296

rúbb alkalmazása esetén (a Bach-korszakban s a 70-es évek elején) az iskolák oly túltömöttek voltak, hogy több helyen a váltakozó tanítás, vagyis egyik csoportnak délelőtt, a másiknak délután való tanítása lépett életbe. De a gyakori elmaradozások és a szorgalomidőnek hat hóra zsugorodása következtében a tanítás eredményei múló értékűek lettek. Mert bár az értesítők adatai szerint a taneredmény kedvezőnek volt feltüntetve: ugyanazon ifjúság, amire az újonczállításra került, irás és olvasás ismeretét nagyrészben elveszítette. Általában véve a tetemes áldozatokkal szemben, a tanyai sajátlagos viszonyoknál fogva a méltán várható eredmény a közművelődés terén nem állott be.

7. VASÁRNAPI ÉS ISMÉTLŐ ISKOLÁZÁS.

A 10-12 éven felül levő és az elemi oktatásban résztvett ifjúságnak ismétlő iskoláztatása a Bach-korszaknál nem régibb keletű. A vasárnapi iskolák 1853. évben állíttattak fel, de általában véve minden siker és eredmény nélkül.

Az iparos és kereskedő tanuló ifjúságtól eltekintve, az 1855-56. tanévben a belterületen mindössze 173 fiú és 401 leány, - a külterületen pedig csakis 135 fiú és 210 leány járt a vasárnapi iskolába. A következő évben a belterületen 200 fiú s 375 leány, a tanyákon 256 fiú s 308 leány; - az 1857-58. tanévben pedig a belterületen 311 fiú s 365 leány volt a vasárnapi iskolások száma.

Ez a gyarló, csekély eredmény a következő időszakban nem fokozódott, sőt egészen lehanyatlott. A legtöbb iskolánál a vasárnapi iskolázás megszünt. Így az 1864-65. tanévben csupán 58 fiú s 20 leány járt az alsóvárosi beltéri vasárnapi iskolába. Ugyanekkor a tanyákon csak 8 iskolánál volt ismétlő oktatás s ezekbe nem többen mint 104-en jártak (47 fiú, 57 leány). Az 1867-68. tanévben a belterületen már csak 37 fiú s 40 leány, a külterületen pedig 29 fiú és 25 leány járt vasárnapi iskolába (1).

Az 1868. évi XXXVIII. rendelkezéseinek az ismételt hatósági sürgetések daczára sem volt kiválóbb hatása. Így az 1872-73. tanévben az egész külterületen 65 fiú és 62 leány, - sőt még az 1877-78. tanévben is csak 274 fiú és 223 leány járt az ismétlő iskolába (2), holott ezrekre rugott az iskolakötelesek száma. Ezek tanítása is egyoldalú volt.

1) Tóth János Értesítvényei az idézett évekről.

2) Pálfy Ferencz polgármester évi jelentése az idézett évekről.

---

297

A vasárnapi ismétlő iskolákon kívül 1871-ben s a következő évi téli időszak estéin a hatóság felnőttek oktatására szolgáló külön tanfolyamokat rendezett, melyek kezdetben elég népesek voltak, de később a felettébb iskolás módszer következtében látogatás hiányában megszüntek.

8. A TANONCZOK ISKOLÁZÁSA.

Az ipar- és kereskedelmi pályára készülő ifjúság szakképzéséről a belvárosi népiskola történetének előadása során, a polgári- és rajz-iskoláról elmondottakban már megemlékeztünk. De az ipar- s kereskedelem körül tényleg alkalmazott növendékeknek is volt iskolájuk, a vasárnap délelőtt és délután tartott s rajztanulással egybekötött "inas-iskola", mely a második iskolai rendtartás alapján szerveztetett.

De a czéhek az iskolázás eredményével kevésbé voltak megelégedve. A tanács ennélfogva 1822. évi október havában a kegyesrendi házfőnökkel történt megállapodás alapján az inasok tanítását a piaristákra bízta s ezért az illető tanár részére 50 frt tiszteletdíjat állapított meg. 1832. évi aug. 13-án tartott választott községi űlésben Gruber András házfőnök kérelmére e díjazás 250 frtra emeltetett. Az inas-iskolák egész 1853-ig a piaristák vezetése alatt álltak, de ekkor a belvárosi elemi iskolai tanítók ellátása alá kerültek.

A Bach-korszak szigorú rendszabályainál fogva az inas-iskolázás eredményesnek tetszett s általában haladás mutatkozott. Így 1855. és 1856-ban 551 iparos és 69 kereskedő tanuló, 1856-57-ben 743 iparos és 67 kereskedő tanuló, 1867-68-ban 585 iparos és 64 kereskedő tanuló járt a vasárnapi inas-iskolába. Ezek igen különböző képzettségi fokon álltak; közöttük többen közép-iskolákat is végzett tanulók voltak, kiket utóbb az inas-iskolák látogatásától felmentettek.

Az inas-iskola színvonala is mindinkább hanyatlott, azért a kimaradások sűrűbbek lettek. 1865-66-ban már 362 iparos és 32 kereskedő tanuló, 1867-68-ban pedig már csak 336 iparos és 35 kereskedő tanuló járt a vasárnapi ipariskolába (1), mely a taneredményt tekintve meddő maradt. Számra nézve később az iskolábajárás emelkedett. 1872-73-ban 729-en, 1873-74-ben 753-an jártak az inas-iskolába, mely a tanulók haladási fokához mérten öt osztályból állt (2). De kielégitőbb eredmény a város fokozottabb áldozatai daczára sem mutatkozott. Az iskolaszék, de még inkább a tanács körében ekkor az ipariskolák deczentralizálása és a vasárnap helyett a tanításnak

1) Tóth J. Értesítvényei az idézett évekről.

2) Pálfy polgármesteri évi jelentései az idézett évekről.