Professzori Arcképcsarnok

Karunk többéves elõkészítõ munka eredményeként összeállította hajdanvolt tanárainak Arcképcsarnokát. Az a cél vezette fáradozásunkat, hogy hallgatóink,sõt minden érdeklõdõ számára, de a magunk okulására is egybegyûjtsük és igényes környezetben, alkalmas helyen közszemlére tegyük azoknak a professzoroknak a képeit, akikre nemcsak büszkék vagyunk, hanem akik az egyetem e fakultását személyükben és tevékenységük által valóságosan alkották. Hiszen miként “a vár ereje sem a kövekben vagyon”, az egyetemet sem a falak, hanem tanáraik teszik.

“Seregszámlát” készítettünk. Jogelõd intézményünk, a kolozsvári tudományegyetem alapításától (1872) kezdve napjainkig sorra vettük valamennyi, mára elhalálozott professzorunkat. Nyolcvanhatan vannak. 1949/50-ig gyakorlatilag mindenki egyetemi tanári “rangban szolgált”, utána azonban árnyaltabbá vált az oktatói fokozatok rendszere (az oktatók száma általában véve is jelentõsen megemelkedett), és csupán a ténylegesen egyetemi tanári kinevezést kapottak szerepelnek a tablókon — azzal a kiegészítéssel, hogy a docensi beosztásban dolgozó tanszékvezetõket is felvettük a pantheonba. A képek alatt két évszám-páros olvasható: az elsõ a születési és halálozási évet, a második pedig a tanári/tanszékvezetõi kinevezés évét, valamint a kari tevékenység megszûntét jelöli. Az egyes professzori képek felhelyezésének sorrendje az utóbbi évszám-pár elsõ elemének rendjét követi.

Karunk az egyetlen tudománykar, amely az egyetem alapításától kezdve annak valamennyi “stációját” végigjárta. Ennek a talányos megállapításnak az a magyarázata, hogy a második bécsi döntés (1940) nyomán a Magyar Királyság területéhez visszacsatolt Észak-Erdélyben található Kolozsvárra egyedül a szegedi jogász professzorok költöztek vissza ténylegesen. Ennek megfelelõen az egyetem (és benne: karunk) elnevezései és valóságos állomáshelyei, valamint az ott eltöltött évek a következõk:

Az Arcképcsarnok a teljesség igényével készült. Találunk számos olyan arcot, aki egészen ismeretlennek tûnik, és vannak olyanok, akik nevét a szakirodalomból ismerjük csupán, s jólesõ érzés szembenézni eredeti arcukkal. Vannak azután szép számmal olyanok is, akik egyetemünk és a szakma igazi kiválóságai voltak, akik személyükben és munkásságukban fémjelezték karunkat, öregbítették hírnevét. Akadnak sajnos olyan tanáraink is, akiknek arcképét mindezidáig nem sikerült megszereznünk: Lindner Gusztáv (1836–1909), Werner Rezsõ Rudolf (1838–1907), Helle Károly (1870–1920), Túry Sándor Kornél (1892–1971), Ottlik László (1895–1945?) és ifj. Boér Elek (1899–1954). Õk sem hiányoznak természetesen a tablókról, esetükben egyik tudományos közleményük címlapját helyeztük el arcképük helyett azzal, hogy amint birtokunkba kerül hiteles és jó minõségû képük, azonnal kicseréljük vele.

Végezetül szeretném a Kar nevében köszönetemet kifejezni a Professzori Arcképcsarnok megalkotását személyesen irányító Ruszoly József professzornak, aki a pantheon összeállításának elvi és gyakorlati részébõl egyaránt oroszlánrészt vállalt. Az arcképek gyûjtésében Csányiné Dr. Fejes Tekla egyetemi tanársegéd és Antal Tamás demonstrátor volt segítségére, a képek feldolgozását és kinyomtatását Kokas Károly végezte, a tablókat Valkony Károly tervezte, a technikai kivitelezést pedig Balogh Elemér felügyelte. Ez alkalommal is szeretném megköszönni azok segítségét — családtagok, ismerõsök —, akik készségesen rendelkezésünkre bocsátották féltve õrzött archív felvételeiket, vagy más módon támogatták az Arcképcsarnok létrejöttét.

Kívánom, hogy a karunk történetét bemutató Professzori Arcképcsarnok szerezzen annyi örömöt, amilyen gondossággal készült, és juttassa eszünkbe nap mint nap azt az emberi és szakmai színvonalat, amelyet eleink képviseltek, s minél alább nem adhatjuk mi sem.

Prof. Dr. Besenyei Lajos dékán