1. kötet - Kurucz-világ

Vágó Pál

207

a szervezett tiszai határőrségbe osztatott be. A szegedi határőrök száma később 350-ről 500-ra emeltetett és a szegedi főkapitánynak alárendelt őrhelyek (csardak) is megszaporíttatván, Szeged körül állandó fegyveres erő állt rendelkezésre. De ez az erő fegyelmet nem ismert és féktelenkedései miatt rövid idő múlva a vidéknek réme és ostora lett nemcsak a hadjáratok alatt, de a béke idején is. Nemcsak Szeged város, de az egész délvidék szakadatlanúl panaszkodott rakonczátlankodásaik miatt. Alább alkalmilag reá térünk azon kihágásaikra, melyekkel különösen Szeged népét keserítették.

IV. Kurucz-világ.

A karlóczai béke után megszünt a fegyverzaj. A belső béke és nyugalom biztosítottnak látszott, úgy hogy egy új életnek, az ország felvirulásának reménye töltött el mindenkit.

Az elhagyott, a kipusztult vidékek újra élénkülni és benépesedni kezdettek. Az Alföld urai, a régi birtokosok lassanként leszállingáltak, hogy a másfél századdal ezelőtt elhagyott ősi tűzhely romjain új otthont alapítsanak (1).

De a külső béke daczára a nyugalom áldásai be nem következtek s a haza felvirulása iránt táplált remények rövid idő mulva szétfoszlottak. Mert ugyanazon idők újultak meg, amik a vasvári békekötés után a nemzetet elkeserítették, lételének és jogainak fegyveres védelmezésére kényszerítették. Most is idegen zsoldosokkal, rakonczátlan csapatokkal rakták meg az országot, kik tűrhetetlen fosztogatásokat és önkényű dolgokat vittek véghez. Terhes, elviselhetetlen adókat léptettek életbe s elvették a nép utolsó betevő falatját is.

Kolonits Lipót és a jezsuiták egyes vidékeken újra az eretneküldözés és hittérítés munkájával keverték fel a belső békét. Az Alföld lakosságának nagy részét, a többi közt ép Szeged vidékét is ezen időtájban térítették vissza a katholikus hitvallásra (2).

1) Még az ungvármegyei pálóczi Horváth-család egyik sarja is leszállott. A családi napló-jegyzetek közt erre vonatkozó följegyzés imígy szól: "Anno 1704. circa finem augusti Szeged alatt jószágomat obtineálván, elfoglaltam és viszont kezdtem puszta kézzel oeconomisalni, egyszeri szántásban az mit vethettem s házaimat is valamentire felépíttettem." A pálóczi Horváth-család naplója, 1622-1790. Magyar történelmi emlékek. Kiadja a magy. tud. Akadémia. Budapest, 1881. Írók. 31. köt. 253. l.

2) HKR. Proth. Exp. 1691. júl. 228. sz. 419. l. Lajos badeni herczeg jelentése július 19-én Félegyházáról (Felehadmas). Panaszkodik Jány püspökre, ki a népet erőszakkal kényszeríti a katholikus hitvallás felvételére. (Jány Ferencz csornai prépost és szerémi, úgy csanádi püspök is volt. Lásd: Schematismus cleri dioecesis Csanadiensis. Temesvár, 1886. 18. lap.)

208

Az ország alkotmányán és törvényein is felettébb sok sérelmet ejtettek, szóval megújhódtak a magyar nemzet "sebei," mint azt Rákóczy Ferencz írta, ki az önkény boszúja elől Lengyelországba menekülve, 1703. évben a szabadság bontott zászlóival tért vissza a hazába.

Szegény és gazdag, jobbágy és nemes vetélkedve özönlött e zászlók alá, melyeket rövid idő mulva diadallal hordoztak körül a hazában. Rákóczyt azután az erdélyi rendek fejedelmükké is megválasztották. Sikerei daczára is a király megbízottaival a béke és az ország szabadságainak biztosítása érdekéből több tanácskozmányt tartott, de önzetlen törekvései eredménytelenek maradtak.

A kurucz mozgalmak hihetetlen gyorsasággal terjedtek el s Szeged környékén már az 1703. évi augusztus havában kitűzték a felkelés zászlóját, amely alá nemcsak a katonaság soraiból, de egyúttal a város polgárai közül is tömegesen esküdtek fel. Globitz várparancsnok már augusztus havában a haditanácsnak jelentette, hogy a "lázadók" közül nehányat elfogott, őket vallatta is; kérdé, hogy mit tegyen velük? (1)

A várat ép ez időtájban lázas gyorsasággal erősítették és a védelemre a lehetőség szerint felszerelve előkészítették. 1703. évi február havában Eszékről 100 mázsa lőpor és 150 mázsa ólom küldetett Szegedre" (2). Augusztus havában pedig ágyúk érkeztek Budáról (3), úgy hogy Globitz teljes megnyugvással nézett a jövő elé. Ötszáz főnyi őrsége (4) még egészen friss volt; mert csak a múlt évi május 14-én távozott el a Marsigli ezredbeli 8 század s jött helyette a Heister ezredbe 7 század katona (5), melyet azután csak az 1708. évben váltottak fel (6).

E helyőrségen kívül Globitz még az imént szervezett tiszai rácz határőrség helybeli és vidéki - könnyen összevonható - gyalog és lovas csapataira is támaszkodhatott.

Egyelőre tehát szorgalmasan vigyáztatott az őrségek által, nehogy meglepjék. Sőt az időközben szorongatott Nagyváradnak még 70 főnyi

1) HKR. Proth. Exp. 1703. aug. 508. sz. 741. lap "Globitz schreibt ein examen, ein von dem eingebrachten und examinirten rebellen, und erwartet befehl. Übrigens novellen von den türckhen und rebellen." - Később megint 3 lázadó elfogásáról emlékezik (közülük 2 debreczeni), akiket ha ellenkező útasítást nem nyer, haditörvényszék elé állíttat. (HKR. Proth. Exp. 1703. aug. 523. sz. 744. lap.)

2) HKR. Proth. Exp. 1703. febr. 161. sz. 150. lap.

3) HKR. Proth. Exp. 1703. aug. 656. l.

4) HKR. Proth. Exp. 1693. febr. 99. sz. 70. lap.

5) HKR. Proth. Exp. 1702. máj. 88. és 268. sz. 308. és 325. lap.

6) "Regruta váltás" még 1710-ben is volt. (Thaly K.: Archivum Rákóczianum. Budapest, 1874. III. k. 104. l.)

209

segítséget, az aradi várnak pedig 20 mázsa lőport is küldhetett, mivel időközben hozzá Péterváradról 200 huszár és 100 hajdú vonult be (1). Később ismét Zsablyáról Vulin kapitány vezetése alatt 120 hajdú (2), szeptember havában pedig báró Kyba őrnagy vezetése alatt mintegy 3000 főnyi rácz sereg érkezett Szegedre, mely azután folyton ott táborozott.

E fegyelmezetlen katonaság eltartása ismét a szegény lakosságra nehezedett. A beszállásolt ráczok szeptember és október havában 1000 tallérnyi kárt okoztak a lakosoknak elidegenített és elpusztított javaiban. Élelmezésükre pedig egyebeken kívül 16 drb ökröt, 300 ártányt s 400 akó bort kelle kiszolgálni, úgy hogy a nép mindenéből tökéletesen kifogyott (3).

Míg a ráczok Szegednél gyűlekeztek, azalatt a kuruczok már Csongrádig előnyomultak. Itt szeptember derekán ütközetre került a dolog s a ráczok a kuruczokat - kik sok halottat és sebesültet veszítettek - vissza is szorították (4).

Egy másik kurucz csapat Deák Ferencz vezetése alatt Szolnokról kiindulva időközben Halasra ért. A szegedi ráczok Kyba vezetése alatt itt is összecsaptak a kuruczokkal. Mindkét részről nagy volt a veszteség. Elesett Kyba is. Győzelemmel ugyan egyik fél sem dicsekedhetett, a kuruczok azonban mégis visszavonultak (5).

A ráczok most minden irányban előnyomultak s a védtelen helységekre törve, azokat kirabolták, felgyújtották, a lakosokat pedig öldösték. A ráczok dühe fékezhetetlen volt s mit sem adtak parancsnokaik tilalmára. A zordlelkű Globitz is megsokalta rakonczátlankodásaikat s a haditanácshoz tett jelentéseiben fékezhetlenségüket, engedetlenségüket nem egy ízben panaszolta (6).

Rákóczy a duna-tiszaközi magyar helységek lakosságát felhívta,

1) HKR. Proth. Exp. 1703. aug. 514. és 523. sz. 742. és 744. lap.

2) HKR. Proth. Exp. 1703. okt. 275. sz. 969. lap.

3) Oklevéltár CLXI. sz.

4) HKR. Proth. Exp. 1703. szept. 481. sz. 857. lap "Globitz erindert, das die Rebellen mit unserer Rätzen getroffen, wobey die ersten den kurzen gezogen, doch auch viele von dem Rätzen vermordet worden, die er zu Segedin verbunden lasse." - Szalay L.: Magyarország története. Pest, 1859. VI. k. 98. l. - A "Wienerisches Diarium" 1703. XIII. számában közölt szegedi levél szerint a ráczoknak 90 halott és 50 sebesült veszteségük volt; - ellenben a kuruczok vesztesége - mindenesetre nagyítva - 600 főre tétetik.

5) Tóth János: Kis-Kun-Halas története. Kiadja Szilágyi Sándor. Nagy-Kőrös, 1861. 103. lap. - Hornyik J.: Kecskemét város története. Kecskemét, 1866. IV. köt. 36-37. lap.

6) HKR. Proth. Exp. 1703. okt. 565. sz. 1015. lap. Szeged v. tört. I. 14

210

hogy a ráczok "fene kegyetlenségei" elől Kecskemétre meneküljön, s ott sánczokat emelve közös erővel védekezzék (1). A ráczok ide is sűrűn felcsaptak s rablásaik gazdag zsákmányával tértek vissza Szegedre (2).

Ily körülmények közt Rákóczy arról győződött meg, hogy a szegedi várra és az abban levő német őrségre támaszkodó ráczokat megkell törnie, de ezt csak úgy teheti, ha a szegedi várat kiostromolja és birtokába veszi.

Már 1703. évi október hó közepén foglalkozott azzal a tervvel, hogy Szeged ellen egy nagyobb hadtestet indít útnak, sőt Károlyi Sándort a ráczok elleni nagy vállalat kivitelével meg is bízta (3).

E készülődések hírére Globitz Szeged egész férfilakosságát fel akarta fegyverezni és a védekezési munkálatokban való részvételre bevonni. De a polgárság vonakodott önvérei ellen fegyvert emelni s a parancsnok rábeszélései és fenyegetései nem keltettek hatást (4).

Ez ellenszegülés megtorlásául Cometh kamarai tiszt útján a parancsnok felhívta a város főbíráját Domokos Ferenczet (5), hogy a hátralékos katonai adót (portiót) a város haladéktalanúl befizesse, mert ellenesetben végrehajtást eszközöl. A 2500 frt évi adóból még hátralévő 1823 frt portiót a kimerült város lefizetni képtelen volt. De nem is érezte magát fizetésre kötelezettnek már azért sem, mert Kyba rácz hadát hónapokon át a város élelmezte s ezáltal hátralékát lerovottnak vélte. A város ennélfogva a kanczelláriához és a haditanácshoz fordult panaszával és védelemért könyörgött (6), mire Globitz a város szorongatásától eltiltatott (7) annyival is inkább, mert királyi rendelettel a felkelési területen az adóbehajtás általában felfüggesztve lett.

A ráczok gyakran ismétlődő kicsapásai és kegyetlenkedései miatt Szeged irányában a nemzeti közvélemény már kezdettől fogva bizonyos ellenséges, gyűlöletes érzelmeket táplált. Globitz azért a vár

1) Hornyik J.: Kecskemét város története. Kecskemét, 1866. IV. köt. 264. lap.

2) U. a. IV. köt. 54. lap.

3) Thaly K.: Archivum Rákóczianum. Budapest, 1873. I. k. 130. és 141. lap. 4) HKR. Proth. Exp. 1703. okt. 580. sz. 119. lap. Globitz jelentése: "Segedin

stadt. und hung. militz renitenz in ergreifung der Waffen."

5) Gyürki István Nógrád vármegye alispánjának 1701. márcz. 24-én kelt levele Szeged v. tit. levéltárában 107. sz. a.

6) Oklevéltár CLXI. és CLXII. sz. a.

7) HKR. Proth. Registr. 1703. decz. 1-én 42. sz. 1126. lap. "Communicatur der Stadt Segedin anbringen, wegen nachlassung der Contribution." - HKR. Proth. Registr. 1704. jan. 10-én 126. sz. 24. lap. "Globitz remittitur umb bericht der Stadt Segedin instanz, wegen nachlass der vorjährigen contributions restanzien.

211

bekövetkezhető ostromára tekintettel a sánczokat, falakat mindegyre javíttatta és az őrség erősítését is szükségesnek találta. Még legalább is 150 embert kért, mert már többen megszöktek tőle (1). Az elmaradt zsoldot miután felülről hasztalan sürgette, Halas és Kecskemét városokat szorongatta, hogy részére élelmet szállítsanak és a portiót beadják, mert megkeserülik ha parancsait nem teljesítik (2).

A tél ígyen készülődések közt eltelvén, 1704. év tavaszán a mozgalmak mindkét részről újult erővel indultak meg. Globitz megdöbbenve tapasztalta, hogy a határőrség sorai mindinkább ritkulnak, s a magyar hajdúk és huszárok, de egyúttal a ráczok is mind nagyobb mérvben szökdösnek. Már az 1703. év tavaszán Kanizsáról egy alhadnagy 6 hajdúval a török földre menekült (3). Azóta az esetek mind sűrűbben ismétlődtek. Az utóbbi időkben a török területen Görgei András kurucz kapitány által kitűzött zászlók alá egész tömegekben verődtek össze a szegedi szökevények (4). Az őrség is mindinkább elkedvetlenedett és kimerült, az élelmezés pedig egyre hiányosabb lett. A só csaknem egészen elfogyott (5), zsoldot rég nem kaptak (6), ruházatuk pedig már igen lerongyolódott (7). Mindezeken túl az őrség közt kitört a ragály, amelyben a szerencsétlen betegek minden orvosi segély nélkül rakásra hullottak (8).

Ily körülmények forogtak fenn, amidőn a duna-tiszaközi felkelő sereg parancsnokai - Andrássy István és Vass Ádám - 1704. évi május elején mintegy 8000 főnyi sereggel Szeged alá érkeztek.

A kuruczok a palánkot nagy hévvel megrohanták és be is vették. Itt a magyarok és ráczok közt elkeseredett öldöklés fejlődött ki. Végtére is a ráczok nagy veszteség után a várba menekültek. Ostrom-

1) HKR. Proth. Exp. 1703. szept. 481. sz. 587. l. és okt. 580. sz. 119. lap.

2) Tóth János: Kis-Kun-Halas története. Nagy-Kőrös, 1861. 104. lap. - Hornyik J.: Kecskemét város története. Kecskemét, 1866. IV. köt. 241. lap.

3) HKR. Proth. Exp. 1703. márcz. 259. sz. 254. lap.

4) HKR. Proth. Exp. 1704. márcz. 576. sz. 299. lap. 1704. októberben Szabó János hadnagy egész csapatával átpártolt. (HKR. Proth. Exp. 1704. okt. 420. sz. 1254. lap.)

5) HKR. Proth. Exp. 1704. ápr. 554. sz. 433. lap.

6) Ápril havában a Pfeffersohn aradi generálistól nyert 2000 frton túl több pénzt Globitz hosszabb ideig nem kapott. (HKR. Proth. Exp. 1704. ápr. 554. sz. 433. lap.)

7) HKR. Proth. Exp. 1703. okt. 275. sz. 969. lap.

8) HKR. Proth. Exp. 1704. máj. 473. lap. Globitz jelentése: "bey ein reissenden Krankheiten die Soldaten zu den kays. Arary grossen schaden ganz hilfios crepiren müssen."

212

szerek hiányában azonban a vár vívása elmaradt. Pedig Globitz azt soká aligha tartotta volna. A "magyarok árulásától, a ráczok fegyelmezetlenségétől és a németek esküszegésétől" egyaránt tartott s nem hitte, hogy a várat megvédheti (1).

Amint az ostromló kurucz had Szeged alól eltávozott, a várból kitört katonaság és rácz határőrség, valószínűleg azért, mert a megszállás ideje alatt a város lakossága nyíltan a kuruczok mellett foglalt állást, azok sikereit előmozdította, most a védtelen alsó- és felsővárosi magyar lakosságra tört s boszúját a legvadabb kegyetlenkedések közt az ártatlan lakosokon, aggokon, nőkön és gyermekeken töltötte.

A két külváros házaiba betörtek, s akiket otthon találtak, azokat ütlegelték, magukkal vonszolták és legyilkolták. Ami értékes kezeikbe került, azt elrabolták, végül a házakat felgyújtották. Mindezeket a várparancsnok kárörvendezve nézte a vár falairól, s eszeágában sem volt, hogy katonái kegyetlenkedését meggátolja (2).

Aki a mészárlás elől elmenekülhetett, az mindenét hátra hagyva futott. Sokan a barátok templomába menekültek, hol a kegyetlenkedés ellen egyenlőre védve voltak s ahonnan később nagyobb tömegekben Kecskemétre, innen pedig Gyöngyösre futott a sorsüldözött lakosság (3).

A menekültek négy évig bújdokoltak, ették a hontalanság keserű

1) HKR. Proth. Exp. 1704. máj. 462. sz. 549. lap. "Globitz Freyherr und Commendant zu Segetin schreibet die von rebellen vorgenombene attaque der Palanka zu Segetin und darbey erlittenen unsrigen schaden und verlust; auch sei die verbitterung zwischen denen hungarn und rätzen aldort so gross, das er sich selbst verlohren zu gehen befahre, wüste auch nit bey einer formlichen attaque die Vöstung wegen das geld mangel und ohne erfolgenden succurs zu manutenirn." - U. a. május 574. sz. 573. lap "Globitz Baron und Commendant zu Segedin lasset an der breche und selbiger fortifications arbeit zwar fleisig fortfahren, allein stehe er in grossen gefahr wegen der Feindt nicht allein, sondern auch wegen der verrather hungarn, unbändigen Raitzen und schwürige teutsche. Berichtet auch, vas bey . . . gsten Rebell anfall unserseits todt geblieben, und wie es sonsten in ein und andere vorbeygangene. Beklaget sich über das übel ferfahren der Raitzen, und communicieret anbey, was die 2 Rebellen Vass Adam und der Stephan Andrassy an ihne geschrieben und er geantwortet habe, auch was der Ragozy für ein Patent ausgehen lassen. Übrigens bittet er umb schleinige Geldhilf zu erschaffung des proviants auch etwa umb eine steyer werkher und püxenmeister.'' - Zweig János selmeczi bányamester naplója, magyar kivonatban közli: Kacskovics Lajos. (Tudománytár 1835. VI. köt. 155. lap.

2) Az 1715. évi országgyűlésre beterjesztett sérelmekre való hivatkozással egy 1849. évi szegedi kiáltvány. - Lásd: Reizner J.: A régi Szeged. I. köt. 199. lap.

3) Oklevéltár CLXXXII. sz.

213

kenyerét, ami alatt otthonukban ellenséges jövevények kényelmeskedtek.

A bujdosó lakosságnak harczra, fegyverfogásra és fáradalmakra képes és kész része most a felkelő kurucz seregekhez csatlakozott. A különböző hadtestekben és csapatokban majd mindenütt voltak szegediek, kik külön századokat képeztek s külön zászlójuk vala. Vitézségüket és hűségüket a jelentésekben gyakorta emlegetik s a szegedi századok hiányát egyik másik vezér több alkalommal sajnálattal panaszolta.

A szegediek közül sokan Bottyán János seregéhez szegődtek, kit még a régi időkből ismertek, mert hisz 1692-ben mint "mező-szegedi substitutus kapitány" közöttük élt és rokonszenvüket nyerte meg (1). Bottyán seregében a "szegedi hadak"-nak szép szerepük volt. A naszádokat, sajkákat ők kezelték. Hídakat ők kötöttek, vízi szállításokat eszközöltek. A többi közt az imsódi sánczoknál magukat ki is tüntették. Egyik tisztjük a vakmerőségeiről hírhedt szegedi Kis Miska volt (2), kiről alkalmilag még külön is megemlékezünk, ki az 1706. évi október 22-iki mádi éjjeli utczai harczban esett el. A "szegedi hadak" ezen csatában nagy veszteséget szenvedtek. Még zászlójuk is az ellenség birtokába került. Az Esze Tamás vezetése alatt álló "szegény paraszt" népfelkelő sereg nem ily hadakozásra való volt (3).

Bercsényi seregében is Érsekújvár körül két zászló alatt 250 szegedi szolgált hűségesen, noha igen ritkán jutott zsoldhoz (4). Tornóczon és Nyitrán, Ocskay híres "rongyos ezeré "-ben, mely mint a villám csapdosott be Ausztriába, a szegediek 3 zászló alatt harczoltak (5). E századok tisztjei is szegediekből teltek ki, mint az Bercsényi egyik leveléből kitetszik (6).

De még az Illosvay Imre zászlói alá egybegyűlt Pest-Pilis-Solt vármegyei felkelő seregben is - mely jobbára Kőrös és Kecskemét körül táborozott - igen sok szegedi volt (7) és összesen 8 zászló alá

1) A Bottyán tábornokhoz való kiváló ragaszkodás megértésére tudnunk kell azt, hogy Bottyánnak Szegeden vérszerinti rokonai voltak, akiknek leszármazottjai 1843-ban a nemes Bottyán-családdal és vak Bottyánnal való rokonságukat per útján vitatták. (Lásd: Nagy Iván: Magyarország családai. Pest, 1858. II. köt. 223. l.)

2) Thaly K.: Archivum Rákóczianum. Budapest, 1883. IX. köt. 18., 223., 195. és 234. lapok.

3) U. a. V. köt. 304-305. lap. - Szegedi Kis Misát a tiszahegyesi ráczok még ma is remegve emlegetik. Lásd: Kálmány Lajos: Szeged népe. Arad, 1882. II. k. Bevezető VII. lap.

4) Thaly K.: Archivum Rákóczianum. Budapest, 1875. IV. k. 288. l.

5) U. a. IV. k. 306. lap.

6) U. a. V. k. 311. lap.

7) Hornyik J.: Kecskemét város története. Kecskemét, 1866. IV. k. 278. lap.

214

voltak beosztva. A kisebb guerilla harczokat, a "portázást" igen szerették. El-el széledtek, meg-meg fogyatkoztak, úgy hogy néha alig volt 200 együtt (1), de azután ismét összeverődtek és kitartottak.

Andrássy István és Vass Ádám seregében is a szegedi hajdúk külön csapatot képeztek (2). Gundelfinger Dániel ezredeshez is sokan kerültek, ami egy csöppet sem volt ínyükre. Az idegen hangzású név végtelenül elkedvetlenítette őket, úgy hogy egészen megváltoztak és jó hírnevük is némi homályba borúlt. Nem is késett ezt Bercsényi felhányni, ki a szegedieknek még igen jó hasznát vette, míg most minden látszat és eredmény nélkül Kőrös és Kecskemét nyelte el őket (3).

Szücs János ezredében is voltak „szegedi hadak" (4), valamint a barátból lett kurucz és ép azért "dervis generálisnak" is nevezett Andrássy Miklós felkelő seregében is nagy számmal verődtek össze. Ezek mindenfelé barangoltak és önálló kalandozásokba bocsájtkoztak (5).

Mindezeken túl voltak még különálló önkénytes szabadcsapatok is. Ezek közül említhetjük szegedi Nagy István "volontier hadnagy" csapatát (6).

Szóval: Szeged összes fegyverfogható népe mind részt vett a nagy és dicső nemzeti küzdelemben. Egytől-egyig támaszai, bajnokai voltak a szabadság ügyének. Szeged népe a haza védelmében már ekkor is oly részt vett ki magának, aminél nagyobbat, jelentősebbet egyetlen város sem mutathat fel.

Andrássynak és Vass Ádámnak Szeged megvételére irányult kísérlete tehát, mint fentebb előadtuk, meddő maradt. Globitz tudta, hogy az első kísérletet egy másik, talán erőteljesebb támadás fogja követni, azért a megrongált palánkot éjjel-nappal munkálva helyreállíttatta (7).

A kuruczok távozása után a ráczok ismét Kecskemétre törtek s egy alkalommal Csernel Pál kurucz kapitányt is foglyúl ejtve, gazdag zsákmánynyal tértek vissza (8). Több ily kicsapásuk végtére arra ösztönözte Rákóczyt, hogy az Alföld átkát, a ráczok dúlásait és rablásait egyszer s mindenkorra megszüntesse s e végre Szegedet kellő készültséggel kiostromolja. Ezen régi tervét azonban Bercsényi mindegyre ellenezte, ki Rákóczynak azt tanácsolta, hogy: "ne Szeged-eljen, mert elvész az ország, s ő is. Hagyjon békét Szegednek, hagyjon békét a

1) Thaly K.: Archivum Rákóczianum. Budapest, 1875. IV. k. 476. lap.

2) Hornyik J.: Kecskemét város története. Kecskemét, 1866. IV. k. 284. lap.

3) Thaly K.: Archivum Rákóczianum. Budapest, 1875. IV. k. 476. l., V. k. 344. lap.

4) Hornyik J.: Kecskemét város története. Kecskemét, 1866. IV. k. 324-325. l.

5) Hornyik J.: Kecskemét város története. Kecskemét, 1866. IV. k. 332. lap.

6) Thaly K.: Archívum Rákóczianum. Budapest, 1874. III. k. 243. l.

7) HKR. Proth. Exp. 1704. júl. 446. sz. 843. lap és aug. 425. sz. 1000 lap.

8) Thaly K.: Archivum Rákóczianum. Budapest, 1873. I. k. 221-222. lap.

215

rácznak; megfizet Pap Istók is a rácznak, a pusztai eb az anyjokkal!" (1) Utóbb azonban Bercsényi is belátta, hogy a Vág-vonalnál kivívott sikerek bizonytalanok, ha délről a ráczok nyugtalanítanak, azért is Szeged megvételének tervét most már helyeselte és melegen ajánlotta Rákóczynak (2).

Rákóczy tehát Bottyán János vezénylő tábornokával a ráczok elleni nagy vállalatra a solti táborból 1704. évi június hó 27-én megindult (3). A Duna mentén le, egész Titelig hatolt s a ráczokat mindenütt verte, úgy hogy azok a legnagyobb rémülettel a tiszántúli törökföldre menekültek. A délvidéket kitisztítva, a Tisza mentén naponkint 10 órát haladva, július 20-án a legnagyobb hőség idején érkezett Szeged alá.

A tábor a várral szemben, a mai rókusi templom körül elterült mezőségen települt le, s a körülzárolás után a vár vívása legott megkezdődött. Az első rohamra a palánkot be is vették, s a kuruczok a ráczok házait ott kirabolták és felgyújtották.

De az ostromágyúk még útban voltak s így a falak töretése késett. Rákóczy mindenek előtt a temesvári basával egyezkedett, hogy seregét a török földről élelmezhesse és hogy az átszökött ráczokat visszakergesse. A fárasztó, testet-lelket ölő munkában a sok nélkülözésnél fogva is kimerűlve, súlyos betegségbe, - epelázba - esett. Egyszerű, behúzatnélküli sátor alatt, a földre helyezett szalmazsákon szenvedett s égő szomját a sárbűzű Tisza vize nem oltotta. Ez különben is annyira teli volt hallal, hogy minden merítés egyúttal halfogással járt. A mezőn mérges csípésű, betegséget, sőt halált okozó zöld pókok hemzsegtek a fű között, melyek mindenkiben undort és félelmet gerjesztettek.

Így szenvedett a szabadság dicső hőse Szeged alatt. A táborban nem volt orvos, s csak nagy sokára, a felvidékről érkezett német orvos állította talpra a súlyos beteget, kinek életét a hű környezet már a legnagyobb mértékben féltette.

Időközben megérkeztek az ágyúk is és ötven bombából repültek a tekék a falakra, honnan a tüzelést élénken viszonozták. Rákóczy azt tapasztalta, hogy a vár igen erős, jól fel van szerelve s a parancsnok körömszakadtig fogja azt védelmezni. Globitz azonban igen súlyos és válságos körülmények közt volt. Élelmiszerei már elfogytak, halottakban és sebesültekben vesztesége igen nagy volt, sokan meg kiszöktek. Időközben felfedezte, hogy a ráczok áruláson törik a fejüket s a várat fel akarják adni (4). Már-már azon ponton volt, hogy a várat egyesség mellett feladja, amidőn az ostrom váratlanúl félbeszakadt.

1) Thaly K.: Archivum Rákóczianum. Budapest, 1874. IV. k. 11-12. lap. Mint fentebb a 203. lapon előadtuk, Pap Istók Szeged környékén hirhedt rabló volt.

2) U. o. IV. k. 45-46. lap.

3) Thaly K.: Bottyán János. Pest, 1865. I. k. 44. lap.

4) A hagyomány szerint Jurinácz Péter kapitány tervezte az árulást. Globitz öt felnégyeltette s az áruló fejét a vár délkeleti köröndjénél a bástyafalra kifüggesztette.

216

E váratlan fordulatot az okozta, hogy Széchenyi Pál kalocsai érsek Rákóczyt, - mint a Gyulafehérvárott egybegyűlt rendek által július 6-ika óta már megválasztott fejedelmet - Szegeden felkereste, s őt fegyverszüneti és béketanácskozmányi ajánlatok elfogadására bírta.

A fejedelem Szeged hosszas és sikertelen ostromától elkedvetlenedve, az érsek ajánlatát annyival szívesebben fogadta, mert időközben hírül vette azt is, hogy Lipót király Hochstättnél a szövetséges franczia-bajor sereget szétverte, amely győzelemnek a kurucz hadviselésre nagy kihatása leende.

Fejedelemmé történt megválasztása és a fegyverszüneti tanácskozmányok okából tovább Szeged alatt nem időzhetvén, a vár ostromát aug. 12-én abban hagyta. Még ugyanazon napon Szegedről keltezve a protestánsok szabad vallásgyakorlatát biztosító oklevelét kiadva, másnap táborával együtt Szegedet elhagyta (1).

Negyedfél hétig tartott a szegedi vár ostroma, mely idő alatt a bujdosó szegediek azon reményben, hogy a kurucz fegyverek diadalt aratnak, - Globitznak és a ráczoknak kegyetlenkedéseitől nem kell többé rettegni, - lassanként hazaszállingóztak és tüzhelyeiket tatarozgatták. De hogy az ostrom meddő maradt, a fejedelemmel együtt a visszatért lakosok is eltávoztak. Még a barátok sem érezték magukat bátorságban; ők is menekültek és Kecskeméten települtek le (2).

A fejedelem azért Kecskemét városát és a többi környékbeli helyeket nyílt levelekben szólította fel, hogy a menekülőket vendégszeretőleg befogadják vagy ellássák (3).

Globitz ezalatt a felszabadulás örömére hálaadó isteni tiszteletet tartatott s a haditanácsnak a felhasznált lőszerekről kimutatást küldve sűrgős segélyt, különösen pénz küldést kért (4). A haditanács szept.

1) Ráth Károly: II. Rákóczy Ferencz emlékirata a magyar hadjáratról. Pest, 1861. 67., 70. lap. - Thaly K.: Bottyán János. Pest, 1865. I. k. 55. l. - HKR. Proth. Exp. 1704. szept. 321. sz. 1096. lap. "Globitz commandant zu Segedin, berichtet der ganzen verlauf in währen dem feindlichen attaquirung der Vostung Segedin, und legt die tabella bei, der aldorten stehenden Heyster Bataglion, wie stark sie noch seye. Item legt auch bey mit specification der übergebliebenen nazional miliz, dan auch die ganze Zeit von der garnison todt geblieben und gefangen worden, oder sonsten verlohren gangen." - Zweig J. naplója (Tudománytár 1835. VI. k. 159. l.) - Szalay László: Magyarország története. Pest, 1859. VI. k. 245. l. - Lánczy Gyula: Széchenyi Pál kalocsai érsek. (Századok, 1882. 286. lap.) - Fiedler: Acten stücke zur Geschichte Franz Rákóczys (Fontes rerum austriacarum). Wien, 1858. II. k. 448. l.

2) Hornyik J.: Kecskemét város története. Kecskemét, 1866. IV. k. 312. lap.

3) Oklevéltár CLXIII. sz.

4) HKR. Proth. Exp. 1704. szept. 322. sz. 1096. l.

217

2-án a vár vitéz védelmezéseért Globitznak dicsérő levelet küldött (1), segélyt és pénzt azonban nem adhatott (2). Így a katonák még inkább elkedvetlenedtek és egyre-másra szökdöstek. A rácz határőröknek fele megugrott (3). Az ínség oly nagy volt, hogy Globitz a még otthon maradt lakosságnak vermeit is feltörette s az élelmi szereket erőszakkal elvétette. Azután a szőlős kerteket leszüreteltette, s az ezúton nyert jövedelemből a legénység zsoldját kifizette (4).

Az időközben létrejött fegyverszünetet tehát arra akarta felhasználni, hogy az elmenekült lakosságot a visszatelepülésre reábirja. Leveleket küldözgetett azért utánuk, mindenkép édesgetvén őket, mert "most volna ideje, hogy kevés terményeiket elvermelhetnék, szőleiket betakarhatnák, szántásaikat elvégeznék, házaikat fölépithetnék vagy befödnék." Megkereste Kecskemét város elöljáróságát is, hogy a "szegény, erőszakkal elhajtott szegedi jobbágyokat" álnokúl és hatalmasúl tovább vissza ne tartsák (5).

De a bújdosók nem hittek neki s vissza nem tértek. Az üresen maradt házakat, parlagföldeket ennélfogva a várparancsnok Cometh kamarai tiszttel egyetértőleg - mint a lázadás és hűtlenség által úgyis a kincstárra hárult javakat - a ráczok közt kiosztotta (6).

Hogy a menekültek vissza nem tértek, azt Globitz a kecskemétiek álnokságának és hitegetéseinek tulajdonította. Kecskemét város iránt már anélkül is boszúval volt eltelve, mert ez a hadi adót fenyegetései daczára sem fizette be. Azért is Szentkirályi János tanácsbélit és Garai János jegyzőt egy utazásuk alkalmával portyázói által elfogatta, Szegedre hozatta és rabokúl letartóztatta. A foglyok hitlevelet adtak, hogy 15 nap alatt a 4000 frt adóhátralékot meghozzák, vagy pedig fogságukba visszatérnek s kezességet vállalván érettük a szegedi főbiró is, haza bocsájtattak. De fogadkozásuknak eleget nem tettek. Globitz ezért a kezességet vállalt szegedi főbírót elfogatta és felakasztatta (7).

1) HKR. Proth. Regist. 1704. szept. 2-án 893. lap.

2) HKR. Proth. Exped. 1704. okt. 420. sz. 1254. lap.

3) HKR. Proth. Exped. 1704. okt. 415. sz. 1252. lap.

4) HKR. Proth. Exped. 1704. szept. 371. sz. 1107. lap "dan von dem Land könne er so viell nicht haben, als zu bezahlung der leuthe nöthig were, aus denen Gruben habe er das Getraidt heraus und in das Magazin gethan, die Weine auch abgelesen, welche er verkauffen zu dürffen, und die Miliz darmit bezahlen zu lassen bittet."

5) Oklevéltár CLXIV. sz.

6) Oklevéltár CLXXXII. sz.

7) Hornyik J.: Kecskemét város története. Kecskemét, 1866. IV. k. 139-141. lap. - A felakasztott főbíró nevét nem tudjuk, csak gyanítjuk, hogy Domokos Ferencz lehetett.

218

Ily szomorú, megrázó emlékek fűződnek Szeged 1704. évi történetéhez.

Globitz gyakori sürgetéseire a haditanács Szeged megsegítését végül elrendelte. 1705. évi január havában a Száváról 6 hajó gabona érkezett, de ebből Aradnak is kelle juttatni (1). Márczius 15-én a haditanács a bécsi arsenálból jelentékeny mennyiségű port, golyót, mindenféle sánczeszközt, valamint sok ácsmunkást indított útnak, hogy a szegedi vár kellőkép felszereltessék (2). A helyőrség mindezek daczára még sokat nélkülözött. A többi közt nem volt tüzelője, nem volt ruházata (3). Tavaszszal a süly ütött ki közöttük és mintegy 100-an vesztek el (4).

A fogyatkozás kiegészítésére az úton mutatkozott kilátás, ha az Erdélybe igyekvő hadtest szerencsésen elérhet Szegedre. Ennek elősegítésére egy 3000 főnyi tábort akartak Szegeden összevonni slavóniai katonákból (5), de csak a marosmelléki és bácskai ráczok gyűltek össze (6), akiknek terveiről, mozgalmairól egy ferenczrendi barát és az agg Móra Balázs, a város egykori főbírája, a legnagyobb igyekezettel értesítette Halas és Kecskemét város előljáróságát, hogy vigyázattal legyenek (7).

A ráczok szemmeltartására, valamint a Szeged felé igyekező német hadtest útjának elvágására, Deák Ferencz és Szabó Máté vezetése alatt hasonlókép Szeged körül, egy kurucz sereg is táborozott (8). A fejedelem csaknem naponta tudósította Károlyi Sándort és Esterházi Antalt Glöckelsperg és Herbeville generálisok előhaladásáról (9). Károlyi és Bottyán minden lehetőt elkövettek, hogy a németek törekvéseit meghiúsítsák, de az ellenség folyton kisiklott közülök és bár veszteségekkel, de mégis Csongrádig előhaladt (10). Itt a vakmerő szegedi Kiss Miska bújdosó földieivel a németek őrvonalán átlopózkodott s aztán a táborra törve, az ellenség közül sokat levágott s nagy riadalmat előidézve, szerencsésen elmenekült (11).

1) HKR. Proth. Exp. 1705. jan. 300. sz. 105. lap.

2) HKR. Proth Registr. 1705. márcz. 15. 85. sz. 343. lap.

3) HKR. Proth. Exp. 1705. febr. 437. sz. 267-268. lap. Júliusban kapott Globitz vásznat, amiből 2000 fehérneműt csináltatott. (HKR. Proth. Exp. 1705. aug. 62. sz. 1133. lap.)

4) HKR. Proth. Exp. 1705. ápr. 500. lap "die Krankheiten, inspecie der schädliche scharbock überhand zu nemben begünnen" - és HKR. Proth. Exp. 1705. ápr. 363. sz. 596. lap, máj. 466. sz. 778. lap.

5) HKR. Proth. Exp. 1705. jún. 277. sz. 891. lap.

6) Thaly K.: Archivum Rákóczianum. Pest, 1873. I. k. 363. lap.

7) Hornyik J. Kecskemét város története. Kecskemét, 1866. IV. k. 153. l.

8) Thaly K.: Archivum Rákóczianum. Budap., 1873. I. k. 378. lap.

9) U. a. I. k. 396., 400., 409., 418., 420., 423-424., 427., V. k. 614., IX. köt. 228., 229. lapokon.

10) U. a. IX. köt. 231., 233. l.

11) Thaly K.: Archivum Rákóczianum. Budapest, 1882. VIII. k. 234. l.

219

A kuruczoknak folytonos támadásai közben a német sereg október 8-án beért Szegedre, s Győ és Tápé között a Tiszán hidat verve, néhány nap mulva Erdély felé folytatta útját. Herbeville katonáit az utolsó szálig tovább vitte, csak hat öreg ágyút, 36-48 fontos golyókra való kartaunokat hagyott Szegeden, melyeket a két szélén lábakra, a meder közepén pedig hajókra felállított gyenge szerkezetű hídon úgy sem bírt volna tovább szállítani (1).

Globitz tehát a sürgetett erősítést meg nem kapta, sőt időközben a rácz határőrség támogatását is elvesztette. A határőrség a katonáskodással, a rablással és pusztítással egyelőre felhagyott s most gazdasági munkálatokkal töltötte minden idejét.

A tavasz elején Globitz az elmenekült polgárság szőleit a visszamaradt csekély lakosság közt felibül való munkálatra akarta kiosztani; de csak a termési tized megadása mellett akarták a munkálatot felfogni (2). Globitz azért a ráczok közt osztotta ki a szőlőket, kik most szorgalmasan kapáltak, arattak s a katonai szolgálatokat végkép abban hagyták (3). A parancsnokhoz benyújtott emlékiratukban kijelentették, hogy nem fognak szolgálni, ha csak kebelükből nem kapnak külön parancsnokot. Szóval: egész külön szerb községi alakulásra törekedtek (4).

Deczember havában egy másik német csapat érkezett Szegedre Schlick tábornok vezetése alatt. Négyszáz lovasból és 900 felüdült gyalogosból állott e csapat. Ez utóbbiak Globitz élelmi készletében néhány nap alatt oly pusztítást vittek véghez, hogy Globitz kétségbeesve könyörgött, hogy nála ne hagyják, hanem minél előbb vigyék őket. Mert a török részről semmit sem szerezhet, még a kereskedőnek sem engedik meg a szállítást, sőt az útasokat letartóztatják vagy különfélekép zaklatják. A Tisza balpartjára legeltetés végett áthajtott jószágot is a basa legott elhajtatja, ellenben a kuruczoknak mindent elnéz, sőt még kezükre is dolgozik (5).

Időközben Nehem tábornok is Szegedre érkezvén, Schlickkel

1) U. a. VIII. köt. 235., 250., 252., 255-257. l. - Kovács János: A magyar krónika sommája. Pozsony, 1742. 62. lap. - A hídverést Globitz eszközölte. (HKR. Proth. Exp. 1705. okt. 310. sz. 1396. lap.)

2) HKR. Proth. Exp. 1705. ápr. 363. sz. 596. lap.

3) HKR. Proth. Exp. 1705. aug. 216. sz. 1157. lap.

4) HKR. Proth. Exp. 1705. július. 291. sz. 1060. lap. Globitz 1706. ápr. havában tett egyik jelentésében kiemeli, hogy nem felel a ráczok kihágásaiért, mert nem német, hanem saját tisztjeik parancsnoksága alatt állanak. (HKR. Proth. Exp. 1706. ápr. 362. sz. 582. lap.)

5) Thaly K.: Archivum Rákócziamim. Budapest, 1875. IV. k. 751. és 755. l. - HKR. Proth. Exp. 1705. decz. 178. sz. 1600. lap; 385. sz. 1730. lap és 1706. febr. 139. sz. 223. lap; ápril. 361. sz. 582. lap.

220

egyetértőleg intézkedett, hogy a sáskahad Erdélybe vonuljon (1). - A német-üldözésre kirendelt kurucz csapatok az alatt folyton Szeged körül állomásoztak. Kecskeméten voltak a Bottyán hadtestébe beosztott szegediek is, kik a ráczságot több izben felverték. Egy alkalommal (okt. 14-én) egy nagyobb rácz karavánt Szeged felé való útjában megtámadtak és nagy zsákmánynyal tértek vissza állomásukra (2).

Az egész tél ily "portázással" tölt el. 1706. évi február havában pedig egy meglepő rohammal igyekeztek Szeged várát birtokba venni. Kemény téli időben, amidőn a sánczárkokban levő víz szilárdul befagyott, a kuruczok váratlanúl a falak alatt termettek. A kapuk felvonó hídjait még elég gyorsan leeresztették s így a tornyokat elfoglalni s a várba behatolni nem sikerült. Rövid puskázás után a kuruczok visszavonultak (3).

A meglepetés, a vár elfoglalásának ezen harmadik kisérlete, a szép remények daczára is eredménytelen maradt. Eléggé sajnálta ezt Bercsényi, ki a fejedelemhez intézett levelében kedvetlenül írta, hogy: "Nagy kár Szeged" (4).

Nem sokkal az említett kísérlet után Globitz egy alkalommal lováról lebukott és súlyos beteg lett. De azért a haditanácsnál egyre sürgette a segítséget és a pénzt. Sajátjából már 3000 frtot fizetett el a legénység zsoldjában (5). A sok esengésre végül Brentano hadibiztos 1706. évi márczius havában megérkezett s a legénységnek rég óta elmaradt zsoldját fele részben kifizette. Ugyanez időben liszt és só is bőséggel érkezett, úgy hogy a martonosi és kanizsai sánczokban lévő ráczok részére 50 mázsát lehetett kiszolgálni (6).

Július közepén a hadviselő felek rövid fegyverszünetet kötöttek, amelynek értelmében a labanczságnak "verbováló piaczai"-úl Komárom és Szeged állapíttattak meg, ez utóbbi helyen egyúttal az eleség-gyűjtés is megengedtetett (7). Globitz őrsége azonban nemhogy kiegészült, de még mindig fogyott. A legénység csak szökdösött (8), bár az ellátást illetőleg most már kevésbé lehetett oka a panaszra. Mert júliusban 10,000 mázsa, szeptemberben pedig 36,000 mázsa liszt érkezett Eszékről. A vár felszerelését illetőleg is kedvező kilátások voltak. Száz mázsa lőpor és ólom már útban volt Szeged felé (9).

1) HKR. Proth. Exp. 1706. febr. 140. sz. 223. lap és 1705. decz. 386. sz. 1730. lap.

2) Thaly K.: Archivum Rákóczianum. Budap., 1883. IX. k. 255-257. l.

3) HKR. Proth. Exp. 1706. febr. 372. sz. 273. lap.

4) Thaly K.: Archivum Rákóczianum. Budapest, 1877. V. k. 22. l.

5) HKR. Proth. Exp. 1706. febr. 372. sz. 273. lap.

6) HKR. Proth. Exp. 1706. ápr. 362. sz. 582. lap, 432. sz. 597. lap.

7) HKR. Proth. Exp. 1706. június. 181. sz. 823. lap. - Kovács János: A magyar krónikások sommája. Pozsony, 1742. 67. lap.

8) HKR. Proth. Exp. 1706. jún. 340. sz. 858. lap.

9) HKR. Proth. Exp. 1706. júl. 344. sz. 1026. lap és szept. 113. sz. 1251. lap.

221

Azért is Globitz az új császár születésnapi évfordulóján, július 26-án isteni tisztelettel és nagy ágyúzással egybekötött vidám katonai ünnepélyt rendezett, hogy az őrséget lelkesítse (1).

A fegyverszünet leteltével a haditanács rendeletéből az erdélyi hadtestnek ki kellvén mozdulni, a Rabutin vezetése alatt álló sereg útra kelt, Szeged felé tartott, hogy ott a Tiszán átkeljen (2). Rabutin el is ért Szegedre, de innen a Tisza balpartján Szolnok és Tokaj felé felhatolván, visszafordult és ismét Szegednek tartott. A kurucz hadak most is azon voltak, hogy a németnek útját vágják. A fejedelem és Bercsényi sűrűn bocsájtották ki erre vonatkozó rendeleteiket. Bikk László és Ilosvay hadai - közöttük a szegedi csapatok is - amíg csak kenyerük tartott, egyre Szeged körül leskelődtek, de a "németké"-ben kárt nem igen tehettek (3).

Globitz a leskelődő s a Halasnál elsánczolt (4) kuruczoktól nem igen tartott már, de annál inkább aggasztotta a temesvári pasa fenyegetőzése, akivel mint láttuk, anélkül is kedvezőtlen érintkezései valának. Zentán szeptember havában a ráczok és a törökök közt nagy verekedés támadt. Mindkét részről több sebesült és halott volt. A ráczok egyúttal két agát le is tartóztattak. Ezen a temesvári basa annyira felingerlődött, hogy a béke ellenére fegyveres elégtételt akart szerezni és már haddal készült Szeged ellen. Globitz azért La Roche őrnagyot bízta meg, hogy a felvilágosításokat megadja s egyúttal a pasának ajándékokat is küldött. Ez utóbbinak lett is eredménye. A fenyegető veszély elmúlt, az érintkezés barátságosabb lett, sőt a rövid idő múlva kinevezett új temesvári basa annyira barátságos lett, hogy a szegedi ráczoknak megengedte, hogy ezentúl jószágaikat a török földön is szabadon legeltethetik (5).

Október havában a Pétervárott őrzött 76 kurucz fogoly átszállíttatott Szegedre, hol azután németekért kicseréltettek (6). Ezzel az 1706. évi mozgalmak ismertetését ki is merítettük.

Az 1707-ik év Szegedre nézve elég nyugalmas volt. A kurucz hadak messze eltávoztak, másfelé harczoltak. A ráczokban újra feltámadt a kegyetlenkedés érzete s most a teljesen védtelen Kecskemétre törve azt kirabolták, a lakosok közt pedig valóságos mészárlást vittek

1) HKR. Proth. Exp. 1706. szept. 1177. lap. - Talán ez volt a legelső katonai ünnepély Szegeden.

2) Thaly K.: Archivum Rákóczianum. Pest, 1873. I. k. 580., 641. l.

3) Thaly K.: Archivum Rákóczianum. Budapest, 1873. I. k. 647-650., V. k. 307-313. lapok.

4) HKR. Proth. Exp. 1706. ápr. 432. sz. 597. lap.

5) HKR. Proth. Exp. 1706. szept. 124. sz. 1253. lap és 127. sz. 1354. lap.

6) HKR. Proth. Registr. 1706. okt. 12-én 138. sz. 955. lap.

222

végbe (1). Az év második fele mégis élénkebb volt. Rabutin ugyanis Erdélybe igyekezvén, útját Szegednek vette. Károlyi Sándor eléggé nyugtalanította ugyan az átvonulót, de szeptember közepén Rabutin mégis Szegedre ért s onnan Erdélybe jutott (2). A szegedi őrség kiegészítésére 120 beteget hagyott hátra (3).

Annál élénkebb és mozgalmasabb volt megint az 1708. év. A várparancsnok ezidőben már gróf Herberstein Erneszt tábornok volt (4), ki e minőségben csaknem két évtizedet töltött Szegeden.

Mindjárt az év kezdetén a törökkel való szomszédos jó viszony zavarodott meg. A ráczok néha önkénytesen, néha kuruczoktól szorítva a török földre is átcsaptak. Legutóbbb 100 fegyveres rácz lépte át a határt, amin a temesvári basa felbosszankodva, megtorlással fenyegetőzött (5).

Amint pedig kitavaszodott, a német hadaknak Erdély felé való vonulása és a ráczok összpontosítása újra megkezdődött (6). Rabutin eljutott Szegedre s május közepén 1500 lovasát hajókon szállíttatta át Makóra (7), a következő hónapban pedig Kirchbaum tábornok serege ért Szegedre, ki ugyancsak hajókon szállíttatta embereit Aradra, hogy ott az Erdélyből ismét visszatérő Rabutinnal egyesüljön (8). A kuruczok Kirchbaumot feltartóztatni képesek nem voltak, de amint Szegedről kivonult, ők nyomába léptek és Szegedet megszállották.

Mintegy 5000-re rugott a kuruczok száma, akik ostromszerek híján a várral mit sem tehettek s néhány nap múlva felső- és alsóvárost kirabolva és felgyújtva eltávoztak (9).

Nem sokkal ezután Pétervárad felől a Pálfy, Neuberg, Virmond és Löffelholz ezredekből mintegy 4000 főnyi sereg ért Szegedre (10). Sőtér

1) Hornyik J.: Kecskemét város története. Kecskemét, 1866. IV. k. 188-190. l.

2) Thaly K.: Archivum Rákóczianum. Budapest. 1873. II. k. 90-92., 101. 104. lap.

3) HKR. Proth. Exp. 1708. febr. 260. sz. 227. lap.

4) 1707. évi november havában gróf Virmond Damian Húgó, 1708. márczius havában pedig Praunsdorf volt ideiglenes várparancsnok. Ez utóbbit októberben váltotta fel Herberstein. (HKR. Proth. Exp. 1708. márcz. 179. sz. 398. lap, június 236. sz. 681. lap és okt. 261. sz. 1061. lap.

5) HKR. Proth Exp. 1708. febr. 260. sz. 227. lap.

6) Thaly K.: Archivum Rákóczianum. Budapest, 1873. II. k. 248. lap.

7) U. a. II. k. 269. lap.

8) U. a. II. k. 373. lap. HKR. Proth. Exp. 1708. jún. 236. sz. 681. lap.

9) HKR. Proth. Exp. 1708. jún. 236. sz. 681. lap "der Feindt in 5000 starkh habende beide vorstädte an Segedin ausgeplündert und in Brandt gestelht."

10) Thaly K.: Archivum Rákóczianum. Budap., 1873. II. k. 363-364. lap. - HKR. Proth. Exp. 1708. július. 20. sz. 739. lap.

223

Tamásnak állott volna feladatában, hogy érkezésüket és tovább menetelüket meggátolja. De a németek Tápénál hidat verve, akadálytalanúl haladhattak tovább (1).

Ez alkalommal történt a szegedi helyőrség felváltása. A Heissler-ezred rendkívül megcsappant századai ugyanis a többiekkel most útra keltek s helyettük a Löffelholz ezred maradt vissza (2).

Az új helyőrség alighogy kipihent, a rácz határőrséggel együtt a Szeged körül portyázó kuruczokat és a Duna-Tisza-közi helységeket nyugtalanította. A többi között szeptember hó közepén mintegy 1000-ig való gyalog- és lovascsapat egy talpig vörösbe öltözött tiszt vezénylete alatt egész Nagy-Kőrösig felhatolt. Itt azonban csúf vereséget szenvedtek. Mindazonáltal menekülésük közben a város ménesének és csordájának egyrészét zsákmányúl magukkal ragadták (3). De a kuruczok sem tétlenkedtek. A Szeged alatt való portyázás és "német ijesztgetés" az egész őszön és télen át tartott. Deczember havában Csajághy hajdúi egészen Szeged alá nyomultak s Tápét, Győt, Szentest, H.-M.-Vásárhelyt stb. tartották megszállva (4). A vidék népének így két részről is való zaklatása elég keserítő vala. Még nagyobb baj volt ennél az, hogy az 1708. év nyarán kiütött a pestis, melyet Kirchbaum átvonulása alkalmából hurczolt be Szegedre. A ragály a közbeeső szünetelésekkel három évig tartott (5) s a katonák közül átterjedt a lakosságra, mely négy évi bujdoklás után ép ez év őszén kezdett haza-haza szállingózni.

A kecskeméti vérfürdő után a szegediek még egy ideig Gyöngyös és Eger vidékén húzódtak meg (6), de utóljára is reményt vesztve és a hontalanságot megunva, haza vágytak. S amint hírül vették, hogy a gyűlölt és kegyetlen parancsnok - Globitz - eltávozott, lassanként megérlelődött azon elhatározásuk, hogy amiként Kecskemét és más város a kényszer-körülményeknél fogva meghódolt a németnek, úgy ők is megnyugosznak a végzetben.

Egyrészről tehát a fejedelemtől oltalom-levelet szereztek, másrészről pedig az új várparancsnok pártfogását igyekeztek megnyerni (7),

1) Thaly K.: Archivum Rákóczianum. Budap., 1873. II. k. 310. és VI. k. 165. l.

2) U. a. VII. k. 248. l. - A Löffelholz-ezredet 1711. év nyarán a Türckheim-ezredbeli 6 század (1035) ujoncz váltotta fel. (HKR. Proth. Exp. 1711. júl. 205. sz. 607. lap.)

3) Balla Gergely: Nagykőrösi krónika. Kecskemét, 1856. 84-91. lap. - Hornyik J.: Kecskemét város története. Kecskemét, 1866. IV. k. 193-195. lap.

4) Thaly K.: Archivum Rákóczianum. Budapest, 1878. VI. k. 63., 179. lap.

5) Lásd erről jelen mű III. kötetében a "Közegészségügy" részt.

6) Thaly K.: Archivum Rákóczianum. Pest, 1873. II. k. 95-96. l.

7) HKR. Proth. Exped. 1708. okt. 261. sz. 1061. lap. Herberstein jelentése "weile einige daselbsten sonsten wohnhaft geweste Leüthe von . . . Feind wiederumben herüber tretten wollen, so bitte er das verhalts halber" . . . .

224

aki is megnyugtatván őket, egymást követve tértek vissza elhagyott otthonukba. A fegyveresek közül azonban még többen visszamaradtak a fejedelem szolgálatában, s nem kevés azok száma is, kik a bújdosás alatt Kecskeméten, Egerben, Gyöngyösön és máshol is véglegesen letelepedtek.

A hazatelepült lakosság a fejedelem iránt való hűségét azonban meg nem szegte. A hadi adót mindenkor készséggel beszolgáltatta s a nemzeti ügy diadaláért áldozatait meghozni ezentúl sem késett. A lakosság hazatérését azonban sokan félremagyarázták s a felső és alsóvárosi népet labanczoknak tekintve, részint otthonukban, részint utazásukban megtámadták és károsították. Különösen a kecskeméti hadaktól kelle sokat szenvednie, kik a fejedelem védlevelére sem adtak sokat. Azért is a szegediek gróf Eszterházy Antalt, mint a kecskeméti hadak főparancsnokát keresték fel, hol sorsukat elpanaszolták. Eszterházy erre szigorú rendeletben tiltotta el a szegedi lakosságnak akár otthon, akár pedig útjaikban való bántalmazását (1).

A következő - 1709 - évben a kurucz-mozgalmak ismét ritkábban, mintegy elhalólag érintették Szegedet. Az év elején Pétervárad felől egy német had indult Szegedre. Ennek meggátlásával a fejedelem Szűcs Jánost bízta meg (2). De sem a németeket feltartóztatni, sem pedig Bottyánnak a szeptember hó folyamán Szegednél összpontosult ráczokat szétverni nem sikerült (3).

Rákóczy hadműködéseinek sikere tekintetében végzetessé vált, hogy Szeged az ellenség kezében maradt, s hogy a szegedi várra támaszkodó ráczok seregének egy részét folyton lekötve tartották. Azért a fejedelem még ez időben is szükségesnek tartotta Szeged megvételét. Szerette volna is ennek módját ejteni, de szándékáról csak le kelle tenni, mivel a temesvári pasa most már nem türte a kurucz seregeknek a török földről való élelmezését. Így hát Szegedhez hozzá sem férhetett (4).

A kurucz mozgalmak az 1710. évben azután teljesen el is némultak. A február hó végén Szegednél egybegyűlt rácz tábor szétverésére a fejedelem maga szándékozott leszállni, de a ráczok a Tiszán átkelve, az Erdélyből jövő 3 ezreddel egyesültek (5). Amíg tehát a szegedi labanczság így "hatalmasodott" (6), azalatt a nemzeti önvédelem ügye mind nagyobb arányokban hanyatlott. Az elpártolás és egyes vidékek meghódolása mind nagyobb mérveket öltött. A kuruczok a hűtleneket

1) Oklevéltár CLXVI. sz.

2) Thaly K.: Archivum Rákóczianum. Pest, 1873. II. k. 446. l.

3) U. a. VI. k. 332. lap, IX. k. 725. l., X. k. 52. l.

4) Thaly K.: Archivum Rákóczianum. Pest, 1873. II. k. 490-491. lap.

5) U. a. III. k. 31., 37., 44., 112. lap.

6) U. a. III. k. 292. lap.

Szeged helyzetrajza 1713-ban. (De la Croix Paitis rajzának kisebbített hasonmása.)

225

alkalomadtán meg-meg fenyítették, amire egyes vidékek egészen a német karjaiba vetették magukat. Így bekövetkezett az, hogy míg az előtt a ráczok dühe elől az alföldi magyarság felfelé menekült, most a jászsági magyar helységek lakói mind Szegedre futottak s a szegedi várparancsnok védelme alatt kerestek oltalmat (1). A menekültek később otthonukba visszatértek, de közülük sokan állandóan itt települtek le (2). A mozgalmak záradékának tekinthetjük azt, amidőn október havában 30 kurucz fogoly Szegeden németekért kicseréltetett (3). Ezentúl Szegeden és egész környékén nem volt többé kurucz s az 1711-ik évi május havában a várőrség már az új császárnak, az I. József helyébe lépő Károlynak a hűség-esküt letette, amely alkalommal a szathmári egyesség és béke czikkei is kihirdettettek (4).

V. Várerődítési munkálatok; az 1712-ediki árvíz.

Heissler tábornoknak, mint a szegedi vár első parancsnokának, mihelyest a várat átvette és a százados török szennyet eltávolíttatta, legelső gondja az volt, hogy az ostrom alkalmából megrongált várfalak és épületek a hadbiztosság által kijavíttassanak és a vár kellőképen felszerelve védhető állapotba helyeztessék (5). Már november és deczember havában számos ágyú, nagymennyiségű lőpor és ólom szállíttatott Szegedre, hova egyúttal tüzéreket és fegyverkovácsokat is küldöttek (6).

A jókarba helyezésre azonban Nehem csak a következő évben tehetett határozott javaslatot. Mindenekelőtt szálfákat kért, hogy a palánkot, vagyis a czölöpkerítést kijavíthassa (7). A tokaji várparancsnok azért még ugyanazon évben 150 tutajt úsztatott Szegedre, hogy a híd és a palánk kijavíttassék (8).

1) Thaly K.: Archivum Rákóczianum III. k. 153. lap.

2) A boszorkány-üldözések alkalmával vádlottak jobbára vidékiek, különösen jászságiak voltak.

3) HKR. Proth. Exp. 1710. okt. 151. sz. 818. lap.

4) HKR. Proth. Exp. 1711. május. 324. sz. 450. lap. - 1705. évben, midőn I. Lipót meghalt és I. József trónra lépett, a szegedi helyőrség az új császárnak külön esküt nem tett; a parancsnok csupán figyelmeztetéssel élt s a korábbi esküre emlékeztette az őrséget. (HKR. Proth. Exp. 1705. jún. 36. sz. 847. lap.)

5) HKR. Proth. Exp. 1686. nov. 61. sz. 475. l.

6) HKR. Proth. Exp. 1686. nov. 32. sz. 470. l. és decz. 177. sz. 458. lap.

7) HKR. Proth. Exp. 1687. febr. 112. sz. 111. lap, 1687. május 145. sz. 343.l.

8) HKR. Proth. Exp. 1687. júl. 185. sz. 492. l. - A hídfő kijavítására Nigrelli kassai generális a szepesi kamara útján 1690. évben is sok tutajt szállíttatott Szegedre. (HKR. Proth. Exp. 1690. márcz. 69. lap, ápr. 106. lap és ápr. 222. sz. 142. lap.)

előző | tartalom | következő