegedi dal- és zeneegylet" czímen újra szervezkedett s a zenede 20 növendékkel, 1865. évi deczember 1-én, a Kölcsey- és Kárász-utczák sarkán levő épület emeletén, Jámbori Jakab igazgató vezetése alatt, nagy remények közt megnyílt. Az igazgatón kívül még Kaplan Antal és Rückert János tanítottak s a növendékek lassankint szaporodva, a tandíjak által az intézmény fennállását biztosították. E mellett haladás is látszott, mert a növendékek egyrésze az 1866. évi február 5-iki nagy hangversenyen már közreműködött.

A második évben 34, a harmadikban pedig 50 volt a zenedei növendékek száma.

Politikai pártküzdelmek és személyi súrlódások következtében a dalárda és ennek karnagya - Hánki Ede - a dal- és zeneegylet kebeléből kiválni és elszakadni kényszerültek; majd a pártoló tagok is igen megfogyatkoztak, úgy hogy az intézet hivatása és jövője iránt támadt remények mindjobban oszladoztak. A hegedű tanszaknál alkalmazott ifj. Erdélyi Náczi művészi hírneve sem emelhette a zenedét, az igazgatóban pedig hiányzott a vezető képesség s a zenede ügye mindinkább hanyatlott. Pénzügyi válságok álltak be s nem birták a helyiség bérét és a tanárok járandóságát fizetni, úgy hogy ismételt ízben városi segély s a pénzintézeteknek, különösen az általános takarékpénztárnak jelentékenyebb adományai mentették meg a feloszlástól. Ily viszonyok közt 1873. évben a város a zenedét összes szenvedő és cselekvő állapotaival együtt átvette, de az újraszervezést egyelőre függőben tartotta.

A zenede hanyatlásával ismét tért foglalt a magán zenetanítók tanítása. Ezek közül legkeresettebb volt Czapik János zongora-tanító, úgy az európai hírű orgona hangversenyző, Lohr János. Ezenkívül 1873-ban egy nyilvános jellegű magán zongora-iskola is keletkezett. Bäuml Konrád Zsófia, a bécsi konzervatórium mintájára állította ezt, melynek elemi, előkészítő és kiképző 2 s illetőleg 3-3 évre terjedő tanfolyamain a tanítás 36, 42, 56 frt évi tandíj mellett történt. Ez iskola több éven át élénk látogatottságnak örvendett s nyilvános vizsgáin kielégítő haladást tüntetett fel. 1876-ban Czapik János és Főkövi Jozefa nyitottak ugyanily iskolákat, de ez évben a város által átvett zenede újjászervezését is végrehajtották. Az intézet vezetésével Unger Antal bizatott meg, ki azonban a belé helyezett várakozásokat kielé-

403

gíteni nem volt képes s mint a zenede igazgatója, inkább a festőművészettel, foglalkozott.

Az új zenedének zongora- és hegedű tanszakai mellett kiváló helyet foglalt el az énektanítás, mert a zenede feladatában állandott a feloszlatott egyházi zenekart is pótolni, illetőleg zenés miséket előadni; de erre még később sem látszott képesnek. Ezen meddőségnél fogva 1878-ban műkedvelők és zenepártolókból megalakult a "zenekedvelők egyesülete", melynek fellépéseit és tervbe vett hangversenyeit a közbejött árvíz akadályozta meg.

Zeneművészeti tekintetből említés nélkül nem maradhat ifj. Erdélyi Náczi kitünő zenekara, mely művészi előadásaival nemcsak Szeged népét gyönyörködtette, hanem a hazában és a nagyvilágban tett körútjai és hangversenyei alkalmával mindenütt lelkesedést keltett.

Zeneünnepélyek és hangversenyek az 50-es évek óta már rendszeresen s mind sűrűbben tartattak. A hazai és külföldi nagy művészek, kik a hazában hangverseny-körútakat tettek, énekesek, zongora- s hegedű-virtuózok, tilinkó-művészek stb. Szegeden egytől-egyig megfordultak (1). Említést érdemel a helyi erők által 1874. évi április 6-án a Dugonics-szobor javára rendezett nagy zenei ünnepély, nemcsak az anyagi sikernél, hanem azon művészi eredménynél fogva is, melyet a közreműködők óriási száma osztatlanul kivívott.

A férfi karének szépségeivel Szeged közönsége a 30-as években ismerkedett meg. A várba elzárt olasz foglyok passio és más téli előadásaik alkalmával a gyönyörű négyszólamú karénekek a közönséget elragadták s az olasz dalosok emlékezete soká feledhetetlen volt.

A szabadságharcz után már keletkezett is egy magán dalkör, de csak az iparossegéd-egyletnek 1860. évben keletkezett dalárdája mutatkozott be nyilvánosan. Ez is még alapszabályok híjával alakult s utolsó fellépte 1864. évi januárban volt.

Ugyanez időtájban a gymnasiumi tanuló ifjúság is alkotott dalárdát, melynek vezetője Szőnyi (Wőber) János, egyházi karzenész és az ifjúság énektanítója volt. 1861-ben ez már egy nyilvános hangversenyen is fellépett s ezóta gyakori tetszést aratott. 1868. óta a diákdalárdák nyilvános fellépteit eltiltották.

Alapszabályok mellett, rendszeresen alakult dalárda azonban csak 1863-ban keletkezett, Nyizsnyai Gusztávnak hírlapi felszólalására, Hánki Ede buzgólkodott annak létrejövetelén, ki mint karnagy a 16 működő tag betanítását már szeptember havában megkezdette. Az alapszabályok

1) A hangversenyzők neveinek felsorolása nagy terjedelmet öltene. Kivételkép említjük azért, hogy Reményi Ede 1860. évi május 10. és 1864. nov. 23-án, Ketten Henrik 1863. évi február végén hangversenyezett Szegeden. Liszt lehozatalára irányult törekvések eredménytelenek voltak.

404

csak 1864-ben lettek megerősítve s az egylet alakulása aug. 28-án ment végbe. A pártoló tagok száma 200 körül volt. később a létszám 300-ra emelkedett. A tagdíj 4 frtban állapíttatott meg.

Az első elnök Osztróvszky József lett, utána Magyar János, Ligeti Dániel, 1866-ban Takács Mihály, majd Bója Gergely következtek.

A dalárda fellépéseivel sok szép sikert aratott s egy ízben Szabadkán is rendezett hangversenyt. A működő tagok száma is sok jó erővel gyarapodott; az egyesület fennállásának második évében pedig elhatározta, hogy nyilvános zeneiskolát állít s mint láttuk, ezen szándéka meg is valósult.

A szegedi dal- és zeneegyletnek tehát a legszebb jövő igérkezett, de a zenede és dalárda kettős vezetése körül rövid idő múlva kifejlett viszály, úgy a politikai pártharczok következtében, 1867. évi február havában a dalárda az általa alapított zenedéből kiválni kényszerült s egy ideig mint magán dalkör működött.

Időközben egy másik magán daloskör is keletkezett, mely "úri dalárda" néven szerepelt és sok tetszést aratott. A magára maradt zenede most arra törekedett, hogy az "úri dalárdát" a dal- és zeneegyletbe való belépésre birja. De ez nem sikerült; sőt a kilépett dalárok is Hánki vezetése alatt újra szervezkedtek, megalakították a "szegedi polgári dalárdát," melynek alapszabályai 1868. évi április havában megerősítést nyertek.

A polgári dalárda részt vett az ugyanaz évi debreczeni országos dalünnepen s már egy polgári zenede felállításán fáradozott, amidőn Hánki Edének 1870. évi febr. 21-én váratlanul bekövetkezett elhunyta által a polgári dalárda árvaságra jutott s ugyanaz évi április 27-én további működését felfüggesztette.

Az 1876. évi Szegeden tartott országos dalünnep alkalmából az elszéledt tagok mégis egyesültek s új erőkkel gyarapodva, a polgári dalárda működését újra megindították. A 14 működő tag egyesülése szept. 28-án, a pártoló tagok szervezkedése pedig decz. 26-án történt, mely alkalommal elnöknek Bakay Nándor (a következő évben Mozgay Károly), karmesternek pedig Kaplan Antal választatott meg. A pártoló tagok száma 115-250 közt volt.

A polgári dalárdának 1870. évben történt elszéledése után három évig nem volt Szegednek dalárdája, mi úgy társadalmi, mint művészi tekintetben is érezhető hiányt képezett. Több meddő kísérlet után 1872. évi nov. 30-án Szögedi (Róth) Endre tehetséges ifjakból megalkotta a "szegedi dalárdát", melynek alapszabályai elkészülvén, 1873. évi július 21-én megtörtént a pártolók szervezkedése is. Ez alkalommal elnöknek Szabados János, karnagynak Szögedi Endre választatott meg. 1876-ban Balogh János, később Huszka Ödön, ez utóbbi maga is kiváló zenész, lett az elnök.

405

Az ifjú egyesület sikeres fellépései által mindnagyobb rokonszenvet és pártolást vívott ki. 1874-ben részt vett a kolozsvári országos dalárversenyben, hol díjat is nyert. Nagy része volt az 1876. évi aug. 18-21. Szegeden tartott országos dalünnep anyagi és művészi fényes sikereiben, ahol 32 hazai dalos kör jelent meg (1). A város közönsége ez alkalomra a vár nyugoti oldalán óriási födött dalcsarnokot emeltetett, melyben később más előadásokat is tartottak. A dalünnep jövedelmei az országos dalárszövetség több évi veszteségeit nemcsak hogy helyrepótolták, de még jelentékeny megtakarított tőke is maradt fenn.

A szegedi dalárda és a polgári dalárda közt a régi dal és zeneegylet tulajdonát képezte és a város birtokába került díszes zászló használata miatt súrlódások merültek fel s ennek következtében a két egyesület közt testvéries viszony soha sem volt (2).

A szegedi zenetanítók és zenekedvelők közül szerzeményeket a következők adtak ki: Agáczy László, Czapik János, Gebler József, Hánki Ede, Jámbori Jakab, Szögedi Endre.

Szeged legrégibb orgonája a belvárosi templomban van, mely még a mult század második negyedében készült. Az alsóvárosi templom orgonája 1762-66. évben készült, Staudinger János budai s illetőleg zólyomi orgonakészitő által. Ezért a barátok 664 frtot fizettek, de 1795-ben már 350 frt költséggel kijavítani kelle (3).

Az utóbbi időkben (1834-1870.) az orgona-ipar és készítés Kovács István által Szegeden is meghonosodott. A Szeged-vidéki falusi templomok orgonáit mind ő készítette.

V. Képzőművészetek.

Képzőművészeti tekintetben Szeged múltja nem oly sivár, minőnek azt gondolnók. A művészetekért, a szépért Szeged régi polgárai is áldoztak és lelkesedtek; de a műemlékek, mint a régi lakosság műérzékének tanújelei, a századok zivatarai alatt többnyire megsemmisültek. Néhány szórványos adatból is eléggé tájékozódhatunk a régi Szeged művészeti viszonyairól.

A festőművészet terén 1512. évben Képíró István (Stephanus

1) Lévay Ferencz: Emléklapok a szegedi orsz. dalárünnepély alkalmából. Szeged, 1876. 1-5. sz.

2) Mindezekről bővebben lásd Reizner J.: A szegedi polgári dalárda emlékkönyve. Szeged, 1893. cz. művét.

3) A barátok 1762-69., úgy 1795. évi számadásai.

előző | tartalom | következő