29

szt.-mihálytelki iskola szomszédságában is léteznének templom alapfalak és kriptaszerű üregek. De ezeknek sincs semmi olyan jellege és szerkezete, amiből méltán arra következtethetnének, hogy egykor egyházi építmények lettek volna.

Ellenben a külterületen, távol a pusztákon, még ma is templomhegynek nevezett egyes dűlőkben egyházi építmények alapjaira akadtak. A Kaltschmidt Ábrahám-féle 1747. évben készült térképen, öt helyen van egy-egy régi templom romjait jelölő hely "locus ecclesiae" felirattal ellátva; nevezetesen Kereset, Ötömös és Csorva, úgy Csengele pusztákon, ez utóbbinál két helyen is. Tehát másfél századdal ezelőtt az említett helyeken még a falak fennállottak, de lassanként teljesen széthordattak és elpusztultak. Csengelén az 1891. évben eszközölt ásatások alkalmával az alapfalak feltárattak, mely alkalommal kiderült, hogy az épület valóban egy kisebbszerű templom volt, sőt a csúcsíves harang egy töredéke is napfényre került. A nagy tömegű, egymásra hányt csontok közt egy "Mihael Diosi" feliratú, a XIV. század ízlésére valló ezüst pecsételő gyűrűt (1) is találtak. Kétségen kívűl ott valaha helység volt. 1870. évben szántás közben Kereseten akadtak egy teljesen ép góth-stylű harangra (2); legutóbb pedig Csorván találtak egy felettébb becses román-stylű füstölőt (thuribulum). Ugyanitt a csengeleihez teljesen hasonló templom alapfalai is feltárultak. Ez építmény még az Árpádházi királyok korából való. Itt is helység volt, sőt Csorvát méltán az ősi telephelyek közé sorolhatjuk (3).

A Bokor-siványban, a templomhegynek nevezett halom 1895-ben lett megásva. Bár itt is temérdek összehányt embercsont fordult elő, az alapfalaknak egyházi jellegét s rendeltetését megállapítani nem lehetett.

VI. Görög-keleti hitfelekezet.

A tiszai rácz határőrség felállításával betelepített szerb lakosság száma oly tekintélyes volt, hogy még a szerb püspökök is Szegeden székeltek, mint azt annak helyén kimutattuk (4). A szerbek letelepedésével a hitközség tehát már a XVII. század végén megalakult s nemcsak a belvárosban, de felsövároson is volt plébániájuk. Az utóbbi helyen a ráczok a mai Maros-utcza alsó tájékán telepedtek le s ezt a környéket még a 30-as években is "rácz piacz"-nnk nevezték.

1) Archeologiai Értesítő 1892. évf. 235-238. l.

2) U. a. 1891. évf. 167-173. l.

3) U. a. 1895. évf. 361- 365. l.

4) Lásd: I. köt. 204-207. lapokon a tiszai rácz határőrség fejezetet.

---

30

Az új felekezet és hitközség azonban nemhogy gyarapodott, de folytonosan fogyott, még pedig elköltözések, magszakadások és áttérések következtében. Így a Budáról leszármazott gazdag szerb és görög kereskedők 1730-ban tömegesen tértek át a katholikus vallásra (1). Ennek daczára a hívek száma még 1761-ben is mintegy 9000 (?) lélek volt, amikor a palánkban még két plébánosuk, Popovits István és Veszelinovics Tódor, felsővároson pedig Avramovics András működött (2).

Az 1825. országos összeírás alkalmával már csak 1883-an (3), 1834-ben 1589-en (4), 1840-ben 1650-en voltak (5). Az 1850. évi népszámlálás alkalmával számuk 482-re, 1860-ban 342-re apadt le (6), mígnem az 1870. évi népszámláláskor 484-en voltak (7).

Első templomukat a várerődítési munkálatok alkalmából 1715. évben lebontották. Új és nagyobb szentegyházuk építésére a várostól telket, a kincstártól pedig 526 frtot és épületfát kaptak (8). Az új templom 1725. évben készült el, de ezt a szűk és roskatag épületet utóbb elbontották és helyébe 1773-78-ban építették mai templomukat, mely szent Miklós tiszteletére van szentelve, melynek tornya villámcsapás következtében az 1820. évi aug. 26-án kigyulladt s akkor a templom és az iskola is leégett (9).

A templomnak kriptái is vannak, hova a legutóbbi időkig is temetkeztek (10).

A hitközség tagjainak egy része, a görögök még a mult század közepén a hitközségből annyiban kiváltak, hogy külön plébánost tartottak s Aradi nevű gazdag kereskedő bőkezűségéből a mai Kálmán-utcza déli végénél szent Mihály és Gábriel arkangyalok tiszteletére templomot építettek, hol nem a szláv, hanem a görög ritus szerint tartattak

1) Szeged v. tanácsi jkve 1730. óv 564. lap.

2) Pap J.: A piaristák Szegeden. Szeged, 1886. 96-97. lap.

3) Nagy Ludov.: Notitiae politico-geographico statisticae regni Hungarie. Budae 1828. I. k. 141. lap.

4) Schematismus cleri dioecesis Csanadiensis pro anno 1834. 81-83. lap.

5) Bárándy statisztikai táblái (Századunk. 1842. évf. 58. sz.)

6) Schematismus cleri dioec. Csanadiensis pro anno 1861. 73-74. lap.

7) A magyar korona országaiban az 1870. évi népszámlálás eredményei. Pest, 1871. 57. lap.

8) Cs. és kir. közös pénzügyminiszteri levéltár m. kamarai osztályában 1725. é. márcz. 14-iki előadmány.

9) A templom felsegélésére a helytartó-tanács országos gyűjtéseket rendelt. - A templom szép ikonosztáza (a szentélyt elzáró nagy fakárpit) a tűztől épen maradt

10) Ide temettetett 1822-ben Belán Árkád szószóló, 1825-ben Radulyovics Prokop lelkész, 1841-ben Veszelinovics György főkamarás stb.

---

31

az isteni tiszteletek. Ez a templom az 1813. évi nagy tűzvész alkalmával elhamvadt, de újra felépült. Körülötte temetkeztek is. Ez volt az úgynevezett "kis czerkó", mely a század második negyedétől fogva pap nélkül volt, a legnagyobb elhagyatottságra jutott, pusztult s az árvíz alatt teljesen összeomlott.

A görög-keleti hitközség lelkészei a közpénztárból régebben 100-100 frt javadalmazást nyertek. 1819-ben azon indokból, mert a templom kiraboltatott s egyébként is sok kárt szenvedett, Radulov Prokop és Dimitrievics Demeter plébánosok járandósága ideiglenes érvénynyel 250 frtra emeltetett. Néhány év mulva ez 200 frtra leszállíttatott, 1827. évi aug. 5-én tartott választott községi űlésen pedig a régi 100-100 frtban visszaállíttatott.

1831-32. évben Popovits Gergely administrator alatt a két parochia már egyesítve lett s ezen indokból felsőbb jóváhagyás mellett Sztamatovics Pál lelkész már 200 frt, 1837-től fogva pedig 300 frt évi fizetést nyert. 1847. évi július 22-én Vukovics Sándor lett a plébános, kinek járandósága Petrovits István főispáni helytartó közbevetésére 1862. évben 600 frtra lett felemelve. Legutóbb a hitközség lelkésze Zubanovits Izidor volt.

A hitközségnek a tanács részéről kinevezett egy commissariusa szokott lenni, ki a hitközségi tanácskozmányokat vezette és az egyház anyagi ügyeit ellenőrizte. A mult század végén e megbízást Bellán Árkád, a jelen században pedig Dósity György, Petrovits János, majd Petrovits István stb. tanácsbeliek teljesítették. De a commissariusok iránt a hitközség mindig bizalmatlankodott s ebből szakadatlan viszályok és perek keletkeztek. 1810-ben a hitközség Dósity György ellen feltámadva, ellene vádakat emelt, sőt utóbb már a felségnél keresett orvoslást. A szigorú vizsgálat a vádakat alaptalanoknak találta s most Dósity támadta meg perrel az alaptalanul vádaskodókat (1).

A görögkeleti hitfelekezetnek 1716., illetőleg 1730. év óta vannak anyakönyvei. Egyház-joghatósága alá tartoznak mint filiák: Ráczok kertje (a Fehértó alatt lévő tanyák), Röszke, Horgos, Dorosma és Majsa. Egyébként az Újvidéken székelő bácsi püspökség fennhatósága alá tartozik, mely püspökség még az utóbbi időkben is mint bácsi, szegedi és egri egyesített püspökség czímen emlegettetett (2).

1) Szöged v. közigazgatási levéltárában az idézett évek iratai.

2) Lásd Maximovics B.: Pásztori dal Sztankovies István püspök úrnak. Budán, 1834-ben.