A kötet megjelenését támogatta:
Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány
Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ
Eszterházy Károly Egyetem
Szegedi Tudományegyetem
Szerkesztette:
Nyerges Judit, Verók Attila, Zvara Edina
Monok István hitvallása: az állhatatosság. Emberien szólni az emberiről; confessio, mely a személyes sorsot vezérlő elvek tételes, tömör megfogalmazása.
A József Attila Tudományegyetemen, harmadéves korában hallott először Christoph Plantin antwerpeni nyomdászról. Nyomdászjelvénye az Alkotó kéz, ahogy a felhőkön átnyúlva, körzővel a kezében a teremtésen dolgozik. Körülötte a nyomdász jelmondata: Labore et constantia. Plantin egyik korrektora, a neves újsztoikus morálfilozófus Justus Lipsius egyik fő művének a címe is De constantia, vagyis Az állhatatosságról.
Azért öregszik az ember, hogy tapasztaljon, még ha a tapasztalat keserű is. És ekkor újra vissza lehet nyúlni a gyökerekhez: constantia, állhatatosság. No és ott a munka (labor), ahova mindig vissza lehet vonulni. Hiszen azt is megtanulta, hogy a munkának önmagában is van értelme – mert: „A kő van, az ember létezik.”
(Részlet a kötet előszavából)
"SZTE Klebelsberg Könyvtár SZTE Egyetemi Kiadványok" repozitóriumából
SZTE Klebelsberg Könyvtár, 2016.