Vágó Pál


Reizner és műve  |  1. kötet  |  2. kötet  |  3. kötet  |  4. kötet  |  keresés

 

325

Az utolsó tanévben az árvíz következtében a növendékek tanulmányaikat idegen intézetekben fejezték be.

A gymnasium fennállása óta az árvíz bekövetkeztéig, vagyis 158 év alatt 64,678-an jártak a szegedi gymnasiumba s az utolsó 28 év alatt összesen 891-en tettek érettségi vizsgálatot.

2. FŐREÁLISKOLA.

A régi Szeged előkelő gazdaközönsége, a "világ járó" hajósok és a nagyfuvarosok, az űzérek és halászok, gyermekeiket minden időben gonddal iskoláztatták. De legtöbben nem azért végeztették az ifjakkal még a bölcsészeti tanfolyamot is, hogy belőlök papok, ügyvédek, mérnökök vagy orvosok legyenek, - hanem hogy megmaradva a szülők hálás és jövedelmező foglalkozása mellett, mint független polgárok, szerzett ismereteiknél fogva az élet küzdelmeiben könnyebben boldoguljanak.

A polgárelem a classicai műveltségnek emelő és nemesítő hatását ugyan elismerte s szépnek találta, ha valaki Horaciusból, Tacitusból tudott idézgetni. De utóbb már élénk nyilvánulások történtek arra nézve, hogy gyermekeik inkább oly élő nyelveket tanulnának, melyeknek az idegenekkel való érintkezésben egyúttal gyakorlati hasznát vehetik s oly elméleti szakismereteket sajátítanának el, melyek a közéletben, a vállalkozás, űzérkedés, hajóépítés stb. terén egyúttal gyakorlati értéküknél fogva jutalmazók is.

Azért is a felsővárosi polgárság a társalkodási egyesület kebelében már az 1840. évben felszínre hozta a "művészek, mesteremberek s kereskedők előkészítésére szolgálandó ipariskola" felállításának tervét, mely a "műszorgalmi vállalatok sikereit" mozdítaná elő. A polgárság azt óhajtá, hogy egy új iskolában "az iparviszonyokhoz alkalmazott népszerű tanításokat gyakorlati kísérletezések egészítsék ki és a beszerzendő rajz-, minta-, termény- és árúgyűjtemények ismertetése útján" a növendékek arról szerezhessenek meggyőződést, "hogy a műszorgalmat s kereskedést áldás és siker csak úgy követendi, ha tudományos előkészület s műveltség járul azokhoz, hogy ez érdemben a biztos alapon nyugvó hasznos újításokba, felfedezésekbe s vállalatokba avatott külföldiekkel a versenyt kiállhassák" (1).

A nemzeti iskola egyik osztályát képező polgári iskola tananyagát, mely a kisebb iparosok s kereskedők és a közpolgárok műveltségi igényeit kielégítette ugyan, már nem találták elegendőnek. Felmayer

1) Jelenkor. 1840. évf. 49. sz.

326

Antal kékfestő gyáros külföldi tapasztalatai nyomán sokat beszélt a reáliskolákról, a kisebb technikai és vegytani intézetekről, azért is a polgárok egy része óhajtotta ez iskola létesítését; más körökben azonban a "német iskola" tervét bizonyos idegenkedéssel fogadták (1). Még 1846. évben is voltak ellenáramlatok, előbbrevalónak tartván a népiskolák szaporítását és fejlesztését (2). De az új tanintézet vagyis a reáliskola ugyan ekkor mégis megnyílt, és pedig "nemzeti polgári iskola" nevezete alatt, melynek tanítójáúl 400 frt évi javadalommal Oratsek Imre néptanítót nevezték ki (3). A reáliskola első és következő évi látogatottsága igen csekély mérvű volt.

Az 1849. évi ideiglenes tanügyi rendtartás alapján 1851. évben a reáliskolát újra szervezték, de még ekkor is oly czélzattal, hogy az iparos pályára készülőknek nyújtson magasabb képzést. Ekkor nyert az iskola külön rajz- és szépírás tanítót. Egyelőre a népiskolai épület földszinti helyiségében volt elhelyezve s a következő tanévben megnyílt a II. osztály is, melynek vezetését Lengyel Pál tanácsnok hathatós befolyása következtében Bója Gergelyre bízták, ki mint 1849-iki országos képviselő üldözés és rendőri felügyelet alatt állott. Ugyanekkor a német nyelv tanításával Bernstein (Borostyáni) Alfons bízatott meg, az iskola pedig Tóth János elemi iskolai igazgató vezetése alá rendeltetett. A két osztályú reáliskola tantárgyai voltak: hittan, egyházi szertartás és religio történet, magyar és német nyelv, földleírás, történelem, természettan, számtan és mértan, szépírás és rajz. A heti óraszám 25 volt (4).

Az új intézetet 1853. évi május 28-án Albrecht főherczeg látogatására méltatta. Ugyanez évi okt. 20-án Haas Mihály pesti tankerületi főigazgató tette első hivatalos látogatását, ki a többi közt 1857. évi márczius hó 3-án Schmidt Szörény, nagyváradi főigazgató kíséretében tartott vizsgálatot. 1858. évi április 20-án pedig ismét Albrecht főherczeg volt az iskola vendége.

Ez utóbbi látogatás és Rudolf főherczeg születése a községi

1) Pesti Hírlap 1841. évf. 48. sz.

2) Budapesti Híradó 1846. évf. 374. sz.

3) Oratsek kartársait képzettségben, műveltségben ugyan felülmúlta s bizonyos nyersebb szellemességnél fogva némely körök előtt tekintélynek is örvendett, de távol állt azon magasabb képzettségtől, melyet neki Vass Mátyás "A sarkantyús paedagógus" czímű jellemzésében (Szegedi Napló, 1895. évi 54. sz.) tulajdonít. Azon kötelezettségének is, hogy a reáliskolai tanító képesítést utólagosan megszerezze, soha sem felelt meg. "Elemi mértan" 45 lapból álló művecskéje a szegedi reáliskolánál is csak rövidebb ideig volt elfogadva. Ép az ő tanszéke utóbbi betöltőjének, Pórszász tanárnak kiváló sikerei derítették ki, hogy mint reáliskolai tanár erejét haladó feladatokkal küzdött meg.

4) Értesítvény Szeged v. elemi tanintézeteiről 1855-56. tanévre 23. lapon.

327

választmányt a reáliskola továbbfejlesztésére ösztönözte. Az öröm és az alattvalói hódolat tanuságául a községi választmány 1858. évi ápr. 21-én tartott űlésében, a városi pénztárban államkötvényekben 50,000 frt tőke alapítványt helyezett el, hogy ebből a következő évtől fogva az iskola fokozatosan fejlesztessék és Rudolf főherczeg nevét viselő főreáliskolai rangra emeltessék.

Az 1858-59. tanévben a III. osztály meg is nyílt, de a további fejlesztés kérdése 12 évre elodázódott. A helyiségek elégtelensége miatt az 1860. évben az iskola a Szegfű-utczában kibérelt helyiségekbe került, melynek termei utóbb szűkek és czélszerűtlenek lőnek. Az épület padlásán felhalmozott gabona súlya alatt egy ízben - szerencsére éjjel - a menyezet is leszakadt. Ezen helyiségekben 1860. évi június 17-én tett látogatást Benedek Lajos táborszernagy s országkormányzó.

A III-ik osztály megnyitása alkalmából szervezett új tanszékre Lubrich Ágost és Szabó Mihály folyamodókkal szemben Bója Ferenczet választották meg. Witkovszky Lőrincz rajztanár helyére pedig Szemlér Mihály folyamodóval szemben Landau Alajos alkalmaztatott. Ugyanekkor a franczia nyelvnek rendkívüli tantárgyul való előadását is elrendelték.

Ez időtől az iskola színvonala is emelkedett, főkép az 1864. évi ápr. 24-én elhunyt Oratsek helyébe megválasztott Pórszász József tanár által kivívott sikerek következtében. Az osztályok népessége is gyarapodott, úgy hogy a hatóság több ízben foglalkozott az iskola továbbfejlesztésének kérdésével, amire nem kis hatással volt gr. Pálffy Mór kormányzónak 1863. évi okt. 6-án s Kümmer János Henrik nagyváradi főigazgatónak 1864. év végén a reáliskolában tett látogatása. De a város anyagi viszonyai folyton kedvezőtlenek voltak s így szándékait nem teljesíthette.

A königgratzi csatavesztés hírére 1866. évi július 13-án az iskolai év bezáratott s a nyár folyamán kitört cholera-járvány következtében az új tanév csak november 1-én nyílt meg.

Az 1868-69-ik tanévben új rendtartás és fegyelmi szabályzat lépett életbe. Osztálykönyvek vezetését s a féléves vizsgálatok eltörlésével négy időszaki értesítés kibocsájtását rendelték el. A tornatanítás is kötelezővé tétetett s tornatanítóul Benedek Gyula alkalmaztatott. Az új tanrendszer következtében azonban az igazgató és a tanári testület közt súrlódások fejlődtek ki, melyek később ismétlődtek.

Az alkotmány és a város autonom jogainak helyreállítása után a reáliskola látogatottsága igen élénk lett, mi az intézet fejlesztésének kérdését ismét előtérbe hozta. A törvényhatósági közgyűlés a város közműveltségi viszonyai emelésére több ízbeni tanácskozmányai után különféle iskolák felállítását tartotta szükségesnek s az 1868. évi augusztus 16-án, illetőleg október 19-én, a közoktatásügyi kormányhoz intézett emlékiratában, állami tanítóképezde, jogi és gazdasági szak-

328

iskola felállítását, valamint a reáliskola kifejlesztését kérelmezte. Az emlékiratban hangsúlyozva volt a város iskoláinak a Délvidékre kiható vonzóereje és a közönségnek a közterhek viselésében való kimerültsége (1).

A kormány 1869. évi február havában a főigazgatósággal ugyan közölte, hogy a szegedi reáliskolát kifejleszteni szándékozik, de a törvényhatóság hivatalos értesítés hiányában 1869. évi október hó 24-én feliratának elintézését megsürgette, sőt e végre küldöttséget is nevezett ki. Ily szorgalmazás következtében Molnár Aladár közoktatásügyi osztálytanácsos, a miniszter megbízásából 1869. évi november 29-én Szegeden megjelent s a következő napon a polgármester elnöklete alatt tartott népes értekezleten előadta, hogy a kormány a város emlékirata következtében hajlandó a reáliskolának bizonyos módozat mellett állami költségen való kifejlesztésére, valamint a város és vidéke szükségleteinek megfelelő szakiskoláknak az alsóbb tanintézetekkel szerves összefüggésben álló felállítására, mi végből tüzetesebb tájékozódást óhajt arra nézve, hogy a városnak minő szakiskolákra lenne kiválóan szüksége. Ily úton lett megállapítva, hogy Szegeden egy felsőbb népiskolával kapcsolatos gazdasági szakiskola állítandó, nem annyira gazdatisztek képzésére, hanem a homoki gazdálkodást űző kisebb birtokosok ifjainak kiképzésére szolgáló földmíves iskola volna létesítendő. Szükségesnek nyilváníttatott még az iparos- és kereskedelmi szakiskola felállítása; előbbi az alreáliskolával, az utóbbi pedig a reáliskola felsőbb osztályaival kapcsolatban.

A kormány képviselője ezekre kijelentette, hogy az elősorolt intézetek felállítására és a reáliskola átvételére és kifejlesztésére az állam azon kikötéssel vállalkozik, ha a szükséges helyiségeket a város rendelkezésre bocsájtja s ha a reáliskola fenntartására eddig fordított évi 4236 frt kiadást a város jövőre is viselni hajlandó (2). Az épületek fenntartási költségei is a várost terhelendik, sőt a gazdasági szakiskola czéljaira egyúttal 200-250 holdnyi földterületnek ingyenhasználatra való átengedését is biztosítani tartozik. Viszont az állam fedezi a főreáliskolának 16,500 frt s a gazdasági, ipar- és kereskedelmi szakiskolának 4000 frtnyi évi költségeit (3).

1) Lásd II. köt. 256-260. l.

2) A főreáliskola és bérház építésére vonatkozó külön kezelt testes iratcsomag, Szeged v. közigazgatási levéltárában.

3) A reáliskola fenntartási költsége az 1867. évi költségvetés szerint tulajdonkép 5854 frt 55 krra rugott, nevezetesen: tanárok fizetése és lakbére 4515 frt, iskolai általány 52 frt 50 kr., szolgák bére 96 frt, fűtés 121 frt 5 kr., iskolahelyiségek bére 1060 frt. Ezzel szemben bevételi forrás volt az 1860. évtől fogva szedett, de a szegényeknek elengedett 1 frt tandíj (vidékieknek 4 frt), mely az 1871-72. tanévben az állam részéről a 2 frt 10 kr. beiratási díjon felül 8 frt 40 krra, az 1875-76. tanévtől fogva pedig 12 írtra emeltetett.

329

E megállapodásokat az ugyanaz évi decz. 5-én tartott közgyűlés elfogadta s a kormány részéről igényelt hozzájárulásokat megajánlta. A szükséges épületeknek a terjedelmes "búza-téren" való felállítását s e végre egy nagyobb építési kölcsön felvételét is megszavazta.

A következő évi január hó 11-én báró Eötvös József miniszter Molnár Aladár kíséretében személyesen jött Szegedre s egy újabb értekezleten elállott azon feltételtől, hogy a város eddigi mérvben tett kiadásai arányában a főreáliskola évi költségeihez hozzájáruljon, sőt az épület fenntartási költségeit is késznek nyilatkozott elvállalni. Az iskolaépületre nézve azonban kijelenté, hogy az a majdan netalán szükséges párhuzamos osztályok részére kívánatos helyiségekkel is birjon; a felsőbb népiskola és a vele kapcsolatos gazdasági iskola részére azonban külön épület emelendő.

A február hó 6-án tartott közgyűlés ezen megállapodásokhoz is hozzájárult s a miniszter felhívására elrendelte, hogy a IV. osztály az új tanévben megnyittassék. Az új iskola telkéül most a Klauzál- és Széchenyi-tér közötti telektömböt jelölték ki s az épület földszintjét bolthelyiségekre tervezték. Utóbb ezt a tervet elejtették s a "búza-téri" telken emelendő épület tervének elkészítésére a miniszter felkéretett, ki ezzel Discher építészt meg is bízta s a város közönségét értesítette, hogy az építési kölcsön a közalapítványi pénztárból fog utalványoztatni.

Ily kecsegtető kilátások után a város 3 millió tégla, megfelelő mennyiségű homok és mész előállítására tett intézkedéseket. Ezeket még az évben a helyszínére be is szállították, hol az óriási anyagkészlet halmazokba felrakva két évnél tovább hevert. A tervelés és a kölcsön utalványozása körül ugyanis nehézségek támadtak, melyek az építkezést elodázták. A közgyűlés ugyan már az 1870. évi november 10-én sürgette a tervek közlését és az állam s a város közt kötendő szerződés tervezetének megküldését. Eötvös miniszternek 1871. évi február 2-án történt váratlan elhunyta következtében azonban mindkettő elmaradt s csak a július 11-én kelt leiratból értesült a város arról, hogy a 200,000 frt építési kölcsön öt részletben, öt év alatt leend kiutalványozható s hogy az újabb tervek készítésével Szkalniczky Antal építész lőn megbízva. Legnagyobb meglepetést szült azonban a szerződési tervezet, mely az Eötvös miniszterrel történt megállapodásokkal sok tekintetben ellentétes rendelkezéseket foglalt magában, ezen felül pedig a gazdasági, ipar s kereskedelmi szakiskolák felállítására vonatkozó rendelkezéseket teljesen érintetlenül hagyta. A szerződési tervezeten mégis némi módosítások történtek s így azt az 1871. évi nov. 12-én tartott közgyűlés elfogadta, a miniszter pedig a következő évi január hó 19-én jóváhagyta (1) s ezzel a reáliskolának

1) Szeged v. közig. levéltárában.

330

az állam részére való átvétele jogilag is befejezett ténynyé vált, mert az 1870-71. tanévben megnyílt IV-ik s azután az V. osztályt már állami költségen tartották fenn.

A Skalniczky által kimunkált újabb tervek is megérkeztek. A 32 öl homlokzat hosszaságú és 20 öl szélességű, 640 négyszögöl térfogatú magas pinczékkel két emeletre tervezett, megkapó külsővel előállított épület terve 233,380 frt költségűnek ígérkezett. De mert udvarhelyisége nem volt, sok felesleges helyiséget s még egy igen nagy magánlakást is foglalt magában, ezért a teljhatalommal kinevezett bizottság a terveket visszaküldeni akarta. Dáni főispán tekintélye egész súlyának mérlegbe dobásával tudta ezt meggátolni s a két év óta húzódó ügyből kifejlett kényszerhelyzetnél fogva a terveket elfogadták s az építés elrendeltetett. Árleth Ferencz építész-vállalkozó 1872. évi április 8-án kezdte meg a munkálatokat s miután az építési kölcsön két év alatt több részletben kiutalványoztatott, november 23-án az óriás épület tető alá került. A következő évben egy rendkívüli vihar a manzard tetőzetet ugyan lesodorta, de a külső és belső munkálatok befejeztetvén, az átvétel és az állam részére való átadás is sok nehézséggel s kifogással megtörtént. Az iskola bebútorozásának 16,000 frtnyi költsége az állami költségvetésből ugyanis kimaradt s így ez összeget a város előlegezni kényszerült s csak ez úton lehetett az 1873-74. tanévben az előadásokat az új iskolában megkezdeni. Az építkezés az 1876. évben eszközölt végleszámolás szerint összesen 382,481 frtba került (1).

Midőn a reáliskolának az állam részére való átvétele elhatároztatott, az 1870. évi márczius hó 1-én kelt főigazgatói rendelettel Tóth János eddigi reáliskolai igazgató, ezen állásában továbbra is meghagyatott, de ezentúl már csak a czímet viselte s az intézeti ügyeket mint aligazgató, Bója Ferencz tanár vezette. Ugyanezen időben a reáliskola másik kiváló tanára - Bója Gergely - zalamegyei tanfelügyelőnek neveztetett ki; helyére ennélfogva Szendrői János népiskolai tanító választatott meg, a tanári képesítő oklevél utólagos megszerzésének

1) Az építkezésnél felhasznált 3.672,500 drb tégla előállítása és beszállítása 89,584 frt 20 krba, a mész és cement 31,656 frt 80 krba, a vas anyag 37,981 frt 16 krba került. Kőmíves munkákért 72,935 frt 20 kr., kőfaragásért 38,817 frt, lakatosmunkákért 18,419 frt 56 kr., bádogozásért 10,632 frt 35 kr., padozás és asztalosmunkákért 19,333 frt 59 kr., ácsmunkákért 33,958 frt 93 kr., cserepezésért 2697 frt 99 kr., üvegezésért 3494 frt 19 kr. lőn kiutalványozva. (Lásd: Szeged v. közigazgatási és számvevőségi levéltárában, a reáliskola építésére vonatkozó külön kezelt iratcsomagban.) Az épületnek fenntartása, utóbb az elhanyagolt felügyelet és ellenőrzés következtében a városnak meg-megújuló tetemes költségébe került.

331

kötelezettségével. S amidőn az 1870-71. tanévben a IV. osztály is megnyílt, az I. osztályba felvett 224 tanuló részére pedig az osztályt párhuzamosítani kelle; az ekként betöltendő három tanszékre Vánky József, Gyalókay Mózes és Lévay Ferencz választattak meg tanárokul. Az időközben elhunyt Borostyáni helyett a franczia nyelv tanítására, ideiglenes minőségben Mészáros Ferencz alkalmaztatott. Az alreáliskolánál működő tanárok egyelőre még mindíg a városi tárból nyerték ellátásukat, kiknek ellátása legutóbb a következőkép volt rendszeresítve: helyettes-igazgató 900 frt, két tanár egyenként 700 frt s ismét másik két tanár és a róm. kath. hitoktató egyenként 600 frt javadalmazással.

Ezen sajátszerű helyzethez járult még az is, hogy az osztályok fokozatos szaporodásával az iskola három, illetőleg négy külön épületben volt elhelyezve, nevezetesen a Szegfű-utczában, a tiszaparti Schäffer-házban és a város régi sörház épületében.

Az 1871-72. tanévben megnyílt az V. osztály s a II. osztályt a 157 tanuló létszámánál fogva párhuzamosítani kellett. Az új osztályokhoz és Pórszász tanár távozása következtében megürült tanszékekre Bodnár Zsigmond, Korencsi Viktor, Szabó Cyrill, Görög Gyula neveztettek ki. Bodnár rövid idő múlva a pesti főreáliskolához lett áthelyezve. Ugyanez évben az állam 4000 frtot utalványozott taneszközök beszerzésére, mivel a rajzminták elavultak, a természetrajzi, növény- és ásványtani, úgy a vegytani és fizikai gyűjtemények hiányoztak, vagy pedig igen kezdetleges állapotban voltak.

Az 1872-73. tanévben megnyílt a VI. osztály, az I. osztály pedig túltömöttségénél fogva háromra párhuzamosíttatott. Az új osztályokhoz s illetőleg tanszékekre most Kollmann Gyula, Homor István, Irinyi Sándor festőművész, Gyurits Gyula és Bodányi Károly neveztettek ki. S teljességre emelkedvén a főreáliskola, az intézet igazgatásával Vész Albert bízatott meg, az énektanításra pedig Róth (Szögedi) Endre alkalmaztatott, valamint kisegítő tornatanárul Mayer Béla lett kinevezve. De Bodányi állását egyelőre el nem foglalta, Korencsi pedig cholerában meghalt, két más tanár katonai szolgálattételre volt berendelve s így kisegítő és póttanárokat kelle alkalmazni, mi a taneredményre kedvezőtlen kihatással volt. A bajokat az új igazgató lobbanékonysága is növelte. Úgy a hatósággal mint a tanári karral súrlódásokba keveredett. Nemcsak Benedek tornatanítóval, hanem még a szelídlelkületű és kötelességérzettől teljesen áthatott Irinyi rajztanárral is viszályba keveredett. A hatósággal való meghasonlás oka pedig az volt, hogy az 5000 frtba kerülő légszesz- és vízvezetéki berendezés elkészítését oly módon szorgalmazta, hogy a tanács a szerződésre való hivatkozással a munkálat eszközlését megtagadta. Az a kérdés pedig, hogy az egyes helyiségeknek, nevezetesen a vegytani termeknek a légszesz- és vízvezetékkel való ellátása belső berendezést képez-e vagy sem s így az

332

állam vagy a város költségén létesítendő-e, évek mulva lett csak eldöntve.

Az 1873-74. tanévben a beiratások még a régi helyiségekben történtek, de az előadásokat október 6-án már az új épületben kezdették meg. Itt már a II., sőt a III. osztályt is párhuzamosítaní kelle. Az osztályszaporodás következtében tehát a vegytani tanszékre Csonka Ferencz, a franczia nyelv tanítására pedig Mészáros helyére Vincenty Izidor neveztetett ki s az igazgatóval való viszály okából felfüggesztett Gyalókay Mózes, Fankovits Miklós által lett helyettesítve.

E tanévnek legkiemelkedőbb mozzanata különben az volt, hogy a felségnek 25 éves uralkodása évfordulója alkalmából rendezett iskolai ünnepélyen Lévay Ferencz által elmondott ünnepi beszéd alkalmából, a társadalom minden rétegének hozzájárulásával, 516 frt 54 kr. adomány gyűlt egybe, melynek kamatai "Király-alap" czímen szegény tanulók segélyezésére fordíttatnak (1).

A tanév befejezése után az igazgató és a tanári testület közt fennforgó viszályokra tekintettel Vész Albert igazgatót hasonló minőségben Pécsre helyeztették át. A tanári karból Görög Gyula, Vincenty Izidor és Gyalókay Mózes hasonlókép áthelyeztettek. Ezek helyére, valamint az igazgató által betöltve volt tanszékekre Bauer Simon, Czógler Alajos, Hoffer Endre és Kálosi Lipót neveztettek ki. Az igazgatói teendőkkel pedig Mészáros Nándor, a magyar határőrvidéki tankerület főigazgatóját bízták meg, ki a rendet s fegyelmet csakhamar helyreállította, úgy hogy az 1874-75. tanév folyamán a taneredményt tekintve, már jelentékeny haladás volt tapasztalható.

1875. évi június hó 8-án bocsájtotta ki Trefort miniszter a reáliskolák szervezetére vonatkozó új szabályzatot, amelynek értelmében a főreáliskolák 8 osztályúakká fejlesztendők s ezenkívül az egyetemi tanfolyamra készülő növendékek érettségi vizsga tételére köteleztettek.

Az élénk látogatottságnak örvendett szegedi főreáliskola tanulói létszámában ennek következtében csakhamar rohamos csökkenés állt be. S minthogy időközben a tandíjakat is emelték, ennélfogva a szülők gyermekeiket inkább a gymnasiumba iratták, mint ahol a tandíj is sokkal csekélyebb volt.

Az 1875-76. tanévben megnyílt tehát az új tanterv értelmében a VII. osztály is, melynek tanulói az év végén már érettségi vizsga tételére köteleztettek. Az iskola igazgatásával ekkor Hoffer Endre bízatott meg, s az osztályszaporodás következtében betöltendő új tanszékekre pedig Farkas Antal és Závodszky Adolf neveztettek ki. A tanév a tavaszi árvízvédelem alatt beállt hosszabb kényszerszünetelés következtében július 1. helyett július 9-én fejeztetett be.

1) A "Király-alap" az 1878. év végén már 1542 frt 55 kr. tőkét képezett.

333

A szünidő alatt az összes tantermeket, szertárakat kiürítették s a helyiségek az 1876. évi országos ipar-, termény- és állatkiállítás czéljaira vétettek igénybe. A kiállítást szeptember 15-én zárták be, s ennek következtében az 1876-77. tanév csak szept. 18-án, illetőleg 23-án volt megkezdhető, amidőn egyúttal már a VIII. osztály is megnyílt. Az új tanévben a tanári karban azon változás történt, hogy az elbetegesedett Kálosi Lipót áthelyezése után a franczia nyelv tanszékére Matskássy Józsefet nevezték ki.

Az 1877-78. tanév megnyitása alkalmából a tanulók létszámában mutatkozott nagy csökkenésnél fogva Fankovits és Gyurits tanárok, mint már felesleges erők a fehértemplomi gymnasiumhoz helyeztettek át.

A következő évben, vagyis az 1879. évi márczius 4-én az előadásokat felfüggesztették, az ifjúságot hazabocsájtották s az árvíz betörése után a növendékek leginkább a temesvári, ezenkívül még a körmöczbányai, soproni, dévai, pécsi stb. főreáltanodákban fejezték be ez évi tanulmányaikat.

A reáliskola fennállása óta a tanulók osztályonkinti létszámát a következő táblázaton szemlélhetjük, megjegyezvén, hogy az iskola nyilvános érdemsorozatot legelsőbb 1867-ben, Értesítvényt pedig 1871-ben adott ki (1).

1) Szeged v. közig. levéltárában a főreáliskola épitésére vonatkozó külön kezelt testes iratcsomag. - Az évenkint kiadott Értesítvények. - Hoffer Endre: Följegyzések a szegedi reáliskola első két évtizedéből. (1892- 93. évi Értesítvényben.) - Homor I.: Huszonegy év a szegedi állami főreáliskola történetéből. (1893-94. évi Értesítvényben). Homor István: A szegedi magy. kir. állami főreáliskola története 1851-1894. Szeged. 1895. 309.l. (A szegedi főreáliskola 1894-95. évi Értesítvényében.) Ez érdekes munka, terjedelmessége daczára sem terjeszkedett ki több oly fontos részletre és körülményre, amit nemcsak a város, de az oktatásügy szempontjából is fentebbi előadásunk során feltárnunk kelle.

előző  |  tartalom |  következő