208

illetőleg gondnokok őrködnek. Ezek kezelik számadási kötelezettséggel a sírhelyek bevételeit és a temető kiadásait.

1843-ban, illetőleg 1848-ban temetkezési egylet is alakult, melynek tagjai elhalálozás esetén temetkezési költségeik fedezésére 100 frt járandóság kifizetése felől biztosíttatnak. Érczkoporsókat már 1865. óta használtak. A nagy cholera óta a halottak kiszállítása erre szolgáló külön gyászkocsikon történt s 1872. évben Lengyel Lőrincz butorkereskedő rendezte be az első dísztemetkezési vállalatot, mely időtől fogva a temetői és temetkezési fényűzés mind nagyobb arányokat öltött.

2. SZÜLÉSZNŐK.

Európa nyugati országaiban szülésznői szakiskolák csak a XVIII. század első felében keletkeztek (1) s így a szülészetnél rendszerint csak oly nők segédkeztek, kik ismereteiket gyakorlati úton szerezték.

A boszorkányperekben szereplő bábák és tanúk vallomásaiból láthattuk, hogy ezek a bábák, kik egyúttal orvosasszonyok is voltak, gyógyszerek készítésével foglalkozva, kenyéssel, fürösztéssel, ráolvasással és babonáskodással gyógyítottak, mennyire híjával voltak a legelemibb ismereteknek és tapasztaltságuk daczára is közbenjárásuk mellett hány élet semmisült meg.

1734. évi szept. 27-én tartott ülésen a tanács elhatározta, hogy "tanult" szülésznőt hozat, kinek mint egyúttal "esküdt" bábának évi 50 frt járandóságot állapított meg. Az első képesített szülésznő Néder Anna Mária, budai nő volt. De 1747-ben már 17 tanult bába működött Szegeden (2).

A mult század közepén a szegénysorsú szűlőknél való ingyen segédlet kötelezettségével, két "város bábája" állás szerveztetett. 1784-ben már három ily állás volt évi 100 frt javadalmazással. 1805-ben pedig Rókusra is rendeltetett város bábája. Ezeknek 1833. óta kerületükben kelle lakni. De állandó panasz volt, hogy a kerületi szülésznők a szegényeknél való segédkezést hanyagul teljesítik.

A külterületen régen a komaasszonyok, vagy más tapasztalt idősebb asszonyok teljesítették a szűlők körül való szolgálatokat. Ritkább esetekben a városról vagy a szomszéd helységekből hozattak bábákat; a hatvanas évek óta pedig a tiszti főorvos által kitanított szülésznőknek engedtetett meg a szüléseknél való segédkezés. 1876. óta ezek is 60 frt díjazásban részesültek.

1) Demko K.: A magyar orvosi rend története. Lőcse, 1892. 520. l.

2) Linzbauer: i. m. II. k. 244. l.

---

209

1858-ban a hatósági szülésznők betudásával Szegeden 16 bábaasszony működött (1). 1867-ben számuk 22-re (2), 1870-ben 25-re (3), 1875-ben pedig 27-re rugott, kik közül 16 róm. kath., 10 zsidó, 1 gör. kel. vallású volt (4). 1880-ban a népszámlálás szerint a Szegeden működő szülésznők száma 30 volt.

3. GYÓGYSZERTÁRAK.

Régen az orvos egyúttal gyógyszerkészítő is volt (5). A gyógyítással foglalkozó borbélyoknak és bábaasszonyoknak is nagy titkát képezte a gyógyszerkészítés s a boszorkány-perek előadása során láttuk, hogy ez utóbbiak füvekből, gyökerekből stb. egész készleteket tartottak, azokat főzték, párolták s különféle keverékekből kenőcsöket készítettek.

Néha a Cagliostro-féle taligás vándor-gyógytárak hordták szét az orvosszereket s igyekezett is mindenki az arcanumokkal magát bőséggel ellátni. Sok helyen a szerzetesek foglalkoztak gyógyszerek készítésével és kiosztásával, kik rendszerint valamely szent nevében ajánlották szereiket s innen van, hogy a régibb gyógytárak többnyire valamely szentről nyerték elnevezésüket. A gondos családok különben még néhány évtizeddel ezelőtt is évről-évre megújították némely hatásos gyógyfűből tartott készleteiket s az orvos rendeletéhez képest az izzasztó s más ily szereket a háziasszony készítette el.

A hazai s különösen az alföldi városok legtöbbjében, így például Debreczenben s Nagyváradon is, csak a XVII. század végén és a XVIII. század elején állították fel az első gyógyszertárakat (6).

Ámbár Szeged a XVII. század végén nagy hadi központ volt, hol a katonai raktárak mellett tábori kórház is volt, gyógytárral nem birt. Herberstein várparancsnok még az 1708. évben is, a pestis-ragály terjedése alkalmából, gyógyszerek küldését sürgette a haditanácsnál (7). A ragály terjedésének meggátlására dr. Ausfeldt Kristóf katonaorvos küldetett Szegedre, ki legott gyógyszertárat rendezett be. Sikereit maga is ezen gyógytárnak tulajdonította (8). Ausfeldt halála után, 1713-ban

1) Oláh Gy.: i. m.

2) Hivatalos statisztikai közlemények. I. évf. 3. füz. 132. l.

3) Magyarország népszámlálása.

4) Oláh Gy.: i. m.

5) Demko K.: i. m. 389. l.

6) Rotschneck Emil: A Debreczen-biharmegyei gyógyszerész-testület gyógyszertárai. Debreczen, 1882. 26. és 142. lap.

7) HKR. Proth. Exp. 1708. június hó 104. sz. 660. lap.

8) Oklevéltár CLXVII. sz.